Délmagyarország, 2007. április (97. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

6 "MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT 2007. ÁPRILIS 7. „ A tánc néhány sorból, de akár több strófából is állhat" Pálinkó Lujzának a lánya a legkedvesebb tanítványa jt JiMk ^ ¥ A tánctanár nem hagyja kétségek között a tanítványait: maga mutatja be a lépéseket Fotó: Segesvári Csaba Az egész élete a rendezvények körül zajlik. Szerepel, szervez és olykor mások teljesítményét értékeli. Pálinkó Lujza, a Szombat esti láz népszerű zsűritagja, minden idők egyik legsikeresebb magyar női versenytáncosa manapság szegedieket oktat tánclépésekre. A lapunk által szervezett lakodalmas zenekarok fesztiválján is elmondta a véleményét. - Hogy kik kopogtatnak be hozzánk a szegedi Makkoserdó soron lévő tánciskolánkba? - ismétli meg a kérdésünket Pálinkó Lujza. Gimnazisták, akik az iskolabálba készülnek és a diszkózásból kinőtt középkorúak. Fiatal párok, amelyek gyertyafénykeringőzni szeretnének az esküvőjükön, és férfiak, akik a kedvesük unszolására nagy nehezen rászánják magukat a társastánctanulásra - sorolja a sokszoros táncbajnok azokat, akik kedvet kapnak az órákhoz. Kedvenc tanítványa tizenhárom éves lánya, Láza, aki a szülői hagyományokat követve kezdett el táncolni az úszást és a balettet abbahagyva. Szem nem maradt szárazon, amikor a mindössze négyéves kislány egy bálban a tíz centiméter híján két méter magas édesapjával angolkeringőzött. Egy tanfolyam két-három hónapon keresztül tart, és hat-hét tánc, így az angolkeringő, a blues, a foxtrott, a csacsacsa, a szamba, a rocky és a mambó alaplépéseinek elsajátítása fér bele. Aki rákap az ízére, nem A HARMADIK KURZUSON TUL Hl Pálinkó Lujza népszerű a tanítványai között. Pinke Ildikó szerint egyenesen tündéri. - Már a harmadik kurzuson koptatjuk a lábunkat a férjemmel. Lujza sugárzó egyénisége miatt ragadtunk itt - állította a fogorvosnő. Mint mondta, nehezen vette rá az órákra az urát, akit mostanában már kevesebbszer kell nyaggatni. - Azért még a feleségem nyomása alatt állok - állítja a férj, Boa János. - Már az üzleti partnereim is tudják, mikor kell órákra mennem, de nem furcsállják, hogy táncolok. A standardok a kedvenceim - árulta el a vegyész férfi. hagyja abba az órákat, a tanfolyam után is rendszeresen visszajár, sőt akár amatőr versenyeken is elindulhat. A tánctanár nem tagadja, a Szombat esti láz nagyban segítette a tánc népszerűsítését, ahogy ő fogalmaz „lórúgást" adott a műfajnak. - A műsorban széles skálán mozgott a táncosok életkora, és nem egy akadt közülük, aki minden előzmény nélkül csöppent a show-ba. Ezért gondolták sokan, hogy akár ők is nekiveselkedhetnek. Pálinkó Lujza szerint a tánc olyan, mint a vers. Néhány sorból, de akár több strófából is állhat. Az alapokhoz az egyensúlyt, az ütemés irányérzéket, a ritmikát és a tempót kell elsajátítani. A technikát egyedül kell megtanulni, utána lehet csak párban tovább csiszolni. A Szombat esti láz zsűritagja nem tagadja: a hétköznapok számára is éppen olyan nehezek, mint bárki másnak. - Az adás idejére felvettem a szép ruhámat, és igyekeztem jól kifejezni magam. Nehéz volt felfogni, hogy két-három millióan is figyeltek, miközben az arcomba világítanak. De hét közben utazhattam haza Szegedre, a befizetendő csekkjeimhez. A csinos tánctanár lapunk megkeresését is szívesen fogadta, hogy zsűrizzen a lakodalmas zenekarok fesztiválján. - Még csak ismerkedem a lakodalmassal, de a minőségre való törekvés és a szakmai alázat bármilyen műfaj esetén érződik. Díjazom, ha egy zenekar képes igazi választékot nyújtani, hiszen egy lakodalomban keringőre, rockyra vagy akár rumbára is lehet igénye a násznépnek. HORVÁTH LEVENTE Imre bácsi az intézménytől nem akar mást, csak időnként egy kis vizet A kórház elé költözött a hajléktalan Imre bácsi és otthona a kórház előtti pad. A férfi egy ideig még maradni akar Fotó: Segesvári Csaba Egy hajléktalan férfi költözött a szegedi kettes kórház előtti padra. Régen is a környéken élt, ezért ragaszkodik a helyhez. Az eső ellen műanyag takaróval védekezik, amit egyszer kis híján magára gyújtott. A szegedi kettes kórház előtti padon él hónapok óta egy hajléktalan férfi. Imre bácsi nem az egészségügyi intézmény közelsége miatt választotta a helyet, hanem mert „otthonából" éppen régi lakhelyére lát. — A feleségemmel éltünk ott, de aztán elváltunk - meséli a klasszikus kezdetet, amivel a legtöbb fedél nélkül élő története indul. A hetvenes évei közepén járó férfi körülbelül tíz éve került utcára. Egy lánya ugyan van, de nem tartják a kapcsolatot. Minden holmija az, amit a padon, ahol egész nap üldögél, maga mellett tart: néhány kabát, paplan és két műanyag takaró, amivel az eső ellen védekezik. Nemrég az egyiket magára húzva dohányzott, a parázs átégette a műanyagot és a férfi pulóverét. Imre bácsi szerint mindez semmiség, történtek vele komolyabb balesetek is. Műtötték a lábát, kezét, szemét, menni ma is nehezen tud. Időnként elsétál a kórház bejáratáig, és megkér valakit a látogatók közül: hozzon neki vizet bentről. Máskor eszmét cserél az erre sétálókkal, a környéken lakókkal. Néhányuktól ételt kap, másoktól cigarettát kér. Miközben beszélgetünk, odaint egy fiatal nőnek és kislányának. - Nézze, micsoda csajaim vannak - mondja mosolyogva. - Tud aludni a forgalom zajától, a villamostól, autóktól? kérdezzük, mire közli: megszokta. Biztosan vannak csendesebb helyek is, de ő - régi otthona révén - idevalósi. Beszél a kertjükről, barackfákról, anyjáról, apjáról. Állítja: földbirtokos család volt az övék, Sárga nevű lováért négy pár szürkét ajánlottak, de nem adta. Az államosításkor aztán vitték kérés nélkül is. Szóba kerül még bizonyos Erzsike és Zsuzsika, valamint a tiszti kaszinó, ahol felszolgált. Sok szép emléke van - állapítjuk meg, mire közli: a kellemes élményekkel két vastag kötetet lehetne megtölteni, a rosszakkal egy vékonyabbat. Az utóbbi évek nyilván ide tartoznak. A humora ennek ellenére nem hagyta el: a pad elé egy- és kétforintosokat szórt, hátha kihajt a pénzfa. Addig is a nyugdíját várja, amiért - ha megjön az értesítés - taxival megy a postára. Nem azért, mert telik rá, hanem mert gyalog nem bír. Néha borbélyhoz megy, máskor barátai - ők is hajléktalanok - jönnek meglátogatni. Az itteni Tiaverok már meghaltak - közli, akik jönnek, Rókuson laknak. Nemsokára ő is arra a környékre költözik, de egy kicsit még maradni akar. - Remélem, nem küldenek el a kórház elől, eddig megtűrtek - mondja. Úgy gondolja, a környékbelieket és az intézmény dolgozóit nem zavarja, hogy a padon él. Az embereket nem zaklatja, az esztétikai szempontra pedig nem gondol. Szállóra rossz időben sem szeret menni, azt mondja, volt olyan tél, amikor arra ébredt: belepte a hó. Egy járókelő megpróbálta lesöpörni róla, de ő rászólt, hagyja, mert szigetel. Csak cigaretta legyen, anélkül nem bírom - foglalja össze igényeit, majd búcsúképpen annyit mond: jó húsvétot! GONDA ZSUZSANNA mm fe \m H , , VV: .1 IV UJ (0 5> <D N (0 m 4ÜS jg • i Us JS Jn t lü a ín i JS <t g£§ ® & ><0 > a> o> m »JJI Oi a js a> !r o v <D C O (o N (#j}>4) < l ffif <0§,!§ ni (AD A'O) o> c OŰ C ós fjfj< :3 m 3 >» S-s CF> £ © « Ol o ,© 4 a í « (fl 2 7TOJ? izg IZ8/08/90 :OI)UUIHOJUI ••G / ti L *tt I v<C