Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-31 / 76. szám

SZOMBAT, 2007. MÁRCIUS 31. • MEGYEI TÜKÖR­7 izg IZ8/08/90 ODHUIilOJUI JF jét jfáFJ » J» í # # * gr JF JT ­Lakodalmas versenyünk utolsó felvonása az április 20-i döntő lesz Makón Kaszáék és a Party aratta le a babérokat A hat zenekar együtt fújta az utolsó elődöntő fináléjában Fotók: Karnok Csaba Makóra látogatott lakodalmas zenekaros versenyünk. A sikert jól mutatja: a mulatós zenére szakosodott együttesek csatájá­nak negyedik elődöntőjére a hagymaházi „kakasülőn" túlra is székeket kellett állítani, hogy a közönség elférjen. Aki mégis kint rekedt volna, annak sem kellett lemondania egy jó han­gulatú estéről, mivel a Makói Városi Televízió élőben közve­títette a teljes műsort. MUNKATÁRSAINKTÓL Klárafalváról érkezett lakodal­mas zenekaros versenyünk ma­kói helyszínére Nagyvári József, a felesége és az anyósa. Nagyon vártak már a makói elődöntőt, mert ritka alkalom, hogy ennyi lakodalmas együttest láthassa­nak egyszerre. A családfő hozzá­tette: ha jó lesz a műsor, akár a szegedi döntőre is elutaznak, rá­adásul - bár ezt csak súgva je­gyezte meg - azt reméli, most még az anyósa is kedves és vi­dám lesz a társáságában. Nos, a zenére biztosan nem le­hetett panasza Nagyvári József anyósának, hiszen a hat, elődön­tős zenekar kitett magáért ezen az estén. A nézők köszöntése után lapunk munkatársai - Nyemcsok Eva és Cs. Gát László - bemutat­ták a zsűrit: Pálinkó Lujza tánc­művészt, a zsűri elnökét; Székhe­lyi Józsefet, a Szegcdi Nemzeti Színház direktorát; Csikota József zenészt, a makói magán-zeneis­kola vezetőjét, zenetanárt; Kiszin Miklós zenészt, zenetanárt; vala­mint V Fekete Sándort, lapunk fő­szerkesztő-helyettesét, aki „civil­ben" szintén zenész. A sorsolás úgy hozta, hogy el­A DÖNTŐ DÍJAI Fesztiválunk fő támogatója a sze­gedi Csermák Hangszerüzlet. Az április 20-ai döntőn - amelyet az újszegedi sportcsarnokban rende­zünk meg - a legjobban szereplő együttes egy értékes Roland EXR-E2 szintetizátort kap, amely különlegessége, hogy az első, ki­fejezetten kelet-európai zenészek számára készített kíséret-auto­matikával látták el. Emellett a győztes 100 ezer forint értékű hangszervásárlási-utalvánnyal lesz gazdagabb. A második helye­zett 100 ezer forintos hangszer­csomagot kap, és különdíjak is osztunk ki. sóként a hazai Party zenekar lé­pett a hagymaházi színpadra - a sikert az első öt perc után el­könyvelhették. Igazán még bele sem melegedtek a zenészek, amikor már folyamatos taps kí­sérte előadásukat. Az egyik sza­xofonos, játék közben, még a kö­zönség nőtagjaira is tudott csá­bos tekintetet vetni, ezt az érté­kelésnél V. Fekete Sándor meg is jegyezte. Csikota József is gratu­lált a hazai csapatnak, és elárul­ta: a fiúk nemcsak lakodalmas­ban, de latin zenében is tekinté­lyes repertoárral bírnak, kár, hogy ezt ma este nem tapasztal­hatta a nézősereg. 99 Amikor dixielandet kezdtek játszani, még Székhelyi Józsefnek is járt a lába. Versenyünk korábbi elődöntőjé­ben már szerepelt egy Nefelejcs ne­vű zenekar - a szegedi közönség továbbjuttatta a döntőbe -, az oromhegyesi Nefelejts azonban ré­gebbi keletű formáció, és összeállí­STOPPERRAL KÉSZÜLTÉK - Nem könnyű tizenöt percben kibontakozni, hiszen többnyire egy egész éjszaka áll rendelkezésünkre a jó hangulat megteremtésére. Ezért lako­dalmas nótákkal készültünk, mivel a könnyű műfajt nehezebb félbesza­kítani - magyarázta Fejes Ferenc, a közönségnyertes Party zenekar bil­lentyűse. Elárulta azt is: időérzékük javítása érdekében otthon stopper­ral gyakoroltak. tásukba a délszláv dallamokat is becsempésztek. Gyakori tempó­váltásaikat, a szokottnál melanko­likusabb hangulatú műsorukat a közönség távolságtartóan fogadta, amikor viszont dixielandet kezd­tek játszani, még Székhelyi József­nek is járt a lába. A zsűrielnök ki­emelte a műsor „eszegetős-iszoga­tós" jellegét, és visszafogottságát. Kiszin Miklós megdicsérte a nagy­bőgőst és a szaxofonosokat, akik szépen muzsikáltak. Két profi eladó, a Stone&Robi duó lépett azután a makói kö­zönsége elé. Ok szintén „kicsit más" stílusban mutatták meg tudásukat. Főként Máté Pé­ter-dalokra épülő műsorukkal, és az Akácos út bossanovás változa­tával remekeltek, a közönség azonban leginkább a Macskajaj főcímzenéjére indult be: ezt a számot végigtapsolta. Székhelyi József a műsor után megjegyezte, hogy számára ez inkább tűnt vá­lóperes zenének, mint lakodal­masnak - bár azért tetszett neki. A negyven éve zenélő Kasza Béla és zenekara igazi veteránként lé­pett színpadra: az orosháziak mű­sorát végigtapsolta a hallgatóság. Csak pár magyarnóta-átiratot ját­szottak, a régi slágerek mégis meg­hozták a hatást: egyre inkább lát­ható volt, hogy a nézőknek hiány­zik a tánctér, helyette énekeltek, tapsoltak. Amikor végül egy ci­gánynótablokkot adott elő a csa­pat, hatalmas ovációval és vastaps hálálta meg alcözönség a vérpezs­dítő produkciót. Kasza, letéve ke­zéből a trombitát, gyakran igazi frontemberként kezelte a közön­séget. A zsűri minden megszólaló­ja elragadtatva beszélt a veterán zenészek műsoráról. Az utolsó két föllépő: a vajda­sági Eridanus, illetve a Kati és a hegedűs volt. Mindketten besö­pörték a közönség tapsát, de a produkciók még elég kiforratla­nok - a zsűri szerint. Az elődön­tőbe a makóiak hazai csapatukat juttatták, míg a zsűri a Kasza Bé­láékat értékelte a legjobbnak. A közönségdíjas: a makói Party zenekar

Next

/
Thumbnails
Contents