Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-29 / 74. szám

KÖNYVESPOLC Elmeséletlen történetek A HÁROMGYEREKES CSALADANYA BARATNOJE HELYETT UGROTT BE - MA 0 AZ EGYIK LEGKERESETTEBB Önismeretre tanít a modellkedés A nagy sikerre való tekintettel... HÚSVÉTRA ISMÉT ITT A DÉLMAGYARORSZÁG SZAKÁCSKÖNYVE! ELŐFIZETŐKNEK: 1900 Ft NEM ELŐFIZETŐKNEK: 3500 Ft Megvasarolhato a Szeged, Kölcsey u. 5., tel.: 62/3 Szabadkai út 20., tel.: 62/567-835, • Hódmezővásárhely, Szegfű u. 1-3., tel.: 62/242-419, • Szentes, Kossuth u. 8., tel.: 63/314-838, • Makó, Szegedi u. 9-13., tel.: 62/213-198 a Délvilág ügyfélszolgálati irodáiban NOITAKTIKAK ES FRAKHKAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK BIZALMASAN Péntek DÉLMAOÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2007. MÁRCIUS 29. WWW.DELMAGYAR.HU Sós kávé - Elmeséletlen női történetek címmel visszaemlékezéseket tartalmazó antológiát mutatott be az Esztertáska Alapítvány a Frankéi zsinagóga dísztermében. Pécsi Katalin, a kötet szerkesztője elmondta, hogy az alapítvány 2002 éta gyűjtötte a zsidó nők történeteit arról, hogy milyen volt az életük a vészkorszak előtt, alatt és utána. MTI Az elbeszélők azt is megírták, hogyan vélekednek a vészkorszakról a második generáció tagjai, a holokausztot túlélők gyermekei és nem zsidó kortársaik, akik különböző indíttatásból, erős szálakkal kötődnek zsidó barátaikhoz. Arról is írtak, hogy milyen volt a szocializmusban a titkos zsidó élet. Mielőtt az antológia összeállt, öt-hat felolvasóestet tartottak élőzenével. Ezeknek akkora sikere volt, hogy Pécsi Katalin elhatározta, könyvvé formálja a történeteket, amelyek nem véletlenül maradtak eddig elmeséletlenül: ugyanis nehéz a traumákról beszélni, mert ehhez kölcsönös bizalom kell. Az írások többsége a holokauszttal foglalkozik, ám a szerzők között a fiatalabbak is képviseltetik magukat. Az elbeszélők között van hivatásos író, de „civilek" jóval többen akadnak, zsidók és nem zsidók egyaránt. A szerkesztőnő elmondta, kevés volt a pénzük, de a kötetet gondozó Novella Kiadó igazgatója, Nóvák György elolvasta a könyvet, és azt mondta, akkor is kiadja, ha anyagilag veszít rajta. A könyvbemutatón egyúttal megemlékeznek a tavaly elhunyt Szászné Scheer Ibolyáról, aki három személyes történettel szerepel az antológiában. Ibolya egy budapesti ortodox zsidó családban nőtt fel, de 12 évesen csatlakozott a baloldali cionistákhoz. A német megszállás után letartóztatták, majd koncentrációstáborba hurcolták, de hazatért, dolgozott, gyermekeket nevelt, 40 évesen leérettségizett, és főiskolát végzett. Pécsi Katalin reméli, hogy az elmeséletlen történetek megérintik a fiatalokat is, esetleg az iskolák is használni tudják őket a holokauszt oktatásában vagy a toleranciára nevelő programjaikban. A Frankéi zsinagóga a II. kerület Frankéi Leó utca 49-ben található. Vinczéné Miklós Judit éppen Szántó Cecília festő szakos hallgatónak áll modellt FOTÓ: KARNOK CSABA Judit aktmodell, háromgyermekes családanya. Festők, grafikusok, illetve művésznek készülő hallgatók képein látja viszont magát. Legkisebb lánya bevitte a főiskola rajz tanszékére, amikor épp kiállítás volt, s minden falról az aktképe nézett vissza - fölkiáltott: „Nahát, mennyi anyu!" Művész és modellje közötti viszonyt a kívülállók gyakran félreértik, s bizalmasnak vélik. Pedig nem bizalmas, hanem: bizalmi. - Egy barátnőm épp nem ért rá, és megkérdezte, tudnám-e helyettesíteni. Mondtam, tegyünk egy próbát, ha jó, jó, ha nem, köszöntem szépen. Ez volt kétezerötben. Azóta rendszeresen modellkedem - meséli Vinczéné Miklós Judit, a legtöbbet szereplő szegedi aktmodellek egyike. A modellek nagy része egyetemista, aki hallgatói munkaként végzi e tevékenységet, így egészítve ki jövedelmét, de mint Judit, „külsősök" is akadnak. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara Rajz-Művészettörténet Tanszékén vagyunk. Épp most ért véget az az óra - pontosabban: háromszor negyvenöt perc -, ahol képzőművésznek készülő hallgatók rajzolták őt, ruhátlanul. Mint egy befőttesüveget - Kezdetben az ember azt hiszi, mindenki őt nézi, őt mustrálja mondja. Közbevethetjük, hogy ez ebben az esetben - valóban így is van. De erre Judit azt válaszolja: nézni tényleg nézi, azonban nem „úgy", hanem szakmai szemmel. Nem mint nőt nézik, hanem mint az ablakon túli tájat vagy egy befőttesüveget. És hogy egy csinos fiatalasszony számára nem bosszantó-e, ha úgy nézik, mint az ablakon túli tájat vagy egy befőttesüveget? A jó szeműek - Itt nem arról van szó. Itt a hallgatók órán vannak, feladatot hajtanak végre, s a feladat az, hogy szakmailag minél tökéletesebben ábrázolják az emberi testet - halljuk a választ. Persze a hallgatók nem egyformán rajzolnak. - Volt, hogy elmondtam valakinek, szerintem az orrom nem olyan, az arcívem nem olyan, a lábam nem olyan, és odatettem mellé: nézd meg, s rajzold le még egyszer - nevet Judit. Egyébként a művészpalánták kimondottan „jó szeműek". - Már akkor észreveszik a A lebeszélt ruha ' „Úgy kellett lebeszélni rólam a ruhát" - emlékszik vissza a kezdeti időkre egy aktmodell, aki először csak a portrérajzolásban volt benne. Másikuk elmondja, a külső környezet teljesen értetlen, mindenféléket képzelnek a modellekről, azt hiszik, ha valaki hajlandó ruha nélkül modellt állni, rögtön azt is jelenti, hogy... hangulatváltozásaimat, amikor még én magam sem. És ezek a változások meg is jelennek a rajzokon. Amióta modellkedem, sokkal jobban ismerem magamat, mint korábban - teszi hozzá. Nahát, mennyi anyu! S gyermekei mit szólnak, hogy anyuka modellkedik? - Nagyon tetszik nekik. Egyszer, egy félévi kiállításon a falak tele voltak az engem ábrázoló képekkel. Legkisebb lányom, Daniella Réka felkiáltott: „Nahát, mennyi anyu!" Az is megtörtént: gyermekeit nem tudta hol elhelyezni Judit a foglalkozás idejére, behozta őket az iskolába, és rajzolták anyukát szénnel. Aztán a tanár úr kijavította a rajzokat, s megmondta, mi jó és mi nem. - Nekem is élmény volt, a gyerekeknek is. Csak azóta nem hagynak otthon békén, mindig mondják, anyu, hadd rajzoljunk le, miért nem tudsz itt is negyvenöt percen át nyugton ülni? - mondja Judit. Egyébként számtalan kiállításon láthatta a közönség őt képeken. Szántó Cecília - negyedéves főiskolai hallgató, festő szakon, Nagy Gábor mesternél - épp Juditot rajzolja. - A Tömörkény gimnáziumba jártam, már ott is volt alkalmam aktmodelleket festeni. Eleinte én éreztem magam kényelmetlenül, hogy az a másik, aki ott áll ruhátlanul, ugyanolyan nő, mint én, és... De aztán nagyon hamar rájöttem, ahogy mindegyikünk rájön: itt nem arról van szó, valaki kövér-e vagy sovány, milyen színű a haja, hanem arról, hogy van itt egy látvány, egy nagyon formagazdag látvány, amit érvényes műalkotássá kell fogalmaznunk. F. CS.