Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-26 / 71. szám
SIKER, ÉRTÉK ÉS GAZDASÁG MINDEN HÉTFŐN —i A PÉNZ BESZEL SZERKESZTI: HEGEDŰS SZABOLCS, FÁBIÁN GYÖRGY • 2007. MÁRCIUS 26. NAPI MELLEKLETEK Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA WWW.DELMAGYAR.HU Ötven év az európai egység útján Hat ország piacának laza kapcsolatrendszeréből fél évszázad alatt huszonhét országot a legtöbb téren egységbe fonó politikai közösséggé alakult az Európai Unió. Az európai országok szövetségének alakulásában a gyorsuló szakaszokat fékező, sőt esetenként visszalépő etapok váltották fel, de a közös uniós pénz, a legtöbb elemében teljesen egységes piac, a határok szabad átjárhatósága egyértelműen bizonyltja: az elmúlt fél évszázadban történelmileg is értékelhető és nyomot hagyó fejlődés történt az öreg kontinensen. Tanúsítja ezt az is, hogy újabb és újabb államok jelentkeznek az EU-ba. Ötven évvel ezelőtt, 1957. március 25-én írták alá az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó, a mai Európai Unió alapjainak számító Római Szerződést. Ezt a dokumentumot sokan az európai integrációs folyamatok kiindulópontjának tartják - a valóságban azonban inkább egy hosszú, még a II. világháború szörnyűségeiben gyökerező folyamat egyik közbülső állomásának számít. A háború - és annak megismétlődésétől való félelem - döbbentette rá ugyanis a korabeli politikusokat, hogy az addigi, nagyon laza együttműködési formák (például a 20-as, 30-as évekbeli Népszövetség) helyett szorosabb és hatékonyabb szervezetekre van szükség. Hat alapító állam Winston Churchill volt brit miniszterelnök már 1946-ban felhívást tett közzé egy Európai Egyesült Államok létrehozásáról. Az Amerikai Egyesült Államok pedig 1947-ben az úgynevezett Marshall-terv keretében 13 milliárd dolláros segítséget ajánlott Európa újjáépítéséhez, ám azzal a feltétellel, hogy az abban részt vevő országok közös szervezetet hoznak létre a segélyek koordinálására. így jött létre 1948-ban az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet, az OEEC, ami a fejlett ipari országok mai együttműködési szervezetének, az OECD-nek az elődje. Az európai együttműködés eleinte még szigorúan kormányközi formában történt, azaz a részt vevő államok kooperáltak egymással, de megőrizték teljes szuverenitásukat. Ezt a módszert azonban a kor két neves francia politikusa, Jean Monnet és az akkori külügyminiszter, Róbert Schuman elégtelennek érezte. Úgy gondolták, egy újabb véres konfliktus kitörését lehet megelőzni, ha a francia, illetve német szénés acéltermelést egy közös, nemzetek feletti hatóság felügyelete alá helyeznék. Ez persze a nemzeti szuverenitás egy részének feladásával jár, ám a gondolatot ennek ellenére kecsegtetőnek találta nem pusztán a francia, de a német kormány is, majd pedig további négy állam - Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg - jelezte csatlakozási szándékát. Ez a kezdeményezés jelentette az európai integráció, a későbbi Európai Unió alapkövét. Nem véletlen, hogy a gondolatot meghirdető, 1950. május 9-i Schuman-beszéd időpontját azóta is Európa napjaként ünneplik. így született meg 1951-ben az Európai Szénés Acélközösség (ESZÁK), más néven a Montánunió. Ennek működése segítette a francia-német megbékélést, de a hat részt vevő ország gazdasági újjáépítését is. Innen egyenes út vezetett az együttműködés szorosabbra fűzését jelentő 1957-es Római Szerződésig. Sikerek és mélypontok Az eredeti ipari közösség már 1962-ben áttért a közös agrárpolitikára is, tagjai 1967-ben kialakították a lényegében ma is Véleményközelbert A tanon v+siísr m te SMS-kwíU írja meg Imii kérdésünkre válaszát SMSben a 06*20/554*2444-es telefonszámra! A hét kéráé**: ön szerint a korai tavasz miatt olcsóbb lesz a primőr áru? Vkjá o-wtíűré SklS-ttMMbűri AUtgrvft fegpéK •MMJI * tt/tar ~*net twéfw* A wjjxt i fetow owwt*. fa ifrSM • gwaesnÉC ««ő ewj » Mi úétustM pannon AZ EURÓPAI UNIÓ BOVITESENEK ALLOMASAI Forrás: DM-gyűjtés érvényben lévő politikai intézményrendszert (döntéshozó szervként a kormányokat képviselő tanácsot, végrehajtó szervként az Európai Bizottságot, valamint az igazából később egyenrangú intézményes tényezővé fejlődő Európai Parlamentet), 1968-ban vámunióra léptek, 1972-től „valutakígyó" révén közelítették monetáris politikájukat, 1974-ben megalapozták a mai felzárkóztatási támogatások rendszerét, az 1990-es schengeni megállapodás nyomán fokozatosan bár egyelőre csak részlegesen eltörölték a határellenőrzést a tagállamok között, 1993-től létrehozták a teljes egységet a belső piacon, unióvá alakultak, alappillérré nyilvánították a közös kül- és biztonságpolitikát, valamint a bel- és igazságügyi együttműködést, 1999-ben bevezették a közös valutát, az eurót, létrehozták az uniós állampolgárságot, és mindeközben huszonhét tagúvá bővültek. Az európai egyesülés útja ugyanakkor hullámvölgyeken és -hegyeken át vezetett. CsuDM-grafika pán a nagyjelentőségű állomásokat véve végig, hegynek tekinthetők a bővítések (idén immár a hatodik hullámon van túl az EU 1973, 1981, 1986, 1995 és 2004 után), valamint például a vámunió bevezetése 1968-ban, a közvetlen európai parlamenti választások indítása 1979-ben, a teljesen egységes piacot megalapozó Egységes Európai Okmány 1986-ban vagy a szintén korszakos döntéseket hozó Maastrichti Szerződés 1993-ban. Lejtmenetnek bizonyult Nagy-Britannia felvételének megvétózása (1963), • a sok területen fékező angol® szász államok és Dánia felvételét (1973) követő időszak, az , Amszterdami (1999) és a Nizzai Szerződés (2003) korszaka. Az integrációt minden eddiginél látványosabb szintre fejlesztő egyebek között uniós elnököt és külügyminisztert adó, a döntéshozást korszerűsítő és egyszerűsítő - alkotmányos szerződés pedig látványos betetőzése lehetett volna az ötvenéves folyamatnak, ha tavalyelőtt le nem szavazzák két alapító tagállamban, Hollandiában és Franciaországban. Az összefogás értelme A politikai hullámvölgyek és -hegyek, társadalmi sikerek és kudarcok, gazdasági diadalok és zsákutcák okozzák azt, hogy fél évszázaddal az alapítás után ma is bizonygatni kell a lakosságnak, hogy az összefogásnak van értelme, haszna, hozadéka, és ezeknél jóval kevesebb a negatívuma. Az EU számára a jelenkor legnagyobb kihívása még mindig az, hogy megnyerje az európai közvélemény támogatását az európai integráció ügye mellett. S ez nem egyszerű a bővítési feszültségek, a schengeni övezet kibővítésének akadozása, a munkanélküliség stagnálása vagy a bevándorlási problémák miatt. Valéry Giscard d'Estaing egykori francia konzervatív államfő, az európai alkotmányos szerződés egyik megfogalmazója szerint az integráció folytatása fontos, mert az európai országoknak külön-külön ma már lehetetlen bármilyen hatást gyakorolni a világban az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben. Úgy látja, a politikai egységre képtelen Európai Unió minden szinten gyengévé vált, pedig a 27 ország GDP-je együttesen meghaladja az Egyesült Államokét, kereskedelmi súlya pedig megfelel az Egyesült Államokénak. AZ MTI ALAPJÁN ÖSSZEÁLLÍTOTTA: HEGEDŰS SZABOLCS MÉRFÖLDKÖVEK AZ EU FEJLŐDÉSÉBEN 1957. március 25.: Franciaország, az NSZK, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország aláírja a Római Szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról. Életbe lép 1958. január l-jén. 1965. április 8.: A hatok aláírják az EGK, a Montánunió, valamint az Euratom egyesítéséről szóló megállapodást, amelynek 1967. július 1-jei életbe lépése után a szervezet neve: Európai Közösségek (EK). 1968. július 1.: Létrejön a hatok vámuniója. 1979. január 1.: Létrejön az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és átváltási mechanizmusa (ERM), központjában a közös értékmérőnek, nyilvántartási és elszámolási egységnek szánt ECU-val. Nagy-Britannia 1990. október 8-án csatlakozik. 1990. június 19.: A luxemburgi Schengenben Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK és Franciaország aláírja a határokon történő ellenőrzések megszüntetéséről szóló 1985-ös Schengeni Egyezményt. Életbe lép 1995. március 26-án. Azóta csatlakozik: Olaszország, Portugália, Spanyolország, Görögország, Ausztria. Dánia, Svédország és Finnország, a nem EU-tag Izland és Norvégia. 1991. december 9-10.: Az EK állam- és kormányfői a hollandiai Maastrichtban megegyeznek az 1957-es Római Szerződéssel létrehozott és az 1967-es „egységes okmánynyal" módosított Európai Közösségek helyébe lépő Európai Unió alapszerződésében. 1993. január 1.: Létrejön az Egységes Európai Piac és az Európai Gazdasági Térség az EK és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) 1991. októberi luxembourgi megállapodása alapján. 1993. november 1.: Életbe lép a Maastrichti Szerződés: az Európai Közösséget az Európai Unió váltja fel. 1997. október 2.: Aláírják a szorosabb integrációt előirányzó Amszterdami Szerződést. Életbe lép 1999. május l-jén. 1999. január 1.: 11 EU-tagállam bevezeti a közös valutát, az eurót. Görögország 2001. január l-jétől az eurózóna 12. tagja. 2000. december 7-9.: Az EU nizzai csúcsértekezletén kidolgozzák a Nizzai Szerződést, amely a szervezet bővítésével járó intézményi reformok kereteit fogja össze. A dokumentumot 2001. február 26-án írják alá, életbe lép 2003. február l-jén. 2002. január 1.: Nagy-Britannia, Dánia és Svédország kivételével az EU tagállamai a készpénzforgalomban is bevezetik az euróövezet közös pénzét, az eurót, hozzájuk 13. országként 2007. január l-jén csatlakozik Szlovénia. Montenegró, Andorra, San Marino, Monaco, Liechtenstein és a Vatikán is használja az eurót 2004. október 29.: Az EU állam- és kormányfői Rómában aláírják az Európai Unió alkotmányos szerződését. A szerződés Franciaországban és Hollandiában megbukik a népszavazáson, s bár eddig 16 tagállam ratifikálta, az alkotmányozás folyamata lelassul.