Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám

10 SZIESZTA 2007. március 24., szombat EGYKORI ELSŐ TITKÁROKKAL A KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGRŐL Kis(z) magyar mozgalmi nosztalgia Túlpolitizált szervezet, vagy a fiatalok ér­dekvédelmi szövetsége? Közösséget te­remtett, netán a párt akaratát kényszerí­tette rá az ifjúságra? Ezek a kérdések mindig felmerülnek, ha a KISZ-ről vitá­zunk. Az MSZMP ifjúsági szervezetének egykori Csongrád megyei vezetőit kértük arra, beszéljenek a KISZ szerepéről. Az apropó: ötven éve hozták létre a Kommu­nista Ifjúsági Szövetséget. Fél évszázaddal ezelőtt a megalakulás híré­től volt hangos a magyar sajtó. Ma pedig már sokaknak el kell magyarázni, milyen szavak kezdőbetűiből állt össze a KISZ. Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség néven alapították meg 1957. március 21-én, a tanácsköztársaság ki­kiáltásának évfordulóján az MSZMP (Ma­gyar Szocialista Munkáspárt) fiatalokat tö­mörítő szervezetét. A KISZ szerepéről az elmúlt évtizedekben rengeteget vitáztak. Egy viszont tagadhatat­lan: száz- és százezrek léptek be tagjainak sorába, a szervezet megkerülhetetlen volt a hatvanas években éppen úgy, mint a hetve­nes vagy a nyolcvanas esztendőkben. Az év­forduló kapcsán olyanokat kértünk egy kis visszaemlékezésre, akik a KISZ meghatározó személyiségeiként dolgoztak Csongrád me­gyében. Egészen pontosan első emberként, ugyanis Germánná Vastag Györgyi, Novákné Halász Anna és Bódi György is első titkári funkciót töltött be. Csábító közösség Vínit*. WA. teíteívW Megkezdődtek a Szovjetunió a Magyar Népköztársaság kormányküldöttségének tárgyalásai A forradalom katonája •BBHjmx SNü^ümmimmmm <4««w< Kafo**' Mtóflp; ' tfewll ftA+W mm. Rtéér fattMfafe* *»<*&*> miteí'^i- v rtmrTffit I Maiyar Ké9kd2támság Woszkvakao tafttzkMÜ tofiátykSWittsége látogatást tett HrescsiYiál Ntee*™ tvni A Kató* « S«>*,*•««« kásaxmim**­tt*4**tt MteáRI* ><- a N, thtnvitstirjöz, » twKÍ; A Mftxrw HíteWWite- S«<víWWte X<*tw*swí*<» Píttte P«M)a Stóátóftó*­íw ^Trn^+irAt Ijtth^W^' tetetmtxumt W téfiáWm 4* ! « »*>•«.• *»»>•*•» KMMt»H(Rt»t» rnssMM* t-mi* mmm*- «* t*. : • íjtórfttiti wTs*­«$< voH A. A. OwWfc* Iwb »Jte« te. /t magyar kormányküldöttség látogatása a moszkvai repÜlögépg yárban luwtlito A **»*• A fcte***­t»M jrte* teJKtetet te- tert ^U ^ te M, Itekte, » L 4. & m i RH <*. te J. I hi*M s «8«fir ktoiíii uMüttit «tesata> BftWsSKw • MotfZ** (Htm í í* t< te I <#>M te tomt** tesfteteoíte « WowkvAfea te­K>tó» » fi. A> öfowtnyiö te Steter jte >••+< w, tói rdkmftMl .A .íarrctelte te tffctót ttóö), A* S*. a+wíwtekií irt tete * ttWfcí itóüwtó^ftóltó: te. >*«>•*< Wk, It tWtóRltejt IfaíftJTO' pattól tómiBJf ht S "----MjKfUI í»*«m te Yfotete » tójpfcrtóöte v te .te. -- .... <•>!«.• c­<, -. < . • • • w tó tóAWWrttóW - « te­tMk^t. it síkéma^yar pr^tATdlktóíárán Májusban moonyíhk az újjás^uistoíí Uivsoaa A lottó « Ht»i ay«fó»xawto« KlSZ^rv^tdí utakuttvk i^kíteiiiktotó te. tetette itekatotetóí. A I Magyar Kommunista Sfjósági Szövetség egyenes örököse és folytatója az 1919-ben alakalt Kammuoísta Ifitmunkás Szövetségnek A Tnnáe*kőxtár*a*áfi efŐMSfir adta meg népünknek amt. amiért Dá*»ától érnaásadokan át hiába küxdütt K—ltLünn+néív a Haeyar Tanáatki**íxi'***ág 38- évt«rd«Mpa ^^ mthalmábái . .. I ra^m. i.^v.v'.: k, . M» m, íí:.„k, • v „rk, ., . . • ,» WlkilJlW miyikwikil.ii ** fok^K+idnl ka^HO " -,...«.» rfskM, •> M í'. i... ök,WíV A, fcfc^ S'ií-.M-W-. " " WM «,e rti. W Sk k k* k W/.W, tkkkljot. "t:-, (í«M,kft Wkáttk tó t .rt.*^.'.1 , «> k! -M * t-'i-kk ítjów. Hkil ;«.'•> .- lm,, kw. k M.,.,1 CWKök -k ,>•:.. Ikkm II.ím., k DIVSX .ítkk. w Kíebi », .Í5-4KI k^W-im. rík= IWWkk « ,rt.kkíS . .. k«­vlmlí, k.km&íkStíkk « w ki.,.: IkikUíí tói, k K.'j' „,i.>i If:.i kkrtkkit tóim Inikkkí [KIIÍ«,«3KIKI: kim,<tiiik«. NteW mtótók—­A Hí,.>' „.- tó k, InítóKktótólktk btókdl* IIIk , ti :.... Itókltóító. iK'ík tóttótól). TH;tl ,'ftók. ..rium. kw* ,, Wtótí Któtótkrtó ttníiKn, . M«rm HK-itóe fíitórW* aWíkktó .mrtótó UkíktkteíKkk A Szegedi Néplap 1957. március 22-én tudósított a KISZ megalakulásáról, a szegedi Komócsin Zoltán beszédét is idézte - Szegény családból szár­Bl mazó, 1947-ben született gyerekként nekem a népi de­mokratikus rendszer a fel­emelkedés esélyét kínálta, így az is természetes, hogy gf^jl korán bekapcsolódtam az if­júsági mozgalomba - emlé­kezett Bódi György (képünkön). - KISZ-es apparátusi pályafutásomat a közgazdasági technikum elvégzése után Makón kezdtem. Voltam pénzügyekkel foglalkozó munkatárs, városi titkár, majd Szegedre kerülve megyei titkár, s tíz éven át, 1975 és '85 között Csong­rád megyei első titkár. Természetesen ebben az időszakban is a párt ifjúsági szervezete volt a KISZ, de már megszűnt a kézi vezérlé­ses irányítás, a legfontosabb ügyekben ma­gunk dönthettünk. Ma is örömmel emlék­szem arra, hogy rendkívül sikeres belvízvé­delmi építőtáborokat rendeztünk, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok az ország egyik leg­népszerűbb, tízezreket Szegedre csalogató rendezvényévé nőtte ki magát. A politizálás egyébként akkor már inkább csak az appará­tus tagjait jellemezte, a több mint 30 ezres Csongrád megyei tagság a KISZ-ben közös­séget látott, baráti társaságot, olyan csapa­tot, amelyben lehetősége nyílt szabad idejé­nek hasznos eltöltésére. Bódi György - aki a KISZ-ből a pártappará­tusba került - elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját, a közgazdasági egyetemet, majd a nonprofit szervezetekkel kezdett el foglal­kozni. Alapítása óta tölti be a Szegedért Ala­pítvány titkári posztját, Medgyessy Péter mi­niszterelnöksége alatt kérték fel a civil kap­Mellettem uz utódom: Novákné Halász Anna (balról) és Germánná Vastag Györgyi a 80-as évek elején ' csolatok főosztályának vezetésére, 2005 óta a Táncsics Alapítvány igazgatója. Talajt vesztettek - Életünkben az elmúlt húsz év alatt több változás történt, mint korábban évszázadok alatt. Mások a tulajdonviszonyok, átalakult a politikai intézményrendszer, s Európa sem az már, mint a 80-as években volt. Nem csoda, hogy ebben a rohamos átalakulásban so­kan talajt vesztettek, s leg­jobban azok tudtak talpon maradni, akik szakmailag és mentálisan is felkészültek. A közéletben részt vevők egy része nem a kulturált politizálást választja, indulatokat gerjeszt. Holott a felhalmozó­dott feszültségeket jobban viselnénk, ha az emberek több megértéssel viszonyulnának egymáshoz, s elhinnék végre: saját sorsunk alakításáért magunk tehetünk a legtöbbet. Főiskolai KISZ-titkár, szegedi KlSZ-appa­rátus, KISZ városi első titkár 1978 és 83 kö­zött, a városi pártbizottság osztályvezető-he­lyettese, a megyei pártbizottság titkára, a párt reformkörének, majd az MSZP-nek ala­pító tagja, irodavezetője. Címszavakban így lehetne összefoglalni Novákné Halász Anna (képünkön) politikai pályafutását. Garzonház és téglajegy - A KISZ-ben eltöltött éveimre büszkén emlékezem, mert rengeteg hasznos dolog létrejöttét segítettük. Mi, KISZ-esek találtuk ki, hogy épüljön Újszegeden garzonház a fia­taloknak, legyen Szegednek is ifjúsági háza, s az én szobámban árultuk a téglajegyeket, hogy műjégpályával gazdagodjon ez a város. A KJSZ-t egyébként sem egy agyonpolitizált szervezetnek ítélem meg, senki ne higgye, hogy a marxizmust meg a leninizmust vitat­tuk éjjel nappal. Egy élhetőbb, a fiatalok szá­mára több érvényesülési lehetőséget kínáló világot szerettünk volna létrehozni. Novákné 1993-ban szállt ki végleg a politi­kából. Baloldali kötődését ma sem tagadja, de úgy véli, jól döntött, amikor elvégezve a közgazdasági egyetemet, marketing szak­közgazdásznak képezte ki magát. Dolgozott a paprika- és a konzervgyárban, jelenleg a Magyar Posta Zrt. kiskereskedelmi tevékeny­ségét irányító igazgatója. Azt mondja: a mai politika - amire, szerinte a gyűlölkö dés nyomja rá a bélyegét, amiben mind a jobb-, mind a baloldalon állók rosszul érzik magu­kat, s ami túlságosan mani­pulálja a közvéleményt ­nem az ő világa. - Ha az örökös vitatkozás és panaszkodás helyett min­denkit az a szándék vezérel­ne, hogy képezze magát, és munkájában helyt álljon, az ország is jobban boldogulna - vélekedik Novákné. Germánné Vastag Györgyi (képünkön) szegedi radnótis diákként (1970-74), JA­TE-sként (1974-78), városi KISZ-titkárként (1979-81), megyei első titkárként (1985-88) is részt vállalt a KISZ formálásában. If­júságmozgalmi pályáját az Úttörőszövetség főtitkáraként fejezte be 1990-ben. A tolerancia iskolája - Mai fejjel azt illene mondani, hogy a KISZ egy bukott rendszer elnyomó gépezetének eszköze volt, s mélyen elítélendő mindaz, ami az égisze alatt történt. Az is divat, hogy elhatárolódunk a múltunktól, s kicsemegéz­zük az 1990 előtti történelem számunkra vál­lalható szeletét. Nem teszem. A történészek értékeljék történelmileg és objektíven a KISZ-t. Nekem tartalmas emberi kapcsola­tokat, barátságokat jelentett, felelősségérze­tet mások iránt. Megtanított vitatkozni, gon­dolkodni, szervezni, vezetni, tolerálni. Ez utóbbinak ma különösen nagy hasznát ve­szem - összegezte véleményét a volt főtitkár, aki a rendszerváltás óta tanárként dolgozik. Elvégzett egy külgazdasági szakfordító-szak­tolmács szakot, sokat utazott német nyelvte­rületre, volt idő, amikor egy oktatással foglal­kozó német céget irányított, most pedig egy gazdasági főiskola nyelvi tanszékét vezeti. Tavaly ősz óta újra bekapcsolódott a közélet­be: a Fővárosi Közgyűlés tagjaként az oktatá­si bizottság elnöke, a XIII. kerületben egyéni képviselő. - Ezredfordulós életünket is majd történel­mi távlatból fogják érzelemmentesen érté­kelni, s biztosan sok mindent „történelmi szükségszerűségnek" látnak majd. Számom­ra azonban nem szükségszerűség a politikai kulturálatlanságnak, az intoleranciának ez a foka, s nem az országunk kettészakadása sem, vélt értékek mentén - alkot véleményt a mai Magyarországról. - Visszatetszéssel fi­gyelem az érdekek és érdekcsoportok átren­deződését, a politikai hullámlovasok felbuk­kanását és alámerülését. Korom ellenére egyfajta naivitással és jóhiszeműséggel kere­sem a magam „igazát". BÁTYI ZOLTÁN A taxis (NEW YORKI-PIROS FÜZET) Az nem úgy van, hogy Manhattanen büntetés nélkül át lehet gyalogolni. Ha például lesétálsz a 86. utcától, a nyugati oldaltól a tornyok helyéig, több utat is választhatsz, és biztos lehetsz, hogy akár a Broadway akár a Sixt avenu a választásod, egészen különböző helyeket fogsz látni, néhány száz méter, egy-két utca választja el a pénzvilág palotáit a szakadt kínai, vagy kócos afroamerikai hangulattól. Aztán az ember elgyengül. A taxis éjfekete arcából úgy világított a szeme, mintha tejben fürdött volna. Alacsony fiú lehetett, de nagy kezei voltak. És húsos ajka és barátságos tekintete. - Hát akkor most hazaviszem, Mister - mondta a fiú, miután kiröhögte magát azon, hogy Szív legyalogolt a tornyok helyéhez, és visszaindult, mert azt gondolta, lesz ereje megtenni az utat. - Magyar? Hát meséljen valamit - ajánlotta a fiú, s kifújta az orrát. Kellemes meleg volt a kocsiban, és Szív már jobban érezte magát. - Megjegyzem - kezdett bele Szív a minap például tavasz lett. Honnan tudja ezt az ember? Csak a hőmérsékletből, az ég színéből, a felhők lágyabb vonulásából, vagy attól, hogy a nők viselkedése megváltozik, sérülékenyebbek, komolyabbak lesz­nek, miközben, milyen furcsa, többet is nevetnek? A taxis fiú hallgatott. - Milyen furcsa az időnek ez rohanása is - folytatta Szív. ­Minden sietni kezd velünk. Siet a fogmosás, a sze­relmeskedés, és sajnos siet a tavasz is. Nem isten, a gyerekkor a legnagyobb. Egy év az legalább száz év, ám aztán negyven felett egyszerre gyorsulni kezd minden történet, például arra is gondolhatunk, az utolsó tavaszunk nyitogatja a hóvirágot a szakadék szélén. Lehet így élni? Marcus Aurelius szerint igen, sőt így is kell. De ha arra gondolok, hogy nem iátok több havat, a szívem szakad meg. Érti, mire célzok? - kérdezte Szív A taxis fiú hallgatott, a Grand Central környékén jártak. - Itt van például Martín Ramírez festő élete - folytatta lelke­sen Szív, majd csapongani kezdett, bár nem ok nélkül tette. ­Jó, a magyar írók betegségeiről szinte mindent tudunk. Ady kacska lába, József Attila lelke, Kosztolányi ajka, Babits nye­lőcsöve közismert. Tudják, a gyerekek is. Vörösmarty is meg­ivott napi két liter bort. Krúdy végzetesen hedonista volt, nem is találtak benne ép szervet, amikor a halála után felboncol­ták. Nos, egy neves szegedi professzortól kaptam, ha jól em­lékszem egy éve, és bizony jól emlékszem, egy komoly tanul­mányt arról, mennyiben befolyásolták a hangulatzavarok és a depressziók különféle válfajai a művészi alkotótevékenysé­get. Nem állítom, hogy mindent értettem a tanulmányból, mert például azt, hogy Van Goghnak agysérülés talaján kifej­lődött temporalis lebeny epilepsziája volt, mely párosult inte­rictalis dysphoriával, s e kórt az abszint fogyasztása még in­kább aktiválta, nem egészében értem, kivéve az abszintot. Il­letve azt is érteni vélem, miért nőtt a festő sírján tujafa, mely­nek gyökerei ölelték a festő koporsóját. A tujafa tartalmazza az abszint legtoxikusabb alkotóját, vagyis az a fa nem lehetett pusztán a véletlen dolga ott, Van Gogh sírján. Gyönyörű törté­net, nem? Martín Ramírez festményeit a Népművészeti Múze­umban láttam, ajánlanám is Janka professzornak az ese­ményt. Magyarországon a népművészet leginkább a Mis­ka-kancsót, a gulyáslevest és skanzent jelenti, vagyis a múlt párás ereklyéit. Ám a New York-i múzeumban szinte csak hu­szadik századi dolgok, faragások, festmények alkotják a re­pertoárt. Hanem most kiállították Ramírez szorongó képeit is! Képzeljen el egy mexikói tagot a világválság napjaiban, az ut­cán bolyong, angolul nem tud, mire 1931 környékén beviszik egy kaliforniai zárt osztályra, és szegény ott is marad, míg harminc év múlva meg nem látogatja embólia kisasszony. De végigfesti ezt a harminc esztendőt, és elképesztő képeket al­kot továbbra is némán, de elhivatottan és szorgosan, miköz­ben azt mondják rá, hogy dementia praecox, mániás de­presszió, illetve skizofrénia gyötri. - A taxisok is szoktak depressziósok lenni - mondta hirtelen a fiú. - És olyankor mi történik? Lassabban hajtanak? Nem a megadott helyre viszik az utast? Vagy megverik? - Szív őszintén érdeklődött. - Néha direkt balesetet csinálnak - mondta a fiú, és ügyesen kikerült egy hatalmas és piros coca colás te­herautót. Szív eltűnődött. Lehet, hogy elrontott valamit. De hát tavasz van, és mert úgy múlik az idő, olyan vészesen rohan, hogy el kell mondani mindent, bárhogyan is van. Ez a fiú talán nem érti öt. Talán feldühítette a fecsegése. Ám a fiú nem volt mérges. Hátrafordult, s tejfehér tekintetéből őszinte kíváncsiság áradt. - Mi van most Magyarországon? - kérdezte. - Nemzeti ünnep - mondta Szív. - A forradalom ünnepe! És az egész ország ünnepel, jóllehet, a maga módján - tette még hozzá. - Az ember végigfecsegi az életét - mondta Szív -, s többnyire annak a reményében teszi, hogy azért egyszer csak mond valami lényegest. Nem lehet azt pontosan tudni, mikor, miféle pillanatban hangzik el a fontos szó, de a remény azért megvan. Lépcsőtalapzat, kocsmaasztal, taxi, egyre megy. - És maga nem ünnepel? - kérdezte bizonytalanul a taxis. - Uram, hát pontosan azt teszem - nevetett fel Szív. ­Ünnepelek, tudja, én így ünnepelek! A taxis hümmögve bólintott. Szív kifizette a fuvardijat, jókora borravalót adott. Szív kiszállt az autóból, Ford volt Talán jobb lett volna Lincolnnal menni. De aztán arra gondolt, egy ilyen lassú út után az ember ne legyen telhetetlen. szív ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents