Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-19 / 65. szám

8 •MEGYEI TUKÓRHÉTFŐ, 2007. MÁRCIUS 19. Ennyi látogató még soha nem volt a vadasparkban - Rekord a füvészkertben is Turistaszezon a csodaszép természetben Rekordot döntött a négynapos ünnep alatt a szegedi füvészkert és a vadaspark látogatottsága. A füvészkertben több százan voltak naponta - a nyári turistaszezont idézte a látogatőtömcg a vadasparkban pedig napi több mint kétezren. Ilyen kora tavasszal ilyen sokan még soha nem voltak a Szegedi Hidományegyetem füvészkertjében. Az ország minden részéből jöttek látogatók. Pirer Katalin - kezében fényképezőgép - Orosházáról érkezett. - A liliomfákat, azaz a magnóliákat fotózni jöttem. Reméltem, nyílásban találom őket, és úgy is lett. Úgyhogy a fő cél máris teljesült - beszéli boldogan. Rarta Andrea és párja, Szakáll Árpád Budapest mellől, Diósdról jött. - Tíz éve eltöltöttem néhány szép hónapot Szegeden. Már akkor is nagyon meg akartam nézni a füvészkertet, csak akkor nem volt rá alkalmam. Most pótoljuk mondja Andrea a dísztó partján; már jönnek föl a lótusz, a tündérrózsa levelei, a túlparton tucatnyi teknős napozik. A Gáspár család, három gyermekével - Ida, Tomi és Péter Pécsről érkezett. Előző nap a vadasparkban voltak, és mondták is: sokkal szebb, mint a pécsi állatkert, sokkal szabadabban élnek az állatok. - És az Utazó Csodák Palotájánál is voltunk, ott is találkoztunk egy újságíróval a Délmagyarországtól. Nem is gondoltam volna, Nyuszisimogatás. A vadasparkot naponta több mint kétezren keresték föl a hosszú hétvégén Fotó: Frank Yvette PILLANATKÉPEK - Oda nézzetek, a páva elzavarja a struccot! - kiált egy kisgyerek a vadasparkban. Valóban: a legyezőmód kiterjesztett, számtalan pávaszemmel ellátott tarkuszályú, zománckék mellű pávakakas nekimegy a közelében gyanútlanul szedegető, hatalmas struccnak és a százkilós futómadár előbb riadtan hátrál, majd amikor jobban megnézi, ki is a támadó, elnézően arrébb sétál. A kiang - csodálatosan kecses félszamár - előtt kisebb csoport tolong. Az állat hatalmasat ásít. A közönség nevet: - Na, ezt jól megkaptuk: unalmasak vagyunk! - A füvészkerti üvegházban halkan beszélget egy csoport. Mikor aztán valaki hangosan szól a másikhoz, hirtelen brekegni kezd a lombok között a láthatatlan levelibéka. Világosan kihallani a hangjából: „Mi ez a zajongás? Itt csak én brekeghetek!" hogy ennyire vendégszerető város ez a Szeged! - mondja a háromgyermekes édesanya, Nagy Zsuzsa. - Nem rajzolsz rá, nem firkálod, nem rongálod! - szól rá egy apuka gyermekére, aki a füvészkerttérképet ábrázoló táblát akarja további részletekkel kiegészíteni. - Gyerünk, keressük meg inkább a mamutfenyőt! indítványozza. - Egy párocska a csodálatos, fehér virágba borult Virágdíszben fogadta a látogatókat a füvészkert Fotó: Frank Yvette vadszilvafa alatt fényképezkedik; a nőre csak ügy hull, csak hull a szirom. Mások pedig a sziklakerti, mélylila májvirágot csodálják. - Több százan voltak kíváncsiak a füvészkertre naponta a hosszú hétvége alatt halljuk Pulics Julianna kertvezetőtől. Bemegyünk egy csoporttal a trópusi növények üvegházába. Fejünk fölött épp virágzó orchideák, köztük a vénuszpapucsa; alattunk a kristálytiszta vizű dísztó, narancspiros aranyhalakkal és társaikkal - igazi paradicsomi táj. Erik a citrom, a banán, a japán naspolya. - És egyetlenegy szem kávénk is van - mondja a csoportot vezető hölgy. Már a lángvörös üvegmosófa virágai között vagyunk; arrébb az óriási, embernél nagyobb, hűsos virágú agávé, mely ötvenévente virágzik, s aztán elpusztul: de addigra már tele gyermekeivel a környező talaj. És most irány a Szegedi Vadaspark! Alig múlt kilenc pár perccel, s máris vannak látogatók. Nálunk az oroszlánoké az első hely, a majmoké a második, a tevéké a harmadik - tolmácsolja a szatymazi Ull Csaba és Ullné Sárosi Mariann kisfiúk, ifj. Ull Csaba toplistáját. A szegedi Molnár család is ugyanígy szavaz. - Nagyon jó, hogy itt a gyerekekre is gondolnak. Van játszótér, hinta, sőt pelenkázó is, az egészen kicsiknek - egészíti ki a hallottakat az édesanya, Molnárné Rajki Rita. A Szenczi házaspár kisgyermeke, a kétéves Kristóf a nyusziknak szentelte a legtöbb figyelmet. - Ahogy pusziztak és verekedtek, borzasztóan tetszett neki - nevet az anyuka, Szenczi Csabáné Stuber Tímea. - Eddig napi kétezren váltottak jegyet, sőt tizenhatodikán kétezer-ötszázan - mondja Veprik Róbert igazgató. Közben az egyik kifutóban madagaszkári vörös hasú makik ugrándoznak, megmeghemperegve a smaragdzöld fűben. Állat ennél jobban nem érezheti magát. A dél-amerikai pampákat idéző, tágas térségen testvéri egyetértésben csipegetnek a marák, nanduk, guanakók. A vízben: már fölébredt kecskebékák és peterakáshoz készülő, vörös-arany szemű barna varangyok. És az egész táj csak úgy zeng az erdei pintyek, a cinkék, rigók énekétől. F. CS. A nárcisz is virít a botanikus kertben Fotó: Frank Yvette Az árvízi emléknapon 850 cserkész ünnepelt Temperamentum, ollé, csacsacsa, uá! Szegeden Hagyományos árvízi emléknapjukat tartották a cserkészek a hét végén Szegeden, a Dóm téren, látszottak és főztek, vetélkedtek és imádkoztak együtt. Nyolcszázötvcn cserkész sorakozója nem mindennapi látványt nyújtott szombat délelőtt a szegedi Dóm téren. Az egyik szervező, Kondé Lajos köszöntötte őket. Azt mondta, az 1879-es nagy árvíz emléknapján és mindnyájunk életében az összefogás és az egymásra figyelés a fontos, és ezt már gyerekkorban meg kell tanulni. Azokra, akik életüket adták a vészben, harangszóval emlékeztek, majd egymást és a távollévőket üdvözölték nemzetközi csatakiáltásukkal: Temperamentum, ollé, csacsacsa, uá! A téren megépített Tisza partján úgy állították fel a kézműves- és játékoslátszottak és vetélkedtek egymással a cserkészek a Dóm téren Fotó: Segesvári Csaba S2AZEVESA CSERKESZEI JH Idén augusztusban ünnepli századik szüle~ tésnapját a nemzetközi cserkészmozgalom, amely jelenleg csaknem harmincmillió tagol számlál. Ifjúságnevelő célzattal egy katonatiszt, Lord Róbert Baden-Powell alapította. Idehaza igen gyorsan, már öt évre rá követőkre talált. 1948-ban hivatalosan betiltották. 1989-ben született újjá. sátrakat, hogy a hajdani áradáskor talpon maradt épületek elhelyezkedését mutassa. A kicsik kézműveskedtek, a nagyok nyomozójátékba, városismereti vetélkedőbe, élő csocsóba nevezhettek. Ebédidőben a főzőtudományukat mérhettük meg, babgulyásban. A tompái csapat például majoránnával és tárkonnyal turbózta, a győriek a csülökre és a jó étvágyra esküdtek, a váciak húsos szalonnát aprítottak, és három deci villányi vörössel szédítették a főztjüket, meg a közönséget. Érthető módon minden szegedinek a maga bográcsa felé hajlott a kanala, úgyhogy a legtöbben Bérdi Józsefné Klári füstölt szalonnás, marhahúsos babgulyására ácsingóztak. Teli has ide vagy oda, a cserkészek a látványra is adtak: százan fogtak öszsze, hogy a cserkészet jelképét, a tisztaság fehér liliomát élőképpé rajzolják. - Mi a jó a cserkészségben? A rendszeres találkozások, jó prograVidáin kiscserkész Fotó: Segesvári Csaba mok, kirándulások - fogalmazta meg a szőregi Lehel, Tihamér és Bendegúz a mozgalomról. A horgosi középiskolások, Péter és Gábor, hozzátették: ez egy nagy család. Bennünket az boldogít, ha másokat boldogíthatunk. A cserkésznap szentmisével és tábortűzzel ért véget. DOMBAI TÜNDE