Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-19 / 65. szám

8 •MEGYEI TUKÓR­HÉTFŐ, 2007. MÁRCIUS 19. Ennyi látogató még soha nem volt a vadasparkban - Rekord a füvészkertben is Turistaszezon a csodaszép természetben Rekordot döntött a négynapos ünnep alatt a szegedi füvészkert és a vadaspark látogatottsága. A füvészkertben több százan vol­tak naponta - a nyári turis­taszezont idézte a látogatőtö­mcg a vadasparkban pedig napi több mint kétezren. Ilyen kora tavasszal ilyen so­kan még soha nem voltak a Szegedi Hidományegyetem fü­vészkertjében. Az ország min­den részéből jöttek látogatók. Pirer Katalin - kezében fényké­pezőgép - Orosházáról érke­zett. - A liliomfákat, azaz a magnóliákat fotózni jöttem. Reméltem, nyílásban találom őket, és úgy is lett. Úgyhogy a fő cél máris teljesült - beszéli boldogan. Rarta Andrea és pár­ja, Szakáll Árpád Budapest mel­lől, Diósdról jött. - Tíz éve el­töltöttem néhány szép hónapot Szegeden. Már akkor is nagyon meg akartam nézni a füvész­kertet, csak akkor nem volt rá alkalmam. Most pótoljuk ­mondja Andrea a dísztó part­ján; már jönnek föl a lótusz, a tündérrózsa levelei, a túlparton tucatnyi teknős napozik. A Gáspár család, három gyerme­kével - Ida, Tomi és Péter ­Pécsről érkezett. Előző nap a vadasparkban voltak, és mond­ták is: sokkal szebb, mint a pé­csi állatkert, sokkal szabadab­ban élnek az állatok. - És az Utazó Csodák Palotájánál is voltunk, ott is találkoztunk egy újságíróval a Délmagyarország­tól. Nem is gondoltam volna, Nyuszisimogatás. A vadasparkot naponta több mint kétezren keresték föl a hosszú hétvégén Fotó: Frank Yvette PILLANATKÉPEK - Oda nézzetek, a páva elza­varja a struccot! - kiált egy kisgyerek a vadasparkban. Va­lóban: a legyezőmód kiterjesz­tett, számtalan pávaszemmel ellátott tarkuszályú, zománc­kék mellű pávakakas nekimegy a közelében gyanútlanul sze­degető, hatalmas struccnak ­és a százkilós futómadár előbb riadtan hátrál, majd amikor jobban megnézi, ki is a táma­dó, elnézően arrébb sétál. A ki­ang - csodálatosan kecses félszamár - előtt kisebb cso­port tolong. Az állat hatalmasat ásít. A közönség nevet: - Na, ezt jól megkaptuk: unalmasak vagyunk! - A füvészkerti üveg­házban halkan beszélget egy csoport. Mikor aztán valaki hangosan szól a másikhoz, hir­telen brekegni kezd a lombok között a láthatatlan levelibéka. Világosan kihallani a hangjá­ból: „Mi ez a zajongás? Itt csak én brekeghetek!" hogy ennyire vendégszerető vá­ros ez a Szeged! - mondja a há­romgyermekes édesanya, Nagy Zsuzsa. - Nem rajzolsz rá, nem firká­lod, nem rongálod! - szól rá egy apuka gyermekére, aki a füvész­kerttérképet ábrázoló táblát akarja további részletekkel ki­egészíteni. - Gyerünk, keressük meg inkább a mamutfenyőt! ­indítványozza. - Egy párocska a csodálatos, fehér virágba borult Virágdíszben fogadta a látogatókat a füvészkert Fotó: Frank Yvette vadszilvafa alatt fényképezke­dik; a nőre csak ügy hull, csak hull a szirom. Mások pedig a sziklakerti, mélylila májvirágot csodálják. - Több százan voltak kíváncsiak a füvészkertre na­ponta a hosszú hétvége alatt ­halljuk Pulics Julianna kertve­zetőtől. Bemegyünk egy csoporttal a trópusi növények üvegházába. Fejünk fölött épp virágzó orchi­deák, köztük a vénuszpapucsa; alattunk a kristálytiszta vizű dísztó, narancspiros aranyhalak­kal és társaikkal - igazi paradi­csomi táj. Erik a citrom, a banán, a japán naspolya. - És egyetlen­egy szem kávénk is van - mondja a csoportot vezető hölgy. Már a lángvörös üvegmosófa virágai között vagyunk; arrébb az óriási, embernél nagyobb, hűsos virágú agávé, mely ötvenévente virág­zik, s aztán elpusztul: de addigra már tele gyermekeivel a környe­ző talaj. És most irány a Szegedi Vadas­park! Alig múlt kilenc pár perc­cel, s máris vannak látogatók. ­Nálunk az oroszlánoké az első hely, a majmoké a második, a te­véké a harmadik - tolmácsolja a szatymazi Ull Csaba és Ullné Sá­rosi Mariann kisfiúk, ifj. Ull Csa­ba toplistáját. A szegedi Molnár család is ugyanígy szavaz. - Na­gyon jó, hogy itt a gyerekekre is gondolnak. Van játszótér, hinta, sőt pelenkázó is, az egészen ki­csiknek - egészíti ki a hallottakat az édesanya, Molnárné Rajki Ri­ta. A Szenczi házaspár kisgyer­meke, a kétéves Kristóf a nyu­sziknak szentelte a legtöbb fi­gyelmet. - Ahogy pusziztak és verekedtek, borzasztóan tetszett neki - nevet az anyuka, Szenczi Csabáné Stuber Tímea. - Eddig napi kétezren váltottak jegyet, sőt tizenhatodikán két­ezer-ötszázan - mondja Veprik Róbert igazgató. Közben az egyik kifutóban madagaszkári vörös hasú makik ugrándoznak, meg­meghemperegve a smaragdzöld fűben. Állat ennél jobban nem érezheti magát. A dél-amerikai pampákat idéző, tágas térségen testvéri egyetértésben csipeget­nek a marák, nanduk, guanakók. A vízben: már fölébredt kecske­békák és peterakáshoz készülő, vörös-arany szemű barna varan­gyok. És az egész táj csak úgy zeng az erdei pintyek, a cinkék, rigók énekétől. F. CS. A nárcisz is virít a botanikus kertben Fotó: Frank Yvette Az árvízi emléknapon 850 cserkész ünnepelt Temperamentum, ollé, csacsacsa, uá! Szegeden Hagyományos árvízi emléknapjukat tartották a cserkészek a hét végén Szege­den, a Dóm téren, látszottak és főztek, vetélkedtek és imádkoztak együtt. Nyolcszázötvcn cserkész sorakozója nem mindennapi látványt nyújtott szombat délelőtt a szegedi Dóm téren. Az egyik szervező, Kondé Lajos kö­szöntötte őket. Azt mondta, az 1879-es nagy árvíz emléknapján és mindnyájunk életében az összefogás és az egymásra figyelés a fontos, és ezt már gyerekkorban meg kell tanulni. Azokra, akik életüket adták a vészben, harangszóval emlékeztek, majd egy­mást és a távollévőket üdvözölték nemzetközi csatakiáltásukkal: Tempe­ramentum, ollé, csacsacsa, uá! A téren megépített Tisza partján úgy állították fel a kézműves- és játékos­látszottak és vetélkedtek egymással a cserkészek a Dóm téren Fotó: Segesvári Csaba S2AZEVESA CSERKESZEI JH Idén augusztusban ünnepli századik szüle­~ tésnapját a nemzetközi cserkészmozgalom, amely jelenleg csaknem harmincmillió tagol számlál. Ifjúságnevelő célzattal egy katona­tiszt, Lord Róbert Baden-Powell alapította. Idehaza igen gyorsan, már öt évre rá köve­tőkre talált. 1948-ban hivatalosan betiltot­ták. 1989-ben született újjá. sátrakat, hogy a hajdani áradáskor tal­pon maradt épületek elhelyezkedését mutassa. A kicsik kézműveskedtek, a nagyok nyomozójátékba, városismere­ti vetélkedőbe, élő csocsóba nevezhet­tek. Ebédidőben a főzőtudományukat mérhettük meg, babgulyásban. A tom­pái csapat például majoránnával és tár­konnyal turbózta, a győriek a csülökre és a jó étvágyra esküdtek, a váciak hú­sos szalonnát aprítottak, és három de­ci villányi vörössel szédítették a főztjü­ket, meg a közönséget. Érthető módon minden szegedinek a maga bográcsa felé hajlott a kanala, úgyhogy a legtöb­ben Bérdi Józsefné Klári füstölt szalon­nás, marhahúsos babgulyására ácsin­góztak. Teli has ide vagy oda, a cserkészek a látványra is adtak: százan fogtak ösz­sze, hogy a cserkészet jelképét, a tisz­taság fehér liliomát élőképpé rajzol­ják. - Mi a jó a cserkészségben? A rendszeres találkozások, jó progra­Vidáin kiscserkész Fotó: Segesvári Csaba mok, kirándulások - fogalmazta meg a szőregi Lehel, Tihamér és Bendegúz a mozgalomról. A horgosi középisko­lások, Péter és Gábor, hozzátették: ez egy nagy család. Bennünket az boldo­gít, ha másokat boldogíthatunk. A cserkésznap szentmisével és tábortűz­zel ért véget. DOMBAI TÜNDE

Next

/
Thumbnails
Contents