Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-02 / 52. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" PÉNTEK, 2007. MÁRCIUS 2. A szegeden élő JoelXucla egy perc alatt elkészít egy figurát A lufihajtogatás művésze így készül a szívben hintázó kék kutyus Fotó: Frank Yvette A francia Joel Xucla lufihajtogatással szó­rakoztatja az európaikat. A Szegeden élő fiatalember hazánkban elsősorban jóté­konysági rendezvényeken lép fel. A há­romgyermekes édesapa (óként ausztriai és németországi fesztiválokra, valamint szó­rakoztató programokra kap meghívást. Nem telik el egy perc, és kész a kék kisku­tyus, ami egy szívben hintázik. A francia származású Joel Xucla ujjai úgy dolgoznak, mint egy géppuska. A hatvan centi hosszú, vékony lufin pillanat alatt több kis gömböt formál, majd egy tekerés jobbra, kettő balra, és éppen hogy csak nem ugat a kutya. Joel szerint inkább gyakorlás, mintsem kézügyes­ség kell a lufihajtogatáshoz. Persze az adott­ságok is számítanak, jó, ha az embernek hosszú, zongorista- vagy bűvészujjai vannak. A harmincnégy éves fiatalember nem lufi­hajtogató művésznek készült: hazájában traktorokat, teherautókat és mezőgazdasági gépeket szerelt. Tizenhárom éve feladta szak­máját, fölkerekedett, és azóta Kelet-Európá­ban a beteg, rászorult gyerekeken próbál segí­teni. Azt mondja: a kemény francia mentali­tás nem az ő lelkének való. Sokkal jobban szereti Ausztriát és Magyarországon is na­gyobb biztonságban érzi magát. Először 1994-ben jutott el hazánkba, itt ismerkedett meg feleségével, a budapesti Szűcs Móniká­* Szívesen veszik például Bajorországban, ha egy jó vacsora mellé társul néhány percre egy mókás ember is. Joel Xucla val. Másfél éve élnek gyerekeikkel, a tízéves Claire-rel, a hétéves Michellel és a négyéves (asminnal Szegeden. A család angolul és ma­gyarul kommunikál, hogy ne legyenek félre­értések. A gyerekek magyarul tanulják a lec­két. - Magyarországon elsősorban jótékonysági fellépéseken szórakoztatom a beteg gyereke­ket. Kórházakban, nevelőotthonokban pró­bálok egy kis szeretet becsempészni a szívük­be. A bohóckodás, a bábozás és a lufihajtoga­tás csak egy közvetítő eszköz - magyarázza a magyarul jól beszélő utcai művész, akivel a nagyobb utcai rendezvényeken, például a borfesztiválon már találkozhattak a szegedi­ek is. Munkáját elsősorban a támogatók te­szik lehetővé. - Szívesen veszik például Bajorországban, ha egy jó vacsora mellé társul néhány percre egy mókás ember is - meséli loel. Lufihajto­gató tudományát egyébként egy amerikai is­merősétől tanulta, és szakkönyveket is for­gat. Közel száz alapfigura birtokosa, amit va­riálva ezerféle alakzatot tud előállítani. CS. G. L. KIS BABOZOK Joel a nevelőotthoni, kórházi műsorokba egyre sűrűbben bevonja a gyermekeit is. A bábelőadá­sok állandó közreműködője a két kislány és a kis­fiú. A legnagyobb, Claire már barokk fuvolán is szórakoztatja a gyerekeket. Az édesanya és az édesapa úgy gondolja, nem árt, ha a gyerekek is szembesülnek az élet árnyoldalával is. Egy kicsit más Lehet a palántát a földbe ültetni fejjel lefelé is, meg fölfelé is. A munka körülbelül ugyanannyi vele, ez az egy biztos. Meg az is, hogy a fordítottjánál teljesen fölösleges volt megtermelni és elül­tetni a magot, megöntözni, széltől is óvni. Egyetlen rossz mozdu­lat, és fuccs. Egy kicsit más. Nehezen szánom rá magamat, hogy villamosunk sínjéről megint szóljak, elmondom inkább nekifutásként, miért ódz­kodom tőle. A Csörögben kétszer szóvá tette lapunk, hogy a Cserepes sori kanyarban kilazult néhány csavar. Mi lett belő­le 1 Hatalmas munkával kitérőt építettek oda. A legjobb helyre tették, de ha most azt találnám mondani, hogy az alsóvárosi végállomáson három csavar biztosan ágaskodik, mert elfelej­tették meghúzni, a régi buzgalom mintájára esetleg alagutat fúrnak oda. Pedig ott van az a három csavar, a táblától vissza­felé talán hét méterrel. Legyünk pontosak: ott volt. Az egyik körülbelül két centit hibádzott, a jobbról-balról levő felet. Ha már föltalálta az emberiség a sínleszorítást, gondoltam, csak egy kicsit kellett volna tovább fordítani a csavaróját, és mind­járt más lett volna. Hónapokkal ezelőtt balga buzgalmamban szóltam az egyik ma­sinisztának, hátha tovább adja. Ellegyintette avval, hogy napjá­ban ellenőrzik, és már indultunk is vissza. Ha valóban vallatják mindennap a pályát, gondoltam megint, idáig érve vagy köd ereszkedik rájuk, vagy elhomályosulhat a látásuk. Hogy lazul­tak-e közben a csavarok, vagy egy állapotban voltak, mint a Samu nadrágja, nem méricskélem, de beljebb nem srófolódtak, az is biztos. Elismerem, statisztikai átlagot nem is lehetne számítani. Gedótól Kecskésig Isten tudja, hány csavart tekertek bele a talpfákba, a szegedi összest véve még nagyobb a szám. Kezd­je el kukacos elmével ázalék-százalékolni valaki azt a hár­mat - reméltem, csak ennyi van! -, bolhapattanásnyit kap­na. Ezreléket esetleg, és azt is tört számmal7 Meglehet, bal­eset nem is lett volna belőle, mert ott már csak lépésben jár a tuja, de a magamfajtának föltűnik mégis. Egy kicsit ez is más. Tartozom az igazságnak, meglepetés ért a minap. Ketten teker­gették a csavarokat. Nem tudhatták, hogy ezen rágódom hóna­pok óta, mégis. Említettem nekik, mekkora a kockázat, azt mondták rá, van itt több is. Mert a csavar olyan portéka, szeret a rázkódásoktól meglazulni. A lényeg: késve bár, de egy időre meg­gyógyították őket. Talán a többivel együtt. És megint más. Szorgalmasan nyesegetik a fákat a villany­vezetékek alatt. Előáll a kosaras daru, kézben a láncfürész, és nincsen kegyelem. Biciklivel szoktam arra járni, tapaszta­lom, hogy a drága aszfaltból legalább egy métert fölösleges volt kiönteni. A másik oldalon ugyanannyit számíthatunk, az pedig összesen két méter. Számoljon utána, akinek van ideje rá, mennyivel kell szoroznia napi áron méterét, én látatlan­ban elhiszem, hatalmas a summa. Azért kénytelen beljebb járni a biciklis is, a busz is, meg az összes autó, mert a fáknak a lombja nem csupán fölfelé szokott nyújtózkodni, de oldal­ágra is terebélyesedik. Ha csak egy kicsit is oldalba vágná a fű­rész, az is de más lenne mindjárt. Kinek csak a tükrét tekeri el, kinek a szemét akarja kiverni. Ha szűkül az utcák torka, macerásabb a közlekedés, és esély van a balesetre. Mit gon­dolhat a villanycég képviselője, akinek dolgoznak a nyesege­tők? Uraim, nem az én asztalom! Vágja mindenki a magáét! Viszem magammal a metszőollót, de kosaras emelőm nin­csen hozzá. Még egy kicsit a másból. Elöntött az öröm, amikor láttam, az új hídon sorban átpántohák a villanybszlopok hasát. Ajtajuk tár­va-nyitva volt, akármelyik kíváncsi kölök bele matathatott volna. Ahány oszlop, annyi veszedelem. Volt. Aztán elmúlt, de megint lett. Néhányról eltűntek a pántok, tátongnak a hasak. Másra nem tudok gondolni, arra illetékes emberek nyúltak beléjük, elhárít­ván más bajokat, de éppen nem volt náluk a pántolójuk. Egye fe­ne, úgy maradtak. A híd meg addig rázkódik, amíg ki nem nyíl­nak. Égy kicsit más megint, ez is. H. D. JÓL SZITUÁLT HIPPI EGY HÚRON PENDÜLNE •| A hirdetők között szerepelt a 70 éves. szenvedélymentes, lelki társát kere­ső férfi. 20 éves, csinos, érzéki lány, aki barátra vágyik, édes pillanatok el­töltésére. Biszexuális nő jelentkezésére váró diszkrét házaspár. Rendezett körülmények között élő hippi, aki egy húron pendülne a jelentkezőkkel. Társat keresek" jeligére Több száz szegedi ismerkedik hirdetés útján Az első látásra szerelemről már mindenki hallott, a jeligésről talán kevesebben. Szegeden több százan keresik a nagy Ót ­hirdetések útján. A szerencsé­sek hamar megtalálják a pár­jukat, de van, akinek 147 ran­devú sem hoz sikert. „Szegedi, erősen medvés, nagyon független, barna hajú, zöld sze­mű élőlény vagyok. Kereslek, mi­kor talállak meg?" - olvasható az üzenet a Déli Apró társkereső ro­vatában. Bár sokan nem hiszik el, a szerelem akár jeligével is ránk találhat. Szegeden nók és férfiak százai kutatnak így a „nagy Ó" után. - Szeptember óta adok fel min­den héten társkereső hirdetést. 147 férfival találkoztam, voltak közöt­tük szakmunkások, üzletemberek, értelmiségiek. Előfordult, hogy há­rom-négy randevúm volt naponta - mondja a 38 éves Éva, aki közgaz­dász végzettséggel titkárnőként dolgozik. - Egy középkorú, elvált nőnek nagyon nehéz ismerkedni, még akkor is, ha olyan hatalos, mint én. Ezért könnyíti meg a hely­zetemet a hirdetés. Éva elmondta, hogy telefonszá­mon még többen jelentkeznek, mintha jeligére ad fel hirdetést az ember. A telefonos elérhetőség azonban veszélyeket rejt, hiszen előfordult, hogy hajnalban keres­te egy vadidegen azzal, nincs ked­ve még hazamenni a kocsmából a feleségéhez - találkozzanak. A jól kommunikáló nő persze gyorsan leszerelte a férfit, és a randevúkra is kidolgozott egy stratégiát. - Telefonon megbeszélem az il­letővel, miről fogom megismerni jú, zöld szemű, közepes testalka­tú 24 éves fiú volt. Kérdésünkre, ilyen fiatalon miért nem diszkóba jár ismerkedni, Imre határozott választ adott: - Bulikban képte­lenség olyan lánnyal találkozni, aki valóban komoly kapcsolatra vágyik. Egyébként is sokat dolgo­zom, nincs időm szórakozni jár­ni, így sokkal egyszerűbb - szöge­zi le és megjegyzi, a hirdetés már különben sem aktuális, hiszen egy szőke hajú, kék szemű lány, Anett elcsavarta a fejét. Próbálkozunk tovább. „40-es, jól szituált férfi lelki társát kere­si, vékony, szép arcú 25-35 éves nő személyében." Három csörgés után magas fér­fihang szól a telefonba. Az úr kér­désünkre, aktuális-e a hirdetés, meggyőző igennel felel, és meg­kérdi, milyen kinézetű nővel be­szél. Zavarban vagyunk, de csak egy pillanatig, a másikban már soroljuk Pamela Anderson adata­it. A magas hangú úr megköszöni a hívást, és közli: ó is régóta pró­bálkozik, tudja, hogy nem jó fül­lenteni, mert az igazság az első találkozásnál úgyis kiderül. BOBKÓANNA a találkozón. Messziről kifigye­lem, és ha nem tetszik, egyszerű­en elsétálok mellette. A társkeresők segítségére le­hetnek a különböző közvetítő irodák, melyek az ügyfél igényeit figyelembe véve keresgélnek a szinglipiacon. - Adatlapkitöltés, keresgélés az adatbázisban, találkozó megbe­szélése, randevú - sorolja az is­merkedést megelőző fázisokat Barta Marianna, az egyik szegedi társközvetítő iroda tulajdonosa. - Sok embernek jelent problémát az ismerkedés, van, aki belefá­radt a keresgélésbe. Én ezeknek az embereknek segítek párra ta­lálni - mondja. Ügyfelei közül többen már össze is házasodtak. Éva 147 randevúján és a közve­títő iroda sikerein felbuzdulva megpróbálkoztunk a hirdetéssel. Első kiszemeltünk egy fekete ha­A szerencsések hamar megtalálják a párjukat Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents