Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-16 / 63. szám

PÉNTEK, 2007. MÁRCIUS 16. "AKTUALIS" A márciusi ifjak nem vonták kétségbe egymás magyarságát és tisztességét - emlékeztette az ünneplőket Lékó Péter nemzetközi sakknagymester Szegeden, március 15-én. Vásárhelyen Lázár Já­nos polgármester azt mondta, nem szabad hagyni, hogy március a gumilövedékek hónapja legyen. Dávid Ibolya, az MDF elnöke azt mondta, eleinkkel ellentétben ránk nem lő senki: „mi magunk lövünk egymásra". MUNKATÁRSAINKTÓL Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 159. évfordulóján a hagyományos zászlófelvonás­sal kezdődött a szegedi ünnepség tegnap a városháza előtti téren, csaknem ezer ünneplő előtt. Ko­dály Zoltán Háry János daljáté­kának toborzója után Fekete Gi­zi színművész szavalta el a Szó­zatot. Lékó Péter, Szeged legif­jabb díszpolgára, nemzetközi sakknagymester ünnepi beszédé­ben emlékeztetett, hogy 1848 márciusának hősei ugyan külön­bözőek voltak, másban hittek, más volt a neveltetésük, világné­zetük, sőt sok esetben még az anyanyelvük is, ám egy kérdés­ben mindnyájan egyetértettek: hittek a szabadságban és a de­mokráciában. Hittek egymás jó szándékában és tehetségében, nem vonták kétségbe a másik magyarságát, hazaszeretetét és tisztességét. A megemlékezés vé­gén az önkormányzat, az egye­tem, a pártok - MSZP, SZDSZ, Fidesz, KDNR MDF, Centrum -, valamint civil szervezetek képvi­selői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. Kubik Anna és Cseke Péter mondott verset és prózát a vásár­helyi ünnepségen, amely tíz óra­kor kezdődött a Kossuth téren. Lázár János polgármester azt mondta, március a szabadság hónapja, a fiatalság hónapja ­nem szabad hagyni, hogy a gu­milövedékek hónapja és egy nép­nyúzó, diktatórikus kormány hónapja legyen. Idézett a Him­nuszból - „Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk" - majd hozzátette: ez a sor a vásárhelyi SZÍVBÉLI ÜNNEP MAKÓN ÉS CSONGRÁDON Makón a városháza előtti Kossuth-szobornál - Búzás Péter köszöntője után ­Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, a város díszpolgára mondott beszé­det. Személyes élményeit is felelevenítve arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek a nagyszerű ünnepnek nem szabad megfakulnia. Az ün­nepségen a Maros Tánc­együttes is fellépett. Csong­rádon az 1909-ben felállított Kossuth-szobornál ünnepelt a város. Vincze László or­szággyűlési képviselő leszö­gezte: március 15-e, a for­radalom szemléletformáló ereje abban áll, hogy ez a nap a hazáért tenni akaró, sorsáról felelősen döntő, szabad polgárok ünnepe. A 159 éve megfogalmazott 12 pont aktualitásáról is szólt; a sajtószabadságról szólva megjegyezte, „ma is indul­nak sajtóperek azok ellen, akik a kormányt bírálják". kórházra mért diktátumról is eszébe juthat a vásárhelyieknek. Hozzáfűzte, ez a város eddig mindenért megdolgozott; amije van, azt nem kormányoktól, pár­toktól kapta, színes cukorkák­ként, az itt élők együtt szenved­tek, és ellenszélben is kitartottak - mert Vásárhely számára az el­lenszél is a szabadság levegőjét hozza. A szónok új, szabad vá­lasztásokat követelt, s beszédét azzal fejezte be: „Dicsőség a hő­söknek, Isten óvja Hódmezővá­sárhelyt." A téren közben egy Ár­pád-sávos zászló is megjelent, de akik hozták, nem álltak be a nemzetiszín lobogók alatt össze­gyűlt tömegbe. Az ünnepen a kormánypártok helyi szervezetei is koszorúztak, mindenki csönd­ben, méltósággal figyelte az ese­ményeket. Békésen ünnepeltek együtt a po­litikai pártok és civilek tegnap dél­előtt a szentesi főtéren is, ahol megkoszorúzták Kossuth Lajos és Horváth Mihály szobrát. Szirbik Imre MSZP-s polgármester külön köszöntötte a színpadon mellette álló két képviselőtársát, Dávid Ibolyát, az MDF elnökét és a fide­szes honatyát, Farkas Sándort an­nak a reményének hangot adva, hogy az összefogás ünnepe márci­us idusa. Dávid Ibolya beszédében azt említette: jó lenne, ha ma is a szabadságot és a hazaszeretetet je­lentené mindenkinek nemzeti ünnepünk. Am míg 1848-ban mindenki egyet akart, most ki-ki a maga területén annak reményé­ben cselekszik, hogy az szavazato­kat hoz majd a következő válasz­tásokon. Történelemalakító zse­niknek nevezte a szónok '48 hőse­it, akiket nem a közös ellenség, el­lenfél tartotta össze, hanem az or­szág érdekei. - Ma mi tehetne ké­pessé bennünket arra, hogy a ma­gyar nép felemelkedése érdekében cselekedjünk? - tette fel a kérdést Dávid Ibolya. Szerinte most az egyetértéshez kell a bátorság, amely a békesség megteremtésé­hez nélkülözhetetlen. Az eleink­kel ellentétben „ránk nem lő sen­ki, mi magunk lövünk egymásra". - Az elnyomás évtizedeinek vége ­hangoztatta az MDF elnöke, hoz­zátéve: „baj, hogy mi egymásnak se nyújtunk kezet. A szabadság pedig megadatott számunkra, ne­künk élhető hazát kell teremte­nünk." ^ Tükör előtt PANEK SÁNDOR Hogy szép vagy csúnya ünnep volt-e, arról nehéz lenne véle­ményt mondani, mert az idei március 15-e inkább volt a mai ma­gyar társadalom elé tartott tükör, mint zavartalan ünnep. Szeren­csés esetben az ünnep akkor lesz szép, ha az ünneplók szívében béke, gondolatai között rend, céljaihoz kilátások vannak. De ün­nepet lehet tartani elbizonytalanított vagy a politikai vezetők iránt bizalmukat vesztett emberek között is - csak olyanokkal nem, akiknek egyetlen támpontjuk van: a saját véleményük. Azért volt tükör ez a nap, mert próbára tette az emberek józan gondolkodását. S egyáltalán azt: milyen mértéket kell ismernie és betartania egy demokratának, hogy kifejezhesse véleményét, és ugyanakkor tisztelje társait és az ünnepet. Az ember, ha töb­bé-kevésbé elégedett társadalomban céljainak él, akkor eszébe sem jut, hogy ő demokrata-e, mert egyszerűen saját maga: csa­ládanya, fiatalember, nagyszülő. Ez a nap azonban nem hagyott kitérni az elől, hogy önmagunkat. demokratának választjuk-e meg. E tekintetben mindegy, hogy a kormány által emlegetett csendes többségről vagy az ellenzék szóhasználatában új többség­ről van-e szó. A nemzet identitásához, önbizalmához fontosak a megélt ünnepei, s ha komolyan vesszük és óvjuk összetartozá­sunkat, akkor ennek a napnak kell annyit érnie, mint egy politi­kus elleni tiltakozásnak. A fekete esernyőkkel a tojások után sasszézó öltönyös biztonsági emberek jelenete a Petőfi-szobornál olyan abszurd volt, mintha egy dobálás számítógépes játék eleve­nedett volna meg, az ünnepünk helyett. Ez nem lehet a másik vá­lasztásunk. Az ünnep nem ezen a napon telt meg politikával, hanem jóval korábban. így március 15-e kérdése inkább az volt, hogy ez a poli­tikai tartalom hogyan fejeződik ki. Szeged vagy Hódmezővásár­hely, és még számos település - bár más-más politikai többségű önkormányzat szervezte az ünnepséget - példát tudott mutatni arra, hogy lehet együtt ünnepelni. A Fidesz budapesti nagygyűlé­sén Orbán Viktor teljesen átpolitizálta az ünnep üzenetét. De az tény, hogy az ott összegyűlt kétszázezer ember összehasonlítha­tatlanul nagyobb erőt képviselt, mint a zavargásokban részt vevő néhány száz, és mégsem vált kiszámíthatatlanná. Lapzártakor még barikádokról és utcai összecsapásokról érkez­tek hírek. Néhány száz ember sokkolta a magyar társadalmat. Ez minden pohtikát értelmetlenné tesz, ami nem az ilyen esemé­nyek megelőzésére törekszik. És ez a magyar kormány elé éppúgy tükröt tart, mint bármelyik más politikai szereplő elé. Franciaországból Vásárhelyre jött a gyáregység Imerys: új csarnok, új munkahelyek Franciaországból Magyarországra, Hódmezővásárhelyre telepítet­te át egyik gyáregységét az Imerys. A nagyvállalat vásárhelyi tűzállóanyag-gyártó kft.-jénél szerda délután avatták fel az ezer­hatszáz négyzetméteres, húsz újabb munkahelyet jelentő gyár­tóüzemet. A felavatott üzemben már folyik a termelés Fotó: Karnok Csaba Csongrád megye méltósággal ünnepelt Lékó, Lázár és Dávid Ibolya Lékó Péter arra emlékeztetett, a márciusi ifjak hittek egymás jó szándékában és tehetségében Fotó: Karnok Csaba Lázár János új, szabad választá­sokat követelt Fotó: Tésik Attila BÉKÉS EMLÉKEZÉSEK UH A szegedi Klauzál téren a helyi jobboldali ifjúsági szervezetek tartottak únnepséget szerda dél­után. A néhány száz ünneplő előtt Gyimesi László önkor­mányzati képviselő, a Fidesz if­júsági tagozatának megyei elnö­ke azt mondta, március 15-e ar­ra tanít minket, hogy a megvál­toztathatót meg kell változtatni. Ezután Farkas László, a Fideli­tas szegedi csoportjának elnöke, Miklós Péter, az Ifjúsági Keresz­ténydemokrata Szövetség orszá­gos alelnöke, Ábrahám Károly, a Jobbik Magyarországért Mozga­lom szegedi szervezetének tagja beszélt. A tömeg a Kárász utca érintésével a Dóm téri Pető­fi-szoborhoz ment, ahol a Csongrád Megyei Közgyűlés ne­vében Zakar Péter alelnök, a Fi­desz nevében Oláh János, a párt városi elnöke helyezte el az em­lékezés koszorúit. A Klauzál té­ren eközben, mintegy 50 fő előtt, a MIÉP emlékezett az 1848-49-es forradalomra. If­jabb Hegedűs Lóránt református lelkész azt mondta: - Nincs más választásunk, mint az ellenállás, ami nem egyszerűen jogunk, ha­nem kötelességünk! A forrada­lomra emlékezett tegnap dél­előtt a Wass Albert Baráti Társa­ság is a Dóm téren. A Piéta szo­bor előtt a társaság elnöke, Pé­ter Árpád azt mondta: - Bármi­lyen volt is az ősz, és bármilyen lesz is a tavasz, mi készen ál­lunk. Készen állunk értéket te­remteni az érdekekkel szemben. Az ünnepségeken nem történt semmiféle rendzavarás. Új, ezerhatszáz négyzetméteres, 700 millió forintba került üzem­csarnokkal bővült a jelenleg 250 dolgozót foglalkoztató vásárhelyi Imerys Tűzállóanyag-gyártó Kft. Ez egyben húsz új munkahely lé­tesítését is jelenti. A szerdai avatón Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő kiemelte: az 1968-ban alapított Alföldi Porcelángyár 1990 utáni privatizációja során több cégre és tulajdonosra osz­lott, ám ezek továbbvitték a vá­sárhelyi kerámiaipar hagyomá­nyait. A porcelángyár kezdetek­től gyártott tűzálló égetési se­gédanyagokat, a privatizáció után ezt a feladatot a német Burton Apta Kft. vette át, mely­nek utódja a francia Imerys. A város első embere hangsúlyozta, a vásárhelyi menedzsment és dogozók szakértelmét jelzi, hogy a cég 1996-ban elnyerte a Nemzeti Minőségi-díjat, Dávid Ibolya: Most az egyetértéshez kell bátorság Fotó: Vidovics Ferenc 2000-ben az Európai Üzleti Ki­válósági-díjat is megkapta. Ki­emelte: a vásárhelyi gyáregység a legfontosabb szereplő lesz a vállalatcsoporton belül. A tulajdonos nevében Thierry Bailleux, az IKF-csoport vezér­igazgatója adta át a franciaorszá­gi Loire-völgyből Vásárhelyre át­telepített üzemet Bárány-Hel­mik Gábornak, az Imerys Kft. helyettes ügyvezetőjének. A gyártócsarnok lehetővé teszi a porcelángyártás égetési segéd­anyagainak fejlesztését is. A csarnokavatón adta át az üzem kollektívájának az Imerys Munka-, Egészség- és Környezet­védelmi Verseny nagydíját Chris­topher Sheehey munkabiztonsá­gi vezető. A díszes plakettel is­merték el azt a munkát, melynek eredményeként a korábbiakhoz képest jelentősen visszaesett a munkahelyi balesetek száma. B. K.A.

Next

/
Thumbnails
Contents