Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

Szombat, 2007. február 3. SZIESZTA 11 A média jövője: NAMIBIABAN FAT ÜLTETTEK A CSUCSHALMOZO SZABÓ PETER TISZTELETERE - Mit jósol a médiának az internet és a digitalizáció térnyerése mellett? -A döntő jellemzője a média fejlődésének egyfajta fragmentálódás, töredékesedés. Eddig az volt a jellemző, hogy nagyon kevés médiumot nagyon sokan néztek, olvastak, hallgattak, most azt fog történni, hogy nagyon sok médiumot egyre kevesebben néznek, olvasnak, hallgatnak. Mindenkinek meglesz a saját területe. A nyomtatott sajtó jövője pedig az internet felé tart. Nem kevés nagy lap ma már nagyon komoly, nagyon nagy pénzeken működtetett internetes portálokkal dolgozik. Ezekre a lap cikkei az elkészülés pillanatában felkerülnek, videoanyagokkal, grafikákkal is kiegészítik. A gyorsaság és a részletesség számít. Egy újság akkor maradhat versenyképes, ha írásai közül azokhoz, amelyeket fontosnak talál, nagyon nagy mennyiségű háttérinformációt kínál internetes oldalán, olyanokat, amelyek a nyomtatott kiadásba nem férnek be. - így kevesebb újságíróra lesz szükség, ha egy ember sokkal több információt össze tud „lapátolni"? - Összelapátol akkor, ha másoktól átvesz. De én azt hiszem, az eredeti információk értéke nő. Ma az a probléma, hogy nagyon kevés információ járja át a médiát. Azt gondolom, hogy az exkluzív információból meg tud élni valaki. Olyanból, ami nálam van, másnál nincs, én találtam ki, én jártam utána, satöbbi. - Mi számít jobban, hogy az újságíró gyorsan és eredeti információt szerezzen vagy az, hogyan tálalja, jó stílusban, irodalmian, frappánsan? - Gyorsan és eredetien. Ezt az ember rosszkedvvel mondja, hogy a tálalásnak és az egyebeknek sokkal kisebb szerepük lesz, de ott tartunk, hogy majdnem mindenki lehet médium. És ha valaminek Baló György szerint a jó riporter ismérvei: érdeklődés, kíváncsiság, nyitottság, tolerancia, felkészültség, a visszakérdezés és a reagálás képessége FOTÓ: KRIZSÁN CSABA magas a hírértéke, akkor nem fog számítani, milyen stílusban adták elő. Ha valaminek magas a hírértéke, akkor az mobiltelefonon is adásba kerül, amatőr kamerával felvéve is. Ugyanígy nem számít, hogy milyen stílusban születik a cikk, ha gyors és eredeti. - Veszély a digitalizálódás térnyerése vagy alkalmazkodást, átalakulást kívánó változás? - Megtanulandó lehetőség, de amíg megtanuljuk, az sokáig is tarthat. Én igazából a veszélyt abban látom, hogy esetleg kialakulhat egy digitális szakadék azok között, akik nagyon tudnak élni ennek a digitális forradalomnak az előnyeivel, és azok közt, akik ebből valamilyen oknál fogva kimaradnak. Például azért, mert nincs internetjük otthon. Ezért kulcsfontosságú, hogy minél több embernek legyen számítógépe. Meggyőződésem, hogy radikálisan átalakulnak a médiafogyasztási szokások, és erről még nagyon keveset tudunk. A digitális televíziózást az fogja jellemezni, hogy nem azt nézem, amit adnak, hanem azt nézem, amit akarok, és akkor, amikor akarom. A csatornahűség meg a hozzá hasonlók szerintem valószínűleg olyan dolgok, amiknek látható a vége. Össze fogják maguknak válogatni az emberek a saját tévéműsorukat. Brandek (védjegyek) fognak számítani és emberek. Ismert brandek, amit már ma ismernek. Például A szólás szabadsága egy ismert brand, azt még ebben a digitális dzsungelben is fel fogják ismerni, és aki kedveli, meg fogja nézni. Lehet, hogy nem akkor, amikor adják, de meg fogja nézni. Ugyanez igaz az ismert médiaszemélyiségekre is. - Mitől jó egy riporter? - Érdekelje az, amit csinál, lehessen rajta látni, érdekli a másik ember. Nagyon sok neves riporter van, akinél nagyon nehéz észrevenni az érdeklődés jelét. A legfontosabb az érdeklődés, a kíváncsiság, a nyitottság, a tolerancia, aztán a felkészültség és a visszakérdezés képessége, a reagálóképesség. Hiába tanul meg valaki nagyszerűen tíz kérdést, hiába tudja eljátszani, hogy a tíz kérdés most jutott eszébe, pedig már két napja fel van írva a súgógépre, ha nem képes arra reagálni, amit mondanak neki. Ezen túl pedig legyen a riporter hiteles, elfogulatlan. Kérdezze meg ne csak azt, amit senki más nem kérdezne meg, hanem azt is kérdezze meg, amit mindenki megkérdezne. R. M. „Az exkluzív információból meg lehet élni, és a magyar médiának e téren gigantikus tartalékai vannak, mert nagyon kevés dolognak jár kellőképpen utána - állítja Baló György, riporter, a Magyar Televízió igazgatója. az afrikai sivatag felett Szabó Péter kedvenc gépével a kecskeméti versenyen nyerte el másodszora a nemzeti bajnoki címet FOTÓ: DM/DV A szegedi pilóta, Szabó Péter közel húsz éve kezdett repülni, több mint tíz éve tagja a válogatottkeretnek. A nemzeti együttessel egész Európát berepülte, négy alkalommal az afrikai Namíbiában is járt. Szabó Péter 1988-ban, tizenhat éves középiskolásként kezdett el repülni. Akkoriban a repülő műszaki főiskola a tanulmányok megkezdése előtt két évvel biztosította a felvételizőknek az előképzést. Péter egy Zlin-142 típusú motoros géppel ismerkedett meg először, majd két héttel később vitorlázórepülésre is jelentkezett. - Mire beiratkozhattam volna a főiskolára, megszűnt a képzés, így a szegedi kereskedelmi iskolába kerültem, de a repülés iránti szenvedélyem cseppet sem lankadt - emlékezett vissza a férfi. Péter az iskola mellett - amolyan mindenesként - egy évet dolgozott a szegedi repülőtéren. Munkájáért cserébe húsz motoros repülő órát kapott fizetségként, így megszerezhette szakszolgálati engedélyét. Segédszerelőből ügyvezető Hősünk 1991-ben indult el az első vitorlázórepülő-versenyén, Őcsényben. A rossz időjárás nem kedvezett IS—28 típusú kétüléses gépének - vetélytársai könnyebb felszálló súlyú gépekkel versenyeztek. - Nem sikerült valami fényesre a bemutatkozásom: a leszállópálya helyett majd minden nap a szántóföldre érkeztem meg. Ennek ellenére az akkori edzőm, Molnár Géza, aki jelenleg is a trénerem, látott bennem fantáziát. Maga mellé vett segédszerelőnek. A mentor a mezőgazdaságban dolgozott repülőgép-vezetőként, így a fiatal tanítvány a munka mellett élesben is gyakorolhatott a műtrágyázó és permetezőgépeken. Péter gyorsan haladt a ranglétrán: segédszerelőből néhány év Namíbiai csúcsok A szegedi pilóta az első namíbiai kalandjakor töltötte a legtöbb időt a levegőben: némi helyben várakozás után 980 kilométerttett meg, óránként 120 kilométeres átlagsebességgel kilenc és fél óra alatt. A legnagyobb átlagsebességet, 151 kilométer/órát egy 786 kilométeres hurkon érte el. A leghoszszabb távot a Bitterwasser-Wredeship-Kentucky háromszögben repülte, 1105 kilométert. Péter számára vitorlázórepülősként az első igazi áttörést a '96-os magyar bajnokságon szerzett első bajnoki érme jelentette. Egy három hétre háromszázötvenezer forintért bérelt Discus géppel amelyből csak négy volt az országban - a standard osztályban a harmadik helyen végzett. A szegedi pilóta a verseny után meghívót kapott a válogatottkeretbe, amelynek azóta is, több mint tíz éve tagja. A nemzeti együttessel egész Európát berepülte, négy alkalommal az afrikai Namíbiában is járt, legutóbb tavaly december 27-étől, ez év január 18-áig. A Kalahári-sivatag felett repülve nyolc magyar csúcsot adott át a múltnak. A szervezők a helyi szokások szerint egy pálmafát ültettek a tiszteletére, miután egy ezer kilométer feletti háromszöget repült be előre meghatározott útvonalon. Kiszáradt tó volt a felszállópálya A világ vitorlázórepülősportjának színe-javát Bitterwasserban, a sivatag kellős közepén, egy hatalmas oázisban szállásolták el. Felszállópályának egy három kilométer átmérőjű kiszáradt tavat használtak. A táj meseszerűnek hatott: délen, ameddig csak a szem ellátott, vörös homok terült el. Keleten, a botswanai határ mentén érdekes természeti jelenség fogadta a versenyzőket: a határ egyik oldalon vörös, a másik oldalán egy árnyalattal barnább sivatag volt kivehető a masinákból egy képzeletbeli egyenes vonal mentén, több száz kilométeren keresztül. A nyugati, kies hegyvonulat hatalmas krátereivel holdbéli tájat idézett meg, míg az északi szavannás vidék nyüzsgött az afrikai állatoktól. Éjszakai kaland Két évvel ezelőtt történt, hogy Péter egyik válogatott-társa nem ért vissza napnyugtáig a bázisra, egy kiszáradt tónál volt kénytelen landolni. A pilóta a gépen töltötte az éjszakát, másnap húsz kilométert gyalogolt, mire a többiek rátaláltak. Köszönés helyett azonmód felhörpintett négy liter vizet, és csak utána döbbent rá, hogy rosszabbul is végződhetett volna a kaland. HORVÁTH LEVENTE Szegeden is repülhetünk Péter klubjánál, a szegedi Alföldi Repülő Klubnál is beszerezhető a vitorlázórepülő-vizsga. A húszezer forintos elméleti képzés mellett egy minimum harmincórás gyakorlat következik. A jogosítvány megszerzéséig ez további kétszázötvenezer forintba kerül. A gyakorlati órák felét egyedül kell teljesíteni a levegőben. alatt ügyvezető lett a cégnél, és azóta is sikeresen viszi a vállalkozást. Tíz éve válogatott Pálmaültetés után Jean-Renaud Failaur, a nemzetközi repülőszövetség sportbírója (balról), Szabó Péter és a szegedi klubtárs, Marosi Péter FOTÓ: DM/DV