Délmagyarország, 2007. február (97. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-17 / 41. szám

Szombat, 2007. február 17. SZIESZTA 19 Ásványhát és Tompasziget FOLYTATÁS A 17. OLDALRÓL Az öreg épületet „alászige­telték", így ellenáll a víznek. Mikor magas a Tisza, szivárog ugyan a töltés, az úton is át­csorog a víz, de az árok elnyeli és elviszi. - Nem félünk, inkább sze­retünk a Tisza közelében élni ­int a töltés mögött áradó folyó felé Marika. Azt mondja, er­refelé nagy a csend, a nyu­galom. Szikráznak a csillagok. Ásványhát felé fordulva csak a látóhatár a határ. Itt harapni lehet a levegőt! Az utcában szinte mindenki nyugdíjas, aktív dolgozót csak egy ház­ban találnánk. Persze azért nem tétlenkedik itt senki, aki bírja még magát, az dolgozgat a kertben, a ház körül. Szinte mindegyik udvaron tartanak csirkét, az ólban disznót. - Itt sose unatkozunk - veszi át a szót a 85 éves Maris néni. - Ha nyáron egy kicsit pihenni akarok, leülök az ajtó melletti padra és nézelődöm: a gát te­tején mint egy színpadi emel­vényen vonulnak az autók, a kutyasétáltatók, a kocogok. - Minden attól függ, honnan nézzük - bölcselkedik Marika. - A Tisza folyása szerint ez a fölvég. Ezért, ha kérdezik, hol lakom, én azt felelem: Szeged első utcájában. Ez most, hogy tavaly végre ide is elért a csa­torna, még inkább igaz. Mert kész összkomfortban élünk, és a korábban sáros útra is asz­faltszőnyeg került! - lelkesedik a nyugdíjas, mégis tevékeny asszony, aki a teljesség ked­véért azért kiigazítja a képet. ­A csatornázok az egyik árkot betemették, és esős időben áll a víz az úttesten, de tavaly októberben elmentem az új képviselő első fogadóórájára, ígérte, intézkedik, de azóta se tett semmit. - Tíz éve is van, hogy jártam a tanácsházán. Nincs nekem ott mit keresni - legyint Ma­riska néni, aki a „három Má­ria" közül „ „igazi" tápai, mert anyakönyvében születési helyként Tápé szerepel: a Ti­sza túlpartján, egy tanyán lát­ta meg a napvilágot. - A levél, a nyugdíj megérkezik, mind­egy, hogy Tápéra vagy Sze­ged-Tápéra címzik - ad pél­dázattal választ a kérdésre, szegedinek vagy tápainak vall­ja-e magát. Ha Szeged főutcáján, a Tisza mentén „csorgunk" lefelé, ak­kor az ősi alvéget, vagyis Al­sóvárost is el kell hagynunk, hogy a város mostani pere­mére érjünk. Tizenegy kilo­métert autózva, a Tompái ka­punál érünk a Hattyasból lett Klebelsbergtelepre. - A legtisztább strandnak tudtuk, ide jártunk nyaranta Alsóvárosról, ahol gyerekes­kedtem, most meg még feb­ruárban is zárva kell tartanai az ablakot, annyira bűzlik a Tisza itteni holtága - men­tegetőzik a bomlasztóan erős szag miatt Varsa utcai háza előtt Fodor László. A korábban szaxszofonozó, a bátyjával együtt alapított együttessel bálakon, lagzikban, zenés mu­latságokon a talpalávalót szol­gáltató férfi már nyugdíjas. Most annak örül, hogy lugasa metszését épp befejezte. Ven­dégfogadáshoz készülődnek: a felesége süt, ő meg a ko­csonyát főzi. Katonabarátját, Solymosi József és annak csa­ládja érkezik hozzájuk a hét végére. - Panelből, a Diófa vendéglő mögül 12 éve költöztünk ide ­simogatja meg pillantásával a házat, aminek rendbehozata­lán sokat dolgozott a férfi. - A Vadkerti tér környékén nőt­tem föl, ezért kerestem er­refelé házat. Mióta itt lakunk, azóta minden képviselő azzal biztat, rehabilitálják a holt­ágat, de semmi se történik, a bűz marad. De ha belekez­denek valamibe, abban sincs sok köszönet - mutat a háza előtti kátyús útra. Tavaly sok millió forintért silány munkát végeztek az útépítők. - Járdát se csináltat a város úgy, mint a centrumban. Itt ehhez is saját erőt kérnek - sorolja pana­szait. A túloldali erdő rendben tartásával se elégedett. Mégis szeret itt lakni, mert a szom­szédok kedvesek, figyelnek egymásra. A közel épült új házból a számítógépeket ösz­szecsomagoló betörőket is ő érte tetten: a kutya ugatott, erre kinézett, s meglátta a zseblámpa fénycsóváját... Amúgy csendes környék ez. A Tiszához simuló városban a természet közelében szeret él­ni a vízjárta helyeket meg­hódító „szögedi embör". ÚJSZÁSZl ILONA FFI jy' jmijUi WIIIIHI JffflRi/ V jf^BÉi W ' ** « fiii X * ' 1 i" !i ^^^HELA^ . ... - íi /Jtuk 1 wÉ1 •j A EKJAGY^' | \ • SBIIPR.,, % WMF ®Y A „három Mária" - Biacsi Istvánné (balról), Túri Pálné, Ács Istvánné - a város peremén él, de Szeged első utcájában lakik Az erdőn, a házon túl ott a tág világ. De a Tisza bűzös holtága örök bossziísága Fodor Lászlónak FOTÓK: FRANK YVETTE ÉPÍTÉSZNEK, TANÁRNAK, JOGÁSZNAK, ORVOSNAK KÉSZÜLTEK - A SZÍNHÁZAT, A ZENÉT VÁLASZTOTTÁK A színházi és a zenei életben Szegeden is sok olyan népszerű művész dolgozik, aki eredetileg egészen más szakmát tanult, s csak hosszabb-rövidebb kitérő után, pályamódosítással lett azzá, ami. Építészek, tanárok, jogászok vagy orvosok döntöttek úgy: sutba dobják megszerezett diplomájukat, és inkább kar­mesternek, énekesnek, színésznek állnak. - Ötödéves voltam a műegye­temen, amikor énekelni kezd­tem. Addigra érlelődött meg bennem, hogy a szeretett épí­tészeti tanulmányok mellett valami hiányzik még az éle­temből - mondja Altorjay Ta­más, a Szegedi Nemzeti Szín­ház operatagozatának basszis­tája. - Miután akkoriban meg is nősültem, nagyon óvatosan váltottam pályát, a kettőt egy ideig párhuzamosan csinál­tam, munka mellett végeztem az énekesi tanulmányaimat. Építészként 1982-ben szerez­tem diplomát, utána négy éven lettek művészek Altorjay Tamás szerint sok a hasonlóság a zene és az építészet között FOTÓ: FRANK YVETTE át egy tervezőirodában dolgoz­tam, majd a Vedres szakközép­iskolában tanítottam. Noha már 1989 óta szólistaként lép­tem fel a színházban, csak 1993-ban lettem főállású ma­gánénekes, és 1996-ig vissza­jártam óraadóként tanítani. Az átmeneti időszakban számta­lanszor elgondolkoztam azon, hogy vajon jól döntök-e, ha a kiszámíthatatlanabb pályát vá­lasztom. Az építészethez sem lettem hűtlen, főként a rokon­ságnak manapság is szoktam műszaki átalakításokhoz ki­sebb tervezéseket vállalni, olyanokat, amelyek nem enge­délykötelesek. Ennyi „ujjgya­korlatra" szükségem van. Ka­marai tagsághoz kötött komo­lyabb munkákat már nem érné meg elvállalni. A feleségemnek is szoktam segíteni, aki ingat­lanközvetítéssel foglalkozik, és a műszaki felméréskor jól jön neki az én szaktudásom. Altorjay Tamás úgy véli: sok a hasonlóság a zene és az épí­tészet között. Például ahogyan a zenében is fontosak a forma és a tartalom egységességét kifejező arányosságok, úgy az építészetben is. Nem véletle­nül szokták az építészetet megfagyott zenének hívni. - Tizenegy éves koromtól kezdve statisztáltam a színház­ban, megszerettem ezt a vilá­got, és sokáig színésznek ké­szültem - meséli a baritonista Réti Attila 23 éves korában kezdett énekelni tanulni, s tanár volt, mikor először színpadra lépett FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Réti Attila. - Sokat szavaltam, iskolai rendezvényeken is fel­léptem. Szenvedélyes lemez­gyűjtő voltam, s ha nem volt otthon senki, együtt énekeltem a sztárokkal. Harmadikos gim­nazista koromban édesapám véletlenül meghallotta, hogy a Nyugat lánya egyik részletét énekelem, és felkiáltott: Fiam, neked van hangod! Villámcsa­pásszerűen hasított belém, hogy operaénekes is lehetnék. Csakhogy nem tanultam zenét, így szóba sem jöhetett a Zene­akadémia. Mivel jól ment a nyelvtanulás, magyar-francia szakra jelentkeztem a szegedi bölcsészkarra, noha akkor már tudtam: nem akarok életem végéig tanítani. 23 éves voltam, amikor megkezdtem az ének­tanulmányaimat a Király-Kö­nig Péter Zeneiskolában. Miu­tán az egyetemen megszerez­tem a tanári diplomát, három évig az akkor alapított Deák gimnáziumban tanítottam, utána két évig a Ságvári gya­korló általános iskolában. Ami­kor Gregor József zeneigazga­tósága idején először színpad­ra léphettem, még tanár vol­tam. A pályakorrekció szá­momra nem jelentett dilem­mát, erősen hittem abban, hogy sikerülnie kell. A böl­csészkaron tanultaknak ma is hasznát veszem, biztonsággal tájékozódom az operához is kapcsolódó irodalmi, történel­mi, művészeti kérdésekben. Az alapos nyelvtudás pedig óriási előny, amikor olasz és francia műveket énekelek. A pályamó­dosítás inkább azért jelentett nehézséget számomra, mert sok mindent be kellett hoz­nom. Mivel nem jártam a Ze­neakadémiára, nem énekeltem együtt soha senkivel, nem volt gyakorlatom a kamaramuzsi­kálásban, ezt a színházban kel­lett megtanulnom - mondja Réti Attila, akit legközelebb A trubadúrban, Luna grófként láthat a szegedi közönség, már­ciusban pedig Japánba utazik koncertkörútra. Lukács Ervin karmester, aki évekig a szegedi szimfoniku­sok művészeti vezetője volt, azt mesélte: a zenélésben ugyan nem segítette az orvosi diplomája, abban viszont igen, hogy a látóköre így sok­kal tágabb lett, mintha szak­barbárként csak egy területről lettek volna alapos ismeretei. A karmesteri szakmáról egyébként is úgy véli: ötven százaléka pszichológia, már­pedig azt komolyan tanult az egyetemen, és ez nagyon hasznosnak bizonyult. A Kos­suth-díjas dirigens orvosi dip­lomájának csak akkor vette hasznát, amikor behívták ka­tonának, és a seregben gyó­gyító munkát kellett végeznie. Mivel több mint fél évszázada tanulta az orvoslást, mára szinte mindent elfelejtett. Oly­annyira, hogy ha valami baj van, először ő kezd el kiabálni: orvost, orvost! H. ZS. Lukács Ervint a zenélésben nem segítette az orvosi diploma FOTÓ: DM/DV FOTÓ Váltottak Gyüdi Sándornak, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazga­tó-karnagyának a pályája rendhagyó módon indult, hi­szen először matematika-fi­zika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, és csak azu­tán végezte el a Zeneaka­démiát. Eredeti szakmájában nem dolgozott, hiszen fiatalon a színház karigazgatója lett. Szikora János rendezőről, a szegedi teátrum egykori mű­vészeti vezetőjéről, a jelenlegi szolnoki színigazgatóról köz­tudott, hogy jogi diplomával is rendelkezik, s nemigen lehet őt szerződésekkel, jogi prak­tikákkal megvezetni. Ugyan­csak jogásznak tanult Szervét Tibor színművész, akit a szín­házban és a szabadtérin is láthatott a szegedi közönség. Dunai Tamás színművész Sze­geden lett magyar-francia sza­kos középiskolai tanár, Angyal Mária rendező pedig angol szakon szerzett először dip­lomát. Az Operaház Szegeden is sokat vendégszerepelt te­noristája, Csák József egyben építész, és a műegyetemen is tanít, kollégája, Rácz István pedig orvosi praxisát cserélte a világot jelentő deszkákra. Új távlatokat nyitunk Az UniCredil Bank fiókjatban Önt is rendkívül versenyképes kama­tozású betétek és kiváló hozamú befektetési alapok vár|ák. Hiteleinket kedvező törtesztőrészlettel és kibővített futamidővel veheti igénybe. Ezek feltételeiről, valamint akciós ajánlatainkról tájékozódjon országos fiókhálózatunkban, honlapunkon és a 06-40 50-40-50-es telefonszámon! WWW.UNICREOITBANK.HU Q UniCredit Bank Éljen a lehetőségeinkkel!

Next

/
Thumbnails
Contents