Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-12 / 10. szám

PENTEK, 2007. JANUAR 12. H I R D E T E S 11 w Csorba Mihály 1942-2007 IN MEMÓRIÁM CSORBA MIHÁLY NEKROLÓG Csorba Mihály dandártábornok, Hódmezővásárhely alpolgármestere életének 65. évében itt hagyott bennünket. „Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek." (1. fim. 3, 13) Csorba Mihály 1942. február 18-án született nagy tekintélyű, ősi vásárhelyi iparoscsaládban. Alap- és középfokú iskoláit is itt járta. Mindig szeretettel emlékezett középiskolájára, a Bethlen Gábor Gimnáziumra, ahol 1960-ban tett érettségi vizsgát. Ezt követően a honvédelmet szolgálta, amely meghatározta életét. Kétéves sorkatonai szolgálatát követően az Egyesített Tisztiiskola és Tanárképző Főiskolán tanult tovább. A diploma megszerzése után Tapolcára került harckocsi szakaszparancsnoki beosztásba. 1970-ig századparancsnoki, majd ezred-hadműveleti tiszti beosztásban szolgált 1976-ig. Tapolcai szolgálati ideje alatt, 1973 és 1976 között elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Szakmai előmenetele 1982-ben hozta vissza szülővárosába. A Bercsényi Miklós Gépesített Lövészezred parancsnokhelyettesévé, majd 1984-ben ezredparancsnokává nevezték ki. Hivatását felelősségteljesen és erős akarattal gyakorolta. Ennek köszönhető, hogy a vásárhelyi laktanya az ország kiemelt, egyik legfontosabb helyőrségévé minősült. Az ő irányításával vált a Gépesített Lövészezred stratégiai jelentőségű lövészdandárrá, melynek parancsnoki tisztségét 1994-től dandártábornokként töltötte be. Nemcsak a város, az állami és a honvédelmi vezetés is méltányolta szakmai helytállását, felkészültségét. Számos szolgálati érdemrend mellett a Magyar Köztársaság Csillagrendjével is kitüntették. Szülővárosa 1997-ben Pro Urbe díjjal ismerte el munkásságát. Aki katonaként szolgálatot teljesített Csorba Mihály tábornok irányítása alatt, tudta, hogy a szigorú, a fegyelmet mindig megkövetelő főtisztben érző szív dobogott, amely fölismeri és megoldja beosztottjai gondját-baját. Az emberpróbáló gyakorlatokon és honvédségi bevetéseken mindig osztozott katonái megpróbáltatásaiban. 1977. július 23-án kötött házasságot dr. Tóth Marianna főiskolai docenssel. Házasságukból 1979-ben született Melinda leányuk. Családi életében is példamutató ember, hűséges férj, szerető apa volt. Szerette a hazáját, szülővárosát és a vásárhelyi tájat: a Pusztát, a mártélyi holtágat, az ártér csöndjét, de különösen az itt élő embereket, akiket utolsó leheletéig szolgált. Emberszeretete barátságos lelkületében is megmutatkozott. Nem szerzett magának ellenséget. A barátság számára egy életre szólt. Derűs szemlélettel viselte az élet nehézségeit. Finom humorával pillanatok alatt föl tudta oldani az emberek között támadt feszültségeket. Közvetlensége hamar bizalmat ébresztett. Ennek köszönhette, hogy két ízben is elnyerte a 2. számú választókerület lakóinak támogatását, akikkel szinte napi kapcsolatot tartott. Soha nem utasította el az emberek kéréseit. A legnehezebb helyzetekben is talált orvosságot arra, hogy a körzetében élő polgárok ügye jogszerűen elintéződjék. Munkaideje vég nélkülire nyúlt. Az utcán, hivatalába menet és onnan távozva is szívesen beszélgetett választópolgáraival. Honvédelmi és közéleti feladatellátását egyaránt a bajtársiasság szelleme hatotta át. Példamutató szervezőképességről tanúskodva tartotta össze a képviselői közösséget. Döntéseiben csak a város érdeke lebegett szeme előtt. Képviselőként és alpolgármesterként a szívén viselte városunk rendezettségét, köztereink állapotát. A fejlődés híveként minden olyan kezdeményezést következetesen támogatott, amely Hódmezővásárhely és térsége javát, az itt élők előrelépését szolgálja. Építkező ember volt, az alkotás szándéka fűtötte magánéletében, katonai pályáján és városvezetői tevékenységében. Munkájának fölbecsülhetetlen értéke különösen a rendkívüli helyzetekben nyilvánult meg. Árvizek idején, szigorú teleken, amikor a tanyalakókat elvágta a hó a külvilágtól, parancsnoki tapasztalataival órákon belül biztosítani tudta nekik az orvos és a mentők segítségét, az élelmiszer- és ivóvízellátást. Munkabírásával, akaraterejével, küzdeni tudásával példát mutatott mindannyiunknak; sőt, még abban is mintát adott, hogy súlyos betegségét fegyelmezetten és méltósággal viselte. Csak a környezetében élők, szerettei és orvosai láthatták, milyen heroikus küzdelmet folytatott a gyógyíthatatlan kórral. Becsületes jellemű, szilárd erkölcsű, ízig-vérig katonaember távozott el közülünk. Embersége élni fog minden vásárhelyi emlékezetében. Földi pályafutásának hű foglalata a távozó ember vallomása, Pál apostol szavaival: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam". Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata