Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-06 / 5. szám

12 SZIESZTA-PROGRAMAJÁNLÓ 2007. január 6., szombat ^ A SZEPMUVESZETI MUZEUM BEMUTATJA - BEST OF HELYETT A HOLLAND ZSENI VALÓDI ARCA Minden idők legnagyobb látogatottságra számot tartó kiállítását prezentálja a 100. esztendejébe lépő Szép­művészeti Múzeum. A budapesti Van Gogh-kiállítást 400 millió forintból hozták létre, a világhírű festő 77 művét láthatja a közönség március 20-áig. Budapesten, a Hősök terén messziről látszik a Szépmű­vészeti Múzeum oszlopai kö­zött felerősített, Van Gogh-ot reklámozó molinó. Az épület aulájában két hosszú sor kí­gyózik a jegypénztárak előtt. - Fél órája állok itt, de tu­dom, hogy december elején sokan több órán át is vára­koztak - mondta MátéAntalné nyugdíjas budapesti könyve­lő. - Türelemmel várok, Van Goghért megéri. A festőzseni arca Egy zsilipen át jutunk a szin­te teljesen sötét csarnokba. Magyar, cseh, német, francia mondatok röpködnek. Sze­münk lassan szokik hozzá a félhomályhoz. A paravánok­hoz megyünk, itt minden megtudható Vincent Van Gogh életművéről, magyar és angol nyelven. Miután elolvastuk a holland zseni életrajzát, tétovázunk: merre is induljunk el? A képek egy részét körben a falon, a többit szárnyas oltárokhoz ha­sonló szekrényekben helyezték el, spotlámpák világítanak. A kinyitott oltárszárnyakon ol­vasható a kép címe, mérete, az alkotás éve. A festmények előtt tumultus, hosszú perceket kell várni, amíg látunk is valamit a többi nézelődő fején kívül. Tu­domásul vesszük: ez a kiállítás is a türelem intézménye. Aki persze Van Gogh Best of-ot vár, az csalódni fog. A kiállítás koncepciója éppen az, hogy nem a híres képekre épül. A magányos festőzseni elcsépelt imázsa helyett in­kább Van Gogh valódi arcát próbálják megmutatni a tár­laton. A kiállítás prelűdjeként Budapesten Ott és itt A Szépművészeti Múzeum fennállásának századik esz­tendejében a világ legna­gyobbjait láthatja majd a kö­zönség a megújult falak kö­zött. Január 27-én öt év­század spanyol festészeté­nek remekműveit - például El Greco, Velázquez és Goya alkotásait - mutatják be. Március 17-én monumentá­lis kiállítás nyílik Művészet és kultúra Luxemburgi Zsig­mond korában címmel, a vi­lág mintegy 350 múzeumá­ból 350 alkotást láthatnak az érdeklődők. Rembrandt túl­nyomórészt grafikai műveiből június 30-án nyílik kiállítás. A múlt évek szegedi tár­latainak méltó folytatásaként a Csongrád megyei Móra Fe­renc Múzeum újjászülető szegedi épületének nyitásá­ra, májusra nagyszabású, vi­lághírű alkotásokat felvonul­tató képzőművészeti kiállí­tással készül. Az év második felében pedig igényes tör­téneti tárlattal várják a lá­togatókat. olyan mesterek képeit - Miilet, Delacroix, Rembrandt - lát­hatjuk, akik hatással voltak Van Goghra. Aztán megnéz­zük életműve első, hollandiai korszakának alkotásait. A nueneni parasztokról, asszo­nyokról festett képek lenyű­gözők, bár itt még nem jelenik meg a jellegzetes sárga és kék. A képeket a barna, fekete szín uralja. Az 1884-ben készült ta­kácsképet nézve - és egy kicsit belehallgatózva az egyébként élvezetesen előadó tárlatveze­tő mondandójába - megtud­frisz vázában, 1890. május, olaj, 73.7x 92.1 cm, The Metropolitan Museum of Art, New York; Egy pár bőrcipő, 1889, olaj, 32.5 X 40.5 cm, Van Gogh Museum, Amsterdam juk: az ábrázolás itt még nem tökéletes, ha a festményen áb­rázolt szövőszéket elkészítené valaki, nem lehetne összerak­ni. Egy pár bőrcipő A látogatók közül többen fel­lélegeznek, amikor meglátják a Varró nőt (Etten, 1881), és a pá­rizsi korszak oly szeretett fest­ményét, az Egy pár bőrcipőt (1889). A csendéletek között mindenki a napraforgós képe­ket kutatja, és boldogan mo­solygunk, amikor visszanéz ránk a Két levágott napraforgó című festmény. A legtöbbet mégis Madame Ginoux két portréja előtt idő­zünk: Van Gogh 1888-ban és két évvel később is lefestette az arles-i fogadósnőt, a második portrét néhány hónappal halá­la előtt készítette. Megcsodál­juk a fehér főkötőbe bújtatott kis Marcelle Roulint, aki 1888-ban, a festmény készülte­kor bizonyára nem sejtette, hogy - Van Goghgal együtt - vi­lághírű lesz. A japonizmus titka A terem végén megtudjuk, mi is az a japonizmus. Van Gogh fivérével, Theóval gyűjtötte a Képek és mások A 77 kép - 43 festmény, 24 rajz, 10 litográfia és rézkarc - buda­pesti bemutatója négyszázmillió forintból valósult meg. Az amszter­dami Van Gogh-múzeummal történt egyeztetések után a Szépművé­szetiben százmillió forintot fordítottak a biztonságtechnikai berende­zések fejlesztésére. A kiállított képeket többek között az amszterdami Van Gogh-múzeumból, a párizsi Musee D'Orsay-ből, a New York-i The Metropolitan Museum of Artból kölcsönözték. A kiállítás képeinek biztosítási értéke több mint 150 (!) milliárd forint. A kiállítást decem­berben több mint ötvenezren látták. A Szépművészeti történetében várhatóan Van Goghgal megdől a látogatottsági rekord: a szervezők szerint akár ötszázezer embert is vonzhat a holland festő tárlata. Az optimista számítást arra alapozzák, hogy eddig több mint 120 ezer jegy kelt el elővételben. japán fametszeteket. Látha­tunk néhány japán festőtől származó alkotást (a Hopp Fe­renc Kelet-Ázsiai Múzeumból), és megcsodálhatjuk a Japán iránt érzett szeretet hatásait a Váza íriszekkel című festmé­nyen. A tömeg miatt fél óra alatt haladunk végig a termeken, aztán még többször visszafor­dulunk, hogy megnézzük azo­kat a festményeket is, ame­lyekhez korábban nem fér­tünk oda. Ezt követően bekukkantunk a múzeum boltjába. Árulnak Van Goghos jegyzettömböt 700, mappát 950 forintért. Vá­laszthatunk mágikus kockát a festő portréjával és szeretett napraforgóival 1800-ért. A Van Goghos bögréért 2500, a puzz­le-ért 5850 forintot kérnek. A 2007-es naptár ára 3295 fo­rint. - Minden elismerésem az önök fővárosának azért az erő­feszítéséért, hogy ezt a kiállítást Budapestre hozta - mondja a spanyol Gabriella Saratina. - Az amszterdami Van Gogh-múzeum után az ember­nek van egy kis hiányérzete, de gratulálok a szervezőknek! Zdenek Kleskowich, aki Len­gyelországból érkezett család­jával, a spanyol tanárnőnél sokkal lelkesebb. - Csodálatos Van Gogh-ot Budapesten látni! A Japán iránti rajongását nem ismer­tem, örülök, hogy ennyivel gazdagabb lettem. Minden­nap tanulunk valamit! NYEMCSOK ÉVA Hasznos tudnivalók A budapesti Van Gogh-kiállítás keddtől vasárnapig naponta 9 és 18 óra között látogatható, hétfő szünnap. A teljes árú jegy a helyszínen 3400, elővételben 2900 forintba kerül, diákoknak, nyugdíjasoknak 1700 forint, elővételben viszont csak 1400-at kell fizetni. A jegypénztár 9.00 és 17.30 között tart nyitva. Jegy a Szépművészetiben és országszerte 150 helyen, Szegeden például a Csermák hangszerüzletben vásárolható, interneten a www.jegy­mester.hu oldalon rendelhető. Elővétel esetén meg kell mondani a vásárláskor, hogy melyik napon hány órától szeretnénk meg­tekinteni a kiállítást. Tárlatvezetésre a kiállítás látogatása előtt legalább egy héttel kell jelentkezni. Szív és a rendező egy olasz étteremben találkozott, odakint vigasztalanul esett, bent bécsi kávé és fokhagymás paraj illata keringőzött, s a pincér lófogú, kedves fiú volt. Meghajolt, és már futott is a kesernyés rizlingért. A szomszédos asztalnál egy pici, törékeny nő hatalmas pizzával birkózott, melyen férfinév volt kirakva olíva­bogyóból. Szív jól hallotta, a nő így kérte, sajtos, sonkás pizza, és legyen ráírva olívabogyóval, hogy Igen Endre. És most ez a nő megeszi Igen Endrét. Őrület. Szív a rendezőt fürkészte, aki fiatalabb volt nála, ráksalátát, valamint bébi angolnát rendelt, érzékenynek és szerénynek tűnt, és kedvesen viselkedett. -'Beszéljünk a darabról - szólt a rendező, aki tehát úgy döntött, színpadra állítja Szívnek egy régi művét. Úgy mosolygott a fiú, hogy Szív máris megszerette. Szív ettől félt a legjobban. Legyen egy rendező gonosz, antipatikus. Egy gonosz rendezővel jobban dolgozik az ember, a jámbor, jólelkű rendezőnek mindent elnéz. A darabot, melyet ez a fiatal rendező kiválasztott, Szív jó tíz évvel ezelőtt írta, és Szív úgymond már nem volt egészen a történet birtokában. Nem egészen emlékezett mindenre. - Fantasztikus alapanyag - bólintott a rendező, mire Szív megborzon­gott. Szív dolgozott már rendezőkkel, ezért jó oka volt arra, hogy tartson tőlük. Úgy vélte, a rendezők szívesen és örömmel dolgoztatnak, miköz­ben ők nem igazán dolgoznak. Azazhogy dehogyisnem. Dolgoznak ők, hiszen összehangolják a produkciót, megálmodják a díszletet, a kosztü­möt, kiválogatják a szereplőket, összekalapolják a forgatási pénzt, le­gyilkolják az ügynököt, valamint a szerzővel folyamatosan újra és újra­íratják a drámát, vagy a forgatókönyvet, illetve, egy idő után, legyilkolva a szefzőt is, maguk teszi ezt. Szívhez egyszer egy fiatal rendező nő a kerítésen át mászott be, mert Szív egy őszi, berlini kertben időzött, egy fekete füzetet írt, ért a körte, és a szomszédos dél-afrikai konzulátuson búr dalesetet tartottak. A rendező kislány bemászott hozzá, hiába szólt a konga, és a kerítés másik oldalán hiába vallott szerelmet a búr konzul a német külügyi titkárnak. A rendező kislány bemászott Szívhez, két nap alatt íratott vele száz oldalt, és aztán eltűnt. Őrület ez is. Egy másik rendező Szív és a rendezők burgonyás pogácsával csalta a balatoni nyaralójába, és aztán éjfélig magyarázta, hogy miért rosszak más rendezők filmjei. - Szerintem nyáron kellene játszódnia a cselekménynek - mondta váratlanul a rendező, csak mert történet, mely kapcsán az olasz étteremben találkoztak, télen játszódott. Hóban, fagyban, sziszegő szélben, s mintha szerepelt volna benne egy kalauz is. Szív tűnődött, vagy azt a kalauzt egy másik darabba írta?! A filmrendezőkről azt is tudni kell, hogy életükben nem láttak még jó filmet. Egy író az élete során olykor belebotlik egy szépen fölfestett regénybe, néhány tűrhető novellába, de hasonló élmény egy film­rendezővel kizárható. Volt Szívnek egy rendező ismerőse, aki évente egyszer,' nem többször, földúlva és lelkesen jelentkezett, fantasztikus tervet vázolt elő, aztán eltűnt, mint egy végrendelet. A rendezők általában abból indulnak ki, hogy a máskülönben végérvényessé tett színdarab, forgatókönyv, librettó, de még a kabaréjelenet is pusztán nyersanyag. Vérrel és verejtékkel építesz egy várat, mire jön valaki, és tökéletesen át akarja építeni. Ezt csinálják még egy Shakespeare-szonettel is, képesek átírni, vonni belőle. Egy rendező nemcsak húz a drámából, hanem számos javaslattal áll elő, új jeleneteket ír bele, új szereplőket talál ki, illetve számtalan egyéb módosító javaslatot tesz, a címet át kell írni, aztán érdemesebb a befejezéssel kezdeni, valamint a kezdéssel befejezni, és ha a főhős nyámnyila ésteszetosza, akkora rendező szerint inkább legyen olyan, mint Berzsenyi Dániel fiatalkorában. Egyszer azt ajánlotta Szívnek egy rendező, hogy a tizenkét szereplős darabból húzzon ki tizenegy szerepet, és akkor be tudja mutatni. Őrület, csupa őrület. - Amikor a kalauz elment, de a véres szegélyű levél mégis az asztalon maradt, nos, az fantasztikusan szép volt mondta a fiatal rendező, és elismerően bólintott. Közben eszegette a bébi angolnát, a •fehér kis szálacskákat, szállt, keringett a fokhagymaillat. Mint mondtuk, Szív jó tíz éve írta a darabot, tehát fogalma sem volt a véres szegélyű levél tartamáról és jelentőségéről, sem pedig a kalauz szerepéről. - Azt gondolom, a kalauz később visszajöhetne a levélért - mondta tehát Szív, és bátran bólintott. Arra gondolt, legközelebb ő is bébi angolnát kér. A fiatal rendező a levegőbe csapott. - Pontosan! A kalauz visszajön, a levelet elrakja. És akkor a következő két jelenetet ki lehet húzni, illetve legyen egy olyan jelenet, de azt majd én írom meg, hogy a kalauz leszáll a következő állomáson, és a váróteremben, hol három idős asszony ül, az egyik persze vak, fölolvassa a levél tartalmát - és a fiatal rendező nyájasan mo­solygott. - És valaki meghúzza a vészféket - dünnyögte erre Szív. - Váróteremben nincsen vészfék - mosolygott rendületlenül a fiatal és kedves rendező. Szív tehetetlenül hallgatott. - És mondd csak, Szív, azon gondolkodtál már, hogy mit üzen a darabod? Ez volt az a pillanat, amikor Szív elvesztette a fejét. Nem látszott ez különösebben, ivott a borból, a megnyerő arcba pillantott. - Az én darabom nem üzen semmit - mondta halkan. A rendező kiabált boldogságában. -Fantasztikus! Ez az! Ez kell nekem! Mertén, most már bevallhatom" neked, kedves Szív, a lelkem mélyén attól féltem, hogy üzenni akarsz - s mert Szív a fejét rázza, még lelkesültebben folytatta. - A csudába is az olyan darabokkal, melyek üzenni, mondani akarnak valamit! Nem üzenni kell, hanem sugallni, nem ábrázolni, hanem kibontani! Érted, Szív? Kibontani! - Tökéletesen - bólintott Szív, és miközben a rendező folyamatosan beszélt, húzott, javasolt, ő csak a szomszéd asztalt nézte. Ugyanis a szomszéd asztalnál a kicsi nőhöz nagydarab, szomorú férfi ült le. Ő volt az, Igen Endre, akinek megették a nevét. Szív akkor tudta meg, hogy van remény, amikor a férfi benyúlt a zakója zsebébe, és egy doboz olívabogyót vett elő. Azért a kalauzból közben bróker lett, a véres levélből pedig hordozható kézi zongora. SZÍV ERNŐ

Next

/
Thumbnails
Contents