Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-29 / 24. szám

• MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2007. JANUÁR 31. A SOMOGYI BEMUTATJA Az első szegedi kalendáriumokat és a gyűjteményében fennmaradt naptár­érdekességeket február 7-éíg mutatja be a szegedi Somogyi-könyvtár, Nagy Katalin rendezésében. A BIZSUTREND • Idén a természetes hatású, fá­ból készült, apró horgolt virá­gokkal díszített bizsuk a legdi­vatosabbak. A natúr színek a meghatározóak. A báli szezon miatt sokan keresnek arany­és ezüst utánzatokat, gyöngy­sorokat, merev nyakláncokat, szetteket - sorolja az idei tren­deket Edit, az Kárász utcai bi­zsubolt tulajdonosa. Lidércnaptár, átkok, tréfák, százéves jövendőmondó Az első szegedi kalendáriumok Több mint kétszáz évvel ezelőtt jelent meg az első szegedi kalendárium, amelyet hosszú időn át közkedvelt népnaptárak követtek. Az elsőket most a Somogyi-könyvtár mutatja be. Kalendárium volt a neve a nyelvújítás előtt a naptáraknak, amelyeket hasznos népi tudnivalókkal adtak ki a magyar könyvnyomtatók az 1500-as évek óta. A legelső Szegeden az 1801 -ben - a mai Széchenyi tér 13. szánt helyén-alapított Grünn-nyomdában készült 1803-ban. A kalendárium közérthetően íródott, telis-tele háztartási és gazdál­kodási praktikákkal. A mai meteorológusokat meghazudtoló merész prognózisokat közöl, vásárjegyzéket mutat, felsorolja az elmúlt év fontos eseményeit. A gyakorlati ismereteket változatos közéleti szto­rikkal, mulattató tréfákkal, igényes olvasmányokkal fűszerezi. Grün­nék kiadóját átvéve Burger Zsigmond özvegye folytatta a kalendári­umkiadást, mellette Traub Bernát és a Bába Imre is naptárral jelent­kezett. Jellegzetes kalendáriumfigura született: a százéves jövendő­mondó. Nem a jóslatai szóltak egy évszázadra, hanem a látnók élet­kora volt matuzsálemi. Bölcsességeit rímbe faragta „nyavalyákról, férgekről, csúszómászókról, záporról, förgetegröl, terményzetről". Népszerű olvasmánynak számított a lidércnaptár rémesetekkel, ka­landokkal, bűnesetekkel. Humoros naptármelléklettel, a Hüvelyk Matyival jelentkezett pél­dául hetente a Szegedi Napló, amelyet Tömörkény István is szerkesz­tett. Egy 1894-es számban álhír közli, hogy a szegedi légezred Yoko­hamáig terjeszti ki hadgyakorlatait. A vaskos tréfák mellett szegedi átkok sorakoznak. Például: nyakravalódat készítse a Bakay-gyár, vagy a Csillag börtön szabója készítse az egyenruhádat! Nem Szegeden adták ki, de egyetlen példánya a Somogyi-könyvtár­ban maradt fönn a pesti Emich Gusztáv 185l-es naptárjának, ame­lyet a cenzúra elkoboztatott. Nem csoda, hiszen az időszámításnál az áll: a Világosnál történt elsötétedés óta. d.t. Mindegy, hogy eredeti vagy csak utánzat, a lényeg, hogy ízléses legyen Mostanában trendi a bizsu - örök az arany karikagyűrű fáksó László: Mi bajunk a nőcikkel? Én rájuk utazom Nem a külső számít Új tehetségkutató indul, ezúttal lánycsapatot keres az egyik kereskedelmi rádió. A zsűritag Jáksó László szempontja: utálom hallgatni vagy szeretem. A szegedi Csillag börtönben dolgozók csapata vitte el a lövészkupát Vak Bottyán nevében lőttek, dobtak A boltok széles kínálatában mindenki megtalálhatja a neki tetszőt Kevés olyan nő van, aki ne sze­retné a szép ékszereket. Far­kasné Pocsai Blanka a szép, íz­léses bizsukat kedveli, Bátyai Edina a jegygyűrűjén kívül nem hord más ékszert. Dr. Pászti Ágnes szerint: a kevesebb néha több. Napjainkban hódít a bizsu. Egy­mást érik Szeged belvárosában a széles kínálatú bizsuboltok. Van­nak, akik jobban szeretik az utánzatot, mint az arany- vagy ezüst ékszereket, mások ragasz­kodnak a valódihoz és nem elé­gednek meg a bóvlival. - Szeretem a kiegészítőket, sok­féle ékszert hordok, a lényeg, hogy mindig harmonizáljon a ru­hámmal - mondja Farkasné Po­csai Blanka önkormányzati kép­viselő. - Kedvelem a mostaná­ban divatos apró kövekkel kira­kott fülbevalókat, ezt a család­tagjaim és a barátaim is tudják, így nagyon sokféle és sok külön­böző színű fülbevalót kaptam már ajándékba. Nem szeretem a kihívó ékszereket, a visszafogott stílus híve vagyok. A barátaim közül néhányan nagyon kreatí­vak: gyöngyből fűznek nyaklán­cot vagy bőrből készítenek kar­fotó: Segesvári Csaba kötőt. Ezeket is szívesen vise­lem, persze vannak arany éksze­reim is, melyeket jeles családi eseményekre szoktam felvenni. Nem minden nő kedveli a ki­egészítőket, vannak olyanok, akik csak néha, vagy egyáltalán nem viselnek ékszert karikagyű­rűjükön kívül. - Nem vagyok sem arany, sem bizsupárti. Az érettségimre kap­tam egy arany Doxa órát, de még soha nem volt rajtam. A karika­gyűrűmön kívül nem nagyon hordok más ékszert. Kedvelem a színes üvegből készült kiegészí­tőket, ezeket hangulatjavítóként viselem - mondja Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igaz­gatója. A Kárász utcai bizsuboltban sokan nézelődnek a csillogó-vil­logó választék között. - Nem fontos, hogy valódi ék­szer vagy bizsu, a lényeg, hogy jól nézzen ki. A visszafogott, csinos darabokat szeretem. Ritkán ve­szek kiegészítőt magamnak, de nemrég részt vettem egy rádiós játékon, és nyertem egy vásárlási utalványt, amit itt válthatok be ­meséli Gyurisné Kónya Melinda, az egyik vásárló. - Anyukám al­lergiás a bizsura, ő csak 24 kará­tos arany ékszereket tud hordani, ezért ő kifejezetten aranypárti. Az üzletben egy ismerős arcot pillantok meg, dr. Pászti Ágnes, volt kulturális tanácsnok a kitű­zőket nézegeti. - A szép bizsuk a határainkon kívül már évtizedekkel ezelőtt is divatosak voltak, nálunk is egyre szebbeket lehet kapni. Időnként én is felveszek egy-egy karkötőt, felteszek egy kitűzőt. Nem szere­tem a csicsás, harsány kiegészí­tőket, a természetes, visszafogot­tan elegáns ékszereket kedvelem. Különböző alkalmakon szívesen viselek arany ékszert, de mérték­kel, ízlésesen, hiszen a kevesebb sokszor több - vallja az ügyvéd­nő. bobkóanna Tehetségkutató, ahol a külső nem számít - ezzel a szlogennel indít énekelni tudó lányok számára versenyt a Danubius Rádió. A legjob­bakból együttest alakítanak. Az ötlet Jáksó László műsorában szüle­tett, ő lesz a zsűri egyik tagja is. - Egy Kitti nevű hölgy az ötletgazda, aki nyávogó hangon hívott fel adásban azzal - lásd, az élet beszivárog a műmájer médiába -, hogy ő lányegyüttest akar csinálni, vagyis jelentkezett arra a versenyre, ami még nem volt. O kezdett el azon nyafogni, hogy Magyarországon nin­csen lánycsapat. Én erre azt mondtam, hogy a Fresh, de aztán rájöt­tünk, hogy a Fresh sincs, mert volt az a botrányuk, hogy nem is ők énekelnek. Miután nem cáfolták, ezért azt kell feltételeznem, hogy ez igaz. Tehát adott egy darab olyan lánycsapat, melynek tagjai nem éne­kelnek, viszont nagyon szépek. Hát kösz - magyarázta a műsorveze­tő, aki hangsúlyozta: mivel rádió rendezi a versenyt, nem az érdekli őket, hogy ki hogy néz ki, a zenei előképzettség viszont „jót tesz az ügynek, bár nem előfeltétel". - Hozzám jönnek be együttesek elég gyakran, és mindig pontosan tudom, melyiknek mondhatom, hogy énekeljen interjú közben. Szol­noki Petinek (Bon Bon) például ez sosem volt baj. Persze vannak csa­patok Magyarországon, akik valóban tudnak énekelni, csak nem a lánycsapatok. Arra a kérdésre, hogy kellenek-e egyáltalán lányegyüttesek, Jáksó közölte: nem hiszi, hogy a magyarok csak a fiúcsapatolcra vevők. „Miért, mi bajunk a nőcikkel? Én például rájuk utazom." A jelentkezés már zajlik, a zsűri tagja Jáksón kívül Tóth Vera, illetve Rakonczai Viktor és Knapik Tamás, akik a lányok dalait írják majd. - Bár tizenkét évig tanultam zongorázni, a zsűriben lesznek nálam szakképzettebbek, nem én fogok zenei szakértőt játszani. A szemé­lyes kisugárzásra figyelek, ami nem azt jelenti, hogy kinek nagyobb a melle. Ugyanakkor fülem azért van, és nem feltétlenül kell annak fes­teni tudni, aki egy képről mond véleményt. Utálom hallgatni vagy szeretem - ez lesz a szempont. G. ZS. Jáksó nem akar a zsűriben szakértőt játszani Fotó: Frank Yvette összeszerelni, levezetésként pe­dig egy közel kéttonnás dzsipet kell végigtolniuk az alakuló téren - összegezte a feladatsort Farkas lmré alezredes, az 5/62-es köny­nyűlövész zászlóalj parancsnoka. A versenyzőket, valamint a szurkolókat és barátokat Lukács János dandártábornok, a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetője köszöntötte a lakta­nya sportcsarnokában. A kapi­tánytól megtudtuk: ez a tizen­kettedik ilyen verseny Hódmező­vásárhelyen. - Nagyon kimerítő volt a fel­adatsor. A hideg nem számított, hiszen a harminckilónyi többlet­felszerelés melegített. Bevallom, a mi kiképzésünkben sem általá­nos az ilyen összetett feladatsor, amivel azért csak megbirkóz­tunk - mondta el a pályát teljesí­tő Antal Gábor honvéd hadnagy. A szintén a vásárhelyi laktanyá­ban szolgáló kollégája, Benkó Norbert hadnagy hozzátette: leg­nehezebb talán a fegyverszerelés volt párás gázálarcban, hiszen szinte semmit sem látott, így leg­inkább csak a csapattagok utasí­tásai alapján tudta végrehajtani a feladatot. Nehezebb, hosszabb és össze­tettebb volt az idei torna, mint bármelyik korábbi - állították egybehangzóan a kisteleki rend­őrcsapat tagjai. A versenyt egyéb­ként a szegedi Csillag börtönben dolgozók csapata nyerte, a máso­dik és a harmadik a vásárhelyi zászlóalj két csapata lett. I. SZ. Tizenhét csapatnyi honvéd, rendőr, tűzoltó, katasztrófavédelmi és büntetés-végrehajtási szakember nevezett be szombaton Vásár­helyen a 12. alkalommal megrendezett Vak Bottyán lövészkupára és viadalra. A versenyzőknek minél rövidebb idő alatt kellett teljesíteniük a futásból, mászásból, dobásból, lövésből és dzsip­tologatásból álló feladatsort. A versenyt a szegcdi Csillag börtönben dolgozók csapata nyerte. A vidám buzdítások és bekiabá­lások mellett csak kemény ve­zényszavak és még annál is több zihálás hallatszott szombat dél­előtt a vásárhelyi Zrínyi-lakta­nya alakuló terén, ahol ember­próbáló fizikai megmérettetésen vettek részt a Vak Bottyán-lö­vészkupára benevezett honvédek és rendőrök. De tűzoltók, vala­mint a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem egyenruhá­sai is megpróbálkoztak a felada­tokkal. - A négyfős csapatoknak elő­ször egy hagyományos, szovjet tí­pusú terepjáróba kell beülniük, ott kell átöltözniük repeszálló mellénybe, kesztyűbe és sisakba, majd gránáttal és gyalogsági ásó­val kell célba dobniuk. Ezt köve­tően a versenyzőknek akadálypá­lyán kell teljesíteniük, majd lövé­szeten kell bizonyítaniuk fegy­verkezelési képességüket, végül gázálarcban kell futni és fegyvert Abban minden résztvevő egyetértett: emberpróbáló feladatokat kellett teljesíteni a versenyen Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents