Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-29 / 24. szám

6 •MEGYEI TŰKOR" HÉTFŐ, 2007. JANUÁR 29. Oda és vissza A klasszikus cserebere, az öregátkos vicce szerint, Szibéria végeláthatatlan hómezején történt. Megáll a vonat, ott, ahol az égadta világon semmi nincsen. Előre kiált valaki a masinisztának: - Iván Ivanovics, mi történt ?-Mozdonyt cserélünk. - Miért ?- Vodkáért. Mostanában hallottam, a gyógyszer-kereskedelem, meg a gyógyászati eszközök forgalma nagyobb üzlet, mint a fegyverkereskedelem. Joszip Tot, le vagy pipálva. Az a csere, ami velem oda-vissza történt, meglehet, ebbe az ágazatba tartozik, de vallhat a legjámborabb lélekre is. Még egy-két szó a bevezetőhöz, hogy először még nagyobb legyen a köd, aztán kivilágosodjék minden. Klinikai folyosón mondta valaki, ördögi humorral: az átlag magyar turkálóból öltözködik, és szívturkálóba jár. A több oldali orvosi tisztesség engem is elvezérelt oda, ahol az volt a legnagyobb kérdés, mit mutathatott az ultrahang, amikor jóságosan megkérdezte a doktornő: nem volt magának infarktusa ? Nem tudok róla, de mindjárt lesz! Mit tetszik látni ? Áldott kezek katéterrel járták be koronáriám ereit, őket illeti a hála. A legenyhébb ítéletet kaptam. Majdnem fölmentettek. A zárójelentés is megelégedett avval, hogy gyógyszerlistával zárta sorait. Volt benne ismerős is, meg olyan is, amelyiknek addig a nevét se hallottam. A kötelesség azt diktálja, egyenest a családorvosunkhoz menjek vele, egyrészt azért, hogy a nagy kalandról hiteles tájékoztatást adhassak, meg azért is, hogy patikai receptre írassék át a klinikai javaslat. Közben azonban történt egy és más az egészségügy központi vezérlésében, ukázt kaptak az orvosok, mit mire kell cserélniük, hogy én, mint kedves beteg, ne a teljes nyugdíjamat adjam a patikusnak, hiszen azt már lefoglalták a közüzemi számlák. Van ebben egy kis álnokság is. A számlák megemelt haszna remélhetően az állam zsebébe megy, hogy a költségvetési nyiladék jobban záruljon, és az állam rendelte el a legolcsóbb gyógyszerek össznépi használatát is. Most nem mozdonyt cserélünk, csak ebengubát. Időpontot illik kérni előbb. A beteg és orvosa között ez a legrövidebb egyenes, járvány küszöbén vagyunk, harmadnapra szól a belépőm - azelőtt azt mondták, nagy ország nagy szicsász, kis ország kis szicsász -, és ott is vagyok pontosan. Megszámoltam, tizenegyen vártak soron kívül, vizsgálati féhdőben, és tízen jártak már benn előttem. Szegény doktornőnk, délelőtti idegtépő műszak terhét is cipelve, meglehetős pápista színnel, de a szokásos kedvességgel könyvelte el nagy kalandomat, és hozzákezdett a klinikai ajánlat jóságos átkottázásához. Ezt az orvosságot arra cserélte, azt meg erre, ahogy a központi regula előírta. Csak a hitelesség kedvéért jegyzem meg, valami infarktusféle érte el a számítógépet is. Úgy megdermedt benne a szándék, moccanni se tudott. Második utam hová vezetett volna, ha nem a patikába ? Szeged egykor legnagyobbjában adtam be a kis egérlukon a recepteket, mert arra gondoltam, itt lehet legteljesebb a készlet. És itt ért a vissza-csere meglepetése. Sajnos, ez éppen nincsen, de ajánlanánk helyette másikat. És ajánlották csöppentett kedvességgel azt, amit a zárójelentésre írtak. Pedig azt nem is látták. A következő recepttel ugyanez történt, aztán a harmadikkal is. Nem Iván Ivanovicsnak kiáltottam, csak csöndben megkérdeztem, hogyan is van ez? Az orvosnak kötelessége átkottázni, és a patikus visszacsinálja ? Hatalmas bölcsesség szólt vissza az üveg mögül: nekünk pedig kötelességünk azt adni, ami van. Tessék mondani, ettől se lehet infarktust kapni ? H. D. Egymillió forint egy-egy óriásmadár Megdőlt a megyei sasrekord Csaknem félszáz sas került távcső elé Csongrád megyében, a nemzetközi sasszámláláson. Ez volt eddig a legtöbb fokozottan védett óriásmadár, amit egyszerre megfigyeltek megyeszerte. Országosan is megdőlt a sasrekord. Harminchat réti-, öt parlagi és egy fekete sast láttak méltóságteljesen körözni az égen Csongrád megye különböző területein a megfigyelők - ennél nyilván több lehetett jelen, de nem lehet minden sas mellé egy megfigyelőt állítani. Fekete a szenzáció A legtöbbet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó pusztaszeri tájvédelmi körzet területén észlelték, a Tisza és a Maros mentén, illetve a cserebökényi, a vásárhelyi, a csanádi pusztákban is számlálták a szakemberek a sasmadarakat. - Általában harminc-harmincegynéhány sas kerül szem elé egy-egy alkalommal, most a szokásosnál többet számlálhattunk össze - mondja Kotymán László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei csoportjának titkárhelyettese, a program megyei összefogója. A fekete sas igazi szenzáció: az egész országban összesen kettőt észleltek belőle. A határon túlról is jöttek A madarak részint az ország más területeiről érkeztek a jó telelőhelynek számító Dél-Alföldre, részint határainkon túlról. Attól, hogy kárt tennének a vadállományban, nem kell tartani: elsősorban elhullott halakat fogyasztanak, melyeket leeresztett NEMZETKÖZI SZÁMLÁLÁS A magyarországival egyszerre Ausztriában, Csehországban, Németországban és Dániában is végeztek sasszámlálást a társszervezetek - az óriásmadarak védelmét mindenütt fontosnak tartják. A sasokra fokozottan vonatkozik: mindent a szemnek, semmit a kéznek Fotó: Karnok Csaba halastavakon találnak. S etetik is őket a madarászok. Nemcsak telelnek a sasok nálunk, hanem költenek is: a legutóbbi nyáron nyolc fészkelő rétisaspárt figyeltek meg a megyében - ez óriási eredmény ahhoz képest, hogy húsz éve teljesen kipusztult ez a több, mint két méter szárnyfesztávolságú madár tájékunkról. Ma már nem ritkaság, hogy akár Szeged belvárosában is lát az ember rétisast, a Tisza fölött - mondja a szakember; ehhez, persze, nézni is tudni kell. Hatékony a védelem Egyébként rekord született országosan is: több mint félezer sast számláltak össze a megfigyelők, ennyit még sosem; az említett létszám kétszerese lehet jelenleg nálunk telelő állomány. A látottak közül 450-500 volt réti-, 120-140 parlagi, tíz szirti, kettő fekete sas. A szimultán számlálást negyedszerre rendezték meg nálunk, s az adatokból annyi már biztos: a Magyarországon telelő réti- és parlagisas-állomány évről évre növekszik - tudtuk meg Horváth Mártontól, az országos számlálás szervezőjétől. Ez azt is jelenti, hatékony a védelmük. A réti- és a parlagi sas természetvédelmi értéke nálunk egymillió, a fekete és a szirti sasé ötszázezer forint. Ennyit kell fizetnie annak, aki egy-egy sast elpusztít - nézni őket viszont semmibe sem kerül. F. CS. Több száz erdőgazdasági dolgozó maradhat munka nélkül Veszélybe kerülhet a tűzifaellátás is Az erdőátcsoportosítás sok család megélhetését tenné lehetetlenné Fotó: Gyenes Kálmán Több száz erdőgazdasági dolgozó maradhat munka nélkül Csongrád megyében, ha a kormány elfogadja azt az előterjesztést, ami állami erdőknek az erdőgazdaságoktól a nemzeti parkok igazgatóságaihoz való átcsoportosításáról szól. Veszélybe kerülhet a lakossági tűzifaellátás is. A KWM országosan 35 ezer hektár erdő kezelésének átcsoportosítását kezdeményezte az erdőgazdaságoktól a nemzeti parkok igazgatóságaihoz. Megvalósulása négy erdőgazdaságot súlyosan érintene, egyet pedig csődbe is vinne - hívja föl a figyelmet a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (Fagosz) közleménye. Végzetes lehet az erdőgazdaságnak Ez az egy éppen a szegedi központú, Csongrád és Békés megye erdeit vagyonkezelő Dél-alföldi Erdészeti Zrt. (Dalerd). - Erdőterületünk mintegy felére zsugorodik, ha végrehajtják ezt az elképzelést - mondja Vass Sándor , az ellehetetlenítéssel fenyegetett cég vezérigazgatója. Ha csak Csongrád megyét nézzük, több mint 6200 hektár kerülne ki az erdőgazdaság vagyonkezeléséből, épp a legjobb hozamképességű erdők, melyeknek egyébként mintegy fele esik tájvédelmi körzet területére. A maradék erdőkből a cég nem tudna megélni, az átcsoportosítás csődhelyzetet eredményezne, s 70 főállású dolgozó és 600, a Dalerddel szerződéses viszonyban álló vállalkozó maradhatna jövedelemszerzési lehetőség nélkül a megyében - amikor egyébként is egyre nagyobb a munkanélküliség. S ekkor még nem említettük a cég által évente hat-nyolc hónapon át foglalkoztatott, 150-200 közmunkást. A legrászorulóbbakat sújtaná a terv A lakosság túzifaellátása szintén veszélybe kerülhet, a megye minden részén. Az átcsoportosításra kijelölt erdőterületek szétszórtan helyezkednek el, a városokhoz, illetve a vonzáskörzetükbe eső községekhez közel, s az ott élők tűzifaellátását elsősorban a cég folytatta erdőgazdálkodás biztosítja. A kitermeléseken olcsóbban szerezhetnek be az emberek tűzifát, mint a tüzéptelepeken. S épp a legrászorulóbbakról van szó, akik drágábban aligha tudnak megvenni annyi fát, mellyel kitelelhetnek. A Dalerd-erdőkben kitermelt fa sosem kerül erőművekbe, sem máshová: hagyományosan a lakossági fölhasználást biztosítja - hívja föl a figyelmet a cég vezetője. A haszna vagy a kára lenne több? Hozzátéve: ha az átcsoportosítás megtörténik, a természetvédelmi kőZÖLD FÁTYOL ÉS KÜZDELEM •j „Zöld fátyollal takart gazdasági küzdelem"-ként jellemzi az erdőátcsoportosítási elképzeléseket a Fagosz-közlemény. Az ügy kiindulópontja a szakmai szövetség szerint: a nemzetipark-igazgatóságok pénzügyi gondokkal küzdenek, s a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ezek megoldására igyekszik gazdálkodási fedezetet biztosító területet elvenni az erdőgazdaságoktól. Azonban - hívja föl a figyelmet a közlemény - valószínűtlen, hogy a nem gazdálkodási céllal alakult nemzeti parkok annyi pénzt ki tudnának hozni az átcsoportosított erdőkből, mely költségeiket fedezné. vetelmények ugyan megvalósulnának az erdőkben, a többi - a gazdasági, jóléti, a rekreációt szolgáló, s így tovább megvalósulása azonban kérdéses. Jelenleg az említett társadalmi elvárások mindegyike teljesül, véleménye szerint. Hogyan tovább? Az erdőgazdaságok hatástanulmányt rendeltek meg független cégtől az átcsoportosítás lehetséges következményeiről. A tanulmány elkészült, a Pénzügyminisztériumban van, és ennek alapján dönthet a kormány arról: vajon a jelenlegi helyzetben tényleg végre kell-e hajtani az elképzelést. FARKAS CSABA