Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-25 / 21. szám

12 "KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2007. JANUÁR 25. AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL Dr. Juhász György A haszonélvezeti jog és a visszterhes vagyonátruházási illeték Tisztelt ügyvéd úr! Nagyapám rám hagyta a lakását úgy, hogy édesanyámnak holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított. Az ingatlan tehát jelenleg az én tulajdonom, és azt édesanyám haszonélvezeti joga terheli. A lakást most el szeretnénk adni. Szerencsére szüleimmel felhőtlen a viszonyom, de mindent szabályosan, törvényesen szeretnénk csinálni. Természetesen az eladáskor le fog mondani a haszonélvezeti jogáról. Kérdésem az, hogy ezért őt ellenérték megilleti-e.' Ha igen, akkor milyen arányban kell megosztanunk egymás között a vételárat ? Tisztelt olvasó! A tulajdonion és a haszonélvezeti jog egymástól elkülönül. Elméletileg arra is lehetőség lenne, hogy csupán ön adja el a tulajdonjogot. Persze senki nem venne meg egy haszonélvezettel terhelt ingatlant, vagy legfeljebb csak jóval a piaci ár alatt. Ezért általában az ingatlanokat tehermentesen adják el. A haszonélvezeti jog törléséhez célszerű majd a megkötendő szerződésben hozzájárulni. Ha ez a lemondás ingyenesen történik, akkor valakinek ajándékozási illetéket kell fizetni. Ha az ingatlan teljes, piaci viszonyokhoz igazodó vételárát ön veszi fel, akkor ön gyakorlatilag a haszonélvezeti jog ellenértékével gazdagodik, azt ön ajándékba kapja. Ha ön csak a haszonélvezet, mint teher figyelembevételével csökkentett vételárat veszi fel, s a lemondás a vevőre figyelemmel történik, akkor a vevő az, aki ingyenesen gazdagodik, így neki kell ajándékozási illetéket fizetni a haszonélvezeti jog értéke után. Az ajándékozási illeték magasabb, mint az adásvétel után fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték. A leggyakoribb eset az, hogy a tulajdonos és a haszonélvező megosztja egymás között a vételárat. Ennek aránya elsődlegesen a felek megállapodásán múlik. Miután esetükben a pénz gyakorlatilag „családon belül marad", így célszerű a vételár egymásközti megosztásánál bizonyos adózási és esetleg illetékfizetési szempontokat is figyelembe venni. Természetesen csak a jogszabályi keretek között. Az illetéktörvény tartalmaz egy táblázatot, amit a haszonélvezeti jog értékének megállapítására alkalmaz az illetékhivatal. Ennek alapján a haszonélvezeti jog értéke a jogosult életkorától függ. Ha a jogosult 25 évesnél fiatalabb, akkor a haszonélvezeti jog értéke a tehermentes ingatlan forgalmi értékénekfele. 25 és 50 év között 40%, 51 és 65 év között 30%, 65 év fölött pedig 20%. Ha nem holtig tartó, hanem határozott idejű haszonélvezetről van szó, akkor minden év után 5%-ot kell számítani. Hangsúlyozom, hogy ezeket az értékeket egy egymás közötti megállapodásnál csak kisegítő jelleggel szabad alkalmazni. A legfontosabb az önök megállapodása, ami ettől eltérhet. Az persze igaz, hogy vita esetén végső soron a bíróság is hasonló arányokat állapítana meg. Elméletileg a szerződésben nem is kell feltétlenül megjelölni, hogy hogyan osztják meg egymás között a vételárat. Lehetőség van arra is, hogy azt közösen felveszik, és annak sorsát nem részletezik. Ha viszont a vevő banki hitelt vesz föl, akkor a pénzintézet rendszerint megköveteli, hogy pontosan rögzítve legyen, milyen mértékben részesülnek eladók a vételárból. Bár adásvételi szerződéseknél a vevő szokta kiválasztani az okiratszerkesztő ügyvédet, meggyőződésem, hogy a másik fél által megbízott kolléga is megfelelő válaszokat fog adni esetleges további kérdéseikre. Egy „történészkedő" homo kadarícus Immár két hónapja folyik egy vita a Délmagyarország, illetve a Délvilág hasábjain egyebek mellett arról, hogy a nácik vagy a szovjetek okoztak-e nagyobb kárt, több szenvedést az országnak. Legutóbb ez ügyben Havránek Ferenc „osztotta az észt" (nem először), meglehetősen sajátos stílusban. Az ismert vásárhelyi munkáspárti politikus és nagyvállalkozó olvasói leveleiben található - enyhén szólva - vitatható állításai közül hely hiányában csupán arra kívánok reagálni, mely a január 10-i számban olvasható. Ekkor egyebek mellett azt írta, Magyarországnak lett volna lehetősége arra, hogy - semlegességét megőrizve - ne csatlakozzon a tengelyhatalmakhoz. Már a két világháború között is akadt számos politikus, aki mintegy megjósolta a következő világháború kitörését, amikor azt állította: az 1919-20-as békediktátumok csupán 10-20 éves „fegyverszünetet" teremtettek, nem pedig valódi békét. Németország (és Magyarország) megalázása, kifosztása, német (és magyar) lakta területek idegen államokhoz történő csatolása volt az egyik oka az újabb európai összecsapásnak. De szó sincs arról - mint ahogy 1945 után évtizedekig sulykoltak a magyar fejekbe -, hogy kizárólag a náci birodalom a felelős a világháború kirobbanásáért. Ha tetszik Havránek úrnak és elvtársainak, ha nem, tény: Sztálin évek óta tudatosan készült az újabb világháború kirobbantására, mivel úgy gondolta, ezzel sikerül a nyugati országok „burzsoáziáját" végletesen meggyengíteni és ott is győzni fog a „proletariátus". Arról nem is beszélve, hogy Moszkva ugyanúgy imperialista hódítónak tekinthető, mint Berlin. (Lásd pl. Kelet-Lengyelország és a Baltikum bekebelezését.) Egyébként az is tény, hogy ha 1941 júniusában nem támad Hitler, egy pár héttel később megteszi Sztálin! A „történészkedő" Havránek úr - egyes kádárista történészek nyomán - azt hangoztatja, hogy a budapesti vezetés követhette volna Svédország, Görögország, Norvégia stb. példáját. Nézzen már egyszer a térképre! Az Európa szélén lévő svédek, portugálok vagy törökök kimaradhattak a háborúból, ugyanis távol voltak Hitler és Sztálin „hódítási útvonalától". Az említett Hollandia, Dánia, Norvégia és Görögország pedig azért nem „csatlakoztak" a tengelyhatalmakhoz, mert Hitler pár hét alatt lerohanta őket. Hogyan is képzeli, hogy egy Európa kellős közepén lévő kis ország kimaradhatott volna a háborúból? Legfeljebb azt érhettük volna el, hogy nem 1944. március 19-én szállnak meg a németek, hanem egy évvel korábban, vagy még hamarabb. Ezzel egyébként a nyugatiak pontosan tisztában voltak! Tudomásul kellene végre venni, hogy kényszerpályán volt az ország a világháború alatt. Ezért csak rossz és még rosszabb döntéseket lehetett hozni. Végül még két megjegyzésem volna: az a gyanúm, hogy a „foxi-maxin" (a Marxista-Leninista Esti Egyetem nevű kommunista „gyorstalpalót" gúnyolták így 1989 előtt) szocializálódott egykori mérleggyári párttitkár kizárólag a kádárista történészek hatvanas-hetvenes évekbeli munkáit ismeri. Pedig aki egy kicsit is érdeklődött a nyolcvanas években a történelem iránt, észrevehette, hogy micsoda különbség van az „ortodox" és a „liberális" marxista történészek között. Ha ez utóbbiak munkáit - legalább a História szintjén - ismernék a Havránek-félék, nem hordanának össze annyi ostobaságot a hazai médiában. Ők azonban nyilvánvalóan nem olvastak el semmit az elmúlt 25 év népszerűsítő történeti irodalmából sem. (Egyébiránt úgy tűnik, hogy Havránek úrnak „történész-fóbiája" van, legalábbis erre utal az, amilyen stílusban válaszolt Markó Csabának és Madácsy Tamásnak). Ezzel - és az említett „gyorstalpalón" elsajátított történelemszemlélettel - lehet magyarázni mindazt, amit a vásárhelyi „kommunista kapitalista" leveleiben olvashatunk. Befejezésül csak azt szeretném még mondani, hogy szerintem országunknak nem a „barna-" és a „vörös fasizmus" világháborús pusztításai okozták a legnagyobb károkat, hanem az, hogy a Szovjetunió - egyébként a geopolitikai szempontból érdektelen angolszászok jóváhagyása mellett! - ránk erőltette a rendszerét, a „kommunizmust". Ha valamilyen csoda folytán - egy finnországihoz hasonló státust „kaphatott" volna országunk, most nem lenne jóval alacsonyabb itthon az életszínvonal, mint a finneknél (a két világháború között épp fordított volt az arány!) - és akkor ön, Havránek úr nem idős korára vált volna „kapitalista kizsákmányolóvá" (hisz', akinek alkalmazottai vannak, az a bukott ideológia szerint az, ugye?), hanem esetleg már fiatalon jól menő vállalkozó lehetett volna. És akkor az ön fejét sem tömték volna tele holmi „marxista" maszlaggal, és megismerhette volna országa, népe valódi közelmúltját. De még nem késő - csak olvasni kéne, mielőtt tollát ragad. VINCZE GÁBOR „FAKTOLÓGUS", HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Nyugdíjas tanítónőként megélhetési okokból az elmúlt tíz évben Szegeden a Mars téri piacon egy 6 nm-es pavilon volt a munkahelyem, ahol a kispénzű vásárlók igényeit kielégítve jutottam anyagi forráshoz, a nyugdíjam kiegészítéséhez. A tíz év alatt végigéltem a Mars tér átalakításának rémes kísérleteit és a közelmúlt átalakításához vezető erőszakos és rögös út első szakaszát is. Normál esetben a szakszerű intézkedés az átalakítás ügyében az lenne, hogy a tervezés és a területelőkészítés mellett, a felmerülő humán problémák megoldására is felkészül az önkormányzat és ezeknek a kezelésével zökkenőmentessé tehető az átépítés. Sajnos, ettől teljesen eltérően mereven és erőből kezdődött meg az átépítés a Mars téri piacon. Az önkormányzat nem volt tekintettel arra, hogy a sok esetben az évtizedek óta ott dolgozó kereskedőknek kötelezettségeik teljesítésével esetleg jogaik is keletkezhettek. Sorban érkeztek a távozásra és a bontásra felszólító levelek, én az elsők között távoztam, mert koromnál és egészségi állapotomnál fogva tudtam, hogy nem vállalhatom a küzdelmet jogaimért. Azt, hogy a hosszú ideje lelakott állapotban levő pavilonokat fel kell újítani és a teret rendezni kell - minden híresztelés ellenére -, senki nem vitatta. A kereskedők azt kérték, hogy alacsony beruházási költséggel hagyományos piac épüljön a Mars téren, ez felel meg a vásárlók igényeinek is. Ezzel szemben magas költségszinttel, a jelenleg látható változat valósult meg, a bazársor és a kofasor helyett az egyébként fontos parkoló kialakítása folyik, csökkentve a piac területét. Ez a megoldás olyan, mintha egy focipályának az egyik játéktérfelére telepítenék a lelátókat. Közben pedig a téren maradt hét-nyolc pavilon, amelyek tulajdonosai vállalták a sok irányú támadásokat és küzdenek a jogaikért. Őket tudatosan - az esélyeiket csökkentve az ebben az ügyben megnyilatkozók pejoratívan „bódésoknak", „perlekedőknek", az „építkezés akadályozóinak" nevezték és nevezi még most is, amikor a megyei bíróság a Mars téri műszaki bolt tulajdonosát megerősítette az 1969 óta munkahelyéül szolgáló pavilon használatában. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a perekkel kapcsolatos tény az, hogy az önkormányzat, illetve piacüzemeltető indított eljárást a kereskedőkkel szemben. Az átépítés akadályozásáról pedig már korábban írtam, hogy a kereskedők alacsony beruházási költségű üzleteket szerettek volna, mivel egy piacon az áruké a főszerep, a drága, zárt épületsorok piacellenesek és csak a beruházók érdekeit szolgálják. A bódésokkal kapcsolatban pedig meg kell, hogy jegyezzem: a Délmagyarban a közelmúltban megjelent cikk szerint a gyönyörű Szent István téren az önkormányzat által felállított és sokak által kritizált fapavilonokról Nagy Sándor alpolgármester úr egyedüliként ki jelen tette, hogy neki ezek tetszenek, a Mars téri piacon ezeket elképzelhetetlennek tartotta, bár ha eszembe jut a Szent István téri pavilonok tízmilliósra kalkulált ára, úgy tűnik ebben a városban igazán a multiknak van jövőjük. Visszatérve a Csongrád Megyei Bíróság ítéletére, az illetékesek azt nyilatkozták, csúszni fog a Mars téri parkoló átadása. Felhívom az illetékesek figyelmét, hogy a műszaki bolt fennmaradása a parkoló építését és annak működését semmilyen vonatkozásban nem zavarja és nem akadályozza, mivel az területileg egészen máshol helyezkedik el a téren, viszont örvendetes, hogy - igaz bírósági segédlettel - városunkban egy munkahely megmaradhat. Akkor amikor alig teremtődnek újak, ez eredménynek számít. SÍPOSNÉ GAÁL JOLÁN, SZEGED Reagálás: mi történhetett, és mi nem a szegedi tízemeletes panelépületben ? A közelmúltban, január 3-án Nem beszélnek, félnek címmel cikk jelent meg a Délmagyarország és a Délvilág hasábjain. Az írás szerint Szegeden az egyik tízemeletes panelépületben „illegális kuplerájt tart fenn egy banda". Az olvasható ugyanis, hogy nevük elhallgatását kérő környéken lakó személyek beszélnek arról, hogy egy „rendkívül erőszakos banda" kuplerájt működtet a panelházban, és a közelben kábítószer-árusítás folyik. Bár az újságírót - kérdésére még az anyag megírása előtt tájékoztattuk, hogy nincs információnk arról, hogy a területen tiltott kéjelgés folyna, munkatársaim a megjelenést követően, annak alapján adatgyűjtést végeztek annak kiderítésére, hogy valóban van-e ilyen jelenség a környéken úgy, ahogyan azt a megszólalók mondták. A Szegedi Rendőrkapitányság munkatársai az elkövetkező napokban információszerzés végett megjelentek a környéken, azonban semmi olyan körülményt nem tapasztaltak, amely arra utalna, hogy ott prostitúció, vagy kábítószer-árusítás folyna. Mint ahogyan a cikkben foglalt tájékoztatásunkban is olvasható, az elmúlt évben a rendörségre kábítószerrel visszaélés miatt érkezett bejelentés, mely ügyben a Szegedi Rendőrkapitányság eljárt. Kábítószerrel való kereskedésre utaló nyomot azonban nem talált, viszont az egyik lakóval szemben visszaélés kábítószerrel vétség megalapozott gyanúja alapján indított eljárást, mely jelenleg is folyamatban van. Az illetőnél az elsődleges vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy kábítószert fogyasztott. Ugyanitt korábban több alkalommal is megjelentek a rendőrök családi veszekedés folytán, amikor is a szükséges intézkedéseket megtették az esetlegesen tettlegességig fajuló vita abbahagyására. A cikk arról is beszámol, hogy az egyik nőt az utcán - egy hónappal korábban annyira megverték, hogy a mentő szállította el. Ezen információ valóságtartalmának alátámasztására megkereséssel éltünk az OMSZ szegedi központja felé, azonban a kérdéses időszakra vonatkozólag azt a választ kaptuk, hogy az újságban megjelölt helyről az adott időszakban senkit nem szállítottak el az egészségügyi intézménybe. DR. TUCZAKOV SZILVÁNA R. ŐRGY., SAJTÓREFERENS, SZEGED Pereskedő bódésok" A megyei bíróság ítélete szerint a műszaki boltot nem bonthatják le Fotó: Karnok Csaba Premier előtti vetítés előfizetőinknek Kedden ismét moziba, premier előtti vetítésre hívtuk előfizetőinket, a Bűnös viszonyok című angol-amerikai drámát - Jude Law és Juliette Binoche főszereplésével - nézhette meg velünk 250 olvasónk Olvasóink örömmel várták a film kezdetét Fotó: Segesvári Csaba