Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-22 / 18. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2007. JANUÁR 22. A WWF által betelepített állatok a csatornaparton jobban érzik magukat Körtvélyes nem tetszett a hódoknak Ncin tetszett igazán az ősszel betelepített hódok többségének a csöndes körtvélyesi holtág: az állatok átköltöztek a környékbeli nagyobb csatornákhoz. De nincs semmi baj, erre az eshetőségre is készült a nemzeti park és a WWF. A Bajorországból hozott állatok ismerik az embert, de igyekeznek elkerülni. Várat nem építenek, esak a fogukhoz való kisebb fákat döntik ki német precizitással - mindig a víz felé. Nyolc eurázsiai hódot engedtek szabadon tavaly november 3-án a mártélyi tájvédelmi körzetben. A természetvédelmi világalap által egy évtizede nálunk is elindított hód-visszatelepítési program ekkor érte el a Dél-Alföldet. A rágcsálókat - amelyek Magyarországról az 1850-es években tűntek el végleg - hatalmas sajtóérdeklődés mellett, kamerák, fényképezőgépek kereszttüzében engedték szabadon. ** Bajorországban a hegyvidéken, kisebb patakok, csatornák mellett születtek és éltek, ezért történhetett meg, hogy itt is olyan élőhelyet kerestek maguknak Somodi István Aztán gondoskodtak arról, hogy a jövevények viszonylag háborítatlanul, Az ősszel elengedett rágcsálók megtalálták a helyüket - igaz, nem ott, ahol az emberek gondolták volna 'v** -úwl - m te? 9KHMHI Fotó: Tésik Attila nyugodtan megismerjék új élőhelyüket. Azt, hogy merre járnak azóta, pontosan nem lehet tudni. Bár testükön van mikrocsip, ezek nem teszik lehetővé azt, hogy a mozgásukat lássa a szakember, így gyakorlatilag az azóta talált rágásnyomokból lehetett kinyomozni, mi is történt. Somodi István, a Kiskunsági Nemzeti Park mártélyi tájvédelmi körzetének vezetője kérdésünkre azt mondta, hogy bár talált rágásnyomokat a körtvélyesi holtág partján is, a jelek szerint a hódok többsége máshol keresett magának otthont. A közeli csatornák, kisebb vízfolyások partján bukkant rá a nyomukra. Azt, hogy hol, nem szívesen árulná el, mert nem akarja, hogy hód után kutató emberek zargassák az állatokat. Ezek a helyek azonban így sem olyan csöndesek, háborítatlanok, mint a holtág. A hódok döntésére van magyarázat. - Ezeket Bajorországban fogták be, ott pedig a hegyvidéken, kisebb patakok, csatornák mellett születtek és éltek, ezért történhetett meg, hogy itt is ojyan élőhelyet kerestek maguknak - feltételezi Somodi. Gond nincs, a hódok ugyanis ismerik az embert, nem tartanak a közelségétől - bár természetesen igyekeznek elkerülni. Aligha valószínű ezért, hogy a csatornák partján élő állatokkal bárki is szemtől szembe találkozzon, mivel jórészt éjszaka mozognak, és nem sok vizet zavarnak. - Félni nem kell tőle, de attól óva intenék mindenkit, hogy ha egy szőrös állattal találkozik a Tisza-töltés közelében, kutyasétáltatás közben, ráuszítsa a kedvencét. A hódnak ugyanis természetes viszonyok között legföljebb a farkas és AZ ÉTLAP A hód elsősorban az ötcentisnél vastagabb, de azért nem túl vastag fákat szereti, különösen a nyárt és a füzet. Ezeket rendkívüli precizitással dönti ki, húsz esetből húszszor a víz felé. Ott aztán feldolgozza, egy részét elraktározza a hidegebb napokra. Ipari méretű fakivágástól nem kell tartani. Eszik még füvet, repcét, valószínűleg a magyar búza is ízlik majd neki, de a földeken sem fog kárt tenni: a lágy szárú növényből csak annyit eszik, mint az ember a salátából. az annál nagyobb ragadozó lehet az ellenfele, hatalmas, éles metszőfogai veszélyesek. Egy juhászkutyának már volt szerencséje találkozni egy hóddal a környéken. A kutya harc nélkül elszaladt, nyilván ijedtében, mert ilyen állatot még nem látott. BAKOS ANDRÁS Aki kutyasétáltatás közben találkozik ezzel az állattal, ne uszítsa rá a kedvencét, ha jót akar VÁNDOROL ES SZAPORODIK Eddig kétszáz hódot telepített Magyarországon a WWF, de a szaporodásnak és a vándorlásnak köszönhetően ma már mintegy ötszáz rágcsáló él nálunk - tudjuk meg Márkus Ferenctől, a WWF igazgatójától. Somodi István pedig arról számolt be, hogy nemrég találtak rágásnyomot a Hármas-Körös árterében is. Azok az állatok biztosan máshonnan vándoroltak oda. ,Az emberhús és vér, halálig szeret szeretni' Harminc év korkülönbség még nem a világ Különös házasságkötés tanúi lehettünk. Hetvenhat éves vőlegény húzott gyűrűt negyvenhat éves menyasszonya ujjára. A korkülönbség nem számít, csak a szeretet - hangzott a véleményük. Esküvő lesz a mi utcánkban, és nem is akármilyen! - szólt a meghívás. Igazat beszélt. Szombaton a szegedi egyesített szociális intézmények Kálvária sugárúti idősek otthonában fogadott egymásnak örök hűséget két lakó. Pánsíp hangjaira mondta ki a boldogító igent a negyvenhat éves Erzsike és a nála kerek harminc évvel idősebb Kispéter Imre. Gyerekpezsgővel koccintottak a két tanújukkal, az intézményvezető főnővérrel, Fehérvári Györgynével és Zsótér Antal igazgatóval. Az újdonsült pár ezután lakodalmi süteményezésre hívta meg közeli barátait és az otthon öszszes dolgozóját. Kesereghettek volna kettejük gyötrelmeiről, a halálos kórról, de az újdonsült házasok ehelyett nevetve elhessegették még a gondolatát is, mondván: „nem azért tettük fel az i-re a pontot a vadházasság után, hogy most elengedjük egymás kezét!" Erzsike és Imre bácsi is volt már házas, kitanulták, hogyan kell megbecsülni egy igaz társat. Erzsike kétszeres nagymama, tizenhat évesen ment először férjhez, a háztartásban dolgozott. A határozott hangú asszonnyal Imre bácsi - hajdanában domaszéki téeszelnök egy otthonbeli mulatság alkalmával ismerkedett meg. Erzsike a férfi szép beszédére, Imre bácsi a nő kedvességére figyelt föl. A férfi talpig úriember, mindig öltönyben jár, mintha skatulyából húzták volna elő. Gavallérosan pizzériába, cukrászdába hívta meg Erzsikét, udvarolt. - Hús és vér az ember, halálig szeret szeretni - mondta Imre bácsi könnyeivel küszködve. És ahogy általában a szerelmes párok, ők is együtt jártak, kirándultak, sétáltak reggeltől estig. Öszszecsiszolódtak, ragaszkodnak egymáshoz. Nem „apás" és nem „lányos" a viszonyuk. A harmonikus lelki kapcsolat másfél éve együttéléssé érett, összeköltöztek. Ezt pecsételték most meg a frigyükkel. A fiatalabb öregszik vagy az idősebb fiatalodik meg ilyen nagy korkülönbség esetében? A korosabb fiatalodik, a fiatal pedig bölcsül - mondták róluk a barátaik. Ki hordja a nadrágot? Erzsike rávágta kacagva: mind a ketten, hisz én is abban vagyok. De nem az a lényeg, hanem, hogy ki húzza le! És, mert mind a ketten nagyon szépen énekelnek, menyasszonytánc helyett a fiatal pár „elhúzta" mindannyiunk nótáját. DOMBAI TÜNDE Kispéter Imre az otthonban találta meg a szerelmet Fotó: Gyenes Kálmán