Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-20 / 17. szám

12 SZIESZTA 2007. január 20., szombat HARMINC ÉVE GONDOLTÁK A HOLNAP AUTÓJÁRÓL és melléfogások Az Alfa Romeo jól áramvonalazott karosszériája. Maradt benne tartalék folt városközpontokban a kommunális és teherszállító járműveken kívül valószínűleg csak az új típusú, maximum 30-40 kilométer hatótávolságú városi járművek közlekednek majd". Akkoriban óriási lehetett a környezettudatos fellángolás, ha tíz éven belül ilyen végeredményt jósolt a szerző. Még ma is nagyon kevés városközpont van a normál autók elől lezárva, és alig van mutatóban ilyen kis hatótávolságú jármű. Valami hasonlóba mi is bízMilyen motor hajtja majd a holnap autóit? - tette fel a kérdést a könyv. Tökéletesen megérzi a Wankel-motorok autóipari jövőjét. Bár Szeged utcáin is fut néhány nemrégiben vásárolt Mazda RX-8, ezt vehetjük úgy, hogy a gyár nosztalgiából életben tart egy legendás motort. „A Wankel-motorok semmiképpen sem tudják a dugattyú oda-vissza mozgásával működő Otto- vagy Diesel-motorokat legyőzni." Téved viszont egyéb vonatko„Pocsék" kihasználtság Magyarországon 1977 elején még csupán 652 ezer személygépkocsi rótta az utakat. És nem valami gazdaságosan: egy Szovjetunióban végzett vizsgálat szerint - akkoriban még gyakori volt az ilyen típusú hivatkozás az autós szakkönyvekben - az év 8760 órájából 8357 órát (95 százalékot) üzemen kívül töltöttek az autók. Ma is sok a tízezer kilométer alatti, körüli éves futásteljesítményű autó, napi szűk 30 kilométer meg - különösen vidéken - nem igényel többet fél, háromnegyed óránál. Szóval a hatékonyság, a kapacitáskihasználtság pocsék. tunk, amikor Vásárhelyen egykor elindult a Puli-projekt, de ebből már csak mutatóban maradt, azt is inkább csak megmosolyogják az Emlékpontban. Tanulságos, hogy 1977ben is tudták, a személygépkocsit nem az örökkévalóságnak készítik. Kocsiéletciklusok Amikor a Porsche a hetvenes évek közepén, a Frankfurti Autószalonon bemutatta húsz évre tervezett modelljét, a szakma egy része inkább csóválta a fejét. Köztük Kovács Tamás is: „Azt kell mondanunk, hogy a közúti járművek esetén a 20 éves élettartam - mivel gátolja a műszaki, gazdasági, esztétikai fejlődést - inkább káros, mint hasznos elképzelés. A mai valóság az, hogy bár futnak 20 évnél idősebb autók, s nem csak Mercedesek, Ladák is, a jellemző modellciklus 6-8 évre csökkent, közepén egy esztétikai szempontokat is figyelembe vevő arculatffissítéssel. E témában teljesen jogos volt a szerző fejcsóválása. zásban, kis munkagépek, szivatytyúk motorjaként sikeres jövőt jósol a konstrukciónak. A gázturbinát a kor színvonalán még nem tartja érettnek autó hajtására, arra, hogy a dízelmotort kiszorítsa, „1985 után azonban valószínűleg fokozatosan tért hódít majd." Nem hódított tért. A gőzmotor újraélesztési kísérletéről magabiztosan jelenti ki: zsákutca. Az elektromos autókkal kapcsolatban jól látja az akkumulátor kapacitáskorlátjait, de az ezzel foglalkozó fejezetet tanulságos bekezdéssel zárja: „A távolabbi jövőben a városi gépkocsikat kölcsönző vállalatok fogják rövid utakra bérbe adni (vezető nélkül), így ezeket naponként egymás után többen is használják majd, a családoknak csak egy nagyobb kocsijuk lenne, hétvégére." Ez nem a kommunizmus közös tulajdona, ilyen próbálkozások voltak, vannak a kapitalizmusban gyakorlott Nyugat-Európában, igaz, nem valami átütő sikerrel. KOVÁCS ANDRÁS A holnap autója címmel jelent meg 1977-ben, tehát harminc éve Farkas Tamás munkája a Gondolat Zsebkönyvek sorozatban. Jóslatai, előrejelzései részben beváltak: az alapok maradtak, az Ottó- és Diesel-motorok állják a sarat. Legnagyobb melléfogása az volt, hogy mára minden harmadik autó magától, azaz vezetői beavatkozás nélkül megy. Harminc éve még nem látszott, hogy így teletömjük a gépkocsikat elektronikával. A szerző mindenesetre jövőbelátóbbnak bizonyult, mint ha valaki a holnap telefonjáról vagy a holnap számítógépéről írt volna. A General Motors „Alpha 1" jelzésű prototípusa már a hetvenes évek elején tudta a számjegyes kijelzésű sebességmérő órát, az elektronikus indításgátlót, amit billentyűkombinációval lehetett oldani, vagy éppen az ittassági vizsgálatot. A kocsi elindulása után 8 kilométeres sebesség elérésekor halk kattanás jelezte az ajtózárak biztonsági reteszelődését. Igaz, a központi számítógép mérete még bőröndnyi, 44x44x59 centiméter volt, nem számítva a csatlakozó hét mellékegységet. Ezeken a területeken jelentős méretcsökkenést, kapacitás* és tudásnövekedést jósolt Farkas úr, persze nem ilyen óriásit. A veszélyes légzsák Volt már légzsák is, igaz, gyerekcipős, 0,05 másodperc alatt felfújódó. „A légzsák használatát ma még sok minden kétségessé teszi." - írta a szerző 1977-ben. Nem csoda, hiszen a légzsák akkorát ütött, hogy fájt, iszonyúan hangos volt, és elvette a kilátást. Felborulásnál, oldalütközésnél semmilyen védelmet nem adott, az utasok alatta előrecsúszhattak. Akkor még nem merték garantálni a bonyolult érzékelő és felfújó rendszerek hosszú távú, a kocsi élettartamának megfelelő biztonságos működését. Tudtak arról, hogy a kisautóban zárt ablakok mellett felfújódó nagy légzsák megemeli a nyomást, ami szemsérüléseket okozhat. Egy előrelátó jóslat: „A rossz tulajdonságok miatt igen valószínű, hogy a légzsákok vagy a biztonsági övek önálló használata helyett a jövő gépkocsijában valamilyen kombinált megoldást alkalmaznak majd." Szóval, ezt a szerző eltalálta, ma már szájába rágják az autóba ülőknek, hogy a légzsák csak bekapcsolt öv mellett véd. Ami viszont nem látszott még akkoriban, hogy oldal-, fej-, függöny- és térdlégzsák - egy kocsiban akár 10-12 darab - is véd már bennünket az ezredforduló után. Harminc évvel ezelőtt sokkal jobban bíztak az automatizálható közúti forgalomban, nagyon komoly kutatások folytak ezen a területen, ám az emberek ma is szeretik maguk vezetni az autójukat. Úgyhogy ez egyáltalán nem jött be. Az egyik elmélet szerint, ha a kocsi eléri az autópályát, automatikus ellenőrzésnek vetik alá, a vezetőnek csak a célállomás kódját kell beütni, és az ahhoz legközelebbi kihajtóig semmit sem kell csinálnia. És ez nem csupán a sztrádákra korlátozódott volna. Az útburkolatba fektetett vezetőkábel jelei kormányozzák, gyorsítják és lassítják az autót, a rendszer 100 kilométer feletti átlagsebességet is ígért. A mai technika ezt tudná, tudja, a luxusautók már képesek követni az előttük haladót, automatikusan gyorsítanak, lassítanak, vészfékeznek, de aludni azért még nem tudunk, igaz nagyon nagy többségben nem is akarunk, mert szeretünk vezetni. Kód helyett volán A könyv talán legnagyobb tévedése is ezzel kapcsolatos, amikor azt írja: „A városközpontokban fellépő nehézségek ismeretében a szociológusok, közlekedési szakemberek egyetértenek abban, hogy 2000-ig a gépkocsiállomány harmadának automatikus vezetésére lehet számítani." Van ugyan már fejlett GPS, automatikus követés, de ez még nagyon mesze van minden harmadik kocsi automata vezetésétől. Ugyancsak bátrabban jósolt a szerző, amikor azt írta, hogy „1985 után a zsúRajzon a jövő városi kisautója. 126-os Fiat és Puli utánérzés Atom Hajtóanyagnál a cseppfolyós gáz és a villamos áram elterjedését jól, de a ma tapasztalhatónál sokkal nagyobb tempóban valószínűsíti, de úgy véli „1985-ig a magenergia közlekedési alkalmazását elméletileg megoldják". Ez azért mélyebb víznek bizonyult, mint harminc éve látszott, ismereteim szerint megálltunk az atom-tengeralattjáró'knál. Az Eliica, a nyolckerekes elektromos autó a tokiói kormányfői rezidencia előtt. Óránként 370 kilométer maximális sebességre képes FOTÓ: MTI/AP/NAKAO Ügynökmúlt, Az egyházi méltóságok kommunista ügynökmúltjának maradéktalan feltárásáért síkra szállnak a lengyel püspökök - miután a Varsó érseki székébe jelölt Stanislaw Wielgus beismerte: a lengyel titkosszolgálat informátora volt. Mi a helyzet Magyarországon? - kérdeztük Szeged-Csanád egyházmegye megyés püspökét, a Magyar Katolikus Püspöki Kar médiafelelősét, Kiss-Rigó Lászlót. A múlt vasárnap olvastak föl a 38 milliós Lengyelország minden katolikus templomában azt a pásztorlevelet, melyben az áll, hogy a püspöki kar, „az egyház nem fél az igazságtól, még ha súlyos, szégyenletes igazságról van is szó, amely esetenként fájdalmat okoz". A levél „drámai fejleménynek" nevezi Stanislaw Wielgus kinevezett varsói érsek idén január 7-i lemondását. A történteket a Vatikán szóvivője az „egykori üldözők bosszújának" minősítette. „Védők és tanúk nélkül ítélkeztek" - mondott véleményt JózefGlemp bíboros, Lengyelország prímása, akinek utódaként 2006. december 6-án nevezte ki Wielgus püspököt a pápa. Emlékezetes: Wielgus heteken át tagadta, hogy együttműködött volna a kommunista rendszer titkosszolgálatával. Lemondani azután kényszerült, hogy a nem szeplőtelen múltjára vonatkozó dokumentumokat két történészekből, illetve egyházi személyekből álló - bizottság is hitelesnek találta. A lengyel püspökök pásztorlevele rámutat: a katolikus egyházra „nemcsak az igazság keresésének feladata vár, de az is, hogy kivegye részét a társadalmi megbékélés" előmozdításából. - A Vatikán átgondolta és elfogadta Wielgus püspök személyes döntését. E lépés lengyelországi, illetve az egész katolikus közösségre gyakorolt hatásának fölmérése nehéz. A vallásos embereket hitükben nem rendítheti meg, hiszen jól tudják: egész Közép-Kelet-Európában a politikai fegyvertár szívesen alkalmazott eszköze az ügynökmúlt fölemlegetése, sokszor indokolatlanul - válaszolt kérdéseinkre Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar médiafelelőse. - Igen, engem is vádoltak, legutóbb 2006 márciusában azzal, hogy 1989-ben kapcsolatban álltam a titkosszolgálattal. Egy ilyen állításon jót derül, aki ismer. Az engem vádlót viszont bepereltem. A bírósági eljárás hamarosan véget is ér. Drukkolok is, hogy a lehető legnagyobb összegű legyen a kártérítés, mert azt már korábban a katolikus közoktatás támogatására ajánlottam föl. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy tisztán lássuk az egyház és a korábbi hatalom viszonyát. Mert azok, akiket hozzám hasonlóan 1981-ben vagy azt követően szenteltek pappá, csak hallomásból értesültek arról, hogy az egyházi vezetők között akadt, aki zsarolható volt, más túlbuzgóságból vagy egyéb ok miatt állt a szükségesnél szorosabb kapcsolatban a politikai hatalommal. Viszont a papok többsége híven szolgálta közösségét. Remélem, elérkezik az idő, hogy megfelelő törvények születnek annak érdekében, hogy tisztán lássuk a múltat! Ú. I. Vád, per, helyreigazítás Egy tisztázatlan eredetű és tartalmú ügynöklistán 2005 februárjában megjelent többek között - Kiss-Rigó László címzetes katolikus püspök neve. Akkor bejelentette: büntetőeljárás megindítását kérte, az elkövető személyének felfedése után rágalmazásért pert indít. Rés vagy erős bástya? címmel az Élet és Irodalom 2006. március 3-án megjelent számában Ungváry Krisztián történész öt újabb katolikus főpapról - közte Gyulay Endre akkori szeged-csanádi püspökről és Kiss-Rigó László akkor címzetes, most szeged-csanádi püspökről - állította, hogy a Kádár-korszakban kapcsolatban állt a titkosszolgálattal. A lap Kiss-Rigó László ügyvédjének fölszólítására megjelentette helyreigazítási kérelmét, melyben kijelenti: ügynökként soha nem szervezték be, az állambiztonsági szolgálatokkal semmilyen formában nem működött együtt.