Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-11 / 9. szám

12 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2007. JANUÁR 11. ics AZ ÜGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Az ingatlan eladása és a közvetítő Tisztelt ügyvéd úr! Hat éve örököltünk egy lakást. Nem költöztünk bele, mindig kiadtuk albérlőknek. Már régebben is felmerült, ha sikerülne jó áron vevőt találni, eladnánk. Eddig alkalomszerűen hirdetéseket is feladtunk, nem sok sikerrel. Azt hallottuk, hogy 2007-ben 10-15 %-os árcsökkenés is lehet az ingatlanpiacon. Úgy döntöttünk eladjuk a lakást. Több ingatlanközvetítőt is megkerestünk. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy sok helyen kizárólagosságot kérnek, fogszerű ez? Ha a közvetítő talál vevőt, természetesen kifizetjük a jutalékát, de ne tiltsák meg, hogy mi magunk is hirdessük az ingatlanunkat. Tisztelt olvasó! Abban a kérdésben nem foglalnék állást, hogy miként fognak változni az ingatlanárak. Ha viszont elhatározták, hogy eladják a lakást, reális döntés, hogy szakemberhez fordulnak. Az ingatlanközvetítő irodák nagy problémája, hogy sokszor megkerülik őket, nem fizetik ki a díjukat. Többek között ennek kivédésére alkalmazzák a „kizárólagosságot". Ennek alapján egyes irodák kifejezetten kikötik, hogy csak rajtuk keresztül lehet az ingatlant értékesíteni. Mások lehetővé teszik ugyan, hogy a tulajdonos más mádon is keressen vevőt, de erre az esetre is igényt tartanak valamilyen mértékű díjra. ' A polgári jog szabályai szerint a szerződések tartalmát a felek szabadon határozhatják meg. Jogszabályi tiltórendelkezés hiányában tehát nincs akadálya annak, hogy a tulajdonos az ingatlaii feletti rendelkezési jogát korlátozva, egyetlen személyt, irodát bízzon meg az értékesítéssel. Természetesen ezt valamivel ellentételezni kell. Célszerű a szerződésben rögzíteni, hogy a közvetítő milyen fórumokon, milyen formában és gyakorisággal hirdeti, mutatja be az ingatlant. A szerződés megkötése előtt azt alaposan tanulmányozzák át. Lényeges az is, hogy milyen időtartamra szól. Érdemes tájékozódni, hogy a vevőtől is kérnek-e díjat. Javaslom, érdeklődjenek ismeretségi körükben, kinek melyik irodával milyen tapasztalata volt. Mint minden területen, az irreálisan kecsegtető ajánlatokkal itt is óvatosan kell bánni. Ha úgy döntenek, továbbra is saját maguk kívánják értékesíteni a lakást, javaslom, olyan hirdetési formát is válasszanak, ami internetes megjelenési lehetőséget is biztosít. Itt ugyanis fényképeket is feltehetnek, ami nagymértékben vonzza a potenciális vevőket. Jakab Béla tudományos kutató (1919-2006) halálára Elhunyt Jakab Béla tudományos kutató, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja, nyugalmazott főkönyvtáros, nyugalmazott római katolikus pap. A közlekedési baleset, ami 88 éves korában, december 13-án érte, életútjára ugyan pontot tett - ám szellemi öröksége szerves része marad a hazai és nemzetközi ornitológiának. Ezerkilencszáztizenkilenc július 27-én született Budapesten, élete legnagyobb részt Szegedhez kötődik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Beretzk Péter Munkacsoportjának aktív tagja volt, hat évig elnöke is, és szintén ez időszakban elnöke a TIT Madártani és Természetvédelmi Szakkörének. Az ő javaslatára kaptak Újszeged egyik városrészének utcái madárneveket. Új találmányt, kulcsrendszerrel működő madártojás-határozót szerkesztett, s szabadalmaztatott. E tojáshéjgörbület-mérő módszerrel az egyébként teljesen azonosnak tűnő madártojások is meghatározhatók. Azt ma már mindenki tudja, hogy a környezetbe juttatott méreganyagok a tápláléklánc csúcsán lévő madarak tojáshéjának clvékonyodását okozzák, és a tojások még költés közben összetörnek, de azt kevesen tudják: ezt a megállapítást eredetileg Jakab Béla tette, átfogó vizsgálatai nyomán. Bekapcsolódott a nemzetközi gólyakutatásba, annak hazai koordinátora volt, az e tevékenységgel járó hazai és nemzetközi levelezés költséMegállóhelyek Az Etelka soron szálltam fel a Tápéról érkező buszra. Kellemes hangú nő tájékoztatott a következő megállókról, ami hasznos a helyismerettel nem rendelkező utasoknak. Arra gondoltam, számukra talán könnyebben megjegeit a számára közel harminc éven át munkát biztosító Somogyi-könyvtár vállalta. Részt vett a Csongrád megyei szikesek élővilágának kutatásában fő megfigyelési területe az Ószeszéki-tó volt -, s ő javasolta a szalakóta-odútelepítésre a Szatymaz-Forráskút bekötőút környékét. Megfigyelései szerint e környék biztosítja a megyében a legjobb körülményeket e nagyon ritkuló madárnak. Ez a terület ma-már a Natura 2000 hálózat része. Az említett néhány, kiragadott példa jelzi: Jakab Béla nem véletlenül részesült 1990-ben a környezetvédelmi világnap alkalmából Emberi Környezetért miniszteri kitüntetésben. O tárta föl bibliográfiailag Beretzk Péter, a szegedi Fehér-tó madárvilága nagy kutatója tudományos életpályáját, ez meg is jelent a Somogyi-könyvtár kiadásában, kötetben. Egyébként több mint száz tudományos publikációja látott napvilágot, ezek az Acta Zoologicátöl a Délmagyarországon és a Móra Ferenc Múzeum évkönyvén a Természet Világáig, s a Vertebrata Hungaricáig mindenütt föllelhetők. A legegzaktabb tudománytól a népszerű ismeretterjesztés területéig mindenütt otthon volt. Az utolsó, vele készült újságcikk a Délmagyarországban és a Délvilágban jelent meg, néhány hónappal elhunyta előtt. Halála mélyen megrendítette a dél-alföldi ornitológustársadalmat. Emlékét örök időkre megőrzik. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Csoport gyezhető lenne, ha Petőfiről, Kossuthról lehetne nevezni a megállóhelyeket. Őket külföldön is sokan tisztelik. Talán célszerű lenne ezen elgondolkodni. KÁTAI FERENC, SZEGED Az Esterházy-család kincsei Mint a sajtóból értesülhettünk, a herceg Esterházy-család kincseinek kiállítása a budapesti Iparművészeti Múzeumban a történelmi magyar családok - Thurzók, Batthyányiak, Zichyek, Nádasdyak, stb. - családi kincsei a magyar történelem sok százéves viharaiban többé-kevésbé megsemmisültek, vagy a családi örökségek útján szétszóródtak. Egyedül a herceg Esterházy-család több száz éves műkincsei vészelték át egyben a századokat, mely kincsegyüttes a tizenkilencedik században már fölért egy királyi kincstárral. Most kulturális életünk nagy eseményeként megcsodálhatjuk ezeket a kivételes remekműveket, elefántcsont kisplasztikákat, az óraszerkezettel ellátott Mária-oszlopot, az aranyozott mellvérteket, bútorokat, néhány képmást, illetve festményt a család tagjairól, ám a kiállítás fénypontját mindenképpen az Európa-hírű ötvöskincsek alkotják. Ezek az ötvöskincsek a többi kiállított kincsekkel, bútorokkal, textíliákkal együtt - kivéve az ausztriai Frankó várából ideszálh'tottakat - a második világháború utolsó hónapjaiban a budai Tárnok utcai Esterházy-palota pincéjében végzetesnek tűnő háborús sérülést szenvedtek, miután a palota a várban dúló csaták alatt egy kézigránátköteg robbanása következtében megsemmisült. Négy év múlva, 1949 karácsonya előtti napokban herceg Esterházy Pál - tudva, hogy a Mindszenti-ügy kapcsán napokon belül őt is letartóztatják - megjelent az Iparművészeti Múzeum titkárságán, ahol a háború alatt, illetve előtte a kincseket gondozták, tárolták, s kijelentette, hogy az Esterházy hercegi család történelmi becsű ötvöskincsei a Tárnok utcai romos Esterházy-palota pincéiben fekszenek. - Nem akarom, hogy ezek a kincsek az enyészeté legyenek, amelyekért őseim annyit csatáztak! - mondta, s kisietett a teremből. A hatóságok azonnal, tízegynéhány fokos hidegben, megkezdték a még mindig romos palota alatt a feltárást, s a megtálalt sáros, összenyomódott, roncsolódott, roncs állapotban lévő ötvöskincseket az Iparművészeti Múzeumba szállították. Ott a múzeum nagytekintélyű vezetői - dr. Dobrovits Aladár, dr. Mihalik Sándor, dr. Korek József - szomorúan állapították meg, hogy a kincsek oly mértékű háborús károsodást szenvedtek, hogy restaurálásuk, újjáteremtésük, feltámasztásuk egyenlő lenne a halottak feltámasztásával. A restaurált Bacchus-kocsi Fotók: DM/DV A két barát: Szvetnik Joachim (balról) és Molnár György Ekkor lép a történet színpadára a csizmás Szergej Jeszenyinek, a fekete bojtág Sinka Istvánok leírhatatlan tehetségével egy huszonegynéhány éves falusi parasztlegény, a kicsit furcsa nevű Szvetnik Joachim, akit mint őstehetséget szülőfaluja, Mélykút küldött az Iparművészeti Főiskolára. Az egykori parasztfiú, napszámos, birkapásztor, kapás, aki később Európa-szerte ismert ötvösművész, restaurátor lett, briliáns tehetségű zseni. Mívessége, formaérzéke, ötletessége, empatikus, beleérző készsége szinte a megsemmisülés széléről támasztotta fel a tönkrement, felismerhetetlenségig összezsugorodott, valaha megcsodált történelmi ékszereket, melyek történelmünk viharos vagy csendesebb időszakaihoz így vagy úgy hozzátartoznak. Láthatjuk a kiállításon a leghíresebb Esterházy-ötvöskincseket, a Vezekényi-tálat, egy 80x150 cm átmérőjű, ovális alakú ezüst tálat, a tizenhetedik században élt híres augsburgi mester, Phillip Jacob Drentwett munkáját, vagy a másik híres Esterházy-ötvöskincset, az úgynevezett Bacchus-kocsit, mely négy keréken gördülő, sárkányfejű, bárka alakú alkotmány, felületén drágakövekkel, apró hordócskán Bacchus elefántcsontból faragott kis figurája ül, előtte Vénusz alakja áll, a kocsi orrán és farán egy-egy puttócska. S a másik, nemkülönben híres Esterházy-kincs, a Bányászserleg? A mester öt évig dolgozott a restaurálásán, mely akkor szánalmas, alaktalan fémtömeg volt, de Joachim briliáns tehetsége eredeti szépségében teremtette újjá valamennyiünk gyönyörűségére. A serleget 1650 júniusában ajándékozta Selmecbánya városa az uralkodónak, III. Ferdinándnak, egy új tárna ünnepélyes megnyitásakor. Kevés ideig még Szvetnik Joachimnál maradva, mint az Iparművészeti Múzeum főrestaurátorát, ötvösművészét, a Kádár-kormány 1977 decemberében az USA-ba küldi, hogy a Carter amerikai elnökkel kötött egyezmény keretében „szakértse", azaz azonosítsa az amerikaiak által őrzött magyar koronát, állapítsa meg a korona eredetiségét, s készítse elő hazaszállításra. Ezt a munkát kiválóan elvégzi, Kovács Éva akadémikus, művészettörténésszel együtt kétséget kizáróan megállapítják a korona eredetiségét, s a hazaszállítás után is még a Korona Bizottság tagjaiként részt vesznek a bizottság munkájában. Élete összefonódott a magyar történelemmel, e sorok írójának már halálos betegen diktálta élete történetét, az Esterházy-ötvöskincsek restaurálásának egy-egy kritikus fázisát, a korona körüli szakértői tevékenységét, azt á'kivételes életpályát, melyet a mélykúti legelőktől a korona azonosításáig befutott (Molnár Gy.: A Magyar Cellini, 2004., Bába Kiadó). Munkásságának fő-fő területe azonban évtizedeken át az Esterházy-család történelmi becsű ötvöskincseinek újjáteremtése volt, s most, amikor e csodálatos kincsekben gyönyörködünk, ne feledjük, hogy a korona körüli szakértői tevékenységéért egyébként érdemelten odaítélt Kossuth-díjban a zsenit is jutalmazták, aki a pusztulásra ítélt, történelmi múltunkhoz tartozó kincseinket visszaadta népünknek, hazánknak, közművelődésünknek. MOLNÁR GYÖRGY, ÖTTÖMÖS Kárász József íróra emlékezve Egyszerre áll elém a múlt, a jelen és a jövő. Amikor ezt a cikket kezdtem, még december eleje volt. Ma pedig, amikor formálom, javítgatom, igazítom, akkor januárt írunk. A múltnak, a jelennek, de a jövőnek időbelisége is most a Kárász József alkotói munkásságáról történt megemlékezésben került elém. Az író, könyvtáros, bibliográfus, bár szegedi születésű volt, később Hódmezővásárhelyhez kötődött, igazán hozzákapcsolódott ehhez a városhoz, amely 1993-ban megérdemelten fogadta díszpolgárává. November 10-én részt vettem a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban az író, azaz Kárász József halálának tízéves évfordulóján megrendezett ünnepi alkalmon. Ünneppé az író özvegye, fia, családja, a művészetét tisztelő szép számú helyi közönség tette, de főként azok a részletek, amelyek a szerző műveiből elhangzottak. Soós Csilla könyvtárigazgató bevezetője után a Kárász lózsef Alapítvány kuratóriumi elnökének, Fehér Józsehiek műsort közvetítő mondatai hangzottak el. Közben Apró Szilvia Kazinczy-díjas előadó mellett Benkő László és Kiss Jánosné kifejező részletekkel gazdagították az estet. Ők ketten egyébként prózamondó verseny győztesek, méghozzá Németh László nevével jelzett verseny győztesei. Eddig csak a múltnál tartok e beszámolóban. Ez a múlt december 12-ére és december 14-ére is érvényes. Előbbi dátum a novemberi esten meghirdetett Kárász József Prózamondó Verseny I. kategóriájának elődöntője, utóbbi magától értődőén a II. kategóriáé. December 12-én és 14-én már a verseny kiírása szerint az általános iskolák 7-8. osztályos, illetve a középiskolák I-IV osztályos tanulói bizonyították - felnőttek és gyermekek előtt azt, hogy ők is bele tudják élni magukat egy-egy próza hangulatába. Most, 2007. január elején, majd közepén a jelenben vagyunk, hogy aztán jövő legyen belőle január 23-án. Akkor kerül ugyanis sorra a terv szerint a városi döntő, s várhatóan újból ünnepi esemény helyszíne lesz a barátságos olvasóterem. Reméljük, hogy a majdani döntő a kiválasztott részletekkel a szerző művészetének sokrétűségét fogja mutatni. Ezt várjuk. S azt, hogy lehessen majd a gyermekek közül is tollforgató, aki akár a döntőt, akár majd egyebet is papírra vet. Lehetne, kellene, ha talán kis tanári, szülői bátorítással is. Legyen ez határozott felhívás is erre, meg hasonló versenyek esetére. Meg kell próbálni ezt is ebben a korban! Fontos elmondanunk azt, hogy a verseny felhívását a Kárász József Alapítvány Kuratóriuma a Németh László Városi Könyvtárral és a Németh László Általános Iskola és Gimnáziummal egyetértésben tette közzé. A döntő tehát a jövő terve. S nem is beszéltem még Kárász József Pirkad című kisregényéről, de nem beszéltem a Göröngyös út című regényéről sem. Ezek jártak pedig gondolatomban, amikor elkezdtem írásomat. Most már maradnak máskorra, más fórumra. A sűrűn kijegyzetelt könyvek is, néhány ide szánt gondolatukkal. Ez a cikk azonban máshogy formálódott. A múlt, jelen, jövő haladásának felvázolásakor azonban nem fogom elhagyni azt, hogy az állandóság tényéről ne szóljak. Még november 10-én hangzottak el Kárász József egyik novelláskötetéből a Vallomás című novella részletei is. A személyes ihletettségű sorok az evangélium hatalmát mutatják. „Az evangélium radikális és szociális tanítása megrendítő erővel hatott rám, az ezekből merített hit megváltoztatta világszemléletemet, magatartásomat, egész életemet" mondja az egyik mondat. Miért ne kötnénk ezt althoz a Krisztushoz, aki a múlt, a jelen és a jövő fordulói között-képviseli az állandóságot, a biztonságot, a kizárólag jó irányba való fejlődést? Aki egykor megszületett, értünk született meg. Előbbi jellemzőket miért ne kötnénk kizárólag Krisztushoz? Múlt és jelen sok embere rádöbbent, rádöbben az előbbi felismerésre. A kapu a jövő embere előtt is nyitva. Gondolkoznunk ugyanis nem tömegekben érdemes, hanem személyekben. A jelen és jövő csak használna vele magának. Bizonyos vagyok benne. Nélküle ugyanis csak árt magának. Ebben is bizonyos vagyok. Őt nem közelíti meg, meg sem közelítheti sok karácsony tájékán adott szép, értékes ajándék. Az Ő fénye mellett minden sokkal halványabban csillog. Ehhez kellenek a megnyílt szemek a jövőben is. MÁTÉ ISTVÁN KÖNYVTÁROS-TANÁR, BETHLEN GÁBOR REFORMÁTUS GIMNÁZIUM, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY