Délmagyarország, 2007. január (97. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-02 / 1. szám

14 •HIRDETÉS" KEDD, 2007. JANUÁR 2. Várhidi Péter szövetségi kapitány a fiatalítás feltétlen híve A jó edző nem csak nézi, látja is a futballt A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Várhidi Pcter ez idáig egyetlen alkalommal vezette nemzeti csapatunkat. A Kanada elleni győzelemnek köszönhetően az addig csak ide­iglenesen betöltött posztot ez év végéig végérvényesen megkapta. Nem mondott le az idősebb évjáratú labdarúgókról sem, de nála a fiatalok előnyt élveznek. Mindezt - többek között az ő rész­vételével - a napokban az újszegcdi sportcsarnokban hatalmas sikerrel megrendezett Baróti Lajos-emlékmeccs során készített interjúban árulta el. - Negyvenbét évesen szövetségi kapitány lett, másképp fogal­mazva edzői pályafutásának csúcsára ért. Ön is így gondol­ja? - Feltétlenül. Ha valaki elkezdi ezt a szakmát, és van benne meg­felelő ambíció, az biztos, hogy egyszer szövetségi kapitány sze­retne lenni. Bennem megvolt, azzal együtt, hogy a felkérés pont akkor jött, amikor a legkevésbé számítottam rá. Áprilisban ke­rültem a szövetséghez, és szerin­tem csak az utánpótláscsapatok­kal elért apróbb sikerek, és az A-válogatott balsikere hozta meg számomra azt a lehetőséget, ha csak egyetlen meccsre, de meg­kapjam a nemzeti gárdát. Hosszabb távra kell tervezni - Gondolom, váratlanul érte a felkérés. - Amikor értesültem róla, hogy én leszek a Kanada elleni talájko­zón a megbízott kapitány, azt hittem, álmodom. Az U19-es korosztályos válogatottal épp Cipruson voltunk Eb-selejtezőn, amikora szövetség elnöke, Kiste­leki István felhívott. Elmondta az elképzelését és a tervét, majd meghallgatta az enyémet. Aztán megegyeztünk. Szinte pillanatok alatt játszódott le az egész. - December 14-étől immár nem megbízott, hanem teljes hatalommal felruházott szövet­ségi kapitány. A kinevezése 2007. december 31-éig szól. Mi­lyen eredményeket kell produ­kálnia ahhoz, hogy az év végén lejáró szerződését meghosszab­bítsa az elnökség? - Szerintem nem eredmény kell ehhez, legalábbis én így vet­tem ki a vezetőség szavaiból. Nem az eredményességet fogják rajtam számon kérni, sokkal in­kább azt, amit Kanada ellen be­vállaltam, a fiatalítást. Azt sze­retnék látni, ez a folyamat hosz­szabb távon tud-e működni, le­het-e ezekből a srácokból ütőké­pes csapatot kialakítani. Kíván­csiak rá, az év végéig kialakul-e az a mag, az a gerinc, amellyel 2008-ra, a vb-selejtezőkre fel le­het építeni egy igazi válogatottat. Amely nem biztos, hogy kijut a 2010-es világbajnokságra, de hosszú távon lehet rá építeni. - Az ember nem győzi kap­kodni a fejét, annyi a fiatal a ke­retben. Nem érzi úgy, hogy a kelleténél is nagyobb terhet ra­kott a vállukra ? - Nem! El kell ezt viselni. Az edzőtáborban, az együttlét alatt LAJOS BÁCSI AZ EGYIK LEGJOBB MAGYAR EDZŐ Várhidi Péter nagy szeretettel beszélt Baróti Lajosról, arról az emberről, akinek az emlékmeccsén góllal segítette csapatát, a Délmagyaror­szág-VSI-t. - Lajos bácsi az egyik legnagyobb magyar labdarúgóedző volt. Mindig becsültem benne, hogy volt egy elképzelése a futballról, pontosan tudta, mivel lehetünk eredményesek. Nem dobálózott, nem kapkodott. Igaz, akkor még olyan játékosok rúgták a labdát Magyarországon, akik nem hozták szégyenbe. Begyakorolt figurái, támadási variációi mindig ültek, azokkal meccseket döntött el. Lajos bácsi következetes, a saját céljait szem előtt tartó ember volt, aki végig tudta vinni az akaratát, és ez az eredményekben is megmutatkozott. Harmadik a HNKC a kolozsvári tornán A HNKC SE NB l-es női kézilabdacsapata Kolozsváron vett részt felkészülési tornán, melyen a harmadik helyen végzett. Kolozsváron a román bajnokságban a 3. helyen álló házigazda, a Nagybánya, a Marosvásárhely és a HNKC SE részvételével rendeztek nemzetközi női kézilabdatornát. Az esemény - ahogy Kiss Szilárd, a Vásárhely vezetőedzője fogalmazott - jól szolgálta a felkészülést, rend­kívül hasznos volt; mindenkinek bizonyítási, játéklehetőséget adha­tott, így a Németh Toll Makóból visszatért Tatjana Sztupakovának is. A hazaiak ellen igazi ki-ki meccset vívtak a kék-sárgák, de veszítet­tek (pár perccel a vége előtt még vezettek...), a Marosvásárhelyt vi­szont már sikerült legyőzni. Utóbbi meccs negatívuma, hogy Olga Nyikolajenko megsérült. A Nagybánya elleni találkozó verekedős volt, főleg az első félidőben, és a vásárhelyiek már azt fontolgatták, nem folytatják a bírók „jóvoltából" pankrációvá alakult partit. Erre nem került sor, és a rivális megőrizte ötgólos előnyét. Az együttes ma délelőtt kezdi a 2007-es munkát, és a bajnoki foly­tatásig (január 13-án) még két edzőmeccs szerepel a programban az NB I/B-s Óbudai Goldberger (január 7-én, idegenben) és a Tisza Vo­lán SC serdülő fiúcsapata (január 9-én, hazai pályán) ellen. A HNKC SE eredményei: Nagybánya-HNKC SE 29-24, a vásárhelyi gólszerzők: Wolf 9, Je­nőfi 4, Bloj, Sztupakova 3-3, Szepesi 2, Földes, Fülöp, Sípos l-l. HNKC SE-Marosvásárhely 35-27, a vásárhelyi gólszerzők: Wolf 10, Jenőfi 8, Földes, Gagyi 4-4, Fauszt 3, Nyikolajenko, Bloj 2-2, Ma­yer, Sípos 1 -1. Kolozsvár-HNKC SE 31-30, a vásárhelyi gólszerzők: Nyikolajenko 9, lenőfi, Sztupakovd, Szepesi, Wolf 4-4, Fülöp, Sipos 2-2, Földes 1. A torna végeredménye: 1. Kolozsvár, 2. Nagybánya, 3. HNKC SE, 4. Marosvásárhely. I.P. EGYMÁS ELLEN KEZDENEK Az őszi makói megyei rangadót úgy harangoztuk be: ilyen is régen volt. Ez a megálllapítás a január 13-án 18 órakor kezdődő meccsre is igaz. Akkor Vásár­helyen, a Hódtói Sportcsarnokban mérkőzik meg a két NB l-es Csongrád me­gyei alakulat. Egymes ellen kezdik a 2007-es évet. Szeptemberben Kiss Szilárd edző tanítványai örülhettek, 31-24-re nyertek a Maros-parti városban. azt tapasztaltam, ezek a gyere­kek igenis akarnak válogatottak lenni, nem félnek a megmérette­téstől; pontosan tisztában van­nak vele, a jövő mindenképpen az övék. Biztos, hogy lesznek en­nek buktatói, de lesznek majd szép oldalai is. Bárhogy is sül el, meggyőződésem és hitem: a ma­gyar labdarúgás felemelkedésé­ben ez az egyetlen út, egyszerűen nincs más lehetőség. - Mit tart célravezetőbbnek: a tehetségeink már fiatal korban külföldre szerződjenek, vagy maradjanak itthon, erősítsék a hazai bajnokságot ? - Kétélű a dolog. Sajnos azt kell mondanom, a mai magyar felté­telrendszer nem alapja annak, hogy válogatottak legyenek, és fejlődjenek. Igaz, az MTK példá­ja azt mutatja, azért ez mégis le­hetséges, de a kék-fehérek példá­ja kirívó. Most ott tartunk, a gye­rekek inkább külföldön tudnak fejlődni. így viszont úgy járunk majd, mint a dánok, a norvégok, a finnek, a nemzeti csapatot csak a selejtezőkön látjuk majd. Ez nem feltétlen baj, az viszont már igen, ha a miénknél lényegesen nívósabb bajnokságokban nem tudnak majd rendszeresen ját­szani. Ebben az esetben viszont megrekedhet a fejlődésük. Úgy­hogy nehéz a kérdésére szaksze­rű, pontos választ adni. Reformokra van szükség - Sokan hangoztatják, futbal­lunk életben tartásának egyet­len esélye, ha Magyarország áp­rilisban megkapja a 2012-es Eb-rendezést. Egyetért ezzel a megállapítással ? - Anyagilag tényleg így van. Amennyiben nem mellettünk voksolnak az UEFA illetékesei, a jelenleginél akkor sem lesz rosz­szabb a helyzet. Nincs pénz, és nálunk a labdarúgás megitélése is borzasztó. Mégis látok re­ménysugarat. Az emberek még mindig szeretik a futballt, és bíz­nak a fiatalokban. Mert nekik más a mentalitásuk, mint az idő­sebbeknek, másképp lettek a lab­darúgásra nevelve, ők talán még nincsenek annyira megfertőzve, bennük még van tűz. - Ha kizárólag önön múlna, milyen azonnali intézkedéseket vezetne be a magyar futball megreformálása érdekében ? - Első és alapvető: kötelezném az összes első osztályú klubot, hogy spanyol vagy német mintá­ra hozzanak létre egy B csapatot, amelyet az NB II-ben vagy NB III-ban kellene szerepeltetni. Eh­hez persze az MLSZ elnökségé­nek a döntésére lenne szükség, csak az a baj, hogy a testületben helyet foglalóknak ez nem biztos, hogy érdekük. Pedig ez életbevá­góan fontos kérdés, mert csak 18 éves korig tudunk versenyképe­sek lenni, utána már nem, hiszen nem kerülnek be a kezdő tizen­egybe. Mégpedig azért nem, mert a klubok azt az utat járják, hogy telerakják csapatukat középszerű külföldiekkel. Éppen ezért a má­sodik nagy döntésem az lenne, hogy visszafognám ezt a folyama­tot, csak olyan külföldit enged­nék játszani, aki tényleg nagy erősítést jelent, akire fel lehet nézni, akitől tanulni lehet, mert különben csak megfosztja a lehe­tőségtől a tehetséges fiatalt. A harmadik pedig: újra csak bebi­zonyosodott, hogy sok a tizenhat együttes az élvonalban. Nyugod­tan vissza lehetne térni a tizenkét csapatos Borsodi Ligára. Meggyő­ződésem: nincs ennyi első osztá­lyú játékos az országban. Capellót nagyra tartja - Van edzői példaképe ? - Igazából nincs. A jó tréner ka­tegóriájába azok tartoznak ná­lam, akik érzik a taktikai finom­ságokat, a váratlan húzásokat. Azokat az edzőket becsülöm, akik nem nézik a futballt, hanem látják. Ilyen viszont csak nagyon kevés van. Közéjük tartozik pél­dául a Real Madrid trénere, Ca­pello, aki a mérkőzésekbe úgy tud belenyúlni, hogy azt öröm nézni. Az Internazionale edzőjét, Man­cink nem tartom túl jó szakem­bernek, mégis azt kell monda­nom, hihetetlen érzéke van a meccsek közbeni változtatások­hoz, mert vagány, meg mer húzni olyan taktikai dolgokat, amit más nem. Ehhez persze olyan já­tékosok kellenek, mint amilye­nekkel ő rendelkezik, ezeknek a labdarúgóknak elég két dolgot be­mutatni, és ők azonnal tudják, mit kell csinálniuk. SZÉLPÁL LÁSZLÓ NEVJEGY Várhidi Péter 1958. május 8-án született Budapesten. Játékosként az Újpesti Dózsában, a Ganz-Má­vagban, a Dömsödben és a BVSC-ben futballozott. Utóbbi csa­patban 34 évesen mutatkozott be az NB l-ben, ahol összesen négy­szer lépett pályára. Edzői pályafu­tása 1992-ben indult a BVSC után­pótláscsapatainál, az élvonalban 1997-ben mutatkozott be az Új­pestnél, amellyel rögtőn bajnoki aranyat nyert. Három évet húzott le a Megyeri úton, majd a Videoton, aztán a Nyíregyháza szakmai mun­káját irányította. A Sport televízió­ban negyedik éve szakkommentá­tor, az MLSZ-be 2006-ba került. Ve­zette az U18-as, majd az U19-es válogatottat, utóbbi megbízatását megtartva a múlt esztendő október 31. óta a felnőtt gárda szövetségi kapitánya. Vezetésével barátságos találkozón Magyarország 1-0-ra legyőzte Kanadát. Újra nagy sikert hozott a gála KÉZILABDA Már harmadszor rendezték meg az E-on kézilabdagálát - több szegedi, megyei kötődésű részt­vevővel ezúttal a fővárosi Syma-csarnokban, és ismét nagy sikert aratott a sportág kedvelőinek körében. MUNKATÁRSUNKTÓL Immáron harmadik alkalommal rendezték meg az E-on kézilab­dagálát. Az eseményre - Szeged és Debrecen után - ezúttal a bu­dapesti Syma-csarnokban került sor, telt ház, mintegy hatezer né­ző előtt. A remek hangulatú év­búcsúztató a Ferencváros-Szek­szárd szivacskézilabda-mérkő­zéssel indult, majd a szokásos nosztalgia összecsapáson ezúttal a Ferencváros és a Vasas 1993-as női csapatai találkoztak egymás­sal. A piros-kékek - megismétel­ve 13 évvel ezelőtti bajnoki dön­tőbeli sikerüket - most 17-15-re nyertek. A „régi idők" nagyjai után a je­lenkor legjobb női játékosai vet­tek részt ügyességi vetélkedőn. A „Bombázók" küzdelmeit - azaz a lövéspontossági és -erősségi megmérettetést - egy igazi bom­bázó, a ez egyik legszebb kézilab­dás, Tápai Szabina nyerte. Ezt követően az E-on olimpiai Ttfirt kuv • ->.ií,H -.Á-úi Sió 1 Mezei Ricsi is elismerte, a gálán Gál Gyula volt a „Király" MTI-fotó csapat mérte össze erejét a ma­gyar média képviselőivel, a kivá­ló, többségében még aktív spor­•>K.á >'•/:: . i-iii' .;iw /,': tolók 15-10-re diadalmaskod­tak. De nem ez, hanem a móka, a jó hangulat volt a fontos. A szünetben a férfiak ügyességi ve­télkedőjét, „A levegő urai" via­dalt rendezték meg, melyet az 52 pontot elérő Törő Szabolcs, Csá­szár Gábor dunaújvárosi kettős nyert, megelőzve a Berta Róbert, Bendó Csaba (42 pont) pickes és a Gál Gyula, Tombor Csaba (30 pont) veszprémi duót. Következhetett a fő attrakció­ként az TŰI Star-mérkőzés. Az Ászok elnevezésű gárda (a Pick­ből Mezei Richárd erősítette a so­raikat, de exszegediként ott volt még Buday Dániel és Nagy Lász­ló, a vásárhelyi kötődésű Kirsner Erika, valamint a kispadon a szintén nem „ismeretlen", a férfi válogatottat irányító kettős, Ska­liczki László és Farkas József fog­lalt helyet) a szünetben még 18-13-ra vezetett, majd a Kirá­lyok (a Pick Szegedből Vadkerti Attila játszott náluk) összeszed­ték magukat, és egyenlítettek, 33-33. Jöttek a hétméteresek, amelyben a királyi gárda bizo­nyult jobbnak. A gálán hozták nyilvánosságra, hogy a szurkolók szavazatai alap­ján a 2006-os esztendő legjobb kézilabdázója Pálinger Katalin lett. És ugyancsak ezen a rendez­vényen adták át a szövetség által a legjobbnak választottaknak az év kézilabdázója elismerést: Ma­yer Szabinát (HNKC SE, az év ju­nior női játékosa) is megtapsolta a Syma-csarnok hatezer fős kö­br zonsege. Várhidi Péter (középen) volt a Baróti-emlékmeccs egyik sztárja Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents