Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-02 / 282. szám

10 SZIESZTA-PROGRAMAJÁNLÓ 2006. december 2., szombat KILENCVENÖT ÉVES LENNE ERDEI FERENC SZOCIOGRÁFUS, POLITIKUS Szenvedélye volt a sütés-főzés Politikus és szociográfus Erdei Ferenc agrárközgazdász, politikus, szociográfus, tu­dományszervező, akadémikus 1910. december 24-én kisparaszti családban született Makón. Elemi és középiskolái után a szegedi egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Első szociográfiáját Királyhegyesről írta. 1930-tól kapcsolódott be a falukutató munkába. Az egyetem elvégzése után könyvelőként dolgozott a hagymatermelők szövetkezetében, később annak ügyvezető igaz­gatója. Futóhomok című szociográfiája nagy visszhangot váltott ki. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalapításában, egyik főelőadója volt az 1943-as szárszói konferenciának. 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés képviselője, majd az ideiglenes kormány belügyminisztere. Jelentős szerepet játszott a földreformtörvény megalkotásában. Később államminiszter, majd földművelésügyi miniszter, aztán az igazságügyi tárca élén állt, hogy ismét agrárminiszter legyen. 1955-56 között a Minisz­tertanács elnökhelyettese. 1957-től a Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdaságkutató Intézetének igazgatója, majd az MTA főtitkára, 1964-70 között az akadémia alelnöke. 1965-től tagja az Elnöki Tanácsnak. Szociográfia munkái mellett főképp az mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozott. Kilencvenhat évvel ezelőtt, 1910 szentestéjén született Makón Erdei Ferenc, aki szociográfusként indult, meg­alapította a Nemzeti Parasztpártot, volt belügy- és föld­művelésügyi miniszter, a Délmagyarország főszerkesztője, s az akadémia tagja. Mindvégig egyszerű embernek tar­totta magát, s kevesen tudják, kedvelte a sütést-főzést, szívesen vágott disznót, s főzte a híres kakaspörköltjét. Erdei Ferencről könyvtárnyi könyvet írtak már, hiszen po­litikusként és szociográ­fus-falukutatóként jelentős életművet hozott létre. Róla mint emberről azonban már csak kevesen tudnak, hiszen 1971-es halála óta is jelentős idő eltelt már. Szülőváro­sában, Makón azonban még élénken emlékeznek rá mint magánemberre. Egyszerű, a társasághoz al­kalmazkodó embernek ismer­te meg Erdei Ferencet a makói Tóth Ferenc, aki felesége szü­leinél találkozott néhányszor az ott vendégeskedő íróval, akit akkor már országgyűlési képviselőként is ismertek. - Sosem kérkedett érde­meivel, magát egyszerű em­bernek mondta - tette hozzá Tóth Ferenc. Kiváló amatőr szakácsnak, kolbászkészítőnek ismerte az író-politikust Szabó István, aki szerint Erdei Ferenc ez irányú tudását édesapjától örökölte. - Mindent precízen készített, így aztán szakácskönyvében mindent pontosan írt le. Any­nyira precíz volt, hogy ha nem tudott eljönni hozzánk disz­nóvágásra, akkor pontosan megírta, milyen sertést ve­gyek, kis fejűt és kis lábút, azaz nem csontos jószágot. Ebből készítette el a híres Erdei-féle kolbászt, melybe a töltelék húst kézzel kellett alaposan meggyúrni. - Szerinte igazi túrót az or­szágban is csak a makai pa­Erdei Ferenc csirkesütésre készül. Szívesen sütött-fözött ARCHÍV FOTÓ: ERDEI ANDRÁS Miniszterként is hajnalban kezdte a munkát rasztasszonyok tudtak készíte­ni, így ha szülővárosában járt, két kilót is magával vitt. Ha nem ért rá maga, akkor a sofőr­jét küldte ki a tanyavilágba ka­kasért, mert úgy tartotta, a leg­finomabb paprikást csak a föl­deken felnőtt baromfi húsából lehet készíteni. - Nagyon-nagyon jó édesapa volt, de András bátyámmal együtt csak egyetemista ko­runkban kerültünk igazán kö­zel hozzá - idézte fel emlékeit lánya, Erdei Sára biológus. Lá­nya hozzátette: édesapja fordí­tott életet élt, mint gyermekei, ugyanis hajnalban dolgozott, míg azok egyetemista koruk­ban éjszaka tanultak. - Addig főleg ideje nem volt ránk. A családot inkább édes­anyánk (Majlát Jolán népraj­zos-történész) tartotta össze, bár az édesapám volt a család­fő, édesanyám erős személyi­sége határozta meg életünket, ő szervezte a család életét. Édesapám igényelte a makói, paraszti hagyományok szerin­ti tüsténkedést tőlem, a lányá­tól. Amikor főzött, nekem kel­lett neki segédkeznem, példá­ul vacsorák, vendégségek al­kalmával, illetve ilyenkor ne­kem kellett ellátnom az étke­zés körüli teendőket. Alapos­ságára jellemző, hogy húsga­lambtenyésztőként tudomá­nyos módszerekkel keresztez­te a galambjait, követve azok családfáját, a szülők és az utó­dok tulajdonságait. Állítom, többet tudott a genetikáról, mint én. Tóth Ferenc történész, nyu­galmazott makói múzeum­igazgató több füzetnyi tanul­Ciprus, a tenger ölelésében Télen-nyáron kínál fantasztikus kalandokat Ciprus. A sziget színeivel varázsolja el a kirándulókat, akik között viszonylag kevés a magyar. Főként nyugat-európaiak láto­gatják a görögök által lakott területeket, ahol azonban vigyázni kell: a török határ mentén számítani lehet fegyveres támadásra. A görög mitológia szerint itt született Aphro­dité, a szerelem istennője. Az antik ábrázolás szerint a nőalak meztelenségében szelíd és előkelő: a sziget színei harmonizálnak a róla kialakult képzettel. A holdezüst, a kék végte­len árnyalatai, a fehér fényű nap elkápráztat­nak. Ciprus vonzó minden időben, hiszen a sziget télen és nyáron kínál csodálatos ka­landokat. A hideg évszakban a téli sportok, a forró nyárban a tenger minden kincse vár. Az ellenállhatatlan utazásra készülőknek ér­demes tudni néhány apróságot. Bár a Ciprusi Köztársaság tagja az Európai Uniónak, a szi­geten fizetőeszközként használt ciprusi font nem konvertibilis, tehát Magyarországon nem lehet váltani. Ciprusra eurót érdemes vinni, az unió pénzét bárhol elfogadják. Euró ellenében a hazainál csak némiképp maga­sabb áron juthatunk hozzá a szolgáltatások­hoz, az éttermek kínálata bőséges, a főváros Lidras nevű sétálóutcáján az elegáns holmi­kat lényegében ugyanannyiért lehet megven­ni, mint Pesten. Egy csésze ciprusi kávé egy fontba kerül, ami ötszáz forintot jelent. A cip­rusi kávé pontosan ugyanolyan, mint a török: erős, aromája kellemes és zaccos. Mégis, az éttermekben vigyázzunk arra, hogy ne török kávét kérjünk, a görög pincér ugyanis ezt nem veszi jó néven. Miután a törökök megszállták a sziget egy­harmadát 1974-ben, a szigetet kettészelő határ mentén sokfelé aknákat helyeztek el. Ezért nem szabad letérni az utakról, a török hadsereg lőállásban figyeli a határsértőket a hegyi fal­vakban. Ha nem szervezett úton veszünk részt, a kirándulásokhoz feltétlenül autót kell köl­csönözni. A görög területen ettől még békés az élet és nagyon szívélyesen bánnak a turistákkal. Főként svájciak, németek, angolok, norvégok és oroszok látogatják a szigetet, magyarok ke­vésbé. Ottjárttunkkor a ciprusi görögök tá­jékozottnak mutatkoztak a magyar kérdések­ben, hiszen látták a budapesti utcán zajló eseményeket a híradóban. Megállapításaik sze­rint „nagyon szép a Duna, nagyon szép a Parlament, és nagyon szép lovaitok vannak, de a miniszterelnökötök egy kissé kelekótya". Ciprus vonzásában mégis a politika játssza a legkisebb szerepet. A sziget gyümölcsei, ételei a tájra jellemzően üzenetértékűek. Végig kellene enni az étlapokat, hogy az ízek harmóniája összeállhasson egy világképpé, mert cipru­sinak lenni - más. A saját minőség megal­kotására szerveződött a kortárs művészetek múzeuma Nicosiában, mely célul tűzte ki a Ayia Napa partjainál októberben is kellemes az idő FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE kizárólag Ciprusra jellemző színek és formák világának művészetté emelését. A sziget hétezer éves története során számtalan külső hatás érte az itt élőket, ezért boldogan csak a turistákat fogadják a görö­gök. Aphrodité otthonában, a sziget kínálatának élvezeté­ben alámerülni életre szóló élmény. BLAHÓ GABRIELLA mányt írt Erdei Ferencről, akit úgy jellemez, hogy ember bírt maradni az embertelenség idején is. - Rá jellemző történet, hogy minisztersége idején nem ma­gához rendelte beosztottjait a minisztériumban, hanem ma­ga ment el azok irodájába. Jellemző volt rá amúgy is, hogy egykori falukutatóként szeretett első kézből informá­A kolbászkészítés fortélyait édesapjától tanulta ciókat szerezni, így az agrár­kérdésekről közvetlen a szö­vetkezeti dolgozókkal beszél­getett teljesen közvetlen for­mában. Rendszeresen elláto­gatott a makói Úttörő Tsz-be, s az árokparton is leült, hogy beszélgessen az emberekkel, így aztán nem volt olyan ag­rárkérdés az országban, mely­ről ne tudott volna. Tóth Ferenc szerint is jel­lemző volt közvetlensé­ge. Makón járva rend­szeresen fel­kereste Aradi utcai gyer­mekkori is­merőseit hi­vatalos dolga­it követően, s nem restellte saját maga megkapálni a belvárosi re­formátus te­metőben nyugvó roko­nai sírjait. B.K.A.

Next

/
Thumbnails
Contents