Délmagyarország, 2006. december (96. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-21 / 298. szám

12 • KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. DECEMBER 21. AZ UGYVED VALASZOL Dr. Juhász György Lakáshasználat gyerektartásdíj fejében Tisztelt Ügyvéd úr! A fiam év elején elköltözött a feleségétől. Most ősszel el is váltak. Van egy másfél szobás lakásuk, aminek fele, a fiamé, másik fele a volt menyem tulajdona. Van egy hatéves gyerekük. A válóper során abban állapodtak meg, hogy az unokám nagykorúságáig édesanyjával használhatja az egész lakást, cserébe a fiam nem fizet gyerektartásdíjat. Azt hallottam, ha valaki 10 éven át birtokol egy ingatlant, akkor megszerzi a tulajdonjogát. Elég nagy veszteség a fiamnak, hogy a lakás értékének a feléhez, közel ötmillió forinthoz csak évek múlva tud hozzájutni. Nem szeretném, hogy a tulajdonát is elveszítse. Már csak azért sem, mert annak idején mi is sokat segítettünk, hogy meg tudják venni a lakást. Hogyan tudnánk bebiztosítani, hogy a 12 év letelte után is a fiamé maradjon a fél rész ? Tisztelt Olvasó! A polgári jog ismeri az elbirtoklás jogintézményét. A Ptk. 121. § (1) bekezdés szerint: „Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja." Az elbirtoklási idő tehát ingatlanok esetében - 2001. május 31. óta - nem tíz, hanem tizenöt év. Az elbirtoklás feltétele a sajátjaként történő birtoklás. Ez azt jelenti, hogy a birtokos azt hiszi, hogy az ingat] -n az övé, vagy bár tudja, hogy másé, de birtoklását alappal véli véglegesnek. Az ingatlant sajátjaként nem birtokolhatja, akinek arra jogcíme van. Ennek alapján kizárt például a bérlő elbirtoklása, mivel nem sajátjaként birtokol, hanem egy bérleti szerződés, jogviszony alapján, bérlői minőségében. Esetükben is valami hasonlóról van szó. Fiát gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség terheb. A fél ingatlanhányadáért viszont használati díjra tarthatna igényt. E kettő követelést, igényt kompenzálták a felek. Menye és unokája nem sajátukként, hanem e megállapodás alapján birtokol ják az egész ingatlant. Közös tulajdon esetén elméletileg elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor a bíróság fokozott szigorúsággal vizsgálja a törvényes feltételek fennállását. Jelen esetben viszont úgy gondolom, ez szóba sem jöhet. A gyermek nagykorúsága után meg kell majd oldani a lakáson fennálló közös tulajdon kérdését. Ésszerű megoldás lesz, ha valamelyikük - akár hitelből - kifizeti a másikat, vagy közösen eladják a lakást, természetesen az egyezség erre a tizenkét évre sem betonozta be a felek viszonyát. Ha később úgy gondolják, másképp is szabályozhatják a lakás sorsát, a gyermektartásdíj megfizetésének módját. Megjegyzem, hogy tartásdíj-fizetési kötelezettség a nagykorúság elérését követően is terhelheti a szülőt, például ha erre a gyermek tanulmányai folytatása érdekében rászorul. Mindent egybevetve megnyugtathatom, aggodalma alaptalan. Egyébként nagy örömmel olvastam, hogy ilyen békésen és ésszerűen tudták a viszonyokat rendezni. Mások is példát vehetnének önökről. Szavazzon nemmel a költségvetésre!" Nyílt levél dr. Botka László, dr. Kozma József, dr. Géczi József Alajos, dr. Sándor Klára, dr. Búzás Péter, Szirbik Imre részére Kedves Képviselő Urak/Asszony! Már világos, hogy a jövő évi költségvetés a hazugság ára, melyet mindannyiunknak meg kell fizetnünk. Holott az emberek nem tehetnek arról, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya átverte, becsapta őket, nem tehetnek arról, hogy a szocialisták titokban tartották a pénzügyi válságot és nem tettek lépéseket ellene. A múlt hazugságainak az árát kell megfizetnünk, nem egy szebb, vagy könnyebb jövő miatt kell elviselnünk most átmeneti nehézségeket, hiszen a megszorítások hosszú távon veszik el a kiugrás lehetőségét és a perspektívát a magyar gazdaságtól. Ez a költségvetés megélhetési válságot fog okozni a családoknak a jövő esztendőben, hiszen fizetni kell majd vizitdíjat, a kórházi napidíjat, a megemelt gáz- és távfűtésszámlát és mindezt úgy, hogy a reálbérek jelentősen csökkenni fognak. Önöket a választópolgárok azért küldték a parlamentbe, hogy őket és az ő érdekeiket képviseljék. Nem pedig azért, hogy egy beteges hazudozó miatt az elviselhetetlenség határáig növelje az itt élő családok terheit. Önök csak egyféleképpen tudnak megfelelni a választópolgárok felhatalmazásának: szavazzon nemmel a költségvetésre! Ne hozzák lehetetlen helyzetbe az itt élő családokat! Köszönettel: BODÓ IMRE, KALMÁR FERENC ÉS NÓGRÁDI ZOLTÁN VÁLASZTÓKERÜLETI ELNÖKÖK Kivert kiskutyák Szegeden Lelketlen gazdija lehetett az utcára kitett kutyuskáknak Fotó: DM/DV A december eleji hidegben Szeged belvárosában - a Széchenyi téren dolgozó utcaseprők egy nyivákoló-mocorgó dobozra lettek figyelmesek. Mikor kinyitották, szájat tátva nézték, ahogyan abból hét kiskutya szempárja mered rájuk. Gyorsan cselekedtek, hogy az állatoknak nehogy bajuk essen, a melegedőhelyükre vitték őket. Az Orpheus Állatvédő Egyesület által működtetett ebrendészetre ezután kerültek be a csöppségek. Az állatokat karanténba tették, majd féreghajtás, és gazdakeresés következik. A törvények értelmében kemény büntetést is kaphatnának a felelőtlen állatkínzók, hiszen a 2004. X. törvény kimondja, hogy ha valaki állatot bántalmaz, kitesz, annak fizikai-lelki károsodást okoz, azt elpusztítja, úgy két évig terjedő börtönnel sújthatják. A fenti állatkínzás megelőzhető lett volna, ha az anyakutyát ivartalanítják, vagy gondosabban tartják, és elkerülik a felesleges pároztatást... A felelőtlen szaporítás a kóbor állatok termelésének alapvető oka. ORPHEUS EGYESÜLET, SZEGED Adventi gondolatok Isten boldogságra teremtette az embert. Földi életét azért adta, hogy fölkészüljön erre a boldogságra. Megismerje és elfogadja azt az értékrendet, ami ott következik számára. Azt szeretné, ha reménykedve készülne az ember erre az időre, s ez erőt adna neki az oda vezető út nehézségeinek vállalására. A mindennapi életben látjuk, hogy az ember egész élete készülődés. Készülődés egy más, jobb helyzetre, mint amiben van. Ez a készülődés reménnyel tölti el az ember szívét, hogy egyszer elérkezik oda. Ez a remény az, ami tevékennyé, áldozatokra is készszé és boldoggá teszi az embert. Ez élteti földi életében és teszi boldoggá még nehéz körülmények között is. Ez a remény élteti az egészen kis gyermeket és vágyódik az óvodába, ahol sok játékkal és játszótárssal találkozik. Itt megismeri, hogy az iskolában új ismeretekhez juthat és vágyódik oda. Onnan az egyetemre abban a reményben, hogy ott már a számára szimpatikus ismeretek után kutathat. Az egyetemen pedig már tervezgeti, milyen területen fog dolgozni. Milyen családi körülményeket teremt maga körül, így egész élete reményteli vágyakozás egy jobb, egy szebb időszakra. Ez a remény ad neki életkedvet, ez a remény teszi boldoggáAdventben a legnyilvánvalóbb ez a készülődés a mindennapi életünkben, mert nyilvánvalóan kitűnik az emberek vásárlási lázából, hogy készülnek valamire. Minden korosztály készülődik, mindenki ajándékot vásárol és boldog, mert boldoggá szeretné tenni embertestvérét. Ilyenkor gondolkodtam el azon, hogy ez a reményteli készülődés miért torpan meg akkor amikor már elérkezne oda az ember ahová a Teremtő meghívta? Miért vész el a remény a szívéből a jobb jövő iránt? Bizonyára azért, mert kevés ismerettel rendelkezik az ezután következő időszakról. A Mennyei Atya, aki erre meghívott, azért küldte el Jézust, hogy erről az időszakról, az örök életről tájékoztasson minket. Reményt ébresszen szívünkben utána. De ez a tájékoztatás elmarad, vagy nagyon hiányos, azért következik be a megtorpanás. Pedig ha ez megtörténne, akkor sok olyan ember lenne, mint II. János Pál pápa, aki szemünk láttára boldogan készült a Mennyei Atyához és kérte is környezetét engedjetek az Atyához. Boldogan készülök hozzá. Óvodásokkal is foglalkozom és elmondhatom, boldogan tanulnak Istenről, angyalokról. Boldogan éneklik az őrangyalhoz az imát, vágyakoznak Isten ismeretére. Mégis kevés szülő elégíti ki gyermeke vágyait, kevesen tanítják meg őket a túlvilág ismeretére, szeretetére. Ha sokan lennének és folyamatos lenne ez az ismeretszerzés, nem történne meg oly sok embernél a remény elvesztése a halál előtti időszakban. Adventi készülődés idején gondolkozzunk el a leírtakról és próbáljuk a reményt megőrizni a halálunkig, mint a szentek, s amint II. János Pál pápa tette. KATONA PÁL, FÖLDEÁK Hol szerezzek gázártámogatási nyomtatványt ? December 18-a van, és még nem kaptuk meg a gázártámogatás igényléséhez szükséges nyomtatványt, amit december 11 -éig a híradások szerint mindenkinek meg kellett volna kapnia. Némi telefonálgatással a következők derültek ki: 1. Az államkincstár szerint a postán kell kérni, mert „oda vannak leadva". Ha ott nincs, akkor be kell menni az ügyfélszolgálatra. 2. A posta szerint őtőlük nem lehet kérni, mert amit ők kaptak, azt azonnal ki is szállították. 3. Én a sokadik vagyok, aki ilyen ügyben telefonál. Egyetlen dolgot szeretnék tudni. Ha a december 31-i határidőig nem tudom beadni a támogatási igénylésemet, mert nem kapom meg a nyomtatványt, akkor az ezért felelős államkincstár átvállalja a februári gázártámogatásom összegét? LÁNG KRISZTINA TOLÓKOCSIS SZOCIÁLIS MUNKÁS, SZEGED A világban csak az igazságtalanság örök Igazságtalanságok mindig voltak, vannak és lesznek. Az egyik ilyen ordító igazságtalanság az volt, amikor valakitől (tőlünk is) elvették, államosították a házát és utána a rabló bérbe adta az eredeti tulajdonosnak. Ez már önmagában is felfoghatatlan. Ezt még úgy fokozta ugyanaz az állam, csak egy másik (reméltük, hogy jobb) rendszerben, hogy lehetőséget biztosított nagy kegyesen, hogy az eredeti tulajdonos bizonyos esetekben, vagy ha még élt, vagy ha benne lakott, viszszavásárolhatta a „romhalmazt". Itt megáll az ész és viszszafordul! Ugyancsak igazságtalanságnak tartom azt, hogy a külvárosokban is fizetni kell a parkolásért, holott ellenszolgáltatásul ezek a gépkocsi-tulajdonosok nem kapnak semmit. Tehát a semmit eladni a legjobb üzlet, már aki teheti. Ha pl. én kitennék a házunk elé egy fizető parkoló táblát, megkapnám, hogy ejnye-bejnye! Valamikor nagyon régen a nagyhatalmú, dölyfös földesúr, pl. Döbrögi sanyargatta a jobbágyot, beszedte az adót, vámot, sarcot, tizedet, dézsmát, stb... Nem is tudom, ez miről jutott eszembe, még szerencse, hogy az az idő már régen volt és elmúlt! Elmúlt? A történetekben egy a közös: a rendszerek jönnek-mennek, de az igazságtalanság az marad. MÁTRAI LÁSZLÓ, SZEGED Mérlegen a múlt, eltérő nézőpontból A december 13-án megjelent A múlt egyenruháit a történelemkönyvekbe! című írásomra 16-án közölt Még egy gondolat a múltról című olvasói levelében Markó Csaba történész néhány tárgyi tévedésre, illetve bizonyos események elhallgatására hívja fel figyelmemet. Köszönettel véve sorait, vitatkozási szándék nélkül (hogyan is tehetném amatőrként a profival szemben) néhány gondolatára hadd reagáljak. A náci Németország éveken keresztül gőzerővel készült hódító háborújára. Kétségtelen, hogy Lengyelország megtámadása után mintegy két héttel a szovjet haderő bevonul Lengyelország keleti részébe, és az ország felosztásakor az ország azon része egyesül a szovjet tagköztársaságokkal, ahol a lakosság közel háromnegyede ukrán és fehérorosz nemzetiségű. A világháború kirobbantójának elsődleges és fokozott felelősségét továbbra is fenntartom. Nem vitatva az ön megállapítását a kommunizmus 100 milliós áldozatáról, ezzel az adattal talán hiányos történelmi ismereteim miatt (ez a szám ugyanis kétszerese az általam ismert legnagyobb világégésben elpusztultakénak) nem tudok mit kezdeni. Valóban nem említettem pl. az ÁVH-t és még néhány tényezőt, de úgy gondolom, abban a mondatrészben, hogy a - „Rákosi-rendszer minden bűnével" - ez, és még sok más is, mint pl. Recsk, Hortobágy, koncepciós perek, stb. is benne foglaltatik. Tény, hogy olyan eseményeket és következményeket is a nácik számlájára írtam (és írok most is), amit szovjet fegyverek okoztak (ezt a tényt nem hallgattam el), de írásomban utaltam a kezdeményező fokozott felelősségére, illetve a befejező (a háború végkimenetelét már nem befolyásoló) szakaszban a kilátástalan ellenállás által okozott értelmetlen áldozatokra. Budapest ellenállás nélküli feladása pl. ötvenezer magyar és német katona életét is megkímélhette volna (a szovjet veszteségről itt nem szólva), a korábban említett polgári áldozatok mellett. Szólnom kellett volna a nemzetiségiek kitelepítéséről, nem hallgatva el a megállapodáson alapuló lakosságcserét sem Csehszlovákiával. Ön történészként sokkal jobban tudja, hogy egy-egy eseményt, következményt nagyon sok körülmény befolyásolhat (pl a nagyhatalmak megegyezése 1945-ben), illetve kerülhetnek ezek eltérő megvilágításba. Természetesen felvállalom, hogy 1945 áprilisában szerintem felszabadítás történt, írásomban „...felszabadítás, megszállás (szabadon választott)..." megállapítást tettem, az olvasókra bízva, mindenki értelmezze saját tapasztalata, nézete vagy érzelmei szerint. Ha elfogadnám is önnek azon megállapítását, hogy „...a legnagyobb bűnös a kommunizmus jelenléte volt hazánkban", motoszkál bennem a kérdés: milyen világba születek, ha nincs a nácizmus? A múlt megítélésében fennálló nézetkülönbségek - melyek fakadhatnak többek között az ön lényegesen nagyobb tárgyi tudásából, a politikai nézetkülönbségekből - ellenére arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenről és jövőről alkotott véleményünk hasonló, és ez a legfontosabb. A megbékélés, megegyezés, a párbeszéd szükségességére utaló megállapításomra ugyanis nem tett észrevételt. Ezek ugyanis véleményem szerint meghatározhatják magunk, gyermekeink és unokáink jövőjét. SZÉLL ISTVÁN, SÁNDORFALVA