Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-29 / 279. szám

SZERDA, 2006. NOVEMBER 29. "MEGYEI TÜKÖR" 7 A modellkedést nem itthon, Budapesten kezdik A szegedi lányoknak nem pálya a hazai Rekordszámú kisebbségi önkormányzat működik Szegeden Misszió vagy etnobiznisz? Bolgár testvérvárost keres Sze­gednek Halasi Barbara BARÁTOKBÓL ÖNKORMÁNYZAT • - Lelkesek vagyunk, szeret­nénk minél több kulturális ren­dezvényt szervezni, és bolgár testvérvárost találni Szeged­nek - mondta Halasi Barbara, a most először megalakult bol­gár önkormányzat elnöke. Az édesapja ügyvédi irodájában dolgozó fiatal nő édesanyja bolgár, ilyen szakot végzett az egyetemen, felsőfokon beszéli a nyelvet. Az egyetemen kiala­kult baráti társaságból és a nagy sikerű bolgár estekből nőtt ki az önkormányzat-szer­vezés ötlete, árulta el az elnök. Csak azt fájlalja, hogy - noha Szegeden jóval több bolgár él ­mindössze 45-en vetették föl magukat a választói névjegy­zékbe, és közülük is csak 18-an szavaztak. A voksolók több mint húsz százalékát te­hát maga a megválasztott öt­fős testület adta. üzemi - számlát örököltek a ko­rábban regnáló testülettől, amit két hónap alatt sikerült pár száz­ezresre lefaragni. Ha megoldják ezt a problémát, várhatóan janu­ártól állnak neki az érdemi mun­kának. Főleg a gyerekek oktatá­sára, kultúrára, felnőttképzésre és a hagyományőrzésre koncent­rálnak majd, ígéri a képviselő. T. R. Az idősebbeknél is hasonló módszert alkalmaz az oktató, mint a gyerekeknél - Éveken át kísérte fiát az uszodába Marika ötvennégy évesen kezdett úszni tanulni Vannak, akik ötven fölött döbbennek rá, hogy kimaradt valami az életükből. A nagy szerelem, egy külföldi repülőút, a hibátlanul kitöltött lot­tószelvény, de lehet, hogy csak annak az igénye, hogy megtanuljanak lovagolni, síelni vagy úszni. Molnár fánosné Marika esete bizonyítja, hogy sohasem késő. Molnár fánosné Marika éveken keresztül járt a fiával uszodáról uszodára, versenyről versenyre; ötven­négy éves koráig mégsem sikerült rávennie magát, hogy ússzon egyet valamelyik medencében, ahol a fia halmozta a sikereket. Marika fiát, Jánost már az óvodai úszótanfolyamon kiválasztották az éles sze­mű edzők, mondván, ebből a gyerekből bajnok lehet. Marika hitt is a csöppségben, aki az első négy-öt ver­senyét zsinórban megnyerte. Csakhogy hatéves ko­rában, amikor bronzérmet akasztottak a nyakába, sírva fakadt. Nem tudott veszíteni. A kis Jánost sem a foci, sem más sport nem érdekelte, úszni akart. Hetente tizenegy edzésre járt, huszonkét órát „ázott" a vízben. A rengeteg munka gyümölcseként 1993-ban a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként aranyérmet szerzett az országos bajnokságon. Mari­ka, a büszke anyuka akkor is ott ült az uszoda lelátó­ján, és pityergett örömében. Talán a medencébe is belevetette volna magát - ha tudott volna úszni. - Amikor nyugdíjba mentem, hirtelen nem tud­tam mit kezdeni a szabadidőmmel. Korábban is nyaggattak a fiaim, hogy tanuljak meg úszni. Soká­ig nem tudtam magam rávenni az úszóleckékre, - Nem volt különösebben nehéz megtanulnom úszni. Nem féltem a víztől, és Gyulában is bíz­tam. Mint mindenki más, én is a tanmedencé­ben kezdtem, de nem sokat kellett várni a mély­vízre sem. Igaz, az elején csak a fal mellett vagy a kötelek biztonságában próbálkoztam, de később bátrabb lettem. Volt úgy, hogy az edzőm tudta nélkül, egyedül is gyakoroltam a nagymedencé­ben - árulta el Marika, aki azóta is naponta jár az uszodába, hogy reggelenként háromnegyed órát tempózzon. Marikát Ádándi-Kiss Gyula, az idei, hazai rende­zésű úszó Európa-bajnokságon is rajtkőre álló, sze­gedi Szél Friderika egykori edzője tanította meg úszni. - Nem egyedi, de azért igen ritka Marika esete. Az idősebbeket is ugyanazzal a technikával tanítjuk úszni, mint a gyerekeket. Az oktatás hosz­szabb ideig tart, és csoportokban lényegesen haté­konyabb - mondta el a SZUE trénere. HORVÁTH LEVENTE MÁSODIK OTTHONUK Marika és János életének-részévé vált a víz, a medence, az úszás. Ha csak két napig zárva az uszoda, máris hi­ányérzetük van. Dolgos hétköznapokon mindketten ott vannak az uszoda sátra alatt: egyikük gyerekeket tanít, hogy biztonságosan érezzék magukat a vízben, a mási­kuk meg szakadatlan rója a hosszakat. Néha odasandi­tanak egymásra - a büszke anya és a büszke fiú. A me­dence vize pedig elnyeli az öröm sós könnyeit. Modclliskola Szegeden is van, az általunk megkérdezett sike­res, vagy kevésbé sikeres mo­dellek azonban nem bíztak a „hazai" ügynökségekben. Volt, akinek sikerült, más már nem vágyik ilyen karrierre, inkább a szakdolgozatára koncentrál. MUNKATÁRSUNKTÓL A modellek közül csak egy ma­radhat - legalábbis az egyik tele­víziós csatorna most futó vetél­kedőjén. Modellkarrierre azon­ban ennél jóval többen vágynak. Táborokat, tanfolyamot, mun­kalehetőséget Szegeden több ügynökség is hirdet. Arra vol­tunk kíváncsiak, a napfény vá­rosának lányai honnan dobban­tanak. - Szegeden nincs lehetőség, leg­feljebb a Kárász utcán, alkalmi ki­futókon bohóckodhat, aki akar ­közölte Tímea, aki rögtön a fővá­rosban próbálkozott három évvel ezelőtt. Nem járt azonban siker­rel, a drágán elkészített portfolió­ja rosszul sikerült, összesen egy munkát kapott. Válogatásokra ugyan hívták, de az időpontról rendszeresen előző este, SMS-ben kapott értesítést. Végül úgy dön­tött: nem éri meg a castingokra Budapestre utazgatni, ezért végleg feladta a kifutóval kapcsolatos terveit. A 23 éves lány most az ál­lamvizsgájára készül. Barátnője, Anna sikeresebb volt. Több versenyen részt vett, a Miss World Hungary döntőse volt. A szegedi modellkedésről neki is az a véleménye, hogy ke­vés lehetőséget nyújt. Tapaszta­latai szerint Szeged ebből a szem­pontból kisváros, ha egy lány részt vesz egy divatbemutatón, a közönség egy része azt találgatja, hogy a Sing-Singbői vagy a JA­TE-klubból ismeri-e. Anna ugyanakkor hangsúlyozta: az it­teni modelliskolákkal nincs baj, lelkesek, kedvesek, csak éppen ő országos sikerre vágyott. Elekes Kata, aki az említett topmodellkereső legjobbjai közé került, azt állítja, Pesten érde­mes kezdeni, hiszen aki befut, előbb-utóbb a fővárosba kerül, vagy külföldön kezd dolgozni. Ahogy a többiek, ő is úgy gondol­ta, hogy egy szegedi divatbemu­tató számára nem perspektíva. Kata egyébként nem is modell­képzőben kezdett, hanem rögtön versenyen, a Unique Illusion Look Modell Search 2004-en in­dult. A verseny után egy ötéves külföldi és egy hároméves hazai szerződést ajánlottak számára. - Nem is nagyon tudom, hogy Szegeden milyen ügynökségek vannak - vallotta be a fiatal mo­dell, aki a kezdő lányoknak azt tanácsolta, hogy jó referenciák­kal rendelkező irodát válassza­nak. Szerinte a legjobb azoknál kopogtatni, akik a most sikeres modelleket foglalkoztatják. Sokakat csábít a kifutók világa Illusztráció: Frank Yvette Országos harmadik helyre ke­rült Szeged a kisebbségi önkor­mányzatok számával: október­ben tizenegyféle alakult, mi­közben választóik száma csök­kent. Egyes vélekedések szerint etnobiznisz áll a háttérben, a támogatások mértéke ezt vi­szont nem indokolja. A pén­zekből saját kultúrájukat ter­jesztik - más kérdés, hogy ezt a többségi lakosság nem látja. Az 1998-as voksoláson még ki­lenc, 2002-ben tíz, idén pedig már tizenegy kisebbségi önkor­mányzata lett Szegednek. Úgy tűnik, egyre több itt élő fedezi fel nemzeti identitását - miközben a kisebbségi választói névjegy­zékbe felvettek száma a négy év­vel korábbihoz képest igencsak megcsappant. A város nem érzékeli A megszaporodott kisebbségi képviseletek tevékenységéből a város többségi lakossága szinte semmit sem érzékel. Ezért van­nak, akik a jelenség kapcsán et­nobizniszt emlegetnek: a kisebb­ségi képviselők saját javadalma­zásként, vagy barátaik, család­tagjaik helyzetbe hozásával „le­nyelik" a támogatásokat. Úgy tű­nik azonban, ha létezik is ilyes­mi, elég sovány haszonnal ke­csegtet. A kisebbségi önkormányzatok ugyanis évente mindössze 640 ezer forintos támogatást kapnak az államtól, amit a város további 730 ezerrel egészít ki, mondta el Dobóné Molnár Terézia, a pol­gármesteri hivatal közgazdasági irodájának vezetője. Ezenkívül évi 13 millióval támogatja a sze­gedi önkormányzat az Oszt­róvszky utcai Nemzetiségek Há­za működését: az ott dolgozó ki­sebbségi önkormányzatok bérleti díját és rezsijének egy részét eb­ből fedezik. A szűkös hely miatt több kisebbségi képviselet kiszo­rult innen - nekik önállóan kell fedezniük székházuk fenntartá­sát. A képviselők természetesen dönthetnek saját javadalmazá­sukról is - az általunk megkere­sett testületek azonban mind „társadalmi munkában" látják el feladatukat. Szlovákiai táborozás A szegedi szlovák önkormány­zat - ahol a választásokon nyolc­vanszázalékos volt a részvétel - a kapott támogatásokat nyelvokta­tásra, anyaországi táborokra, ki­állítások, kulturális események Kövér Béla, a bábszínház igazgatója intézményében is népszerűsí­ti az Örmény kultúrát Fotó: Schmidt Andrea megszervezésére költi. Kurusta Ildikó elnök elmondta: támoga­tásaikhoz pályázatokból próbál­nak pluszpénzeket szerezni, ren­dezvényeik pedig nyitottak, bár­ki látogathatná azokat. A mindössze 37 bejegyzett vá­lasztóval rendelkező szegedi gö­rög önkormányzat több mint tíz éve működik. Ezalatt nyelv- és tánctanfolyamokat, honismereti kirándulásokat szerveztek, görög folyóiratokat járatnak, folyama­tosan bővítik könyvtárukat. Két éve bőséges információt tartal­mazó saját honlapot is működ­tetnek, amit Purosz Alexandosz alelnök egyik legnagyobb vívmá­nyuknak tart. A többségi lakos­ságot saját szervezésű focibaj­noksággal, rendszeres táncház­zal, mitológiai vetélkedőkkel igyekeznek megszólítani. Jelen­leg azon dolgoznak, hogy görög testvérvárost találjanak Szeged­nek. Szaszuni Dávid histórája A szegedi bábszínház igazgató­ja, Kövér László vezeti a városi örmény önkormányzatot, aki­nek apai ágon vannak örmény ősei. Ok szintén nyelvórákat tar­tanak, illetve kapcsolatokat ápol­nak a hazai és erdélyi örmények­kel. A messzi anyaországban még nem sikerült ezt kiépíteni, mert túl drága az út. A bábszín­házban is megjelenik az örmény „vonal": a Szaszuni Dávid histó­riája című darab a keleti nép epo­szi hősének tetteit mutatja be. A szegedi cigány önkormány­zat egyelőre azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja visszafizetni elődei adósságait. Virág Zsolt képviselő elmondta: milliós nagyságrendű - többnyire köz­féltem, hogy kinevetnek. Végül mégis belevágtam, és viszonylag gyorsan, tíz-tizenöt alkalom után már biztonsággal fennmaradtam a vízen - emléke­zett vissza első medencés élményeire Marika. János ma már úszóedzőként dolgozik, mégsem ő tanította meg az úszás fortélyaira az édesanyját. ­Főiskolás korom óta edzősködöm, felnőtt csoport­tal kezdtem dolgozni, de ma már inkább gyerme­kekkel foglalkozom. Nagyon komolyan veszem az úszásoktatást, és a tanulást nem szerencsés csalá­don belül megoldani - mondta el a 31 esztendős fiatalember. - Édesanyám szerencsésnek mondhat­ta magát, mert annak idején Adándi-Kiss Gyulánál összetalálkozott négy-öt idősebb hölggyel, akik egy­szerre szerettek volna megtanulni úszni. Együtt könnyebb dolguk volt, mintha külön-külön kezd­ték volna el - tette hozzá a testnevelő tanárként is dolgozó fiú. Fotó: Schmidt Andrea Molnár lános edző és a mama a sportuszodában. Nagy az egyetértés közöttük

Next

/
Thumbnails
Contents