Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-28 / 278. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2006. NOVEMBER 29. A Kortárs Balett Carmen-ikerprodukciója megbabonázta a közönséget Variációk szenvedélyre Érdekes ötlet a Szegedi Kortárs Balett legújabb vállalkozása, a Carmen-va­riációk: a népszerű opera átiratára Uri Ivgi és Juronics Tamás készített nagy sikert arató ikerkoreográfiát. A szép cigánylány sztorija olyan archeti­pikus történet, amely nem hagyja nyu­godni a modern alkotók fantáziáját, kü­lönböző műfajokban rendre újabb fel­dolgozások születnek. A Bizet-muzsiká­ból Rodion Schedrin olyan átiratot kom­ponált, amely eszenciaként tartalmazza az opera legfontosabb gesztusait, jelene­teit, áriáit. A sodró erejű muzsikára építve az iz­raeli Uri Ivgi koncentrációs tábor péksé­gébe helyezte a történetet. Carmen és a számmal jelölt többi rab az embertelen közegben gépiesen kenyeret dagaszt, Don losé és társai pedig a láger kímélet­len őrei. Molnár Zsuzsa találó díszlete a sajátos őrtoronyszékekkel és a monotó­niát szakadatlan forgásukkal erősítő ventillátorokkal taszító, hideg világot teremt. Ennek erős kontrasztjává válik Barta Dóra alakításában az elpusztítha­tatlan szabadságvágyat és a szinte állati­as ösztönvilágot, kiolthatatlan érzéki szenvedélyt képviselő Carmen. Az együttes vezető művésze ízig-vérig tánc­színházi alkotó, aki a tökéletes bizton­sággal megformált artisztikus mozdula­tokon, gesztusokon túl képes az össze­tett karaktert is a maga bonyolultságá­ban kiforrottan, árnyaltan életre kelte­ni. Már-már sokkolóan nyers erotikus kettőst táncolt a Torreádort férfias ős­erővel meggyőzően alakító Finta Gábor­ral. Fodor Zoltánnak Don (osé tépclódé­sét, önmagával folytatott küzdelmét is sikerült plasztikusan megmutatnia. Juronics Tamás ikerdarabja a felső tíz­ezerhez tartozó gondtalan fiatalok buli­ján játszódik. A címszerepben a fiatal Ihlman Kitti perfekt tánctudásával, stí­lusérzékével nyert csatát - színészi játé­kát kell még kifejezőbbé tennie. Torreró­ként mint valami macsó szexisten lé­pett színpadra Finta Gábor, aki kirobba­nó dinamizmusával, akrobatikus képes­ségeivel aratott sikert. Fülledt erotikájú kettősük rögtön felforrósította a levegőt. Juronics hatalmas akváriumot is felállí­tott: a vizes effektek látványosak voltak, ráadásul Don (osé - akit Tarnavölgyi Zoltán kifejezetten pipogya fráternek mutatott - rendhagyó módon ebbe fojt­hatta Carment. H. ZS. i K m Barta Dóra (Carmen) és Finta Gábor (Torreádor) jelenete az első részből, Uri Ivgi koreográ­fiájából Fotó: Schmidt Andrea Marosvári Attila gondolatébresztőnek szánta a kötetet Könyv a falusi forradalmakról Az ötvenhatos forradalom Makó környéki eseményeiről, illetve a megtorlásról írt könyvet a makói történész-muzeológus, Marosvári Attila. A dokumentumok alapján írt kötet szerzője azt reméli, munkáját az egyes falvakban élő helytörténészek foly­tatni fogják - azt sem bánja, ha vitába szállnak vele. A makói történész-muzeológus, Marosvári Attila háromnegyed évi munkája van az új kötetben. A forradalom ötvenedik évfordulójára ír­ta, azzal a szándékkal, hogy végre legyenek tisztában az emberek, sze­mély szerint kik azok, akire az ötvenhatos ünnepségek alkalmával emlékezünk. Másrészt személyes indíttatása is volt a téma feldolgo­zásához: édesapja, aki 1987-ben halt meg, maga is nemzeti bizottsági tag volt, erről azonban soha nem beszélhetett neki. A több mint két­százhetven oldalas könyv a településeket ábécérendbe szedve veszi sorra, mi történt a tizenhat községben, illetve Rákoson és a járási ta­nácsban. Azért az egykori járás falvainak eseményeivel foglalkozik, mert a forradalom makói történetét egy másik kutató, Bálint László már feldolgozta - az a könyv is nemrégiben látott napvilágot. Marosvári Attila kötete egyébként hasonló módszerrel íródott, mint Bálint Lászlóé: az egykori események még élő szereplőivel ő sem beszélt, a korszakból fennmaradt dokumentumokat tanulmányozta át és vetette össze. Úgy gondolja, a könyv állításai több mint kilenc­ven százalékban így is megállják a helyüket. Azt mondja, azért ezt a módszert választotta, mert annyi emberrel kellett volna beszélnie, ami egyetlen kutató erejét meghaladta volna. A célja egy eddig még hiányzó alapmű, vázlat megírása volt, amivel vitatkozni lehet, amit ki lehet egészíteni. Reméli is, hogy az egyes falvak helytörténészei ne­kiállnak, és utánajárnak a dokumentumokból kiolvasható esemé­nyeknek - a forradalom feldolgozása ezzel válik majd teljessé. Marosvári Attila azt mondja: a könyvből mindenekelőtt az derül ki, hogy Makó térségében lényegében békésen zajlott le a forradalom. Né­hány ávóst ugyan letartóztattak, ám nem hogy lövés nem dördült, még csak verekedés sem történt egyik faluban sem. Jellemzően egyébként mindenütt október 26-án győzött a forradalom, akkor döntötték le a szovjet emlékműveket, verték le a vörös csillagot és alakultak meg az új ha tabui szervek. Jellemző, hogy ezekben a bukott hatalom emberei - fel­sőbb utasításra - sok helyen igyekeztek befolyásra szert tenni, átmentve magukat. A megmozdulások spontán módon szerveződtek, és lévén szó agrárvidékről, főként a mezőgazdasági kérdések érdekelték az embere­ket. Ami pedig az 57-ben indult megtorlásokat illeti, azok itt is tenden­ciózusak voltak. Azt próbálták igazolni, hogy a forradalom a Nyugat, a reakció és a klérus szervezésére robbant ki - a dokumentumokból azon­ban az derül ki, hogy az események spontán módon zajlottak. SZABÓ IMRE FOLDEAKON 1957 JANUARJAIG ELT A makói járásban - persze nem az egészben - a forradalom Marosvári Attila ku­tatásai szerint korábban kezdődött és később bukott el, mint ahogyan azt orszá­gosan számon tartják. Maroslelén ugyanis már egy nappal a pesti forradalmi események előtt, október 22-én tiltakoztak több százan a helyi szövetkezet erő­szakos tagosítása ellen, Földeákon pedig nem november 4-én, hanem csak 1957 januárjában ért véget ténylegesen a forradalom - a falut ugyanis elkerülték a szovjet csapatok, a régi vezetés emberei pedig nélkülük nem tértek vissza, így a forradalmi bizottság tagjai irányították a falut egészen 1957. január 26-áig. MELEGEBB ÉGHAJLAT •jj - Úgy gondoljuk, mivel többmilliós beruházásról van szó, közületek, mint például szállodák és a nagyobb lakással rendelkező emberek lehet­nek majd a fő ügyfeleink. Az igazi nagy piacot azonban a külföldtől várjuk, például a mindig meleg ég­hajlatú arab országoktól - jelölték meg célközönségüket Nagyék. Világszabadalom a szegedi Nagy István formatervezett klímaberendezése Plafonra fúj a gazdagoknak való szobor A szobor szépségét a légkondicionáló funkcionalitásával ötvözte a Szegeden élő Nagy István. A formatervezett klí­maberendezés világszabadalom. A gépészmérnökként végzett, Szegeden élő Nagy István négy évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a gondolattal: valami olyat kellene kitalálnia, amit előtte még senki. - Két dolgot lehet mostanában eladni. A nagyon olcsót vagy a nagyon drágát ­mondta. Utóbbi mellett döntött: a szok­ványos, műanyag házas klímaberendezé­sek egyedicsítését álmodta meg. Az eredmény: két méter magas, több mint egy méter hosszú és széles, rozsda­mentes acélból készült, fagyálló folyadék­kal feltöltött „szoborkompozíció", ami a nyári melegben is képes a felületén kiala­kult hóréteget megtartani. A formaterve­zett klímaberendezés prototípusa egy éve készült el, azóta több kiállításon is szere­peltek már vele. A szegedi városháza ügy­féltermében pedig már „élesben" is vizs­gázott a találmány: a nyáron itt állították ki a műalkotást. A berendezést jelen pilla­natban egy fővárosi jaeuzzi szalonban le­het megtekinteni. A feltaláló a feleségével együtt hosszú utat járt be, amíg a szobor minden egyes darabjának létrehozásához megtalálták a megfelelő embereket és gyárakat. Mint mondják, bár sok helyen kellett kopog­tatniuk, sehol nem utasították el őket. A kiállításokon is mindenhol sikert arattak, s mivel a technológia már ké­szen van, az első komoly megrendelő is megérkezett: egy négyszáz kilós alkotást rendelt meg a feltalálótól. A klímás szó­nak, ha valaki azt is szeretné, ne csak hűt­sön, fűtsön is a formatervezett szobor. - A levegőből kicsapódó pára fagy rá a szobor felületére, ami ha leolvad róla, a szerkezet aljában található léghűtő egység­be csorog le, ahonnan egy szivattyú nyom­ja ki a vizet a kültéri egységhez - beszélt Nagy István találmányának a „mezei" lég­kondicionálóhoz hasonló működési elvé­ről. Ami azonban fontos: nincsen huzat­hatás, a hagyományos klímáktól eltérően a hideget nem a falról kapja a hátára az ember, így megfázni sem lehet. A levegőt a plafonra fújja fel a szobor, ahonnan az fo­lyamatosan áramlik szét a légtérben. - Talán nem is a tudását, hanem a mű­vészeti funkcióját értékelhetik majd több­re az emberek, hiszen a berendezés szo­borrésze kortárs művészeti alkotásnak te­kinthető - vélekedett a férfi, aki találmá­nyát természetesen már levédette. A sza­badalmi hivatalban kiterjedt újdonságku­tatást végeztek: létezhet-e a világon ehhez hasonló eszköz? Nem találtak. KISS GÁBOR GERGŐ bor elkészítése egyébként négy-öt hóna­pot vesz igénybe, nagyságának és kiné­zetének csak a megrendelő fantáziája szabhat határt. - Terveink szerint kizá­rólag egyedi alkotásokat készítünk majd el. Ha valaki úgy akarná, akár a kislá­nyáról is tudnánk öntvényformát készí­teni, így otthonában a gyermekéről min­tázott szobor hűthetné le a levegőt. De általában nonfiguratív formákat készí­tünk - magyarázták. Nagy István elmondta, a klímás szobor megközelítőleg ugyanannyit fogyaszt, mint egy légkondicionáló készülék, így magasabb áramszámlától nem kell tarta­niuk a tulajdonosoknak. Bár a klímának így tél elején nincsen igazán szezonja, nem jelent különös problémát a feltaláló­Nagy István és felesége. A szegedi városháza ügyféltermében már „élesben" is vizsgázott a találmány Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents