Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-27 / 277. szám
HÉTFŐ, 2006. NOVEMBER 27. • MEGYEI TŰKOR" 7 Az első lépés Mindig az első a legnehezebb. Tíz tonna gránit kell hozzá, hogy emléke megmaradjon. És nem tudom, hány kiló bronz, meg egy Tóth Béla. szobrászi lelkülettel. Kemény munka lehetett, mert a gránit az egyik legkeményebb. Először bazaltból akarta, mert az is kemény. El is ment a bányába, ki is nézte magának. Le is vágták neki méretre, embermagasságú lapokra, de beütött az ördög. Hirtelen nagyobb adag bazaltpor kellett az útépítőknek, itt vannak ezek a szép lapok, földarálták mindet. Akkor kezdte el keresni a gránitot. Nem ment érte egészen Afrikába, ahonnan származik, Félegyházán talált rá. Hogyan lett ebből a MEFFSZ szegedi emlékműve ? Az Ady téri egyetem és az új könyvtár összekötő ékességei Körülbelül azon a helyen, ahol ötvenvalahány évvel ezelőtt Apucili rúgta hasamba a labdát bősz évfolyammeccs közben. Úgy rángattak vissza az árnyékvilágba. Senki ne vegye zokon, hogy azóta focimeccsre se járok. Először elvitték a négy nehéz kőlapot Csongrádra, ahol a belváros a külvárosba esik, betették a nádfödeles halászház műtermébe, hadd érjen egy kicsit. A szobrász pedig eljött Szegedre, hogy föltekintse magának a helyszínt. Szereti mindig megnézni, hová teszik a szobrát. Bement az Auditórium Maximumba is, ahol az a bizonyos MEFFSZ megalakult. Megszólaltak neki az üres padok, mert képzelete teletömte őket fiatalokkal. Az akkori velünk valókkal. Aztán fölment a fölső sorokba, mert onnan nézve másként szóltak. Hazament, de megint vissza kellett jönnie. Áldás lenne egy fénykép hozzá. A másik Tóth Béla, az író, kiskocsideréknyi könyvet és képet tálalt elé, mire visszaért. Ahol egyszerre két jó Tóth akarja a jót, jónak kell annak lennie. Bronzból imitálta oda az akkori gyűlési jelenetet. Kevesen vannak, akik még emlékezhetnek azokra a napokra, de nekik se ajánlanám, hogy elkezdjék szálára szedni, ez a fej ezé, az meg azé. Medgyessy mondása érvényes erre is: Ez nem lú, hanem szobor! Időközben simára csiszolták a gránitlapokat, fényesre polírozták, egymáshoz illegették, kemény csavarokkal és betonnal egy tömbbe fogatták, a tetejét úgy kiképezték, hogy a bronzbetét szépen belecsúszhasson, és elhozták Szegedre, a tetthelyre. Ráíródott az ige is: „Mi, szegediek, megtettük az első lépést..." Az egykori sportpálya szélére állították, ahol még mi is emhákáztunk, futottunk, dobtunk, ugrottunk, és fociztunk. Istenem, de szép idők voltak! És forradalmat is csináltunk, mellette még. Maximálist, a Maximumban. A fene se gondolta, hogy lesz annak még ötven éve is egyszer. Hogy megmaradjon, ne csak az első lépés, de a folytatás is, azt szerettük volna. Iszonyatosan rövidre sikerült. Tankok dübörögtek, idegen csapatok jöttek, szétlőttek mindent, és a konszolidáció földjén akasztófák termettek. Most olvasom Herke Istvánnál, fürtökben is akasztottak akkoriban. Négy oldala van az akasztófának, mindegyikre fölkötöttek valakit. Ment, mint a Maximenkó-féle gyorsfalazás. Ennek mindnek bele kellett férnie a gránitlapokba, a csapolásokba, és a betonba. Én érzem, hogy benne is van. Akkora a töltete, talán nem meri már senki ledönteni. H. D. A csongrádi szállodatulajdonost ki akarták végezni Kecskeméten Bátki Ferenc '56-ban kétszer nézett szembe a halállal mmtm ftcfunaj^a Máig csodának tartja a megmenekülését Kétszer is szembenézett a halállal 1956-ban a csongrádi Bátki Ferenc. Az ismert szállodatulajdonosról kevesen tudják, hogy fiatalon részt vett a kecskeméti megmozdulásokban, a katonatisztek rögtön ítélő bírósága halálra ítélte, aztán mégis szabadon engedték. Pár nap múlva a munkahelyi főnökét megtámadó részeg fegyveresekkel gyűlt meg a baja. Bátki szerint az átpolitizált emlékezés nem tesz jót 56 emlékének. A csongrádi csendes Tisza Hotelben, Bátki Ferenc otthonában idézzük fel az ötven éve történteket, melyről visszaemlékezést írt. A csanyteleki parasztgyereket elfogta az indulat, amikor a rádióból megtudta a Városföldi Állami Gazdaság ebédlőjében, ahol dolgozott, hogy október 25-én békés tüntetőket lőttek halomra a Parlamentnél. Tűzparancs Gyurkótól Azt, hogy az 4vósok lőttek, nem közölte a rádió - de ki más tehette volna? Másnap bemotorozott Kecskemétre, és egyik vezetője lett azoknak, akik a börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. A kis csapata elfoglalta a postát is, valamint ultimátumot intézett a helyőrség katonáihoz: álljanak át a forradalom oldalára. A hithű bolsevista Gyurkó Lajos - aki repülőről akarta lövetni a csongrádiakat - parancsot adott, hogy a város közepén összegyűlt tömeget szét kell oszlatni, ha másképp nem sikerül, lőjenek közéjük. Öten haltak meg, és sokan megsebesültek. Bátkit és csapatát este a postánál foglyul ejtették. - Ha nincs velünk az az öt gyerek, akik fegyverhordozónak hozzánk szegődtek, talán velünk is végeztek volna azon nyomban a tisztek - emlékezik rezignáltán. „Győzött a forradalom" A halálos ítéletet a homokbányánál lévő laktanyában, 30-án szabta ki rá és több társára a civil ruhás rögtönítélő bíróság. Négy napig hideg cellában tartották őket, ahol feltartott kézzel kellett állniuk, nem hagyták őket aludni sem, holtfáradtan rogytak össze egymás után. Semmi reményük sem lehetett. Gyurkó, aki teljhatalmat szerzett a hadseregben, a város főterén akarta őket kivégeztetni, hogy megfélemlítse a lakosságot. A megyei börtön celláiban ágy várta őket, de a félelemtől nem tudtak elaludni. Aztán Bátki szerint csoda történt. Hosszú, szürke nagykabátban, karján nemzetiszínű karszalaggal dr. Karácsonyi István, a főügyész ment be hozzájuk. - Azt mondta: „barátaim, győzött a forradalom, önök szabad emberek, kérem csendben voFotú: Bálint Gyula György nuljanak el..." Hozzátette, hogy sok veszély leselkedhet ránk, vigyázzunk. Bátki ötven kilométert gyalogolt az éjszakában, meg sem állt Csanytelekig. November 4-én korán ébredt, s nem akart hinni a fülének. A néprádióból halotta Nagy Imre drámai beszédét: „Csapataink harcban állnak..." A fővárosba indult, hogy harcoljon az oroszok ellen, de csak Városföldig, munkahelyéig jutott. Hogyan úszta meg a megtorlást? - Alighanem akkori főnökömnek, a városföldi állami gazdaság igazgatójának köszönhetem az életem, akit lakásán egy részeg csoport megtámadott és mi, akik munkásszálláson aludtunk, éjszaka kiugrottunk az ágyból, a védelmére keltünk, egy vadászpuskát is elsütöttünk. Később, a perben kiderült: a részegek magyarok voltak, nem oroszok. Érdemkereszt és marakodás Az ismert szállodatulajdonos - aki idén megkapta a Hazáért Érdemkereszt arany fokozata kitüntetést - minderről azért nem beszél szívesen, mert úgy látja, a marakodó politikai osztály a történelmi örökségből még mindig napi érdekei szerint válogat, és ez nem teszi lehetővé, hogy az utókor méltóképp emlékezzen a történtekre. BÁLINT GYULA GYÖRGY A szenvedélyes szerencsejátékosok már Szegeden is gyógyulhatnak. Szerdánként 17 órától a Tátra téri református templom oldaltermében tartja foglalkozásait a Névtelen Szerencsejátékosok Közössége, azaz - az angol rövidítés alapján - a GA. Bár e betegséget nem lehet teljesen megszüntetni, a tünetmentesség elérhető. Erre buzdítja sorstársait János, a szegedi GA megalapítója. AGA TÖRTÉNETE GA=Gamblers Anonymous=Névtelen Szerencsejátékosok Közössége ötven évvel ezelőtt alakult Los Angelesben. Magyarországon öt éve működik. A találkozók célja a szenvedélybetegek tünetmentessé tétele. Bővebb információ: www.gamblersanonymus.hu. - Jól menő építőipari vállalkozásomat néhány hónap alatt a csőd szélére juttattam - mondja János, akivel a szegedi Névtelen Szerencsejátékosok (GA) gyűlésén beszélgettem. - Tizenéves koromban ültem először játékgép elé. Vonzottak a villogó fények, de ekkor még nem ragadott magával a nyerési láz - meséli a szenvedélybeteg férfi, aki fontosnak tartja, hogy minél többen tudjanak erről a kezdeményezésről, de nevét - érthető módon nem árulja el. János története tipikus: a játék, ami kamaszkorában csak unaloműzés volt, húszas évei elejére szenvedélyévé vált. Már nem volt megállás, egészen a lejtő aljáig. A szenvedély eluralkodott rajta. Erkölcsileg megváltozott, életében már csak a játék kapott fontos szerepet. - Amikor nyertem, néha milliókat is, azért játszottam tovább, hogy még többet nyerjek. Ha vesztettem, azért folytattam, hogy visszaszerezzem az elbukott százezreket. Ez egy ördögi kör - emlékezik vissza. Hamarosan elvesztette összes vagyonát és addigi életét. Hatalmas adósságba verte magát. - Amire tönkretettem a vállalkozásomat, már minden barátom, a barátnőm és a családom is elfordult tőlem. Ráébredtem, hogy teljesen egyedül maradok, ha nem teszek valamit a betegség ellen - avat be a részletekbe János, aki ezután több budapesti kórházban is megfordult, hogy részt vegyen rehabilitációs programjukon. Amikor azt érezte, ő már elég erős megbirkózni a betegséggel, úgy gondolta, talán másoknak is tudna segíteni. - Elhatároztam, hogy létrehozok Szegeden egy GA-közösséget. Szerencsére nem tartott sokáig helyszínt keresni, hiszen a Tátra téri református templom rögtön igent mondott a kérésemre. János ezután egy helyi rádiótól és októberben lapunktól kért segítséget a bemutatkozáshoz. Felhívása sikerrel járt, hiszen most nyolcan-kilencen vesznek részt a GA gyűlésein, de reményei szerint e kör a későbbiekben bővülni fog. - Minden héten egyszer, szerda délutánonként öt órától tartjuk a foglalkozást - tájékoztat János. Minden olyan sorstársukat szeretettel várják, akik eltökélték: meggyógyulnak. Ez a „kór" nem tesz különbséget fiatal, idős, nő vagy férfi között. Aki hajlamos rá, szenvedélybeteggé válik. A GA-közösség csak azon a szenvedélyes játékoson tud segíteni, aki önszán-_ táből akar a tünetmentesség állapotába lépni. - A betegségünk nem gyógyítható. Mi itt mindannyian csak Csongrád megyében is megalakult a Névtelen Szerencsejátékosok Közössége (GA) Fortuna gyilkos öleléséből is lehet szabadulni A játéktermek gyakori vendégei közül sokan nem ismerik be, hogy valójában szenvedélybetegek Fotó: Frank Yvette tünetmentesek vagyunk. Ez annyit jelent, hogy kerüljük a játéktermeket és az olyan helyeket, ahol pénznyerő automaták csábítanak. Megosztjuk egymással érzéseinket, örömünket, esetleg kudarcunkat - ha újra visszaestünk. Nem ítélkezünk, nem adunk tanácsot a másiknak. A környezetünkben élő emberek nem képesek megérteni érzéseinket. Csak egy olyan ember fogja fel, mi is zajlik le bennünk, aki szintén átélte valamely szenvedélybetegség kínját - magyarázza János, aki hisz abban, hogy sorstársai okulnak példájából és a helyes utat választják. A szegedi GA-gyűlésen részt vevő emberek a közösség erejében bíznak. Hisznek abban, ha megszüntetni nem is tudják e betegségüket, nagy önuralommal és akaraterővel tünetmentesek maradhatnak. BOBKÓANNA SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK A szakirodalom különböző szenvedélybetegséget ismer. Ide tartozik a játékszenvedély, az alkoholizmus, a drogfogyasztás, a társfüggőség, a dohányzás, a munkamánia, a videó, a számítógép, az internet és a vásárlási mánia.