Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-27 / 277. szám

HÉTFŐ, 2006. NOVEMBER 27. • MEGYEI TŰKOR" 7 Az első lépés Mindig az első a legnehezebb. Tíz tonna gránit kell hozzá, hogy emléke megmaradjon. És nem tudom, hány kiló bronz, meg egy Tóth Béla. szobrászi lelkü­lettel. Kemény munka lehetett, mert a gránit az egyik legkeményebb. Először bazaltból akarta, mert az is kemény. El is ment a bányába, ki is nézte magának. Le is vágták ne­ki méretre, embermagasságú lapokra, de beütött az ördög. Hirtelen nagyobb adag bazaltpor kellett az út­építőknek, itt vannak ezek a szép lapok, földarálták mindet. Akkor kezdte el keresni a gránitot. Nem ment érte egészen Afrikába, ahonnan származik, Félegyhá­zán talált rá. Hogyan lett ebből a MEFFSZ szegedi emlékműve ? Az Ady téri egyetem és az új könyvtár összekötő ékes­ségei Körülbelül azon a helyen, ahol ötvenvalahány évvel ezelőtt Apucili rúgta hasamba a labdát bősz év­folyammeccs közben. Úgy rángattak vissza az árnyék­világba. Senki ne vegye zokon, hogy azóta focimeccsre se járok. Először elvitték a négy nehéz kőlapot Csongrádra, ahol a belváros a külvárosba esik, betették a nádföde­les halászház műtermébe, hadd érjen egy kicsit. A szobrász pedig eljött Szegedre, hogy föltekintse magá­nak a helyszínt. Szereti mindig megnézni, hová teszik a szobrát. Bement az Auditórium Maximumba is, ahol az a bi­zonyos MEFFSZ megalakult. Megszólaltak neki az üres padok, mert képzelete teletömte őket fiatalokkal. Az akkori velünk valókkal. Aztán fölment a fölső so­rokba, mert onnan nézve másként szóltak. Haza­ment, de megint vissza kellett jönnie. Áldás lenne egy fénykép hozzá. A másik Tóth Béla, az író, kiskocside­réknyi könyvet és képet tálalt elé, mire visszaért. Ahol egyszerre két jó Tóth akarja a jót, jónak kell annak lennie. Bronzból imitálta oda az akkori gyűlési jelenetet. Kevesen vannak, akik még emlékezhetnek azokra a napokra, de nekik se ajánlanám, hogy elkezdjék szálára szedni, ez a fej ezé, az meg azé. Medgyessy mondása érvényes erre is: Ez nem lú, hanem szo­bor! Időközben simára csiszolták a gránitlapokat, fényes­re polírozták, egymáshoz illegették, kemény csavarok­kal és betonnal egy tömbbe fogatták, a tetejét úgy ki­képezték, hogy a bronzbetét szépen belecsúszhasson, és elhozták Szegedre, a tetthelyre. Ráíródott az ige is: „Mi, szegediek, megtettük az első lépést..." Az egykori sportpálya szélére állították, ahol még mi is emhákáz­tunk, futottunk, dobtunk, ugrottunk, és fociztunk. Is­tenem, de szép idők voltak! És forradalmat is csinál­tunk, mellette még. Maximálist, a Maximumban. A fene se gondolta, hogy lesz annak még ötven éve is egyszer. Hogy megmaradjon, ne csak az első lépés, de a folytatás is, azt szerettük volna. Iszonyatosan rövidre sikerült. Tankok dübörögtek, idegen csapatok jöttek, szétlőttek mindent, és a kon­szolidáció földjén akasztófák termettek. Most olva­som Herke Istvánnál, fürtökben is akasztottak akkori­ban. Négy oldala van az akasztófának, mindegyikre fölkötöttek valakit. Ment, mint a Maximenkó-féle gyorsfalazás. Ennek mindnek bele kellett férnie a grá­nitlapokba, a csapolásokba, és a betonba. Én érzem, hogy benne is van. Akkora a töltete, talán nem meri már senki ledönteni. H. D. A csongrádi szállodatulajdonost ki akarták végezni Kecskeméten Bátki Ferenc '56-ban kétszer nézett szembe a halállal mmtm ftcfunaj^a Máig csodának tartja a megmenekülését Kétszer is szembenézett a halállal 1956-ban a csongrádi Bátki Ferenc. Az ismert szálloda­tulajdonosról kevesen tudják, hogy fiatalon részt vett a kecskeméti megmozdulásokban, a katonatisztek rögtön ítélő bírósága halálra ítél­te, aztán mégis szabadon engedték. Pár nap múlva a munkahelyi főnökét megtámadó részeg fegyveresekkel gyűlt meg a baja. Bátki szerint az átpolitizált emlékezés nem tesz jót 56 em­lékének. A csongrádi csendes Tisza Hotelben, Bátki Fe­renc otthonában idézzük fel az ötven éve történ­teket, melyről visszaemlékezést írt. A csanytele­ki parasztgyereket elfogta az indulat, amikor a rádióból megtudta a Városföldi Állami Gazda­ság ebédlőjében, ahol dolgozott, hogy október 25-én békés tüntetőket lőttek halomra a Parla­mentnél. Tűzparancs Gyurkótól Azt, hogy az 4vósok lőttek, nem közölte a rádió - de ki más tehette volna? Másnap bemotorozott Kecskemétre, és egyik vezetője lett azoknak, akik a börtönből kiszabadították a politikai foglyokat. A kis csapata elfoglalta a postát is, valamint ulti­mátumot intézett a helyőrség katonáihoz: állja­nak át a forradalom oldalára. A hithű bolsevista Gyurkó Lajos - aki repülőről akarta lövetni a csongrádiakat - parancsot adott, hogy a város közepén összegyűlt tömeget szét kell oszlatni, ha másképp nem sikerül, lőjenek közéjük. Öten haltak meg, és sokan megsebesül­tek. Bátkit és csapatát este a postánál foglyul ej­tették. - Ha nincs velünk az az öt gyerek, akik fegyver­hordozónak hozzánk szegődtek, talán velünk is végeztek volna azon nyomban a tisztek - emléke­zik rezignáltán. „Győzött a forradalom" A halálos ítéletet a homokbányánál lévő lak­tanyában, 30-án szabta ki rá és több társára a ci­vil ruhás rögtönítélő bíróság. Négy napig hideg cellában tartották őket, ahol feltartott kézzel kellett állniuk, nem hagyták őket aludni sem, holtfáradtan rogytak össze egymás után. Semmi reményük sem lehetett. Gyurkó, aki teljhatal­mat szerzett a hadseregben, a város főterén akarta őket kivégeztetni, hogy megfélemlítse a lakosságot. A megyei börtön celláiban ágy várta őket, de a félelemtől nem tudtak elaludni. Az­tán Bátki szerint csoda történt. Hosszú, szürke nagykabátban, karján nemzetiszínű karszalag­gal dr. Karácsonyi István, a főügyész ment be hozzájuk. - Azt mondta: „barátaim, győzött a forrada­lom, önök szabad emberek, kérem csendben vo­Fotú: Bálint Gyula György nuljanak el..." Hozzátette, hogy sok veszély lesel­kedhet ránk, vigyázzunk. Bátki ötven kilométert gyalogolt az éjszakában, meg sem állt Csanytelekig. November 4-én ko­rán ébredt, s nem akart hinni a fülének. A néprá­dióból halotta Nagy Imre drámai beszédét: „Csa­pataink harcban állnak..." A fővárosba indult, hogy harcoljon az oroszok ellen, de csak Város­földig, munkahelyéig jutott. Hogyan úszta meg a megtorlást? - Alighanem akkori főnökömnek, a városföldi állami gazdaság igazgatójának köszönhetem az életem, akit lakásán egy részeg csoport megtáma­dott és mi, akik munkásszálláson aludtunk, éj­szaka kiugrottunk az ágyból, a védelmére kel­tünk, egy vadászpuskát is elsütöttünk. Később, a perben kiderült: a részegek magyarok voltak, nem oroszok. Érdemkereszt és marakodás Az ismert szállodatulajdonos - aki idén meg­kapta a Hazáért Érdemkereszt arany fokozata kitüntetést - minderről azért nem beszél szíve­sen, mert úgy látja, a marakodó politikai osz­tály a történelmi örökségből még mindig napi érdekei szerint válogat, és ez nem teszi lehető­vé, hogy az utókor méltóképp emlékezzen a történtekre. BÁLINT GYULA GYÖRGY A szenvedélyes szerencsejátékosok már Szegeden is gyógyulhatnak. Szerdánként 17 órától a Tátra téri református templom oldaltermében tartja foglalkozásait a Névtelen Szerencsejátékosok Közössége, azaz - az angol rövidítés alapján - a GA. Bár e betegséget nem lehet teljesen megszüntetni, a tünetmentesség elérhető. Erre buzdítja sorstársait János, a szegedi GA megalapítója. AGA TÖRTÉNETE GA=Gamblers Anonymous=Névtelen Szerencsejátékosok Közössége öt­ven évvel ezelőtt alakult Los Angelesben. Magyarországon öt éve működik. A találkozók célja a szenvedélybetegek tünetmentessé tétele. Bővebb in­formáció: www.gamblersanonymus.hu. - Jól menő építőipari vállalkozá­somat néhány hónap alatt a csőd szélére juttattam - mondja Já­nos, akivel a szegedi Névtelen Szerencsejátékosok (GA) gyűlé­sén beszélgettem. - Tizenéves koromban ültem először játék­gép elé. Vonzottak a villogó fé­nyek, de ekkor még nem ragadott magával a nyerési láz - meséli a szenvedélybeteg férfi, aki fontos­nak tartja, hogy minél többen tudjanak erről a kezdeményezés­ről, de nevét - érthető módon ­nem árulja el. János története tipikus: a játék, ami kamaszkorában csak una­loműzés volt, húszas évei elejére szenvedélyévé vált. Már nem volt megállás, egészen a lejtő al­jáig. A szenvedély eluralkodott rajta. Erkölcsileg megváltozott, életében már csak a játék kapott fontos szerepet. - Amikor nyertem, néha mil­liókat is, azért játszottam to­vább, hogy még többet nyerjek. Ha vesztettem, azért folytattam, hogy visszaszerezzem az elbu­kott százezreket. Ez egy ördögi kör - emlékezik vissza. Hamarosan elvesztette összes vagyonát és addigi életét. Hatal­mas adósságba verte magát. - Amire tönkretettem a vállal­kozásomat, már minden bará­tom, a barátnőm és a családom is elfordult tőlem. Ráébredtem, hogy teljesen egyedül maradok, ha nem teszek valamit a betegség ellen - avat be a részletekbe Já­nos, aki ezután több budapesti kórházban is megfordult, hogy részt vegyen rehabilitációs prog­ramjukon. Amikor azt érezte, ő már elég erős megbirkózni a be­tegséggel, úgy gondolta, talán másoknak is tudna segíteni. - El­határoztam, hogy létrehozok Szegeden egy GA-közösséget. Szerencsére nem tartott sokáig helyszínt keresni, hiszen a Tátra téri református templom rögtön igent mondott a kérésemre. János ezután egy helyi rádiótól és októberben lapunktól kért se­gítséget a bemutatkozáshoz. Fel­hívása sikerrel járt, hiszen most nyolcan-kilencen vesznek részt a GA gyűlésein, de reményei sze­rint e kör a későbbiekben bővül­ni fog. - Minden héten egyszer, szerda délutánonként öt órától tartjuk a foglalkozást - tájékoztat János. Minden olyan sorstársukat sze­retettel várják, akik eltökélték: meggyógyulnak. Ez a „kór" nem tesz különbsé­get fiatal, idős, nő vagy férfi kö­zött. Aki hajlamos rá, szenve­délybeteggé válik. A GA-közös­ség csak azon a szenvedélyes já­tékoson tud segíteni, aki önszán-_ táből akar a tünetmentesség álla­potába lépni. - A betegségünk nem gyógyít­ható. Mi itt mindannyian csak Csongrád megyében is megalakult a Névtelen Szerencsejátékosok Közössége (GA) Fortuna gyilkos öleléséből is lehet szabadulni A játéktermek gyakori vendégei közül sokan nem ismerik be, hogy valójában szenvedélybetegek Fotó: Frank Yvette tünetmentesek vagyunk. Ez annyit jelent, hogy kerüljük a játéktermeket és az olyan helye­ket, ahol pénznyerő automaták csábítanak. Megosztjuk egy­mással érzéseinket, örömünket, esetleg kudarcunkat - ha újra visszaestünk. Nem ítélkezünk, nem adunk tanácsot a másik­nak. A környezetünkben élő emberek nem képesek megérte­ni érzéseinket. Csak egy olyan ember fogja fel, mi is zajlik le bennünk, aki szintén átélte va­lamely szenvedélybetegség kín­ját - magyarázza János, aki hisz abban, hogy sorstársai okulnak példájából és a helyes utat vá­lasztják. A szegedi GA-gyűlésen részt vevő emberek a közösség erejé­ben bíznak. Hisznek abban, ha megszüntetni nem is tudják e betegségüket, nagy önuralom­mal és akaraterővel tünetmente­sek maradhatnak. BOBKÓANNA SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK A szakirodalom különböző szen­vedélybetegséget ismer. Ide tarto­zik a játékszenvedély, az alkoho­lizmus, a drogfogyasztás, a társ­függőség, a dohányzás, a munka­mánia, a videó, a számítógép, az internet és a vásárlási mánia.

Next

/
Thumbnails
Contents