Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-25 / 276. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2006. november 25., szombat Még szerepkönyvvel a Murlin Murlo próbáján Súgóval Vannak olyan színészek is, akik észrevétlenül játszanak súgóval. Bessenyei Ferenc úgy játszott több főszerepet is, hogy a súgó mondta, ő pedig utána. És ez semmit nem vont le az alakításából, a közönség észre sem vette. Sokan viszont rettegnek attól, hogy a súgóra szorulhatnak, mert úgy érzik, egyszerűen bedugul a fülük, azt sem tudják, kik és hol vannak. Számukra nem marad más, mint a gyötrelmes, de biztonságot adó alapos szövegtanulás. koznia, az viszont már előfordult vele is, hogy hirtelen se kép, se hang. A pillanatnyi rövidzárlatból egy szövegkörnyezetbe illő improvizáció és a kollégák segítsége jelentett kiutat. - A Hamlettől a Dollárpapáig sok nagy szereppel kellett megbirkóznom. Nagy mázlim, hogy alkatilag gyorsan tanulok. Amikor még a diákszínpaddal úgy döntöttünk, hogy bemutatjuk a Tartuffe-öt, azóta orvosprofesszorrá lett osztálytársam bezárt fél 3-kor a földrajzi szertárba, és este ötkor már felmondtam neki Tartuffe szerepét - emlékszik Székhelyi József, aki nagy mázlinak tartja, hogy Gáti József volt a beszédtanáruk a főiskolán. - Hétfőről szerdára feladta a Toldi egyik énekét, szerdáról péntekre pedig három-négy Ady- vagy József Attila-verset. Hihetetlen terhelést kaptunk. Ez később az egész pályámon nagy segítségemre volt. A bal fülemre süket lettem, így nem hallom a súgót, ezért muszáj is gyorsan megtanulnom a szöveget, hogy játszani, élni tudjak a szövegtest mögötti emberben. A Gáti-féle a szigorú tanulási metódust máig megtartottam. Rövidzárlat a leggondosabb szereptanulás ellenére is bárkinél előfordulhat. - Már sokadszorra játszottam az Egyedült, amikor az egyik előadáson nem jutott FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA eszembe a szöveg. A darabban fontos szerepet játszó telefon kagylóját ettől görcsösen a fülemre szorítottam, azt hittem, abból jön majd a segítség. Amikor éreztem, hogy baj lesz, improvizáltam: Jaj, leég a tej, ki kell szaladnom a konyhába egy pillanatra! Kirohantam a súgóhoz, rögzítettem, hogy mi következik, és visszamentem, ott folytattam a telefonbeszélgetést, ahol abbamaradt. Ezek a pillanatok másodpercek csupán, de a színpadon egy élethosszúságúnak tűnnek mondja Fekete Gizi. Kollégáihoz hasonlóan sokszor a partnerei szövegét is megtanulja, ezért olykor egymást is ki tudják segíteni. H. ZS. OLVASÓPRÓBÁN, MAGOLVA, KORREPETITORRAL, SÚGÓVAL A szövegtanulás gyötrelmei Madarat lehet fogatni a színészekkel, ha kapnak egy jó főszerepet, ám derűre jön a ború, a színészi munka leggyötrelmesebb szakasza: a szövegtanulás. Míg a nyúl farknyi szerepek szinte az olvasópróba után maguktól rögzülnek, a nyolcvan-száz oldalas szövegmonstrumok megemésztése embert próbáló feladat. - Nincs bevált módszerem a szövegtanulásra, mindig az adott szerep határozza meg a felkészülést - meséli Fekete Gizi, a szegedi társulat vezető színésznője. - Ha zenés darabot játszom, akkor mindig a dalokat tanulom meg legelőször, mert azoktól félek a legjobban. Prózánál minden a szöveg mennyiségétől függ. Ha kisebb szerepet játszom, az általában roppant könnyen, már az első próbákon a fejembe megy. Ha monodrámáról vagy egy komoly főszerepről van szó, akkor bizony neki kell veselkednem. Bevallom, nem szeretek otthon ülni és a szöveggel kínlódni, ezért igyekszem minél előbb túlesni rajta. Persze ez nem mindig sikerül, mert halogatós vagyok, mindig találok valamilyen kifogást magamnak. De ez csak egy határig mehet, mert pontosan tudom: akadályozna a munkában, ha nem tudnám a szöveget árulja el Fekete Gizi, aki szerint minél korábban sikerül erőt vennie magán és megtanulnia a leírt szerepet, annál jobban élvezi a próbákat, amikor már kóstolgathatja a színpadi figurát, amit igyekszik kibontani, mint a rózsán a szirmokat. A népszerű színésznőnek emlékezetes alakítása volt a Dómján Editről szóló Egyedül című monomusical főszerepe. Több mint nyolcvanoldalnyi sűrű szöveget kellett egyedül elmondania. - Akkor még iskolába jártak a gyerekeim, felkeltem hajnali 5-kor, amit nagyon nem szeretek, és 7-ig, az ébresztésükig tanultam. Később már nem maradt volna időm, hiszen délelőtt próbáltam, esténként előadásaim voltak. Szerencsére könnyen és gyorsan tanulok: leülök és bevágom a szöveget. Amikor az előző évadban Bennett háromrészes monodrámáját, a Beszélő fejeket csináltuk, először megtanultam a szerepem, majd eljött a lányom és felmondtam neki, mint a leckét egy iskolás kisgyerek. -Zenés darabok esetén mindig a számaimat tanulom meg először a korrepetitorral mondja Járni Máté. A tavaly Szegedre szerződött és rögtön több díjat is begyűjtött fiatal színész a kisebb szerepeit a próbákon rögzíti. - Az olyan nagy falatokat, mint amilyen például a Mechanikus narancs főszerepe, úgy tanulom meg, hogy a szövegkönyvből kiemelővel mindig csak azt a szakaszt jelölöm be, amit már elsajátítottam. Soha nem húzom ki az egész darabot, hanem jelenetről jelenetre haladok. Szeretek úgy elkezdeni próbálni, hogy tudom már a szöveget, mert nehéz másra koncentrálni úgy, ha az ember kezében még ott a szövegkönyv. Vannak olyan rendezők, akik megkövetelik, hogy a színészek tökéletes szövegtudással jelenjenek meg már az első próbán. Abszolút egyetértek, hiszen ez adja a színészi alakítás legalább 50 százalékát. Járai Máténak eddig még nem kellett a súgóra hagyatMúlt a délután, s fekete folt közeledett a nyolcvanadik utca felől. Szív éppen a Zabar's-ból lépett a Broadway nyüzsgésébe, kávét és sajtot vett, és hamar megismerte őket, kaftános, kapellis haszidok voltak. Szív néhány hete ellátogatott Brooklynba, betévedt a szélfútta városrészbe, vasárnap volt, és a haszidok kint sétafikáltak az utcán, gyerekek pajeszban, öltönyben és kalapban, kaftánok ringtak fel s alá, és a por ezüstösen remegett. Az idő nem mozdult, erre gondolt Szív, amikor a szaladó haszidok elértek hozzá, lelassítottak, és Szívre kacagtak. Táncoltak és énekeltek, körbeugrálták. Itt a Messiás, kiáltott az egyikük, mire a többiek szaporán bólogattak, légy boldog, örvendj, itt a Messiás, itt a Messiás, és aztán tovatáncoltak az irdatlan kódzsungelben. Szív fejét vakarta. Hogy talán akkor baj lenne. Annyit ugyanis tudott, hogy a Messiás eljövetelét katasztrófák, csapások, ínséges esztendők előzik meg. S bár akadt kín a világban elég, sőt némely helyen igazán szörnyű események történtek nap mint nap, Szív mégsem gondolta, akkora lenne a baj, hogy a Messiásnak máris jönnie kellene. Igazság szerint ő egy kicsit későbbre várta a megváltást. Autók dudáltak, az emberek nyüzsögtek körülötte, ő meg zavartan hunyorgott a fekete folt után, de már nem látta őket. Eltűntek a mámoros haszidok, s valahonnan, Szív meglepetten pillantott a magasba, egy harmadik emeleti ablakból Led Zeppelin szólt. Elhúzta a száját. Egy ötven feletti prózaírónál most Leonard Cohen énekelne. A kocsma neve „It's all rigót" volt. Pontosan ilyen névre és ilyen térbeliségre vágyott. Hosszú bemenettel, vékony pulttal, végig lehet csúsztatni rajta a sört vagy a whiskyt, s a folyosó a végén asztalos szobává öblösödik. A pult végén keresett helyet, és maga számára is váratlanul fehérbort rendelt. A szomszédos széken kövér, festett szőke nő ült, a társa, nagydarab fickó, ismerkedtek. New York, délután fél hatvan, ereszkedik az alkonyat, mint egy hatalmas csillagszórós háló, lehet ismerkedni. A Broadway színházai előtt lassan sorok kígyóznak. - Hogy hívnak, mókuska? - kérdezte a tag, mire a nő bólintott, hogy persze a név, mindig a nevem, bezzeg Ő - jól megnyomta a szót - már az első pillanatban tudta a nevemet. Volt valami játékos vád a hangjában. - Kicsoda tudta a te nevedet, kislány?! - nevetett a férfi. A Messiás (NEW YORK-I PIROS FÜZET) - Maga honnan jött? - fordult a nő Szív felé, nyilván az akcentusa miatt. Szív kissé előrehajolt. A nő előtt a jókora tál búslakodott. Mogyoróval és pisztáciahéjjal volt tele. - Magyarországról jöttem, és éppen azt akartam kérdezni, hogy ismerik-e Kari Mayt. - De alkalmi ismerősei csak rázták a fejüket, s Szív egészen meglepődött ezen, egyáltalán nem ismerik Kart Mayt. - Baseballjátékos? - kérdezte a nagydarab fickó. - Vadnyugati szerző - szólt Szív -, német, és úgy írt a hőskorról, hogy életében nem járt a vadnyugaton. Sok irodalmi ötletet ellopott. De nem is ez az érdekes. Hanem hogy Hitlernek is kedvenc szerzője volt. - Hitlert ismerem - bólintott a tag, s közben a nőre pillantott, akinek furcsa mosolyba torzult a szája. De hallgatott. - Nos, képzeljék csak el - magyarázta Szív -, hogy Hitlernek behozzák a reggelit, kis jénai csészében áfonyalekvár, dió, sajtdarabkák és persze pisztácia is. Forró kakaó, és fonott kalács, ami a Führert mindig a bajor lányok hajára emlékeztette. A Führer most nem a kristályéjszaka jelenését silabizálta, hanem Kari Mayt olvasott. A Führer kedvelte Old Shatterhand és Winettou történeteit. Hanem ekkor nagyot ordított, beleremegett egész Németország. Göring, Hess, hozzám! Hogyan maradt Old Shatterhand fején a kapelli?! - Azt olvastam egy szakdolgozatban a minap, hogy Old Shatterhand zsidó származású volt. - Szív elhallgatott, azon tűnődött, folyta ssa-e. - Én már Winettouban sem bízom - dünnyögte erre a tag, úgy látszik, az apacsok törzsfőnökét még ő is ismerte. - Az imént emlegetett valakit, aki tudta a maga nevét - mondta a nőnek Szív, mert szerette felvenni egy elbeszélés elejtett fonalát. A nő hálásan pillantott vissza. Aztán lekászálódott a székéről, a szemeteskosárba üntette a héjakat, és az automatához ringott. Negyeddollárosokat dobott be, és kiengedett vagy negyed kiló mogyorót. A műveletet megismételte, most ugyanennyi pisztáciát kapott. A tál púposra telt. Visszailleszkedett a helyére. Szív felé fordult. - Nos, talán érteni fogja, Mister, ha magyar. Remélem, nem hazudik. Az én kockásinges bikám, John - intett az ökleire támaszkodó tag felé - mindennap úgy kezdi, mintha először találkoznánk. Ez az egyetlen játéka, de azért kedves játék. Aztán persze mi a vége?! Vagy nálam, vagy nála recseg az ágyrugó. De ezek a telefonhívások sóhajtott a nő -, ezek egészen kibontanak! John, kérlek, ne szólj közbe - legyintett a férfi felé, aki előremozdult. Szív hallgatott. John a homlokát vakargatta. A nő bekapott egy mogyorót. Aztán egy pisztáciát. Együtt rágta őket. - Legelőször délután csörgött a telefon - folytatta a nő. - Halló, mondja valaki a vonal másik végén, mire én, igen, mire ö, van ott valaki, kérem, válaszoljon! Mondom, itt vagyok, hallom magát, mire ő, nem hallom, nem hallom, van ott valaki? Letettem a kagylót, mint egy péksüteményt. Három nap múlva újra csörög a telefon, halló, halló, mondom, igen, mire ő, nem hallom, nem hallom, mit nem hallasz, te barom, kiabálok, mert megismerem a hangját, mire ő könyörögni kezd, kérem, szépen szóljon bele, szóljon bele, mondjon nekem valamit, csak egy szót! És én letettem újra. A nő nézett maga elé. - És tudja, hogy ez megy tíz napja, Mister? Csörög, csak csörög, és hiába mondok bármit, a tag nem hallja. Vagy nem akarja hallani, nem tudom. Szórakozik?! Miért engem hív? Mit akar tőlem? Egyáltalán ki ez?! Szív kissé előrehajolt: - Ezt most kérdezi? Úgy értem, hogy tőlem kérdezi, ki telefonálgat magának? - Igen - válaszolt a nő, az arca elszánt volt. - Ma délelőtt azt mondta, ha csak egyetlen szót mondok neki, ő nekem adja az egész világot. Fél óráig beszéltem abba az átkozott telefonba. Hát ki ez, aki így szórakozik velem?! New Yorkra leszállt az est. A nő maga elé bámult. John kért még egy sört, vaskos ujját a habba mártogatta. - Hát, talán a Megváltó - mondta halkan Szív -, ő telefonál. - Kissé megrémült. Nem gondolta ezt végig. A nő felemelte fáradt arcát, elkenődött a rúzsa. Nem szólt. Csak bólintott, eltűnődve, távolról, és aztán lerakott maga elé a pultra egy mogyorót és egy pisztáciát. Nézte a magokat. És Szív tudta, azon tűnődik, melyiket válassza. SZÍV ERNŐ