Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-22 / 273. szám

6 "MEGYEI TŰKOR" SZERDA, 2006. NOVEMBER 22. Földrajzra mindenütt szükség van Hajózástól térképrajzolásig Jól megtanulta egykor a földrajzot Zsiga Attila az egyetemen. Akárhová vetette a sors, mindenütt jól boldogult, mert földrajzra, ilyen vagy olyan módon, mindenütt szükség volt, akár utazási irodát vezetett, akár a tiszai hajózást szervezte, akár, mint épp mostanában, tájrekultivációban vesz részt, vagy térképet készít. Fölvételi nélkül jutott be annak idején Zsiga Attila az egyetemre, mert megnyerte a középiskolai tanulmányi versenyt földrajzból. Tizenhárom évig tanított a földrajz tanszéken a tanárképző főiskolán, térképészet-jegyzetet is írt, de azután következett a rendszerváltás, az ő életében pedig a pályaváltoztatások sora. - Először utazásiiroda-vezetö lettem az SZKT-nál, ez volt a Sziki Tours. Nosztalgiavillamostól omnibuszig mindennel vittük a turistákat, és akkor még nem szóltam a huszonnégy, különjáratos autóbuszról - mondja Zsiga Attila. Fantasztikus időszak volt, csak sajnos rövid: a bevásárlóturizmus megszűnt, a huszonnégy busz utasok nélkül maradt. - Szárazról vízre költöztünk, kitaláltuk a Szeged-Magyarkanizsa közti hajójáratot - folytatja életútjának ismertetését az okleveles kartográfus, magánvállalkozó. - Akkoriban tömegesen jöttek az emberek a Vajdaságból Szegedre, ez volt a fordított bevásárlóturizmus. Aki kocsival jött, órákon át várhatott a határon, hajóval sima volt az átjutás. Minden rendben volt tehát legalábbis úgy nézett ki. Aztán egyszer csak lerobbant a vízibusz, elúsztak az előre megrendelt utak. Zsiga Attila előremenekült, Zsiga Attila sok helyen dolgozott, s mindenütt hasznát vette a földrajznak Fotó: Schmidt Andrea egyenesen a Maharthoz. Föladatul azt kapta, hogy élessze újjá több évtizedes tetszhalottságából a személyhajózást, végig a Tiszán. Ment tárgyalni polgármesterekhez, megyei önkormányzati elnökökhöz, a vajdasági városi elnökökhöz, kikötőket hozott létre, Szegedtől Tbkajig. - Ehhez logisztikai szemlélet kellett, amit, ugye, a földrajzzal sajátít el az ember-emlékszik vissza. Kisvártatva már négy személyhajó járta a Tiszát, közülük három járat, a szegedi, a Tisza-tavi és a tokaji máig él. 2000-ben azonban, a privatizációnál, Zsiga Attila létszámfölötti lett. - De nem futottam zátonyra. Részint, mert részt vettem az algyői gabonarakodó elindításában a teherhajózásnál, részint pedig, mert már akkor működött a térképüzletem. Volt egy jó megérzésem, és a Felső Tisza-parti hajóállomásról első utam egy számítástechnikai boltba vezetett. Két fiam megtanított „komputerül", elsajátítottam a térképészprogramot, és összetalálkoztam egy ismerősömmel az utcán. „írom a Szeged útikönyvet a Medicina Kiadónak, nem tudsz valakit, aki megrajzolja bele a térképeket?" - kérdezte. „Dehogyisnem, én" - feleltem. így kezdődött a térképrajzolás, innentől már nem tanította a kartográfiát, hanem művelte. Aztán jött egy másik kiadó, és Zsiga Attila rajzolta, csak rajzolta a térképeket a Skócia útikönyvtől a dél-tiroliig, s tovább. Jött egy másik kiadó, a harmadik, bedolgozott a Világatlaszba, melyből negyvenezer példányt nyomtattak, megszerkesztette az ásvány-, kőzet-, éghajlattani, és a természetföldrajzi oldalakat. Most - ha éppen nem a térképüzlet pultja mögött áll - Szabadka-térképet rajzol határon túli összeköttetésekkel. Nemsokára következik Topolya és Palics térképe. Es ezzel még nincs vége a történetnek: szeméttelep-rekultivációs térképeket hoz létre; Maroslele, Ambrózfalva szeméttelepeit az ő térképei alapján adták vissza a természetnek. F. CS. Zártkörű Zorán-koncert a szegedi TIK-ben Csak egyetemistáknak zenél A több mint harminc éve a pályán lévő népszerű énekes, Zorán szokásos őszi turnéjával október 17-étől járja az országot. A koncertsorozat állomásai között Szeged nem szerepel, csütörtökön mégis fellép az énekes a városban. Az egyetemistáknak szervezett zártkörű kamarakoncertet kevesebb mint hétszázan láthatják a TIK-ben. Tizennyolc városban összesen húsz koncertet ad őszi nagyturnéja során Zorán, aki öt év hallgatás után ismét szólóalbummal jelentkezett. Szeged nem szerepel a koncertsorozat állomásai között, néhány száz szerencsés mégis városunkban tapsolhat a népszerű énekesnek. Az egyetem szervezésében ugyanis a TIK kongresszusi termében is fellép Zorán. A holnap este hét órakor kezdődő koncertre az egyetemisták kedvezményes áron juthattak jegyhez. Külsősök viszont nem válthattak belépőt. A TIK kongresszusi központjának vezetője, Erdélyi Evelyn érdeklődésünkre elmondta, hogy december 9-én lesz kétéves az egyetem Ady téri épülete: az alkalomból majd-' nem háromszáz koncertjegyet osztottak szét a dolgozók és az üzemeltetésben közreműködők között. A maradék négyszáz jegyet a hallgatók vásárolhatták meg. - Rengeteg egyetemista szeretne ott lenni a Zorán-koncerten, de sajnos szűkösek a lehetőségeink. 685 fős a kapacitásunk. Biztosan telt házunk lesz, hiszen már nem lehet belépőt kapni. Zorán menedzserétől, Bakacsi Bélától megtudtuk, hogy a zenész őszi koncertkörútja október 17-én indult és november 29-éig tart. A szegedi fellépés nem tartozik a hivatalos koncertprogramba. - Zártkörű rendezvényről van szó, így a szegedi koncert nem szerepel a turné állomásai között. A műsor ugyanakkor megegyezik a turné többi koncertjének programjával, így hat dalt a kedden megjelent új albumról, a Közös szavakból is hallhat majd a közönség - tette hozzá a menedzser. Zorán öttagú kamarazenekarral lép fel a TIK-ben. Sipeki Zoltán gitáron, Orosz Zoltán harmonikán kíséri az énekest, a zenészek mellett három vokalista egészíti ki a csapatot. Bakacsi Béla azt is elárulta, hogy a tavaszi turné során mindenképpen útba ejtik majd Szegedet. HORVÁTH LEVENTE Carmen, az ösztönlény Barta Dóra egy este kétszer hal meg Egy estén két Carmen-variációt láthatunk a Szegedi Kortárs Balett előadásában csütörtöktől a nagyszínházban. Bizet muzsikájának átiratára Uri Ivgi és Juronics Tamás is izgalmas koreográfiát álmodott. A címszerepet a Barta Dóra táncolja. MUNKATÁRSUNKTÓL - Különleges helyzet, hogy kétféle Carmen születhet meg egyetlen estén általam. Az elsőt már jól ismerem, hiszen a bemutató óta volt elég idő, hogy a zsigerekig hatoljon. Uri Ivgi eléggé elrugaszkodott a tradicionális Carmen-képzettől, és egy koncentrációs táborba helyezte a történetet. Igyekeztünk a klasszikus sallangokat lehántani a figuráról, és szinte egy állatias ösztönlényt teremteni. Nem volt könnyű feladat megszabadulni a külsőségektől, de mostanra beérett a szerep - mondja a Carment alakító Barta Dóra. A Hollandiában élő izraeli koreográfus, Uri Ivgi darabját 2003 októberében mutatták be a Nemzeti Táncszínházban, majd a következő évben Szegeden és Kecskeméten is sikerrel játszották. Ezzel párhuzamosan luronics Tamás az oldenburgi balettegyüttes számára készített egy másik . Carmen-koreográfiát ugyancsak Rodion Schedrin zenéjére. Most ezt is műsorra tűzi a szegedi társulat. Juronics mai Carmen-variációjában fiatal milliomosok buliznak, szívnak, isznak, bármit megengedhetnek maguknak, a pénz nem számít. A dorbézolást razzia szakítja félbe. Carment is le kellene, hogy tartóztassák, de Jósé van szolgálatban, aki nem kerülheti el sorsát, fülig szerelmes lesz a lányba. Olyan örvénybe kerül, ahonnan nincs visszaút, és amelynek legmélyén Carmen szexualitása és mágneses vonzereje áll. A lány azonban folyton kicsúszik a kezéből, Jósé az őrület határára kerül, törvényszerű a gyilkosság. - Sok szép szerepem volt már, de kétszer még sohasem haltam meg még egy este - meséli Barta Dóra, aki nemrégiben vette át szülővárosában, Egerben a Prima-díjat. Az elismerések inspirálják, mert úgy érzi, azt jelzik: a sok munkát és szorgalmat, amivel a pályáját csinálja, mások is észreveszik és értékelik. Barta Dóra Carmen szerepében a próbán Fotó: Schmidt Andrea Egy jogász Úri utcája - Tatár Rózsa „regényes regénye" Ember az embertelenségben. Az örök témáról írt regényt Tatár Rózsa, a szegedi ingatlanközvetítő, jogász, aki saját és mások emlékeinek formába öntésével hagyta érvényesülni régebbről ismert írói énjét. Kiderült: a regény születése is regényes. - Saját nevem alatt adtam ki az első regényem, de nem csak a saját élettörténetemből vett sztorikból építkezem - hangsúlyozza Tatár Rózsa. A jogász regényes regényként határozza meg a műfajt, mikor átnyújtja olvasóinak Az Úri utca 5. lakói című kötetét. - Mikor egy-egy kis ház, vagy egy nagy polgári lakás eladására szövetkezünk a tulajdonossal, gyakran megesik, hogy elmeséli nekem a család történetét, s számomra is benépesül, élettel telik meg az éppen áruba bocsátott ingatlan. Persze ezeket a sztorikat nem jegyeztem le, mert ami fontos, az megmarad a fejben, arra emlékszem, azt magamban hordom. Aztán elérkezett a pillanat, amikor már nem hagyott békén a történetfüzér, meg kellett írnom, mert - Karinthyval szólva - „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..." - avat be írói munkamódszerébe. Nem idegen az írás Tatár Rózsától. Bár először lép nyilvánosság elé regénnyel, de húsz éve még újságíróként dolgozott a Tisza Volán Életképek üzemi lapjánál, azt megelőzően a Délmagyarországban jelentek meg tárcái, a makói gimnáziumban pedig versíróként is ismerték diáktársai. Elárulja: e regény olyannyira fölélénkítette írói kedvét, hogy úgy érzi, meg kíván születni több „háromperces novella" és a malenkij robotról szóló riportregény. - A stílus maga az ember. De az író csak anynyira adja ki magát, amennyire akarja - mondja. Megállapítását beszélgetésünkre is vonatkoztatja, mert akad kérdés, melyet elhárít, s olyan is, melyre válaszol, de kéri, ne írjam meg, hogy mit, mert a regényéből úgyis kiolvasható. Arról viszont készségesen és színesen mesél, mennyire meghatározóak számára a korábban József Attila által is látogatott gimnáziumbeli élmények. - Első versemet tanárnőm névnapjára írtam. Aztán sok költeményem született - az asztalfióknak. Ezek nagy részét jó tizenöt év múlva kiselejteztem... - De azt is szívesen ecseteli, hogy milyen romantikus körülmények közepette kezdte írni regénye első fejezeteit. - Tavaly május végén Sopronban pihentem ki egy év fáradalmait, de úgy is mondhatnám: alkotói szabadságra vonultam. S az egyik éjszakán, talán a jázmin illatától is elbódulva ismét verset írtam - magamat írásra biztatva. Aztán eldöntöttem a címet: Az Úri utca 5. lakói, s egy akkora noteszbe, ami belefér a retikülömbe, írni kezdtem a regényt... Szinte minden városunkban van Úri utca, de egyre kevesebben vannak, akik saját sorsuk „boldog békeidejének" is nevezhető gyerekkoruk apró emlékcserepeit összeillesztve képesek egy új képet adni. Mert a Tatár Rózsa által fölvillantott múltbeli kép a mának és a máról is szól. - Egy házrészben él a két tulajdonos: az alispán és a dzsentri, akik mellé bérlőket költöztetnek... Az Úri utca 5. életét Zsófi, a nyolcéves kislány szemével látjuk... - árul el részleteket regényéről az író. - Mégsem ifjúsági regény ez, inkább egy kor rajza. Mikor szenes vasalót használnak, s a hagymaszárításhoz begyújtanak a kemencébe... Mikor kilencen élnek egy szoba-konyhás lakásban, aztán föltűnik a színen az új tulajdonos, aki pénzért mindenre képes... Az üzenet egyszerű, bár - a csodálatos magyartanárom, Gizi néni kifejezése szerinti „eszmei mondanivaló" - utólag fogalmazódott meg bennem: rendszerek, korok, pártok jöhetnek-mehetnek, de az embernek EMBERNEK kell maradnia. Ú. E Tatár Rózsa, a szegedi ingatlanközvetítő, jogász regényt írt arról, amiről nem beszélhetett , Fotó: Frank Yvette