Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-18 / 270. szám

SZOMBAT, 2006. NOVEMBER 18. • AKTUÁLIS* 3 BÁTYI ZOLTÁN Szembesítették Pénzes Henrietta barátját a lány feltételezett gyilkosával Előkerült egy véres nadrág Arany­kapitány K. Andrást a kihallgatás után rendőrautóval szállították vissza a börtönbe Fotó: Kamok Csaba A Csongrád megyei főügyész és a rendőrség váratlanul ismét kihallgatta K. Andrást. A 15 éves makói fiú éppen egy hónapja ismerte be, hogy ő gyújtotta fel a 18 éves magyarcsanádi Pénzes Henriettát. A döbbenetes bűncselek­mény nyomozását tegnap befejezték. MUNKATÁRSUNKTÓL A Csongrád Megyei Főügyészség vezetője, Lőrinczy György főügyész és Keserű Géza al­ezredes, a megyei főkapitányság kiemelt fő­nyomozója tegnap váratlanul ismét kihall­gatta a Pénzes Henrietta felgyújtásával (meg­ölésével), megerőszakolásával és kirablásával gyanúsított K. Andrást. A 15 éves makói fiú egy hónapja, október 18-án ismerte be, hogy július 20-án Makótól néhány kilométerre, a királyhegyesi úton ő locsolta le benzinnel és gyújtotta fel Pénzes Henriettát. K. András akkor részletes vallomásában azt állította, csak rá akart ijeszteni a lányra, azonban a benzingőz véletlenül berobbant öngyújtója szikrájától, azért gyulladt meg áldozatának a haja és a ruhája. Azt viszont tagadta, hogy a 18 éves magyarcsanádi lányt megerőszakolta és kirabolta volna. A főügyész és a főnyomozó a mintegy há­romórás kihallgatáson azt a gyanút szerette volna alátámasztani, hogy a fiú nemcsak meggyújtotta, hanem megerőszakolta és ki is rabolta Pénzes Henriettát. - K. András továbbra is fenntartja, amit ko­rábbi vallomásában mondott: nem erősza­kolta meg a lányt, és áldozatát nem rabolta ki - nyilatkozta lapunknak Tombácz Tamás, a fiú kirendelt szegedi ügyvédje. A védő hozzá­tette, a rendőrség feltételezése szerint K. András a lány mobiltelefonjával és ékszerei­vel fizetett azért a segédmotorért, amivel a bűncselekmény helyszínén járt, de erre nincs bizonyítéka. K. András még akkor sem bizonytalano­dott el, amikor szembesítették a lány barátjá­val, a 27 éves makói S. Norberttel, valamint közölték vele, hogy az egyik nadrágján talált vérnyomokról a szakértők megállapították, azok Pénzes Henriettától származnak. A négy hónapja előzetes letartóztatásban lévő fiú kisebb szóváltásba keveredett S. Nor­berttal, azt mondta a lány barátjának, hogy „egyszer lekerül a bilincs a kezemről". A vé­res nadrágról pedig kijelentette: nem is azt viselte a bűncselekmény idején, ugyanis amit akkor hordott, elégette. A kihallgatás végén Lőrinczy György és Ke­serű Géza megengedte, hogy a fiú édesanyja, lucus mama dupla hamburgert hozhasson a fiának, aki letartóztatása óta már húsz kilo­grammot hízott. K. Andrást egyébként ezút­tal sem a Szegedi Börtön és Fegyház Dorozs­mai úti épületében, hanem a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányságon hallgatták ki. Angyalkáim, most aztán nincs tovább lazsálás! Nyírjátok gyor­san a füvet, friss mésszel fessétek át, de rögvest a felezővonalat, kerek legyen a pötty a tizenegyes pontnál, feszüljön új háló a kapun, könnyű mennyei szél lengesse a szögletzászlót, mert hamarosan ott mosolyog mellettetek a mennybéli öltözőben, Puskás Ferenc, a mi Öcsi bácsink. Hegyezzétek a fületeket is, de nagyon, mert nemsokára megtudhattok mindent arról, ho­gyan is élte le életét egy igazi pesti vagány, miként lett a kispes­ti grundok maszatos kölykéből minden idők egyik legjobb lab­darúgója. És készítsétek elő a nevetőizmokat is, mert olyan ember költözött hozzátok, aki minden szavát humorba mártot­ta, vidámsággal ölelte át, itt a Földön azokat, akik barátai, is­merősei lehettek. Ha pedig pályára léptek, angyalkáim, a felhők fölött épített stadionban, s úgy hozza a rossz sorsotok, hogy az ellenfél csa­patában jut számotokra hely, ne keseredjetek el. A mi Öcsi bá­csink cselei ellen úgysem találtok hatékony szert. Hátvédsoro­tok, kapusotok se meneküljön gyógyszertárba idegcsillapítóért rimánkodva. Ugyanis a világ rendje már csak az, hogy Öcsi bá­csi lábához odatapad a labda, <5 felpillant, beméri a pontos tá­volságot, s mire ti angyalszárnyaitokkal elé röppenhetnétek, a labda bent táncol a kapuban. Ilyenkor, angyalkáim, már más dolgotok nincs, mint tapsolni. Ünnepelni a mi nemzeti büsz­keségünket, aki dehogy futballista volt, sokkal inkább a labda zseniális művésze, a magyarság nagykövete, védjegy, világ­márka. Mert barangolhatunk mi, magyarok a világ bármely sarká­ban, büszkélkedhetünk kiváló tudósainkkal, művészeinkkel, sportolóinkkal (számuk, elárulom, nem kevés), a görög hal­árus tengernek partján éppen úgy „Puszkászt" rebeg, ha meg­tudja, honnan is érkeztünk, mint a vasalt öltönyében feszítő francia üzletember, vagy a belgiumi cukrászdában fagylaltot kínáló egyiptomi pincér. Magyar mellünk pedig dagad a büsz­keségtől. S ha itthon netán ránk szakad rosszkedvünk tele, felhős, esős a nyár, netán látjuk, hogyan szerencsétlenkednek Öcsi bácsi kései utódai, csak annyit mondunk: Puskás, foci, helsinki olimpia, 84 válogatott mérkőzés, 83 gól, 6:3 Angliában, s máris szaporábban ver a szívünk, egyenesebb a tartásunk, s még azt is elhisszük, na­ná, hogy elhisszük: a magyar igenis győzelemre teremtetett. Ezért aztán, kedves kis angyalok, nagyon óvatosan ám azzal a becsúszó szereléssel! Öcsi bácsit elgáncsolni, megrúgni már­pedig tilos. No, de ilyen csalfaságra úgysincs időtök, hiszen meg kell fújni a mennybéli harsonát, hadd tudja meg Bozsik, Czibor, Kocsis, Lóránt, Zakariás, Hidegkúti, s a többi, már ko­rábban hozzátok igazolt focihősünk: a főnök megérkezett, bíró sporttárs markolhatja a sípot. De mielőtt a legények kifutnak a pályára, súgjátok Öcsi bácsi fülébe: mi, magyarok, soha nem feledjük őket. És tudjuk: mutathatott bármit is az eredmény­jelző Bern városának stadionjában, akaszthattak ezüstérmet a magyarok nyakába, az arany mértékegysége e kis hazában nem karát, hanem csapat, amit Puskás Ferenc vezetett, hun­cut mosollyal arcán, számtalan diadalra. Mikó: Nem lobbiztunk MUNKATÁRSUNKTÓL Visszautasítja Lázár János vásárhelyi polgármester állí­tását Mikó Tivadar, a szege­di orvoscentrum vezetője. A vásárhelyi polgármester la­punk csütörtöki számában azt nyilatkozta, a szegedi or­voscentrum vezetése a vá­sárhelyi kórház ellen lobbizott a minisztérium­ban. - A négy orvoscentrum ve­zetője tárgyalt a tárcánál, valóban lobbiztunk, a mi in­tézményeinkért. Én azt kér­tem, hogy ne száz ággyal, hanem legföljebb ennek fe­lével csökkentsék fekvőbe­teg-ellátásunk kapacitását. De más nem került szóba ­mondta lapunknak Mikó Ti­vadar, a szegedi Szent-Györ­gyi Albert Orvos- és Gyógy­szerésztudományi Centrum vezetője. Hozzátette: „Ez nem az én olvasatom az ügyről, ezek a szikár té­nyek." Mikó Tivadar azt mondta, a biopoliszprogram képvise­letében nemrégiben tárgyalt a vásárhelyi kórház igazga­tójával, Kallai Árpáddal és Lázár János polgármester­rel. Akkor abban maradtak, hogy jó szándékkal viseltet­nek egymás iránt. Ezért sem érti a polgármester megjegy­zését. „A helyzet tényleg nehéz, de kár ellenséget keresni ott, ahol nincs" - véli az orvos­centrum vezetője. Továbbra is bizonytalan a vásárhelyi és a makói kórház jövője Több mint kétezer ágyat számolnak fel LÁZÁR, BÚZÁS. KALLAI ÉS BARATH AZ ÁGYREFORMROL HJ Lázár János vásárhelyi polgármester, országgyűlési képviselő nem tudja, mit tartal­maz a kormány által csütörtö­kön késő este elfogadott kórházreform. Elmondta: sze­rinte csak a súlyponti, kiemel­ten kezelt kórházakról szól az anyag, nem pedig a vásárhe­lyiről vagy a makóiról. Hozzá­tette: a parlamentben tegnap és ma is a költségvetésről vitáz­nak, ezért biztosan nem dönte­nek a kórházakról. Makó polgármestere, országgyűlési képviselője, Búzás Péter el­mondta: a makói térségnek mindenképpen szüksége van egy középkórházra. Búzás biz­tos abban, hogy lesz is ilyen kórháza a városnak. A vásárhe­lyi Erzsébet-kórház főigazgató­ja, Kallai Árpád szerint a kor­mány hezitál, nem tájékoztatja a lakosságot. Kedvező döntés­ben bízik, ugyanakkor hangsú­lyozta: elhatározásuk szerint a jövőben is megmarad a vásár­helyi kórház. Ugyanezt reméli makói kollégája, Baráth Lajos is, aki úgy véli, régóta lehetett számítani az egészségügyi ellá­tórendszer átalakítására. Ép­pen ezért nem egyszerűen ágy­számcsökkentésre, hanem a kórházi struktúra átalakítására is készülnek. A lakosság szük­ségleteihez igazodó ágyszám­mal szeretnének tovább mű­ködni. li. Egyébként nem csupán a makói és a vásárhelyi kórház­nak kell pályáznia, hiszen a deszki és a szentesi kórház ágy­számkapacitásának is csak egy része áll minisztériumi véde­lem alatt - a többi alku tárgya. Elvileg az is megtörténhet, hogy megszűnik a makói vagy a vásárhelyi kórház. A két intézménynek ugyanis - mint várható volt - pályáznia kell a jövőbeni ágyszámkapacitásra a regionális egészségügyi ta­nácshoz, amelyben viszont három megye ellenérdekelt küldöttei vesznek részt. A Csongrád megyét képviselő Nógrádi Zoltán gusz­tustalannak tartja az eljárást. A fideszes politikus szerint az Egész­ségügyi Minisztériumnak kellett volna vállalnia az egyeztetést és a várható konfliktusokat. A dél-alföldi régióban a kormánydöntés értelmében összesen 2200 ágyat kell megszüntetni. MUNKATÁRSAINKTÓL Amint arra számítani lehetett, az egészségügyi törvénytervezet kormány által elfogadott terve­zetében nincs a szakminisztéri­um által kiemelt kórházak kö­zött a makói és a vásárhelyi. Ez azt jelenti, hogy ennek a két in­tézménynek a regionális egész­ségügyi tanácsnál kell egyeztet­nie arról, hogy a jövőben mi­lyen ágyszámmal működhet to­vább. Az Egészségügyi Minisz­térium lapunkhoz elküldött közleményéből kiderül, hogy az új rendszer 2007. január elsejé­vel lép életbe. A benyújtott ágy­számigényekről március végéig kell konszenzusos döntést hoz­ni a Dél-alföldi Regionális Egészségügyi Tanácsnak. En­nek elmaradása esetén az szak­miniszter maga dönt az adott régió normatívájának felosztá­sáról. A dél-alföldi régióban - aho­vá Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye tartozik - ösz­szesen 2200 kórházi ágyat kell felszámolni - tudtuk meg Nóg­rádi Zoltántól, aki a régió kór­házfenntartóiból álló tanács­ban Csongrád megyét képvise­Nógrádi Zoltán nem akart jós­lásokba bocsátkozni azzal kap­csolatban, hogy mekkora ágy­számmal működhet a jövő év­től a makói és a vásárhelyi kór­ház. - Természetesen küzdeni fogok az itteni intézményekért, és ha kell, ebben a megyei közgyűlés tá­mogatására is számíthatok. Ugyanakkor a tanácsban három megye egymással ellentétes érde­keket képviselő küldöttei hozzák meg a döntést, így elvben fennáll­hat annak a veszélye is, hogy ne­künk már nem marad kapacitás, ami az intézménybezárással egyenlő - mondta Nógrádi Zol­tán. A fideszes országgyűlési képviselő gusztustalannak tartja a kormány eljárását. Sze­rinte az Egészségügyi Miniszté­riumnak kellett volna megszer­vezni - szakmai szempontok figyelembe vételével - az érdek­egyeztetés lebonyolítását, illetve vállalni az ebből adódó konfliktusokat. A szaktárcát csak pénzügyi szempontok ve­zetik, nem törődik a döntése nyomán keletkező feszültségek­kel - vélekedett Nógrádi Zol­tán. Hosszú és kacskaringós út vár kórházainkra Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents