Délmagyarország, 2006. november (96. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-02 / 256. szám

12 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2006. NOVEMBER 2. A JOGÁSZ VÁLASZOL Dr. Juhász György Örökölhető az adósság is ? Tisztelt ügyvéd úr! Van egy öcsém, aki meglehetősen önpusztító életet él. Emiatt kapcsolatunk évekkel ezelőtt megromlott, pontosabban felszínessé vált. Most nagyon beteg lett, az orvosok szerint nincs sok esély a gyógyulásra. Persze ez is fáj. de amiatt is aggódom, hogy nagyon sok hitele, tartozása van. Korábban is nekem kellett kifizetni a végrehajtót, nehogy elárverezzék a tanyáját. Félek, ha netán meghal, és hitelezői megtudják, hogy nekem van pénzem, akkor mindenemet elbukhatom. Testvéremet is foglalkoztatja a kérdés, azt mondja, bármit hajlandó aláírni, megtenni, ha az az én érdekemet szolgálja. Elég gondot okozott már eddig is, nem szeretném egy életen át nyögni az adóságait. Tisztelt olvasó! Nem írta le családjukat részletesen, így abban sem vagyok biztos, hogy testvére után ön örökölne. Végrendelet hiányában a testvér csak akkor lesz örökös, ha az örökhagyó után sem leszármazó, sem házastárs nem maradt, és a szülei sem élnek már. Ebben az esetben valóban ön mint a közösszülő leszármazója lenne a törvényes örökös. Az örökhagyó tartozásai hagyatéki tehernek minősülnek, ami az örököst terheli. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 679. § (1) bekezdés szerint: az örökös a ha- • gyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. Ha tehát a „megörökölt" tartozások meghaladják az örökség értékét, akkor azt meghaladóan az örökösnek nem kell saját vagyonával is helytállnia. Önnek mérlegelnie kell testvére vagyonát és tartozásait. Ha a tartozások összege egyértelműen meghaladja a vagyont, akkor azt javaslom, utasítsa vissza az örökséget. Ezt csak az örökség megnyílta után, azaz a halált követően teheti meg, minden különösebb formaság nélkül. Akár a hagyatéki eljárásban a közjegyzőnek is bejelentheti. Ekkor az ön leszármazói, gyerekei lesznek az örökösök. Ha nincsenek vagy ők is visszautasítják az örökséget, akkor a távolabbi rokonak következnek. Az ő teendőjük is ugyanaz. A másik lehetőség, hogy még testvére életében egy kettejük között írásban kötött szerződésben lemondjon az öröklésről. Ha azt akarja, hogy a lemondás az ön leszármazóira is kihasson, akkor ezt kifejezetten bele kell fogalmazni a szerződésbe. Ezt a megoldást nem nagyon ajánlom. Nem veszít semmit, ha vár. Reménykedjünk benne, hogy testvére felépül, és talán átértékeli az életét, rendezi dolgait. Az ember porszem létének sugallata Rónyai Ágnes szentesi születésű, Sándorfalván élő festő kiállítását láthatják az érdeklődők jelenleg a Szentes Városi Könyvtárban. A sándorfalvi festőnő, a Szegvári Alkotókör tagja csupán négy éve rajzol, és három éve fest. Tehetségével berobbant a megye amatőr művészeinek körébe. Rendszeresen részt vesz az országban kiírt pályázatokon, szívesen kihasználja a bizonyítási lehetőségeket. Több zsűrizett, okleveles, illetve különdíjas műve van. Az Amatőr Artium elnevezésű, felmenő rendszerű megmérettetésen tavaly megyei szinten szerepelt. Most látható kiállításának címe: Üzenet. Munkáinak világnézeti elkötelezettsége, mély és átsugárzó hite ad mondanivalót az értő ember számára. Akvarelljein a természet áhítatos tisztelete és szeretete jelenik meg, de ott feszül annak mindenek feletti ereje, és az ember porszem létének sugallata is. A kiállítás november 7-éig megtekinthető. NAGY EDIT MŰVELŐDÉSSZERVEZŐ, SZEGVÁR Rónyai Ágnes (jobbról) a szentesi kiállításon Fotó: DM/DV Tiszta megoldást i Az utcai szólás szabadsága ma még élő valóság. Ennek rendőri biztosítása természetesen pénzbe kerül. Most takarékossági megfontolásokból!?) sokan „bujtogatnak" az utcai vélemény nyilvánítás - azaz az élő, jogerős gyülekezési törvény - ellen. Ez így sunyi megoldás. Vagy áldozzunk pénzt a demokráciára, vagy töröljük el „tisztán", parlamenti úton, egyértelműen a szabadságjogokat! KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Magyar Piéta 1956 Az utóbbi idők egyik legszebb, az 1956-os forradalom és szabadságharc legkifejezőbb, legérthetőbb köztéri szobrát avattuk, szenteltük fel október 8-án a dóm kertjében. Az avatóbeszédet dr. Polner Eörs ügyvéd mondta, a felszentelést dr. Kiss-Rigó László megyés püspök végezte. Tóbiás Klára szegedi szobrászművész Magyar Piéta 1956 című szobrára Michelangelo is elégedetten mosolygott a dóm felett, s e szobrot a reneszánsz művészet nagy alkotója a saját Pietája mellé emelte. Mária - aki Szent István király óta a Magyarok Nagyasszonya - ott fiát, a kereszten meghalt Krisztust tartja ölében, itt a magyar nép szent forradalmának és a „Keresztre feszített Magyarország" jelképét, a nemzetiszínű lyukas zászlót. Megrendítő és magasztos művészi alkotás! Aki ismeri a magyar történelmet - közte a világrengető 56-os forradalmunkat -, és nemzetben gondolkodik, s igazán tiszteli az igaz művészetet, az biztosan így érez a szobor előtti hódolatánál! Mi, szegediek büszkék lehetünk, hogy a „ szobrok városa" ismét gazdagodott egy jeles alkotással, amelynek üzenete világraszóló, s zarándokhellyé válik hamarosan. Büszkeségünk mellett az lenne a méltó, ha a mű költségét mi, közadakozók adnánk össze, hogy ne csak a lelkünk legyen benne! DR. NAGY PÉTER, SZEGED Szeged ismét gazdagodott egy jeles alkotással Rendőrségi információ: csak az eljárás végén A Délmagyarország október 31-i számában „Simicz megütötte Frányót?" címmel cikk jelent meg a címben szereplő két személy tettlegességig fajuló nézeteléréséről. Az írás szerint a Szegedi Rendőrkapitányság az ügyet a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságnak adta át. A cikkben foglaltakkal ellentétben az eljárás jelenleg nem a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, hanem a Szegedi Rendőrkapitányságon folyik garázdaság bűncselekmény megalapozott gyanúja alapján. A keretes cikk végén zárójelben megemlítették, hogy „bővebb felvilágosítást a megyei sajtóreferens a késő délutáni órákban nem tudott adni a konkrét ügyről". Tekintettel arra, hogy folyamatban lévő eljárásról van szó, ráadásul kölcsönös nézeteltérésből adódó konfliktusról, addig, amíg az eljárás megnyugtató módon le nem folyik, információval a nyilvánosság számára nem tudunk szolgálni. Másrészről a keretes cikkben szó van arról is, hogy a két fél között rágalmazási per van folyamatban. Az, hogy ezt követően a megyei sajtóreferens kerül említésre, az olvasóban azt a képzetet keltheti, hogy ezen információ a rendőrségtől származik. Egy „rágalmazási per" olyan eljárás, mely magánindítványra üldözendő, nem a rendőrség kompetenciájába tartozik, így arról nem is állna módunkban nyilatkozni. DR. TUCZAKOV SZILVÁNA R. ŐRNAGY, SAJTÓREFERENS, SZEGED Fotó: Segesvári Csaba Engem is megbántottak! Ha vásárolni megyek a boltba, írok egy listát azokról a dolgokról, amikre szükségem van. Most másfajta listát kellett készítenem. Nehezen tettem, de a hallgatás cinkosságát nem vállalom tovább. Őszintén örültem, hogy kiváló emberek 1956. október 23-a nemzeti ünnepén kitüntetést kaptak. Ezeket a miniszterelnök felterjesztésére a kormány nevében a köztársasági elnök adta át. Azért kaptak kitüntetést, mert tevékenységükkel vagy életútjukkal megbecsülést és tiszteletet szereztek, példát mutattak nekünk, egyszerű embereknek. Elégedettséget és büszkeséget kellene éreznem, hogy vannak még értékek ebben az országban. Vannak olyan nők és férfiak, akik az ország valamennyi polgára számára bizonyságul szolgálnak, hogy érdemes jót és jól csinálni. A kitüntetéseket átadó magas rangú tisztségviselők engem is képviseltek. Kézfogásukban valamennyi egyszerű magyar ember megbecsülése benne volt. Rosszulesett, hogy egyesek eltaszították elismerő, gratuláló jobbomat. Megalázó volt és megbecstelenítő. Naiv módon azt gondoltam, hogy az ország valamennyi polgára gratulálhat nekik. Tévedtem. Az én listám résztvevői megbántottak engem. Megérdemlik, hogy felsoroljam a nevüket. Tersztyánszkyné Vasadi Éva, Borbély István, Homola István, Cseh Imre Márton, Csete István, Koronics József, Pintér Károlyné, Mészáros Gyula. Tudniuk kell, hogy emberségből, nagylelkűségből, szeretetből megbuktak. Bízom benne, hogy nevük olvasásakor legalább a fejüket lehajtják. BAGI LAjOSNÉ, CSONGRÁD Isten engem Mint lelkipásztor, örömmel vettem részt Marosleién az ünnepélyes önkormányzati eskütételen. Örömmel néztem a televízióban Hódmezővásárhely és más települések eskütételét, mert megható esemény volt számomra. Meghatódtam azon, hogy ünnepi ruhába öltözött, tiszteletreméltó emberek sok ember jelenlétében - vállalják lelkiismeretük szerint (a lelkiismeret Isten szava bennünk) embertársaik, településeik szolgálatát. Megható volt, hogy a legtöbben hozzátették: Isten engem úgy segéljen! Meghatódtam és elgondolkodtam azon: milyen szép lenne a világ, ha mindez meg is valósulna. Úgy, amint fogadták, úgy, amint fézus tanítja, a világ Főnökének terve szerint szolgálnák a településeket, az embereket. Akkor nem lennének vérontások. Akkor nem lett volna 1956-ban forradalom. Dr. Marjanucz László egyetemi tanár arról tartott Földeákon előadást, hogy mi vezetett az 1956-os forradalomhoz. Egyértelműen kimutatta, hogy egy idegen hatalom jogtalan elvárásait lelkiismeretük ellenére kiszolgáló emberek magatartása vezetett ide. Az teremtett olyan megalázó helyzeteket emberek ezrei körében, amit már nem tudtak tovább elviselni. Abban reménykedünk, hogy a közelmúltban esküt tett polgármesterek és települési képviselők ezrei komolyan veszik azt, amit eskü alatt ígértek - Isten engem úgy segéljen! lelkiismeretük szerint fognak szolgálni. Alihoz azonban ápolni, erősíteni kell lelkiismeretünket, és vállalni kell az ahhoz való igazodást akkor is, ha az áldozatot jelent. Úgy, amint 1956 hősei vállalták. Úgy, amint Nagy Imre miniszterelnök úr változtatva helytelen magatartásán élete föláldozása árán is lelkiismerete szavára hallgatva védte a magyar népet a legnagyobb hatalommal szemben is. A világ most ezekre az eseményekre figyel. Szűnni nem akaró dicséretáradat hangzott/hangzik el a hősök felé. Ünnepeltek bennünket mindenütt a világon. Ez mind szép és jó, de mellénk állnának-e ugyanezek az emberek, ha hasonló helyzetbe kerülnénk? Tanuljunk az ötven éve történtekből, és ne engedjük, hogy hasonló igazságtalan, megalázó helyzetbe kerüljenek emberek tízezrei. KATONA PÁL, FÖLDEÁK Kecskedal - a görögöknél nem mást jelentett, mint: Tragédia Az Öregszőlők főutcáján haladok, a Tisza-oldalon, s látom, egy negyvenes férfi ugrik ki a kerítésen. Az persze túlzás, hogy ugrik, egyszerűen rálép a méteres dróthálóra - az úgy marad -, egyik kezében valami iratféle, a másik meg az oszlopot markolja. Lassítok, megállok, figyelem a betolakodót, s láss csodát, ismétel emberünk, de most befelé a következő ingatlanra. Odagurulok, megvárom, s kiderül, a villanyórákat olvassa sorban, sietve, úgy, hogy ne is nagyon zavarjon. Meg különben is nem idevalósi - úgy küldték -, és nem tud mindenkihez alkalmazkodni, így hát behatol. Jut eszembe, ha Valerij Berummel késő utóda lenne, nem taposná le a dróthálókat, kilincseket, kerítéseket. A derék szovjet a világon elsőként ugrotta a 2 métert. De vissza emberünkhöz. Azt gondolom, hogy ő is egyszerűen csak ugrana, és kész. Úgyis homokra esne, az arra járó tulajdonos még talán meg is tapsolná, vagy karót húzna, de rögvest. Persze ez a messziről jött is csak egy szolga, aki a külföldi tulajdonos jó pénzét gyűjti minimálbéren. Az jutott eszembe, hogy nem is szolga, hanem rabszolga, de ilyet nem merek mondani, mert ilyen nincs Magyarországon. Amúgy bolond ez a világ, mi meg elviselünk mindent. Egyik nap, nem is túl régen, azt hittem, elromlott a tévénk a kiskonyhában, merthogy össze-vissza beszélt. Ütögettem a tetejét, antennát állítottam, de a rend nem állt helyre, most is rendetlenség van benne. Történt pedig, hogy a derék pénzügyminiszter egyik nap vizitdíjazott, másik nap felejtett, csakhogy fordított sorrendben. Főnöke ennél is tovább ment - bár még maradt -, kioktatta a centiméterekben kisebb elődjét vizitdíj ürügyén, mondván, ne riogasson, nem tudja, mit beszél. Mindezt fél könyökkel a szószékre támaszkodva, hatásos tengeren túli stílusban. Most meg mit mutat a tévénk: azt, hogy kiderült, a miniszter aludt rá egyet, fizess, magyar, fizess, mindent te fizetsz. Itt tartunk 2006 végén, Kecskedal azoknak a millióknak, akik egy életen keresztül fizették - levonták fizetésükből - a vizitdíjat meg mindent. A görögök találták ki a szót, a Kecskedalt, és az nem jelentett mást, mint: Tragédia. MURÁNYI LÁSZLÓ, CSONGRÁD