Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-30 / 254. szám

130 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. OKTÓBER 26. Kellékek egy Molnár Ferenc-előadásban Fantasztikus hálóköntösök a fölturbózott kastélyban Csillogóbb felszín, felhőtlcn­ségre csábítóbb vígság nehezen található manapság. Bevált klasszikus, könnyed színházi bravúr - ilyesmiket ígért a Mol­nár Fcrenc-darab műsorra tű­zése. A szegedi színház produk­ciója azonban minimum bccsa­pós. Ránkfér a könnyed színpadi ak­robatika, az ötletes, szellemes, mosolyogtató, a színésznek jófé­le kihívást jelentő játék, játék a kastélyban - ez kell nekünk most, a természeti ragyogással és társadalmi boriival ránk hajló őszön. Ilyesmire gondoltam és még toboroztam is társakat a várható élvezetre, hiszen a Szegedi Nem­zeti Színház méltán dicsért, idei változatos bemutatóarzenáljából Molnár Ferenc Játék a kastély­ban című vígjátékának premierje jött el az elmúlt hét végén. A színpad minden várakozást kielégített. Molnár Zsuzsa, a díszletek és jelmezek megálmo­dója és „összeszerzöje" az elő­adás főszereplőjévé avanzsált. A múlt századi nagypolgári ízléssel berendezett kastélyszoba min­den darabja a helyén volt, szemet gyönyörködtetett. Ugyanígy a ru­hák, melyek közül két darab kü­lönösen emlékezetes: Annie pri­madonna, azaz Csorba Kata ext­ra hálóköntöse és estélyi öltözé­ke. A nézők - mármint a nők, végtére, mint köztudott, szín­házban mindig ók vannak töb­ben - némán kitombolhatták magukat a nem hétköznapi lát­vány részleteinek irigy kutatásá­ban. Egyikük, nem bírván ntagá­Kovács István, mint Almády, a hősszerclmes, Márton András, mint Türai, a színházi szerző és Csor­ba Kata, mint ifjú primadonna Karnok Csaba val, félhangosan, mintegy önkí­vületben, közölte is: ezt a finom púderrózsaszínt, esküszöm, ki­próbálom! És ezzel kész. A díszlet-jelmez nagy gondosságról és szakérte­lemről árulkodó összhangján túl sok jót nemigen lehet mondani az előadásról. Talán a Szegeden rég nem látott - talán az Üvegci­pőben (szintén Molnár Ferenci, Sipos úrként is emlékezetünk­ben maradt - Kocsis György tu­dott percekre fölmerülni az elő­adás unalomtengeréből és meg­villantani, hogyan lehetett volna a molnári bon mot-kat, apró hu­morcsillámokat nem elfedni, ha­nem kiemelni. Még a mögöttük fölfedezhető embertörténeti feje­zeteket is megsejtetni. Dvorni­csek, a lakáj, aki csak télen al­szik, nyáron épphogy csak né­hány órácskát, feltéve, ha nem a hegyekben, hanem a mediterrán partokon szolgál éppen, s aki mindezekből kifolyólag sokat tud, úgy általában a világról meg emberekről, szóval Dvornicsek lett az egyetlen hús-vér szereplő­je a mostani szegedi előadásnak. A többiek - küzdöttek. Úgy tet­szett, végletesen magukra hagy­va. A rendezőnek - Kalmár Tibor - még a halovány kéznyomát sem lehetett fölfedezni: az elő­adás ritmustalan, vánszorgóan lassú, monoton, statikus; ötlet­telen; a Molnár-darabok kulcs­fontosságú eleme, a dialógus bű­nösen elhanyagolt; a színészek kántálnak, mint valami pénzte­len tévécsatorna huszadrangú magyar hangokkal szinkronizált brazil szappanoperájában. Elismerem, Molnár Ferencet játszani manapság - ehhez szín­házi bátorság kell. Legeslegin­kább azután kiváló színészek kel­lenek hozzá, de az sem árt, ha a rendezőnek eszébe jut róla vala­mi. De mindezek hiányában Molnár Ferencet játszani manap­ság - ehhez nem bátorság kell. Másképpen hívják, ami ehhez kell, főleg ha pénzt is kérnek érte. S. E. LEHET, HOGY TÚL SOK AJÁNDÉK EXTRÁT RAKTUNK BELE? ILCMWOMII:, 11 LÖADOK? INII GHAL t G\M II'IMONV ROI AIÓNAOAH? ÖNDÖNTlíT! A vi U vo :wo HI : MI >«I KI nvi ::/i imt VÁLOGATHAT AIANUFK EXTRÁKAT IHO OOO I T I HU KI II N HAFIIW) INKÁI 1111 GY VKO I I '•.'! Hl INI AKM >R A/ $40 AKAI l't MUiKAI'l IAIJA, IGT MINŐKI I MOHI 11 MAM 4 990 000 f I ÉRT A/ ÖNf 11 HL I HU,,'II II Hí 111 KI Hl I.KI MAMKAKI Hl \KI Hl 'ttINKI I METCAR 2000 KFT. 6728 SZEGED, ALGYÓI ÚT 85., TEL./FAX: 62/ 425 481. METCAR@AXELERO.HU Requiem a nyitó koncerten MUNKATÁRSUNKTÓL Dvorák Requiemje csendül fel ma este fél 8-tól a Szegedi Nem­zeti Színházban, a Filharmónia Kht. szezonnyitó koncertjén. A Párizsban élő Fürst János kar­mester betegsége miatt a szegedi szimfonikusok igazgató-karna­gya, Gyüdi Sándor dirigálja az együttest és a közreműködő Vászy Viktor Kórust. A hagyomá­nyos halottak napi koncert szó­listái: Wittinger Gertrúd (szop­rán), Meláth Andrea (alt), Wend­ler Attila (tenor) és Szvétek Lász­ló (basszus). Az 1884-ben komponált Sta­bat Mater hihetetlen sikere után Dvorák számos külföldi felkérést kapott hasonló, nagy­szabású vokális művek írására. A kompozíciók elkészültek, azonban elégedetlen volt velük, ezért úgy határozott, önmaga számára, s nem megrendelésre zenésíti meg a halotti mise ha­gyományos szövegrészeit. A kompozíciós munka 1890. ja­nuár l-jétől október 31-éig tar­tott, s a mű először a Birmin­ghami Zenei Fesztiválon csen­dült fel, 1891. október 9-én. Dvorák Requiemje elsősorban nem liturgikus, hanem koncert­termi megszólaltatásra készült, a szertartás rendje és tartalma azonban természetesen részben a zenei forma alapjává is vált. A ma esti koncertnek különös aktualitást ad Gregor József halá­la. A Kossuth-díjas basszista sokszor fellépett a korábbi évek­ben a halottak napi koncerten, amikor mindig valamelyik nagy zeneszerző, Mozart, Donizetti, Verdi vagy Brahms Requiemjét tűzték műsorra a szimfonikusok a nagyszínházban. TM // • •• Jovore jon a Macskafogó 2. A Macskafogó-folytatás főszereplője Stanley, az újságíró egér, de a vi­lág megmentéséhez Grabovszkyra is szükség van. A rajzfilm rendező­je, Ternovszky Béla (képünkön) elmondta: a magyar animációs tehet­ségeket szerette volna összeverbuválni a második részhez, de csalód­nia kellett. Vallja: a Macskafogót létrehozni kegyelmi pillanat volt. Jövő év karácsonyán kerül mo­zikba a Macskafogó második ré­sze. A kultuszrajzfilmmé vált macska-egér harc rendezője, Ter­novszky Béla a szegedi animáci­ós napok vendége volt. Stanley, a szenzációhajhász - A második rész főszereplője Stanley, az újságíró egér, aki né­mi szenzációval szeretne szolgál­ni olvasói számára. Az eltűnt misszionáriust, Livingstone-t kutatja fel, de rálel egy pacifiká­latlan vadmacska törzsre is. Gra­bovszkynak a folytatásban kis szerep jut, csupán a világot kell megmentenie. Mindenki őt kö­veteli, mert némi nehézségek tá­madnak a macskafogó beindítá­sával - árulta el a történet egy ré­szét a rendező, aki azonban a női főszereplőről nem akart beszélni. A rajzfilm hősei, akárcsak a nézők, az első rész óta húsz évet öregedtek. Az alkotók azonban attól az eredeti elképzeléstől, hogy ez mindenkin mély nyomot hagyjon, eltértek, mert néhány figura esetében a felismerhetősé­get kockáztatták. Grabovszky persze változott. A „homloka magasabbra kopott", borostát vi­sel, és ha lehet, még rezignál­tabb, mint húsz évvel ezelőtt. Még egy bőrt az egerekről A második részt ugyan már az első után kérte a közönség, de a Macskafogó-stáb ellenállt. Mert a folytatások általában nem sike­rülnek, és nem akarták, hogy bárki úgy érezze: még egy bőrt le­húznak az egerekről. - Tulajdon­képpen ezt most sem akarjuk, csak túl gyengének bizonyul­tunk. Bénítólag hat a nagy elvá­rás és várakozás. De most még viszonylag nyugodtan alszom. Kinek a véleményét kérte ki az alakok, a cselekmény alakítása­kor - kérdeztük Ternovszkyt, aki többek között a Mézga Aladár kü­lönös kalandjait is jegyzi. El­mondta, hogy a rajzfilmek alko­tásakor főként a szakmának és a kollégáknak - Nepp Józsefnek, Dargay Attilának, Jankovics Marcellnak, Gémes Józsefnek ­akarta megmutatni az ötleteit, a tehetségét. Ha ugyanis mindnyá­juknak tetszik valami, akkor az vélhetően a közönség tetszését is elnyeri. Ahogy Nepp szokta mondani, történelmileg így alakult - vála­szolta arra a kérdésre, miért lett rajzfilmes. Erre a területre egyéb­ként a képzőművészeti vagy a fil­mes-fotós vonalról kerültek az alkotók, Ternovszky az előbbiről. - Jó munka, jó társaság volt, és nem utolsósorban akkoriban jó kereseti lehetőség is. Akkor ha nem is éhező, de nem túl jól ellá­tott pesti rajztanárokkal Dunát lehetett rekeszteni. Rajzfilmes pedig volt körülbelül negyven. Történelmileg alakult Ma ugyan többen vannak, de legtöbbjük német, francia, angol bérmunkából él, vagy külföldön, „az animáció névtelen katonája­ként" keresi a kenyerét. Vannak ugyan kitörési pontok, de a meg­jelenési lehetőségek redukáltak. A televíziók például kivonultak ebből a műfajból, nincs megren­delés. A rendező ezért is szerette volna az elmúlt években felnőtt magyar animációs tehetségeket egy nagyobb lélegzetű, magyar produkcióban összeverbuválni, tisztességes jövedelemhez juttat­ni, „és a közös együttalkotás örö­mét még egyszer érezni, amit olyan kegyelmi pillanatokban ér­zett az ember, mint amilyen pél­dául a Macskafogó volt". Csalód­nia kellett, mert senkinek nem dobogtatta meg a szívét, hogy magyar produkcióban vehetne részt. - A magyar stúdiók rááll­tak a bérmunkára. Akik itt dol­goznak, nem reszkírozták, hogy otthagyják a státusukat és folya­matos munkájukat. Úgyhogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy szép számban foglalkoztatunk külföldi munkatársakat. GONDA ZSUZSANNA SAFRANEK NAGY DOBÁS VOLT Nyilván nem a négy patkány a leg­pozitívabb szereplő, de négy zse­niális színész marháskodása mi­att szeretni kell őket - mondta Ternovszky, amikor a szereplők iránti érzelmeiről faggattuk. ­Grabovszky a legkevésbé színes egyénség Safranek Haumann Pé­ter hangjával nagy dobás volt. Ezekről most sem lehetett lemon­dani. Mikor melyiket rajzolom és melyik megy legjobban, az a ked­venc figurám. Fotó: Segesvári Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents