Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-27 / 252. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR* PÉNTEK, 2006. OKTÓBER 27. A volt képviselőt és barátait a Mount Everestet megmászó Erőss Zsolt vezette a csúcsra Makrai meghódította a Mont Blanc-t A szegedi Makrai László hat fővárosi barátjával és a Hima­láját meghódító Erőss Zsolttal vágott neki, hogy megmássza Európa legmagasabb hegyét, a Mont Blanc-t. A csúcsig vezető „úton" sokszor kerültek élet­veszélybe. Még a visszafordulás ötlete is föl-fölvillant, de végül ­nem adták fel. Öten feljutottak Európa tetejére, ahol a volt kép­viselő kitűzte a magyar és a Fidcsz-zászlót. - Hogy miért szántam rá ma­gam, vagy mi értelme van egy ilyen túrának? - kérdez vissza Makrai László. - Soroljam? A 4810 méter magas Mont Blanc megmászása, feljutni a csúcsra, nagy kihívás. És a kíváncsiság is hajtott. Tudni akartam, képes vagyok-e megmászni, és az is ér­dekelt, milyen Európa tetejéről szétnézni. A volt fideszes szegedi önkor­mányzati képviselő az extrém sportokat hozzá hasonlóan kedvelő barátaival még az év elején döntött úgy, hogy felka­paszkodik Európa legmagasabb hegycsúcsára. Az expedíciót eredetileg szeptemberre tervez­ték, de az indulást a kedvezőt­len időjárás miatt idegenveze­tőjük, a Himalája legmagasabb hegyét, a Mount Everest 8850 méteres csúcsát megmászó Eróss Zsolt tanácsára három héttel, október elejére elhalasz­tották. Franciaországból, az 1000 mé­ter magasan fekvő Chamonix vá­rosából, mínusz húszfokos hi­degben, szikrázó napsütésben vágtak neki az útnak. Balszeren­cséjükre műszaki okokból éppen akkor nem járt az egyébként 2880 méter magasságig közleke­dő helyi kisvonat, így azt a sza­kaszt is gyalog tették meg. A csa­pat egyik tagja kiújuló térdsérü­lése miatt 3000-nél kiszállt, őt ketten 800 méterrel feljebb kö­vették. Náluk oxigénhiány és fi­zikai fáradtság lépett fel. - Zsolttal együtt öten marad­FIGYELMEZTETÉS A VILÁGHÁLÓN £ „A Mont Blanc-túra megköveteli a magashegyi jártasságot, a vezetőt, a megfelelő felszerelést, és az út­nak meg így is vannak veszélyes részei, a sziklaomlások pedig foly­tonos rizikót jelentenek." tunk. Az első éjszakát egyébként 2800, a másodikat 3800 méter magasan, fűtetlen menedékhá­zakban töltöttük, hálózsákokban aludtunk. Az induló felszerelé­sünk 35 kilót nyomott, a végén már fogkeféinktől is megszaba­dultunk. A pulzusunk nyugalmi állapotban is 100-120 volt, igazi pihenésről, alvásról tehát nem nagyon lehetett szó - meséli az eddig „csak" Erdélyben, 2000 méteres hegyeket megmászó Makrai László. Nagyon meredek, 45 fokos, sziklás, majd havas, jeges hegy­oldalon, egymáshoz kötözve ka­paszkodtak egyre feljebb. Makrai volt az utolsó, a sort Erőss Zsolt vezette. Négy méterre voltak egymástól. Itt-ott kőomlás nehe­zítette haladásukat. A kötelező felszerelésen kívül ekkor már csak a „vízgyártó", a jég és hó fel­olvasztására alkalmas eszköz volt náluk, no meg némi csoko­ládé és müzli. Az egykori képviselő nem tit­kolja, egy-egy szakaszon halálfé­lelmük volt. Egymást kérdezget­ték, miért vágtak neki. „Persze" az is megfordult a fejükben, hogy „vissza kéne fordulni". De foly­tatták... Volt olyan része az út­nak, amikor 200 méteres függő­leges sziklafalon kapaszkodtak felfelé. Nem mertek lenézni. Pa­rányi sziklahasadékokba dugták be a kezüket, az oxigénhiány mi­att minden centiméterért meg­küzdöttek. Még egy apró megin­gás is teljesen kimerítette őket, ilyenkor megálltak pár percre pi­henni. 4000 méterről indultak a végső rohamra, ami 6 órát tartott. - A legfélelmetesebb az utolsó kétszáz méter volt. Harminc centiméter keskeny „ösvény" vezetett a csúcsra, jobbról és balról több száz méter mély sza­kadék tátongott. Zsolt felhívta a figyelmünket, hogy ha vala­melyikünk megcsúszik és lezu­han az egyik oldalon, a mellette lévőnek azonnal le kell vetnie magát a másik oldalon. Az egyensúly miatt. Jó, hogy nem kellett megtenni - mondja még mindig az átéltek hatása alatt az amatőr hegymászó Makrai László. A mintegy 2-3 méter széles és ugyanennyi hosszú csúcson, va­gyis a sapkán összeölelkeztek, le­dobálták magukról a felesleges ruhákat, Makrai kitűzte a ma­gyar és a Fidesz-zászlót, integet­tek a közelben repdeső helikop­terek és egy kis repülő utasainak, a jó látási viszonyoknak köszön­hetően gyönyörködtek a panorá­A FEHER HÖLGY /í A Mont Blanc vagy Monté Bianco, azaz a Fehér hegy Nyugat-Európa legmagasabb hegye. Az Alpoknak ezt a csúcsát a franciák La Dame Blanche. A fehér hölgy néven is is­merik. Magassága 4808 méter, de ez a hóesés, az időjárás, illetve a jégsapka mozgásának függvényé­ben néhány métert változik. A hegy a francia Haute-Savoie és az olasz Valle d'Aosta régió között fekszik. A csúcs helye vitatott, mindkét országban sokan gondol­ják, a saját területükön van. A Franciaország és a Szardíniai Ki­rályság közti 1861-es szerződés szerint a határ a Mont Blanc leg­magasabb pontján van, ám a fran­cia térképek gyakran mégsem en­nek alapján jelölik a határt. A két legismertebb város a Mont Blanc közelében a francia Chamonix (az első téli olimpia színhelye, 1924-ben), illetve az olasz oldalon az Aosta völgyben Courmayeur. A két város közt fut a 11,6 kilométer hosszú, 1957 és 1965 között épí­tett Mont Blanc Alagút, az egyik legfontosabb Alpokat keresztező útvonalon. mában, majd 20 perc után a zászlókat magukhoz véve elin­dultak visszafelé. A lefelé vezető út még félelme­tesebb volt... - Felfelé is és lefelé haladva is az járt a fejemben, amit Zsolt mondott: „Csak a következő lé­pésre gondolj! Csak egyetlen lé­pésre koncentrálj! Az azt követő még ne érdekeljen! Ha nem így teszel, elveszel!" Követtem a ta­nácsát. Az út alatt kikapcsoltam mindent, és ez nagyon jól jött a számomra kudarccal végződő vá­lasztás után. Akkor nagyon csa­lódott, végtelenül elkeseredett voltam - árul el olyasmit, ami szorosan nem is függ össze a tú­rával, neki mégis fontos elmon­dani. Még megemlíti, hogy már a Kilimandzsáró megmászásán gondolkodik. Makrai Lászlónak eszébe jut, hogy valamiről még nem beszélt. A tenyerét mutatva mondja, hogy teljesen kiszárad­va érkeztek meg kiindulási he­lyükre. Azonnal felhajtott há­romliternyi folyadékot, amit a teste az utolsó cseppig felhasz­nált. OLÁH ZOLTÁN 1786. AUGUSZTUS 8-ÁTÓL NAPJAINKIG A Mont Blanc-t - a feljegyzések szerint - először Jacques Balmat és Mic­hel Paccard doktor mászta meg. 1786. augusztus 8-án. A Horace-Bénédict de Saussure kezdeményezte expedíciót a modern hegymászás kezdetének tekintik. Az első nő, aki elérte a csúcsot Marié Paradis volt 1808-ban. The­odore Roosevelt amerikai elnök a mézeshetei alatt vezetett expedíciót a Mont Blanc csúcsára. A Mont Blanc minden évben áldozatokat is szed. A turistaszezon csúcsán, általában augusztus körül a hegyimentő-szolgálat­nak egy-egy hétvégén 12 alkalommal kell a hegy bejárt útjain bajba jutot­tak segítségére sietnie. Eredetvédelem - ujjlenyomattal, két tanúval Egy szegedi hajléktalan, akinek CD-je jelent meg Hajléktalanok, akiknek nyomtatásban jelennek meg művei, sokan léteznek. Olyan hajléktalan viszont, akinek CD-je van - mindössze egy. Nemcsak Szegeden, valószínűleg országosan is csak Kovács Istvánnak jutott eszébe az ötlet: írásait dedikált CD-n terjesz­teni. Hogyan kezdődött? Ülünk a Propeller sörözőben, és Kovács István meséli az életét. - Két éve kezdtem el írni. Sze­gedi kocsmákban alkotok, a Propeller az egyik törzshelyem..Legföljebb piko­ló sört fogyasztok, esetleg egy kisfröcs­csöt, és írok - mutatja a barna spirál­füzetet. Tele is van az versekkel, rímes prózával. Két okból is ír Kovács úr. Egyik az, hogy úgy érzi, írnia kell - ez magától értetődő -, a másik: szeretné kiegészíteni alkalmi munkákkal szer­zett szűkös jövedelmét. Ez még in­kább magától értetődő. Amit leír, elvi­szi egy magánstúdióba, felolvassa, föl­veszik,'a sokszorosítást ő maga végzi, internetkávézóban. - Régebben legépeltettem az „anya­got", de mindig sok hiba maradt ben­ne, ezért inkább így hagyom, kézirat­ban - mutatja a füzetet. Johban meg­nézve észleljük: az ujjlenyomatok, amelyeket előbb még a hajlékta­lan-életformából adódó kényszerű ve­lejáróknak véltünk, nagyon is szándé­kosak. - így hitelesítem a műveket ­mondja Kovács István. - És nem csak így: két tanúval aláíratom, hogy ők lát­ták, jelenlétükben készültek. Védeni kell a műveket a plagizálók ellen. Hi­szen ha CD-re kerültek, onnantól bár­ki eltulajdoníthatja őket, mondhatja, ő találta ki a szövegeket - mondja a szer­ző. Ha túlbiztosításra gondolunk sza­vai hallatán, akkor csak igyekezzünk beleélni magunkat egy olyan ember helyzetébe, akinek minden vagyona el­fér a mindig, mindenhová magával hordott fekete táskában. 99 Már tartottam fölolvasást is társaimnak a műveimből, a szállón. Kovács István A szegedi hangoskönyvírónak sosem volt otthona. Állami gondozottként ne­velkedett, s mióta elérte a nagykorúsá­got, albérletről albérletre, munkásszál­lásról munkásszállásra vándorol. Évek óta a szegedi hajléktalanszálló lakója. Dolgozott az egykori Délépnél, tevé­kenykedett Pesten is mint segédmun­kás. Jelenleg munkanélküli, azaz alkal­mi munkákból él. - Már tartottam fölolvasást is tár­saimnak a műveimből, a szállón ­mondja. - Mit szólnak hozzá, hogy igazi CD-m van? Magához a tényhez semmit. A szövegeket szellemesnek, jópofának tartják. Egy haverom, négy­diplomás, azt mondta: csak így tovább. Mennyire sikerült Kovács Istvánnak kiegészítenie műveivel jövedelmét? Egyelőre nem túlzottan, a CD-zés in­kább viszi, mint hozza a pénzt. - El­vállalok minden munkát, legyen akár építőipari, akár kertásás, és így to­vább. Újszegeden volt egy ember, any­nyira megbízott bennem, hogy a mun­ka idejére kulcsot adott a házhoz ­mondja. Láthatólag ennek is nagyon örül - holott az örökkévalósághoz sze­retne kulcsot kapni. ECS. LUFISZÜRET, GÉPPISZTOLLYAL ^ Angyalszárnyak; Kultúrdisznók: Lufiszü­ret, géppisztollyal - néhány cím a bar­na spirálfüzetben foglalt írások közül. Egy kétségbeesett ember segélykiáltá­sai? Lehet, hogy meg kellene mondani Kovács Istvánnak, inkább próbálja fél­retenni kis keresetéből, amit a CD-kre költ? Lehet - de az sem lehetetlen, hogy ez tartja életben. És különben is ­hallottuk -, amit ír, sokaknak tetszik. Aki jót akar cselekedni, vegyen tőle CD-t. Kovács István nyomtatás helyett CD-n terjeszti írásait Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents