Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-27 / 252. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. OKTÓBER 26. Szamárhoz szocializálódik a hazai birka, ott szamár sincsen Az okosabb, írországi kapitalizmusról tük, merre találjuk azt a bizonyost. Kedvességtől eltelve igazított útba bennünket, az ajtajáig kísérve is, pedig láthatta rajtanunk, nem enni akarunk. Kicsike körben mozogtunk akkor is, ha körbeutaztuk az országot. A változatos étrend úgy állt csak rendelkezésünkre, hogy ugyanabból a készletből mást-mást választottunk. Én például halnapokat tartottam. Lazacot ettem, hogy itthoni koleszterin-fertőzetem enyhüljön kicsikét. Sajnálni szoktuk viszont az itthonról odavetődött vendégmunkás fölszolgálókat, mert nekik egész szezonra jutott ugyanaz a választék. A minimálbéres kizsákmányolásuk így is sokszorosan fölébe hágott a hazai keresetnek. Nemzedékek jussa Sorra láthattuk azokat az alacsony építésű házakat tanyákon és városokban is, amelyeket itthon nem győzök szapulni. Eddig amerikai mintáj únak tituláltam őket, de vagy a nagy globalizáció vitte el oda is őket, vagy ott voltak őshonosak. Árvizektől-belvizektől mindenesetre ott nem kell tartaniuk, létjogosultságuk egy szavazattal többet kapott. Mégis régebbinek tartjuk az ottani divatot, mert némelyikből utcára szóló dohszagok is terjedeztek. Akkor még föltehetően nem találták föl a pádimentumok szigetelését, amikor azok a házak épültek. Mindenre kíváncsi idegenként igyekeztük belesni a fényes kirakatházak udvaraiba is. Na, néha egy csapásra otthon éreztük magukat, akkora volt a kupleráj. Vagy annál is nagyobb. Csak azért mondom, hogy teljesen hasra ne terüljünk előttük. Emlegettem az elején a Balatont, hadd szóljak róla is néhány keresetlen szót. Évtizedek tapasztalata beszél belőlünk, és aggodalmaink nőttön-nőnek. Az öregátkos vége felé annyi volt itt a minden ideológiai szorításból kibújni akaró igyekezet, mozdulni alig lehetett az utcákon. Most? Kezdünk elférni. Ahol zöldséges volt, most semmi. Ahol ajándék-bóvlik sorakoztak, ott is alig van kettő. Istenem, csak nem az adóhivatal áldásait élik át itt is? Széplakon az újságírók paradicsomát akkora gaz verte föl, annál nagyobb már kukoricában se képzelhető el. Négy nagyszerű épületből kettő vegetál még, leginkább német tinédzserekkel töltekezve, a két nagyobbik viszont évek óta ebek harmincadján. Az egykor jql fölszerelt kempingek mellett elhaladván sóhajtottam el magamat: micsoda értékek pusztulnak itt! Még egy kicsit romlania kell mindennek, hogy olcsón el lehessen kótyavetyélni nemzedékek jussát? Odakint ilyesmit se láttunk. HORVÁTH DEZSŐ Addig-addig bócorog az emberfia a nagyvilágban, amíg azon kapja magát, ennyivel is többet tud meg az otthoni világról. Megtudja például, kapitalizmusból is legalább kétféle van. Az egyik ilyen, a másik olyan. Az ilyen hajszálra olyan, mint a mienk. Egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan. Mielőtt becsavarodnánk, ahogy a mezftlábos észjáráshoz illik, elmondom inkább, a mienk azért lett ilyen, mert negyvenvalahány évig megátalkodott hittel alapoztuk a szocializmust, ahogy a vicc is mondja. Kimondom, bár a prasnyaságokat szívcsen kerülöm: finggal akartunk tojást fösteni. Közben szépen hagytuk porrá válni a letagadhatatlan értékeinket. Magyar virtus. Az ír kapitalizmust az olyanok közé szoktuk sorolni. Az unió legnagyobbat lépni tudó országa lett hirtelen. A nyáron alkalmunk volt belepislantani nyalka tíz napig. Döglesztő nyarat hagytunk itt, ott olyan időt találtunk, amilyen hazaérkezésünk után itthon fogadott bennünket. Nem is olyan sokkal előtte sírt és ritt az egész Balaton, meg a turizmusra kalibrált nemzettest, ott vígan élték a megszokott módit. Az itthoniakban az vitte a főszólamot, hogy kevés vendégéjszakát töltenek nálunk az idegenek, ott eleve erre rendezkedtek be. Ha mi itthon nem csupán a Balatonnal, meg egynéhány kiemelt üdülőhelyünkkel akarnánk etetni a külföldit, hanem mi is körbeutaztatnánk velük az országot, mondjuk a Kőszeg-Somló-Magyarpolány-Tihany-Székesfehérvár-Budapest-EgcrAggtelek útvonalon, elkajszulva egy kicsit Debrccen-Kecskemét-Szegcd felé is. Ha cigánygyerekek potyognának az égből, akkor is megélnénk. Egy másik szempont az olyan javára. Ott azt vallják, nem engedhetik meg maguknak, hogy a vendég ne a lehető legjobbat kapja. Ezt avattuk az okos kapitalizmus első tételévé. A harácsoló változatot hagytuk el arra a rövid időre, ide csöppentünk vissza, és még mindig a kőműves szakmánál maradva - változatlanul azt valljuk, csak addig tartsd a keményt, fiam, amig a gazda kifizeti az árát. Aki vállalkozásba bele mer vágni, meggazdagodni akar, de azonnal. Kismillió marha Itthon a teljes letargia fog el bennünket, ha pusztuló falvainkon megyünk át. Ott? Az ország tele van hintve tanyával. A kősziklákon is virágzik a tanya. Micsoda falvak, és micsoda tanyák! Hogyan csinálják? Pár mondatot az is megér, amit lá'ttunk belőle. Nálunk avval kezdődött a legújabb új világ, hogy kiirtották a tejelő teheneket. Közben föltalálta a tejipar azt a tejet, amelyhez talán tehén se kell. Hergelődtem már valamikor régen, hogy megszerkesztették odakint a műtehénkét, ehhez már ilyen se kell. Hogy mit iszunk reggelenkint, száz tudós se tudná megfejteni, ha agyuk teljes kapacitását egybekapcsolnák, akkor se. Ott pedig? A kősziklákkal borított legelőkről letakarították a köveket, kerítéseket raktak belőle, és mögötte legeli a füvet a kismillió marha, meg a sok millió birka. Mindjárt a tanya mellett. Egy picinyke kitérő itt is, közgazdasági töltet nélkül. Nálunk a leendő bürgepaprikás összebújik, mint a birka, az ottani beteríti az egész legelőt. Akkora rejtély ez, valamit ki kellett találnunk rá. A mieinkre puli vigyáz, és az már az apró báránynak tudtára adja, hogy rendnek muszáj lenni. Szamárhoz is szocializálódik a hazai birka, ott szamár sincsen. Pihegtető meleg se szokott ott lenni, amikor a mieink egymás árnyékába dugják be butácska fejüket. Előjött szorgalom Vissza a számok világához. Nálunk azt tartotta a vendéglátó bölcsesség, minél lassúbb a kiszolgálás, annál többet fogyaszt a vendég italból. Ott meg? Villámgyorsan kiszolgálják, hogy hamarabb jöhessen a másik. Igaz, ehhez szívesen toboroznak a mi köreinkben nevelkedett fölszolgálókat az internetes világhálón, minimálbéren, kutricás szálláshelyen, az emberi bőrszínek szinte szivárványos készletéből válogatva. Akiknek a vérében van a szorgalom. Odakint elő is jön, legföljebb itthon marad rejtve. Szokásaink szerint még indulás előtt külön raktuk a természeti szükségleteinkhez nélkülözhetetlen centeket. Tudtuk, hogyne tudtuk volna, a pénznek nincsen szaga, csak az illemhelyeinknek, de az förtelmes. Ott? Kénytelenek voltunk másra költeni az aprót is, mert fizetnünk érte sehol nem kellett. 99 Itthon a teljes letargia fog el bennünket, ha pusztuló falvainkon megyünk át. Ott ? Az ország tele van hintve tanyával. A kősziklákon is virágzik a tanya. Ezzel szemben viszont patikatisztaság mindenhol. Beténfereghettünk a legelőkelőbb étterembe is, és amikor elénk libbent a pincérek tündére, megkérdezhetA szerző felvétele Whisky-múzeum Middletonban - szegedi turistákkal fafigura, amiért 1500 eurót is elkérnek. - Az a figura ér a legtöbbet, amely nagyon sok törékeny alkatrészből áll, és csak aprólékos munkával lehet felmatricázni - teszi hozzá a kétgyermekes családapa, aki magát megszállott gyűjtőnek titulálja. Úgy saccolja: míg Németországban egymillió gyűjtő van, addig itthon közel tízezer. Ennél sokkal többen vannak, akikről nem tudnak, pedig igen nagy a kollekciójuk. Ilyennek számít a szegedi Madách-iskolába járó Faragó Bálint is, aki ezer darabra teszi az autók, állatok, mesefigurák sokaságát a polcán és a dobozokban. Keresztanyjának, Sepp Angelikának annyira tetszenek a tojás alakú vitrinek és terepasztalok, hogy fotókat is készít. Fauszt Márton szerint külön tervezőcsoport találja ki, mi kerüljön a csokikba. Az elmés szerkezeteket aztán Európa minden táján csomagolják többek között Csongrádon is volt összeszerelő részleg. Arra azonban gondosan ügyelnek főként az orgazdák miatt -, hogy egy sorozatot legalább Európa négy pontján rakjanak öszsze. Hamisítják is a ritka alkatÚTMUTATÓK ALBUMBAN H A rekorder gyűjteményéből 400 darab figura hiányzik. A kedvencei azonban hiánytalanul megvannak: 1983-ból a tapsi teknősök, a rózsaszín párduc kollekció és a fémöntvényből készült korok harcosai féltve őrzött kincsek. Ki hinné: néha a figurák értékét is meghaladják azok az összerakás! útmutatók, melyek a legtöbb háztartásban a hulladékgyűjtőbe kerülnek. Fauszt Márton ezeket is albumban tartja. részeket és azokat a korlátozott számban kiadott maketteket, amiért a gyűjtők megvesznek. A Guinness-rekorder elárulja, nem is olyan régen a legnagyobb biznisz volt Pumukli esernyőjét koppintani. A kis.bozontos fejről általában letört az esernyő és elveszett. így pedig már nem ért a kedves torzonborz háromszázezer forintot. CS. GÁT LÁSZLÓ Nagy biznisz volt Pumukli esernyőjét koppintani Tojásos Guinness-rekord: nyolcezer kinderfigura Ki gondolná, hogy nemrégiben az egyik legnagyobb üzlet volt a csokitojásban található mesefigurák közül Pumukli esernyőjét hamisítani? A magyar figuragyűjtő Guinness-rekorder szezonálisan báromszáz tojást vásárol. Nyolcczrcs eredeti kollekciója - ami Szegeden látható - a világon a legnagyobb. A világ legnagyobb kinderfigura-gyújteménye egy magyar fiatalemberé. A 38 éves Fauszt Márton húsz éve kategorizálja, csereberéli, veszi, űzi-hajtja a megjelenő figurákat. Nyolcezres palettája egyedülálló és 1996 óta Guinness-rekord. A kereskedelmi és protokoll diplomás budapesti férfi tíz éve rendezte meg első kiállítását, ami azóta bejárta a világot. A gyűjtemény most először látható Szegeden, a Százszorszép Gyermekházban. - Ez itt Spongyabob, ez meg a Hihetetlen család - talál rá kedvenceire Révész Krisztina a kiállított darabok között. Barátja, Böjti Gábor szívét a focizó Törpök és a Frédi-Béni sorozat dobogtatja meg. Fauszt űr azt a taktikát követi, hogy szeptemberben, karácsony előtt és tavasszal megvesz négy-öt karton tojást. Azt mondja: a háromszáz darab nyolcvan százaléka különböző, de a hiányzó részért nagyon meg kell küzdeni. Bolhapiacra jár, felveszi a hazai komoly gyűjtőkkel a kapcsolatot, és átböngészi a Németországban alkalmanként kiadott nyolcszáz oldalas katalógust. Ebben szerepel olyan hetvenes évekbeli Révész Krisztina szinte mindegyik figurát szemügyre vette Fotó: Karnok Csaba