Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-26 / 251. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2006. OKTÓBER 26. Animációk a Grand Caféban A szegedi Grand Caféban harmadszorra rendezik meg pénteken és szombaton az animáció világnapjához kapcsolódó animációs napokat. A hagyományokat folytatva ritkán vagy alig látható nemzetközi és magyar animációs csemegéket vetítenek a szegedi Grand Caféban. Pénteken 17 órától bemutatják a Balázs Béla-díjas Tóth Pál „Paja" szakmai vezetésével készített animációs filmecskéket. Az ismert szegedi animációs művész az idén nyáron az MMKA és NKA támogatásával 3D animációs nyári tábort tartott a technika művészi felhasználása iránt érdeklődő fiatalok számára. A táborban kilenc filmecske született, ezek bemutatása után Tóth Pállal és az alkotókkal rendeznek beszélgetést. 18 órakor válogatás kezdődik Túri Norstein, „az animáció orosz mesterének" filmjeiből. 19 órakor kezdődik a közönségtalálkozó a populáris magyar animáció mesterével, Ternovszky Bélával, akinek a nevéhez olyan sikerfilmek fűződnek, mint a Mézga Aladár különös kalandjai és a Kérem a következőt sorozat, a Macskafogó, amit 21 órától le is vetítenek. Szombaton az animáció világnapján 17 órától Miyazaki Hayao A vándorló palota című filmjét vetítik a Grand Caféban, majd 19 órától Animáció és képzőművészet címmel Orosz Istvánnal találkozhat a közönség. Orosz számára a ceruza, grafit, papír és festék anyag egy filozófiai világszemlélet formába öntéséhez. A sokoldalú művészt a „nem tiltott határátlépésekről" faggatják majd. Állólámpa, zsúrkocsi és régi bútorok az Ecseriröl Játék a kastélyban Szegeden Elegáns kastélyszálló valahol az olasz tengerparton - már csak a nagyszínházi térrel harmonizáló gyönyörű díszlet kedvéért is érdemes megnézni a Játék a kastélybant. Molnár Ferenc örökzöldjét ismert vendégekkel, Márton Andrással, Kiss Jenővel és Kovács Istvánnal kiegészülve játssza péntektől a szegcdi társulat. - Legyél sokkal cicásabb, affektálj! - szólt a próbán az egyik biztató rendezői instrukció az Annié szerepét alakító Csorba Katának. - Megtisztelő számomra, hogy kezdőként ilyen óriási lehetőséget kaptam. A partnereim nagyon segítőkészek, kedvesek velem. Mivel a produkcióban több pesti kolléga is szerepel, az első három hétben Budapesten, a Fészek Klubban próbáltunk. Ez az első főszerepem, nagy kihívás. Különösen az első felvonás nehéz, amikor nem látszunk, végig kintről, a takarásból beszélünk. Kicsit olyan, mintha hangjáték lenne. Különösen a beszédtechnikára kell odafigyelni - mesélte az ifjú színésznő, aki Székhelyi József direktor Made in Szeged-koncepciójának köszönheti, hogy eljátszhatja Annie-t. Csorba Kata úgy látja: Molnár Ferenc sohasem megy ki a divatból. Rajtuk múlik, hogy a poénjai ma is aktuálisan szóljanak. Kalmár Tibor látható rutinnal, de szokatlan helyről: rendezői jobbról, a színpad széléről irányította a próbát. Ha látott egy kevésbé sikerült gesztust, hallott egy lötyögős párbeszédet, rögtön közbeszólt. Azt tartja: akkor lesznek maiak és moKocsis György és Márton András a próbán Fotó: Karnok Csaba dernek, ha visszaadják a világhírű szerző hitelét, azaz úgy adják elő a darabját, ahogyan megírta. Akkor átjön a vígjáték mai üzenete: létezik kegyes hazugság is. A próbának váratlan látogatói is akadtak: a portás kíséretében három angol turistalány lopódzott be a nézőtérre. A bédekkerükből igyekeztek beazonosítani Kern Ármin mennyezeti festményeit. A félhomályban ezek kevésbé látszottak, Molnár Zsuzsa elegáns kastélyszállót idéző ragyogó színpadképe viszont rögtön kiváltotta elismerésüket. - Jó kis rutinfeladat volt, csak azt kellett követnem, amit Molnár Ferenc diktált, a rendezőnk kérései ugyanis megegyeztek a szerzőével. Az Ecserin vettem az állólámpát, a zsúrkocsit és a régi bútorok egy részét. Itt szinte minden eredeti! - mondta büszkén a díszlettervező. Molnár Zsuzsa álmodta meg a jelmezeket is: - Ez az ideális, mert így együtt gondolkodik a tér a szereplőkkel. Ilyenkor nem fordulhat elő, hogy a kialakított harmonikus térbe besétál az egyik szereplő egy oda nem illő ruhadarabban. A férfiaknak nagyvilági polgári estélyi öltözékeket kellett terveznem, Annié vérbeli színésznőként túlexponált pongyolát és nagyestélyit kapott. - Gyerekek, kéne ebbe a porcelánkannába egy kis tea vagy valami folyadék! Szeretném kipróbálni! - szólt ki a színpadról Turai, a drámaíró megszemélyesítője, Márton András. A profi kellékes nem ismer lehetetlent: műanyag palackban azonnal érkezett is a jeges tea. Egyik régi kedvencével is újra találkozhat majd a közönség: Dvornicsek, a lakáj szerepében Kocsis Györggyel. - Csak három pici, zárt jelenetem van, de olyan jópofa a szerep, ha jól csinálja az ember, megmarad a nézők emlékezetében. Utoljára itt játszottam Molnár Ferenc-darabban: Sipos urat Az üvegcipőben. Nagyon szerették azt az előadást a szegediek. Molnár mintha az életből hozna jeleneteket. A szereplők bejárnak egy utat a darabjaiban, szinte megtisztulnak, bennük is végbe megy a katarzis - mesélte a népszerű komikus. Három év múltán szerződött vissza régi nagy sikerei színhelyére - egyelőre Debrecenbe is visszajár a Marica grófnőre. Várja már a márciust, amikor Darvasi László darabjában, a Bolond Helgában a Bírót játszhatja a kisszínházban. H. ZS. Kunkovács László olyan állást tölt be, ami majd negyven év múlva lesz Táltosok nyomában Szegvártól Jakutföldig mánnak nem is, de garabonciásnak mindenképp. Hiszen csak egy pohár tejet kért, s: „Ahogyan jöttem, továbbtűntem a romba dőlt, szomszéd tanya iránt". Ki itt a táltos? A könyv szereplői -vagy létrehozója? Átjárót ad a kötet által egy másik világba - ha az ember sokáig nézi a benne foglalt fotókat, átkerül innen amoda. És már ö is ott bolyong a pusztai tanyaromok között, daruvonulás idején. Ha az ember hanyatt fekszik a földre, két kezét kitárva - a Kozmosz jelét formázza. Kunkovács is így tett, Rosszpusztán járva, s a darvak, „az embermadarak ettől kezdve nem kerültek el, szárnysuhogásuk arcomat simogatta". Körülötte, környes-körül a szemhatár, ő pedig maga a kereszt - ugyanaz a háromezer évvel ezelőtt kőbe vésett, kozmikus jel, mint amit Dél-Kazahsztánban, a Tien-san hágói között talált. Egy kör, benne a kereszttel. Mongóliában, kőszálra vésve, ugyanazokat a napba iramló szarvasokat találta meg, melyeket a Csodaszarvas mondája őriz, és amelyeket a nagyszentmiklósi kincs is ábrázol - együtt a magyar Alföldön s a közép-ázsiai fennsíkokon egyaránt élő kerecsensólyommal, a turulmadárral Ami egy népre vonatkozik, emberi, és ami emberi - kozmikus. Csak elfelejtettük?... A harmadik, Csongrád megyei helyszín a szegedi Fehér-tó, annak is Korom-szigete, ahol kavargó sirályfelhőben fényképezte le magát húszéves korában Kunkovács László. Fekete háttérben kavargó, hófehér pontok-cikkanások: a sirályok százai. Évtizedekkel később, immár kutatóként-fotósként, ugyanilyen ábrát talált Közép-Ázsiában - emberalakot láttat a bronzkori sziklarajz, feje fölött szikraszerű, fehér pon-' tokkal... - Meggyőződésem, ugyanazt érezte az a bronzkori ember is, amikor lerajzolta az ábrát, mint én, amikor fotóztam magam, fejem körül a sirályokkal: az eggyéolvadást a világgal - beszéli a fotóművész-kutató. A gyermekek is ugyanezt jak tulajdonosa - maga is időeltolódásban lehet: - Betöltők egy olyan állást, ami nincsen. Majd negyven év múlva lesz - mondja, mikor a Csongrád megyei mágikus helyszíneket, táltosokat is bemutató, háromnyelvű kötet kapcsán kérdezzük. Ugyanis szabadfoglalkozású; korábban szervezeti keretek közt fotózott, még korábban tanított - de föladta státusait, hogy tudósíthasson egy olyan világról, amit minden sejtjével érez, s fontosnak tartja, hogy tudományát továbbadhassa. Mint könyvében az a szegény öregember, aki tudását annak adta volna tovább, aki halálos ágyán megfogja a kezét - de kéz helyett csak egy seprűnyelet nyújtattak neki. Csak azt foghatta meg, abba szállt a tudománya. És a seprűnyél aztán tűzre vetve, sisteregve égett el... Kunkovács László léptéke világrészeken átnyúlik; kedvenc - és sokszor emlegetett - földrajzi egysége: Eurázsia. Egy könyvtárban egyszer előadását hallgattuk. Az Alföldtől a Csendes-óceánig húzódó összefüggő, füves pusztáról beszélt, egyre révültebben. Ott, a szemünk előtt ment át a „keskeny pallón", lett tudósból szinte sámán - egyébként az is: „jellel születtem", írja kötetében -, csak úgy vitte a gondolatritmus, végül már rímekben beszélt, s mintha elkezdett volna rezegni-emelkedni az épület, a könyvtár... A táltostérképen Csongrád megye meglepő súllyal képviselteti magát. A száztizenegy oldalas albumba éppúgy belefért Szegvár, a szegedi Fehér-tó, és a Vásárhely közeli Kakasszék, mint a baskírjai Ufa, a szibériai Hanti-Manszijszk, Mongólia és már szinte a Csendes-óceán partján, Jakutföld. Szegvár-Nagypusztán megtalálta a szerző a táltosok ivadékát, „a pusztai költőt", aki mindig azt írta, folyvást alakítva-ismételgetve, amit tornácáról látott: a végtelent. Vásárhelyen túl, a megyehatáron, Rosszpusztán, ahol nem élt más, csak az egymásra megszólalásig hasonlító, egypetéjű földmíves ikerpár - valószínűleg őt, „a fekete kabátú idegent" nézték, ha sáA Papp Lukács ikerpár a vásárhelyi határban Fotó: Kunkovács László érzik - csak nem tudatosodik bennük, beköti a földet, eget, teret és időt - töpmagától értetődőnek tartják -, mikor reng Kunkovács. - Lehet, hogy a min-j rajzaikban emberarcot adnak a Napnak, dennapi, ezeket nem érzékelő emberek és mikor embert rajzolnak, az ember ha- vannak időeltolódásban? Lesz kinek to-j ja: mint a szétálló napsugarak. - Van va- vábbadni a táltostudományt? lamiféle univerzális egység, amely egy- F. CS Évtizedekig járt táltoskeresőben Kunkovács László néprajzkutató-fotóművész - és meg is találta őket Szegvártól egész Ázsián át szinte a Csendesóceánig. Működő, aktív varázslókra éppúgy rábukkant az évtizedek alatt, mint akiknek csak képességeik vannak meg a sániánsághoz, de már nem tart rájuk igényt a világ. Látszólag egyszerű - bár olykor hatujjú - pásztorok ők, akik azonban mindent tudnak ég és föld kapcsolatáról. Máskor egy pusztai költő a sámán, Szegvár mellett, ismét máskor egy skizofréniás jakut lány. Időeltolódásba került Kunkovács László Táltoserő című fotóalbumának-könyvének egyik hőse. Táltosképességeire melyek, ha más korba születik, megbecsülést szereznek neki - nem tartottak igényt. A szerző, a „fényképezve kutató" vizuális antropológia művelője, néprajz és fotó kategóriájában a legmagasabb díHat ujjal született juhász, táltosképességekkcl Fotó: Kunkovács László