Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-24 / 249. szám

KEDD, 2006. OKTÓBER 24. •AKTUÁLIS" 5 Háromórás forradalom a moziban Bemutatták a szegedi 56-ról készült filmet Háromórás dokumentumfilm­ben láthatta a közönség Szeged ötvenhatos eseményeinek kró­nikáját a Belvárosi moziban. Az ismert és kevésbé ismert szegedi szereplők visszaemlékezéseivel megelevenedtek a forradalom hétköznapjai és a megtorlás kí­méletlensége is. Díszbemutatón láthatta a kö­zönség az ötvenhatos szegedi eseményekről készült közel há­romórás dokumentumfilmet vasárnap délután a Belvárosi moziban. A filmet tavaly ősszel forgatta Vida Mihály és stábja, akik eredetileg egy negyvenkét perces műre kaptak megbízást az ORTT-től: ez Szegedi balla­da címmel el is készült. Az ese­ményekben egykor részt vállaló tíz szereplő visszaemlékezései azonban annyira gazdag anya­got szolgáltattak az átfogó tör­ténelmi képhez, hogy azt a ren­dező szerint bűn lett volna veszni hagyni - így készült el a háromszor egyórás produkció, 56 Szeged címmel. Az első rész arra törekszik, hogy bizonyítsa: a forradalom Szegedről indult. A második a város kevés vérál­dozattal járó „rendszerváltásá­ról", a munkástanácsok műkö­déséről, a forradalom hétköz­napjairól szól. A záró epizód a megtorlással foglalkozik, de megpróbálja elkerülni annak szörnyű naturalitását, inkább az emberi érzelmekre, a bör­tönben kialakuló közösségek bemutatására helyezi a hang­súlyt - olykor fekete „börtön­humort" is csempészve a tragé­diákba. Fejér Dénes, a film egyik sze­replője, a Pofosz Csongrád me­gyei elnöke a vetítés előtt kö­szönetet mondott a rendező­nek a történelmi hűségre tö­rekvéséért. Hozzátette: egyes történetek még neki is újdon­ságot jelentettek. A mozi nagy­terme az ősbemutató ellenére is csak félig telt meg, főleg idő­sebbek - köztük néhány sze­replő - jelentek meg, szemük­ben a vetítés végén könnycsep­pek csillogtak. Kása Gábornét is nagyon meg­hatották a látottak. A történtek idején még tízéves kislány arra emlékezett, mennyire feszült és várakozással teli légkörben teltek a család mindennapjai. A bemu­tatóra az érdeklődés mellett az hozta el, hogy így emlékezzen meg azokról a rokonairól, akiket még a Rákosi-korszakban inter­náltak. Az egyetemista Nóvák Balázs viszont azért volt kíváncsi a film­re, mert szegedi létére keveset tu­dott eddig a város ötvenhatos történéseiről. Mint mondta, örül neki, hogy a számos új informá­ció átadása mellett a film nem „úszott el" a napi politikai aktu­alitások irányába, megmaradt a dokumentálás szándékánál. A film rendezője, Vida Mihály elmondta: számára az a történet volt a legmegrázóbb, amikor az egykori elítélt, Vasvári Vilmos ar­ról beszélt, hogy halába ítélt ba­rátjuktól, bajtársuktól elbúcsúz­ni sem tudtak. A fegyőrök ugyan­is mindig hátra arcot vezényeltek a zárka társaknak, amikor valakit a bitófához kísértek. T.R. HÁROM HET B0L00GSAG Vida Mihály rendező elárulta: két­száznegyven órányi vágás után még mindig tizenegy órányi érté­kes anyaguk maradt - ebből szer­kesztették össze a háromórás fil­met. A teljes tizenegy órányi felvé­tel szövegét a napokban adták ki könyvben Három hét boldogság címmel. Vida Mihály rendező Fotó: Karnok Csaba „A megalázott nemzet emelte fel fejét 1956-ban" Szegeden együtt koszorúztak a jobb- és baloldali pártok, valamint a civil szervezetek képviselői Fotó: Karnok Csaba Ünnepi megemlékezést tartottak tegnap dél­előtt a szegedi Rákóczi téren, ahol az állami szervek, a politikai pártok és a civil szerveze­tek koszorúzták meg Nagy Imre szobrát, majd fejet hajtottak 1956 emléke előtt. - A megalázott nemzet emelte fel fejét 1956. október 23-án, bizonyítva azt, hogy egy népet ideig óráig lehet rabságban, szegénységben tartani, de nem lehet megalázni - mondta emlékező beszédében Telegdy Gyula. Az aka­démikus szavait az őszi napsütésben mint­egy kétszázan hallgatták végig tegnap dél­előtt a szegedi Rákóczi téren. A város díszpolgára úgy fogalmazott: két nemzedék emlékezik a forradalom fél év­százados évfordulójára. Azok, akik bőrükön érezték a forradalom napjainak minden re­ménységét és fájdalmát, valamint azok, akiknek mindez már csak történelem. - A mi felelősségünk, hogy a következő generá­ciókkal megosszuk akkori élményeinket ­hangsúlyozta az akadémikus. Az egybe­gyűlteknek ezután a MEFESZ szegedi meg­alakulásáról, követeléseiről, majd az októ­ber 23-án kirobbant forradalom szegedi eseményeiről beszélt az orvosprofesszor. Telegdy Gyula emlékeztette a hallgatóságot Perbíró József professzor, a szegedi Forra­dalmi Nemzeti Bizottság akkori elnökének Szeged népéhez intézett rádiószózatára is. „Meggyőződésem, hogy ez a harc, ez az egész nemzetet átfogó forradalom a magyar nép történetében a legdicsőbb fejezetet írja" - elevenítette fel Perbíró szavait az akadé­mikus. - A forradalom végül elbukott, és még har­mincnégy évet kellett várnunk arra, amíg azzá­lett, aminek szerettünk volna. A rendszer eny­nyi ideig próbálta reformálni a reformálhatat­lant, foltozni a fokozhatatlant és feledtetni a feledhetetlent. És mégis elértük, hogy lassan felnő az a nemzedék, amely számára a szabad­ság, a demokrácia, az értékek közti választás olyan természetes, mint a levegő. Ma, amikor annyit veszekednek a politikusok, amikor a parlament annyit csatározik, voltaképpen az történik, amit akkor szerettünk volna: vissza­helyeztük jogaiba a szabad véleménynyilvání­tást - magyarázta Telegdy Gyula. Beszéde után megkoszorúzták a Nagy Im­re-emlékművet. Lapis András szobrászmű­vész három évvel ezelőtt felállított alkotásá­nak talapzatánál legelőször Szeged polgársá­MEGEMLÉKEZÉSEK VÁROSSZERTE jj| A város többi emlékhelyénél is koszorúztak teg­nap. A Rerrich Béla téren az 1956-os emlékmii­nél, Melocco Miklós alkotásánál kétszáz ember előtt Fejér Dénes köszöntője után Fricz Tamás po­litológus, egyetemi oktató mondott ünnepi beszé­det, amelyben hangsúlyozta: „1956 figyelmeztet, hogy a forradalmat leverők utódaival, akik most is itt vannak és uralkodnak az országban, semmi­lyen ócska és hitvány alkuba ne menjünk bele." Este a zsúfolásig megtelt dómban a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus elő­adásában Haydn Teremtés oratóriumával zárult a szegedi megemlékezés-sorozat. ga nevében Botka László polgármester, Te­legdy Gyula akadémikus, Szentgyörgyi Pál al­polgármester és Mózes Ervin jegyző helyezte el az emlékezés virágait. Ezután az állami szervek és az 1956-os szervezetek koszorúz­tak. Végül a politikai pártok, a civil- és az if­júsági szervezetek képviselői hajtottak fejet a mártírhalált halt miniszterelnök és 1956 emléke előtt. K. G. G. Hazafiságból adtak példát-Kitüntetések a forradalom 50. évfordulóján Ha újrakezdenék, ugyanazt az utat járnák Az 1956-os forradalom és szabadság­harc ötvenedik évfordulójára közös ün­nepséggel emlékezett vasárnap dél­előtt a Politikai Foglyok Szövetségének megyei szervezete és a város a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol elismeré­seket adtak át. „Ötvenhat, te csillag, a remény oly könnyű volt veled" - hangzottak a nemrégiben elhunyt Faludy György versének sorai, amelyet a Himnusz után Dobos Katalin színművész adott elő. Az egyetem zeneművészeti kará­nak Vántus István Szimfonikus Zene­kara Beethoven Egmont nyitányát ját­szotta. A zenemű a véletlennek kö­szönhetően lett ötven évvel ezelőtt a forradalom és szabadságharc jelképes himnusza. A pesti pincében működő ideiglenes rádióstúdióban ugyanis csak két hanglemez volt, ez és a Bánk bán egy részlete, ezért ezeket sugározták folyamatosan. Ünnepi beszédet mondott Fejér Dé­nes, a Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) megyei elnöke, aki felidézte a hősies és sikeres ifjúkort, valamint utalt az 56-ot követő félszáz év veresé­geire és szenvedéseire. Hangsúlyozta, bajtársaival kötelességük megismer­tetni a múltat a környezetükkel, hogy elfogadják őket életük legfontosabb szerepében. Beszélniük kell az 1956-os forradalomról és szabadságharc győzel­mes, boldog tizenkét napjáról, vala­mint a megtorlás, megalázás és meg­gyalázás sötét évtizedeiről. Azt mond­ta, ha okosabban és következetesebben újrakezdhetnék, ugyanazt az utat jár­nák végig. Mert nem személyes érdek, hanem a nemzet ügyének érvényesíté­se volt a szándékuk. A megemlékezésen Fejér Dénes, Ma­gyar Anna, a megyei közgyűlés elnöke és Botka László polgármester, ország­gyűlési képviselővel elismeréseket nyújtott át. Tizenkilencen kapták meg a Pofosz elnökségének arany Hazáért érdemkeresztjét. A Magyar Köztársa­ság nevében negyvenheten vették át A szabadság hőse emlékérmet és okleve­let. A kitüntetést Sólyom László köz­társasági elnök, Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök és Kosáry Domokos, az 56-os emlékbizottság elnöke írta alá. Velük együtt másfél száz megyei hazafi kapott emléklapot, aki annak idején becsületből adott példát. A remény vérbe fojtását idézte fel Rácz Tibor színművész Lázár György orvosprofesszor ötven éve írt Nem ha­rangok zúgnak, az ágyúk dübörögnek kezdetű versével. Az Akropolisz tánc­színház előadását a Szózat zárta. DOMBAI TÜNDE Fejér Dénes kitüntetést nyújt át Péter Lászlónak Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents