Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-24 / 249. szám

KEDD, 2006. OKTÓBER 24. •AKTUÁLIS* 3 Önmagunk kifosztása PANEK SÁNDOR Keresni sem lehetne annál találóbb tévedést, mint amit egyik he­tilapunknak a BBC kelet-európai tudósítója mondott, mégpedig, hogy „a magyarok kedvesek az idegenekkel, de kegyetlenek egy­mással". Valahogy így, ilyen abszurd a viszonyunk saját múltunk­hoz és jelenünkhöz, és ünnepünkhöz is, egy olyan ember szemé­velnézve, aki évszázadokon át nem tapasztalt saját népe körében elnyomást és demokráciahiányt. A Parlament előtti ünnepség kö­ré emelt háromméteres fal ez az abszurd maga. Belül a külföldi védett delegációknak szóló emelkedett ünneplés, amilyennek ki­felé látszani szeretne egy, a status quóhoz ragaszkodó, de morális hitelét elvesztett kormány. Kívül pedig a demonstrálók kiszámít­hatatlan, indulati ötvenhatozása, ami a retorika nagy részében a minimumát sem nyújtja annak, amivel biztosan, összetartozóan azonosulhatna a nemzet. A tévedés az, hogy ezt az abszurdot í 956 ünnepe váltotta vol­na ki. Bár 1956 még túlságosan közeli ahhoz, hogy a közemlé­kezet békéje bevonja, a szabadságot és a vesztes nemzet önbi­zalmát az egész világ előtt visszaadó forradalom mégis lélektől lélekig érinti meg az embereket, s lényege éppen az lenne, hogy ezt a három méteres falat lebontsa. Tizenhat év demokrá­cia után aligha van józan polgára ennek az országnak, aki ön­szántából ilyen szorongatóan, szomorúan hamis két oldalát akarná megélni 1956 évfordulójának. A közszolgálati televízió­ban azt látni, ahogy lehangolt és indiszponált színészek elkerít­ve játsszák az ötvenhatos megemlékezést - szó szerint játsz­szák, talán ez életük legkeservesebb szerepe. Néhány sarokkal odább, politikán, ünnepen, demokrácián messze kívül álló hő­zöngök csatáznak a rendőrökkel, s azt a rendőrség válogatás nélküli fellépése mellett megbecsülni sem lehet, mennyien tüntetnének zavargás nélkül. És reménykedjünk, hogy tévedés az is, hogy ez az ünnepet el­rontó csata olyan, amilyenek mi, magyarok együtt vagyunk, s az is tévedés, hogy olyan, amilyet érdemlünk. Nem a politikai be­szédírók dolgozószobájában, és nem is az antiglobalista divatot követő zavargásokon dől el, hogy mit jelent 1956 az emberek szí­vében. Hanem az otthonokban, iskolákban, és minden hétköz­napi beszélgetésünkben, amelynek sikerül lebontania a forradal­mat megtorlók 33 évig a lelkünkbe csepegtetett hazug igazolásait. Shaa máshonnan nem lehet, akkor szeretteinktől, közösségünk­től, egymástól kapjunk megerősítést: 1956 emléke a hazaszerete­zálás, amely abszurddá teheti. Önmagunkat fosztjuk ki, ha ez megtörténik. Aranyrészvényvég Az aranyrészvény jogintézmé- nélkül: a CD Hungary, a Hun­nyének megszüntetéséről nyúj- garopharma, a Pick Szeged Sza­tott be törvényjavaslatot Petré- lámigyár és Húsüzem, a Herz tei fózsef igazságügyi és rendé- Szalámigyár; a Kalocsai Fűszer­szeti miniszter. A szavazatéi- paprika, az OTP Bank, a Mol, a sőbbségi részvények (arany- Délalföldi Gázszolgáltató, a részvények) az államot külön- Paksi Atomerőmű, a Duna­leges jogokkal ruházzák fel har- menti Erőmű, a Dél-magyaror­mincegy privatizált társaság- szági Áramszolgáltató, a MA­ban. A törvényjavaslatban hi- V1R Magyar Villamosener­vatkozott részvénytársaságok, gia-ipari Rendszerirányító, a ahol az állam jogait aranyrész- Magyar Telekom, valamint a vény biztosította, a teljesség Dunai Repülőgépgyár. Háromféle összeg érkezik a novemberi nyugdíjjal Postás a 13. havival Emelt nyugdíjat kapnak novem­berben az ellátottak, kifizetik tíz hónapra a visszamenőleges emelést is, valamint a tizen­harmadik havi nyugdíj fennma­radó részét. A novemberi nyugdíjemelés csak azokra vonatkozik, akiknek 2006. január 1 -je előtt állapítot­ták meg az ellátását. Nekik 1,2 százalékkal megnövelt nyugdíjat fizet ki, és visszamenőleg folyó­sítja a.tíz hónapra esedékes eme­lés összegét a nyugdíjbiztosító. Az emelés megilleti az öregségi, a rokkantsági, az özvegyi, a szülői nyugdíjban részesülőket, vala­mint azokat, akik árvaellátást kapnak és a mezőgazdasági jára­dékosokat. Ha valaki többféle jogcímen kap ellátást, mind­egyikre külön-külön vonatkozik az emelés. Az egyezményes nyugdíjak­nak, amelyek egy külföldi és egy magyar részből állnak, csak a magyar fele emelkedik. A nyug­díjszerű szociális ellátások (át­meneti járadék, rendszeres szo­ciális járadék) ugyancsak emel­kednek - és ezeket visszamenő­leg is kifizetik. A vakok személyi járadékát egységesen 13 ezer 130 forintra növelik. A régebben megállapított rokkantsági jára­dék fix összeggel, havi 340 fo­rinttal emelkedik. Az újonnan megállapított járadék összege 28 ezer 970 forint lesz. A rendszeres szociális járadékokat havi 280 forinttal emelik. Azoknak pedig, akik idén december 31 -éig betöl­tik a 62. évüket, ez az emelés 320 forint lesz. Az újonnan meg­állapított rendszeres szociális já­radék összege 23 ezer 340 forint lesz. Novemberben mindenki a megszokott módon és időben kapja meg a nyugdíját. A szelvé­nyen három tételt tüntetnek fel: a megemelt novemberi nyugdí­jat, a tíz havi visszamenőleges emelés összegét (de legalább 2500 forintot) és a tizenharma­dik havi nyugdíj novemberre eső részét. A tizenharmadik havi nyugdíj a jogszabály szerint mindig a no­vemberi ellátás összegével egye­zik meg, tehát a mostani emelt összeggel. Márciusban ebből kaptak előleget a nyugdíjasok, ami még az emelés előtti összeg fele volt. Most tehát ennek a kü­lönbözete lesz a harmadik folyó­sított tétel. Elhalálozás esetén megszűnik ugyan a nyugdíj kifizetése, de a visszamenőleges emelés az ilyen nyugdíjakra is vonatkozik. A fo­lyósítás azonban nem automati­kus, a kifizetését a hozzátarto­zóknak kell kérvényezni. D.T. A vizitdíj sem visszatartó Kulcsos hajléktalanok Szegeden A betegek többsége azt mondja, a januárban valószínűleg bevezetésre kerülő vizitdíj el­lenére sem járnak majd kevesebbet orvos­hoz. A sürgősségi ellátásban azonban már most is érződik a visszaesés, viszont éppen nem azok körében, akik indokolatlanul ve­szik igénybe - vagyis akik miatt a kor­mányjavaslat megszületett. A kormány szerdán elfogadta a második egészségügyi törvénycsomagot, melyet már be is nyújtott a parlamentnek. Az újabb reform nem okozott meglepetést: a már jó ideje emlegetett intézkedéseket - a több biztosítós modell bevezetését, illetve a várólistarendszer kialakítását - tartal­mazza a legérzékenyebb pont, a vizitdíj mellett. Ha a parlament megszavazza, januártól vi­zitdíjat kell fizetni a háziorvosnál és napidí­jat a kórházban töltött idő után. Ennek ösz­szege alapesetben 300 forint, de duplája, ha az orvos nem a rendelőben látja el a pácienst, illetve ha nem a választott háziorvoshoz megy a beteg. Szintén hatszáz forint lesz a pluszköltsége annak, aki a beutalóval igény­be vehető járóbeteg-szakellátásra beutaló nélkül érkezik, és ezer forintba kerül majd a sürgősségi ellátás, ha azt a beteg állapota nem indokolja. A fizetett összegről az orvo­sok minden esetben számlát adnak majd. A vizitdíj bevezetésétől a kormány elsősorban azt reméli, hogy csökkenti az indokolatlan orvoslátogatások számát. Am egy szegedi rendelőben végzett rövid közvélemény-kuta­tásunkból az derült ki: háromszáz forint nem sok embert tántorít majd el attól, hogy szak­emberhez menjen. - Csak akkor jövök, ha muszáj, akkor vi­szont a jövőben is felkeresem majd az orvo­somat, vizitdíj ide vagy oda - mondta Rácz Bálintné. Hasonlóan nyilatkozott Szabó Krisztina is. A fiatal lány szerint ez az összeg nem olyan óriási, hogy bárkinek is emiatt kellene elhanyagolnia egészségét. Vélemé­nyét egy nyugdíjas asszony is osztotta. - Én szinte csak gyógyszert íratni járok orvoshoz, ettől függetlenül nem tartom igazságtalan­nak, hogy ezentúl fizetnem kell majd ezért ­mondta Herbert Istvánné. - Akármilyen pici a nyugdíjam, ekkora összeget ki fogok tudni fizetnj, Müller Ildikó háziorvos véleménye szerint valamivel azért csökken majd a betegforga­lom. - Az első tüsszentésnél valószínűleg nem mindenki szalad majd ezután a rende­lőbe, és azt is meggondolja majd, hogy meg­mutassa-e magát az orvosnak. Mindezeket összevetve sem lesz azonban szerintem szá­mottevő a visszaesés, a számla körüli admi­nisztráció miatt megnövekvő várakozási idő pedig ezt is kompenzálja majd. Szakemberek szerint egyedül az ügyelete­ken, illetve a sürgősségi ellátásban lesz jelen­tősen érzékelhető a vizitdíj hatása. A szegedi kórház SBO-ján például jóval kevesebb a be­teg, mint korábban, sokan ugyanis azt hi­Az ügyeleteken csökkenhet a betegforgalom, a háziorvosoknál nem Fotó: Segesvári Csaba szik: már most is fizetniük kell az ellátásért. - A probléma az, hogy nem csak az indoko­latlan esetek maradnak el, sőt: pont ezeket az embereket nem riasztja majd el a párszáz fo­rint sem - mondta Schneider Erzsébet osz­tályvezető. - Sokan viszont inkább halogat­ják majd problémájukat mondván, hogy az talán még nem olyan égető, és már csak ak­kor kerülnek orvoshoz, amikor állapotuk je­lentősen leromlott. Amikor már gyógyításuk jóval több időbe és pénzbe kerül. TÍMÁR KRISZTA KEDVEZMENY CSAK IGAZOLASRA A szociálisan rászorultak csökkentett összegű vi­zitdíjat és napidíjat fizetnek majd, melynek ösz­szege 100 forint lesz. Kedvezményezettek lehet­nek a három- vagy többgyermekes családok, a fogyatékossági támogatásban részesülök, a gye­sen lévők, a rendszeres szociális segélyen lévők és azok a nyugdíjasok is, akiknek a nyugdíja nem éri el az öregségi nyugdíj kétszeresét. A jogosult­ságot jegyzői hatósági bizonyítvánnyal kell majd igazolni, melyet kérvényezni kell. Az ötvenéves Tibi sem hajléktalannak ál­modta meg magát kiskorában. - Nagyon szé­pen éltem még három évvel ezelőtt is - mesé­li a férfi, aki villanyszerelőként, majd a folya­mi hajózásban dolgozott: három év alatt la­kást vett családjának. Első válása után padló­ra került, majd második kapcsolata közben leszázalékolták. Úgy érezte, végleg össze­csaptak feje fölött a hullámok: ő is az utcát és az erdei életet választotta. Ismeretségük a különböző melegedőkön, élelemosztásokon köttetett. Erdőbe nyíló „palotájukba" négy hónapja költöztek. - Hirtelen kellett költözni a Reghősből, az új épületre én találtam ­mondja Éva. A bádogházat felfeszítve talál­ták, amire később lakatot szereltek, így azon kevés hajléktalan közé tartoznak, akiknek saját „lakáskulcsuk" van. - Sokkal jobban el tudjuk képzelni magunkat az erdőben, mint­ha egy padon aludnánk, ahol meg is verhetik az embert. Errefelé csak a madár jár - beszél­nek az erdő előnyeiről. A téltől azonban félnek. A hideg napokra albérletet szeretnének találni. Ehhez azon­ban dolgozniuk kellene. - Feketén lehetne munkát találni, de azt nem fizetik ki. Meg er­ről a helyről, hogy is mehetne kipihenten dolgozni az ember? - mesél a nehézségekről Éva. Mivel segélyt - alkalmanként hét-hét­ezer forintot - háromszor kapnak egy évben, napról napra élnek. - Cigi és kávé. A mara­dékból csirke far-hátat és hagymát vásárolok, amiből levest készítek a fiúknak - mondja Éva, mire elég neki az az ezer forint, amit a zsebéből halászott elő. Tibi hozzáteszi, az asszony nagyon jól főz és mindent el tud ké­szíteni. Mondják, az első hó vet majd véget a szabad ég alatti szakácskodásnak. K. G. G. A város peremén, a Szeged környéki erdők mélyén nem csak madárénektől hangos a berek: a körtöltés mellett húzódó erdő­sávokban közel száz ember él. A hatalmas széllel-bélelt barakkból bizonyta­lan fajtájú kölyökkutya rohan elénk, majd egy kismacska is feltűnik a több helyen fel­perdült bádoglapokkal borított épület mellől. A körtöltés melletti erdőben felhúzott, fűtés, villany és víz nélküli épületben - egykor talán raktárként használták - az állatokon kívül esténként három férfi és egy nő hajtja álomra fejét. A barakkban rend és tisztaság uralkodik: frissen vetett ágyak, könnyűzenei együtte­sek poszterei az egyik falon, száradó ruhák az épület két oldala közé kifeszített kötele­ken. A lakók, bár van hol meghúzódniuk, hajléktalannak mondják magukat: mielőtt birtokukba vették a bádogházat, a Reghős Bendegúz azóta lerombolt épületében, ké­sőbb sátrakban élték mindennapjaikat. Tel­jes nevüket nem árulják el: mint mondják, azzal csak problémát okoznának maguk­nak. Beszélni is csak ketten hajlandóak. A huszonhat éves Éváról senki nem mondaná meg: tizenkét éve él ilyen körülmények kö­zött. - Nem szívlelem az igénytelenséget ­magyarázza Éva, aki az általános iskola el­végzése után eladónak készült, de elmon­dása szerint 14 évesen egy balhésabb társa­ságba került. - Megtetszett az életstílusuk, nem kellett időre otthon lenniük - adott választ arra, ho­gyan töltött el egyre hosszabb időt az utcán, és ezzel párhuzamosan hogyan fordított vég­leg hátat az iskolának, családjának. - Elég sok hülyeséget csináltam ezután. Betörtem a A város peremén... Fotó: Frank Yvette mamám házába és kiraboltam. A mai napig beengednek, elbeszélgetnek velem, de hogy ott is lakjam, az nem működne - meséli az asszony, akinek négy gyermeke van három apától. A legidősebb, nyolcéves fiút Éva anyja neveli, ikrei és legkisebb gyereke nevelőszü­lőknél van. Gyermekei apjai közül az egyik meghalt, a második súlyos alkoholizmusa miatt már járni sem bír, harmadikat börtön­be zárták. Találkozni csak a legidősebb gyer­mekével szokott, akivel elmondása szerint, nagyon jó a kapcsolata.

Next

/
Thumbnails
Contents