Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-21 / 248. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT, 2006. OKTÓBER 21. „Chiléről annyit tudtam: hol van, mi a fővárosa, és hogy van cseresznye" A sivatag elbűvölte a szegedi gimnazistát Joó Eszter Latin-Amerikában járt. A chilei Copiapo völgy - ahol a Göncz családdal járt - elbűvölte a szegedi lányt Fotó: DM/DV Az ellentetek országa - mondja Chiléről a szegedi Joó Eszter. A diáklány egy évig élt Santiagőban. Amikor egy magyar családdal találkozott, örömükben mákos tésztát főztek neki. Chilében élt egy éven keresztül a szegedi Joó Eszter. A 18 éves gimnazista megtanult vízisízni, megnyert egy utánzóversenyt, beleszeretett a sivatagba, majd rájött: büszke arra, hogy magyar. - Egy év alatt két családnál éltem. Az egyikben hat gyerek volt, a másikban négy. Én szinte egyke vagyok, hiszen a nővérem Pécsett tanul. Nagyon furcsa volt, hogy ott mindig volt körülöttem valaki - mondja Eszter, aki cserediákként jutott el Santiagóba. Itthon ugyan mulasztott egy évet a Deák Ferenc Gimnáziumban, kint mégis kötelező volt iskolába járnia. Amikor a chilei iskolaévről beszél, nem a matematika- vagy fizikaórát eleveníti fel, hanem a versenyeket. Indult egy táncversenyen, és megnyert egy utánzóversenyt. • - Raffaela Carra-1 utánoztam, aki ott egy ismert énekesnő. Egy pajzán, vicces számát adtam elő táncos fiúkkal. Az iskolában addig azt hitték, hogy visszahúzódó lány vagyok... Eszter egyébként kiutazása előtt alig ismerte az országot. - Tudtam, hogy hol van, hogy mi a fővárosa, és hogy van cseresznye - utalt a torgyáni ötletre: cseresznyecsere a két ország között. S hogy mit tud Chiléről most? Azt, hogy az ellentétek országa. A főváros nyüzsgő, a falvak csendesek, Santiagótól a havas hegyek és a tengerpart is csupán néhány óra autóval. Mintha minden abban az országban lenne - mondja Eszter, akit leginkább a sivatag bűvölt el. Csupán homok, mégis elképesztő - fogalmaz. Arra a kérdésre, hogy különleges élőlényeket látott-e, rávágja: pulit. A kutya természetesen egy magyar családé volt. Amikor a família és Eszter egymásra talált, örömükben mákos tésztát főztek. - Egy másik családdal, a Nagybányáról származó Gönczékkel egy bevásárlóközpont mosdójában ismerkedtem meg. Úgy hallottam, mintha ketten magyarul beszélnének, de nem voltam benne biztos. Hogy kiderüljön, elkezdtem magyarul énekelni. A kalandokat sorolva a diáklány elmeséli: egyszer elkeveredett a barátnőjétől, és egyedül maradt egy Manu Chao-koncerten. Nem esett kétségbe, megkereste az egészségügyi sátrat, és beszédbe elegyedett az orvosokkal. Megtanult egy kicsit vízisízni is, amit nagyon fárasztónak talált. 99 -Nem sokat változtam Chile hatására, de valamiben mégis más lettem: jobban megértem az embereket. Joó Eszter - Szerelem nem szövődött? - érdeklődünk indiszkréten, mire Eszter így válaszol: szerencsére nem. Látott néhány cserediákot, akik zokogva váltak el chilei szerelmüktől. Ő inkább kihagyta a drámát. - Nem sokat változtam Chile hatására, de valamiben mégis más lettem: jobban megértem az embereket és még inkább értékelem Magyarországot. Itt szeretnék építészmérnöknek tanulni, családot alapítani - összegzi az utazás hasznát. Az egy év alatt ugyan csak ritkán volt honvágya, a chilei karácsonyt nehezen viselte. - Mindössze egy délután. A 25-e és a 26-a már nem ünnep. Mi a kertben álló fenyőt díszítettük fel. Érdekes látvány volt a medence mellett. G. ZS. A szovjeteket behívó Hegedűs Andrásról készített filmet unokája Hegedűs Péter: A nagyapám jó ember volt A végzet hatalma a nagyszínházban Ünnepi operafelújítás A szovjet csapatokat 1956-ban behívó miniszterelnökről készített filmet unokája. Hegedűs Péter a történelmet és szereplőit nem fekete-fehéren mutatja be - szerinte ezzel váltotta ki az emigráció tiltakozását. Ugy véli, Hegedűs András jó ember volt, a rendszer azonban nem adott választást neki. Hegedűs Andrásról, a szovjet csapatok bevonulását 1956 novemberében hivatalosan engedélyező miniszterelnökről készített filmet unokája, az Ausztráliában élő dokumentumfilmes, Hegedűs Péter. A megrázó művet nemrégiben a szegedi Belvárosi mozi is vetítette, hamarosan újra műsorra tűzi a Magyar Televízió is a személyes hangvételű alkotást. A harmincéves filmrendező nem volt könnyű helyzetben a „családi" forgatásnál. Nagyapja forradalomban betöltött szerepéről ugyanis máig erősen megoszlanak a vélemények. A közelmúltban elhunyt Corvin-közi hősökből, Pongrácz Gergelyből és Rácz Sándorból például még akkor is sütött a gyűlölet, amikor Péter felkereste őket, hogy mindkét oldal álláspontját megismerje. Mint mondja, úgy tűnt, saját nagyapját látták benne. A forgatás előtt nemigen volt téma a családban a nagypapa '56-os szerepe, idealizálták és pozitív színben tűnt fel gyerekfejjel a rendezőnek, hogy a nagyapja miniszterelnök volt. A mű készülése közben - amikor minden oldallal találkozott - Péter jobban elfogadta és megszerette nagyapját, mint korábban. Mint mondja, az egykori kommunista vezető egész életében magában hordozta és próbálta feldolgozni az ötvenes években történteket: ez volt a keresztje. Az unoka szerint ezt az bizonyítja talán a legjobban, hogy nagyapja éppen október 23-án halt meg néhány évvel ezelőtt. Hegedűs András - Péter szerint - felelősséget érzett a sztálinizmus bűnei és '56 miatt, de nem volt bűntudata a mártírok haláláért. Azt vallotta, értelmetlen, kilátástalan a szovjet birodalom tankjai ellen tizenhárom éves gyerekeket küldeni, és ha kiterjed a harc, több százezer halottal eredménytelenül elbukni. Úgy hitte, tetteivel rengeteg ember életét mentette meg. Később felajánlottak neki magas pártfunkciókat, de nem fogadta el, reformszocialisA forradalom 50. évfordulója alkalmából szombaton este felújítja a Szegedi Nemzeti Színház a két évvel ezelőtt bemutatott népszerű Verdi-operát, A végzet hatalmát. A női főszerepben új beállóként Wittinger Gertrúd mutatkozik be. MUNKATÁRSUNKTÓL A végzet hatalma az egyik csúcspontnak tekinthető opera Verdi életművében. „A klaszszikus hagyományok, a romantikus vívmányok és a késői mesterművekben is jelentkező zenei megoldások olyan egységben ötvöződnek benne, hogy nem tűnik stilárisan kevertnek. A harci indulózenétől, a tréfás mulatozáson át a bensőséges líráig és a mennyei áhítatig az élet minden színfoltja megjelenik benne" - mondta róla Molnár László zeneigazgató, a produkció karmestere. Toronykőy Attila rendezésében két évvel ezelőtt minimál költségvetésből nagy sikerrel állították színpadra a darabot. Budapesti szakemberek és külföldi operaházi vezetők is nagyszerűnek találták az ötletes rendezést. Alvaro szerepét éppúgy, mint a bemutatón, a Simándy-díjas Kóbor Tamás énekli. Leonoraként az operatagozat ígéretes drámai szopránja, Wittinger A forradalmi hangulatú Rataplan-kórus különleges módon szólal meg A végzet hatalmában Fotó: Szegedi Nemzeti Színház Gertrúd mutatkozik be mint új beálló. Preziosilla Simon Krisztina lesz. Don Carlos szerepében Kelemen Zoltánt láthatja a közönség, Páter Gvardiant Gábor Géza énekli. Bár a takarékoskodás jegyében koncertszerű előadásnak indult a produkció, végül mégis igazi színház lett. A kórus szinte mozgás nélkül énekel, és az antik görög színművek karához hasonlóan mintegy kommentálja az eseményeket, a tényleges történéseket pedig a statisztéria és az énekesek jelenítik meg. A hatásos látványt is a rendező tervezte. ta, „ellenzéki" elvei miatt 1973-ban a pártból is kizárták. Unokája úgy látja, az egykori miniszterelnök hitt Rákosinak és Gerőnek, akik kihasználták, az „orránál fogva vezették" - majd végül bűnbakot csináltak belőle. Nagy Imrét '56-ban még elítélte, később azonban belátta tévedését. Idősebb korában tisztelte a mártír miniszterelnököt azért, mert felvállalta a korban hálátlan szerepét, ugyanakkor sajnálta is. Hozzátette: nem szabad elfelejteni, hogy nagyapja akkor 33 éves volt, míg Nagy Imre 60, így sokkal jobban átlátott az eseményeken és a helyzeten. Hegedűs Péter elmondta: az Ausztráliában élő magyarok - szemben az itthoniakkal és az ausztrálokkal - személyes sértésnek vették a filmjét, az ottani tévében való bemutatása ellen is tdtakoztak. A film ugyanis megtöri azt az egységes ideálképet, ami él bennük a forradalomról. A rendező szerint azonban nem szabad azt hinni, hogy a történelmet és annak szereplőit fekete-fehéren lehetne megítélni - filmjével a helyzet komplexitását is megpróbálta feltárni. T.R. A harmincéves filmrendező nem volt könnyű helyzetben Fotó: Karnok Csaba