Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-17 / 244. szám

KEDD, 2006. OKTÓBER 17. "AKTUÁLIS 3 Újraélt forradalom A szegedi egyetemről induló 1956-os forradalom a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének október 16-i megalakulásával kezdődött. Ennek felelevenítésére vállalkozott több száz fiatal hallgató és a Magyar Irodalmi Kreatív Színpad amatőr társulata tegnap délután. Sándor János rendezésében a korabeli jegyzőkönyvek és hangfelvételek alapján tegnap délután eljátszották a MEFESZ alakuló ülését és nagygyűlését az eredeti helyszínen, a bölcsészkari auditórium maximumban. A dokumentumjátékról tévéfelvétel is készült. Egy tűt sem lehetett leejteni a nagyelőadóban, ahol a padsorok nagy részét statisztaként a mai hallgatók foglalták el, az egykori diákok képviselői - mint közönség - ezúttal más helyen ültek. Az „alakuló ülésen" szinte tapintható volt az ötven évvel ezelőtti feszült légkör. A forgatókönyvet is jegyző Kiss Tamás megformálója először korabeli táviratokat olvasott fel, amelyekben az ország egyetemeinek ifjúsága üdvözölte a MEFESZ-t. Lejtényi András alakítója a szövetség szociális, politikai céljait és programját pontokba foglalva szavaztatta a résztvevőket, akik többnyire vastapssal, máskor csak egységes kézfeltartással fogadták el azt. „Sztálin és Rákosi rendszere durva önkényt, hajbókolást próbált ránk erőltetni, a mi célunk, hogy ezzel leszámoljunk!"- beszélt a hallgatósághoz. Az üdvrivalgás és a vastaps mellett a vezetőség politikai követeléseit hallva egymás után érkeztek a korban vadnak tűnő ötletek. Az egyik diák a szovjet csapatok azonnali kivonását, más március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, a harmadik a kötelező beszolgáltatások eltörlését követelte. Zúgott a vastaps, majd valaki elkiáltotta az egyik padban magát: „Rákosi és Gerő viszszahúzó erő!", a rigmust azonnal skandálni kezdték, majd jött a többi is - „Rákosit a Tiszába, Nagy Imrét a kormányba!", „Ruszkik haza!" - miközben előkerültek a padok alól a lyukas nemzeti zászlók is. A felfokozott hangulatot csak a Szózat hangjai csillapították, amit csillogó szemmel énekeltek együtt a mai és egykori diákok. T. R. UTAZÁS Tegnap este a nagyszínházban tartották az Utazás című rockopera díszbemutatóját, amit a SZTE age Szegedi Egyetemi Színpad és a Szegedi Nemzeti Színház közösen állított színpadra. A produkció magját a forradalmárok lelkesedése és a hűvös külpolitikai megfontolások konfliktusa szolgáltatja. Történészek 1956-ról Mi, szegediek megtettük az első lépést... címmel ma délelőtt 9 órától konferencia kezdődik a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara tanácstermében. A kétnapos tanácskozáson szemtanúk, levéltárosok, történészek értékelik az 1956-ban történteket, tárják föl az összefüggéseket. A szegedi történészek mellett az 1956-os Intézet munkatársa, Szakolczai Attila a forradalom és szabadságharc főbb kérdéseiről szól; az intézmény igazgatója, Rainer M. János pedig Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét mutatja be. Holnap délelőtt többek között - Vida István, az ELTE professzora a diák- és ifjúsági mozgalmak jellemzőit veszi számba. sem igazi nemzeti ünnep, mert a nemzet nem fogadta szívébe, nem vált - például 1848-hoz hasonlatosan - a nemzeti mitológia részévé. Úgy véli: 1956-nak nincsenek jelképes hősei, de vannak a szegedi auditórium maximumhoz hasonlatosan mitikus helyei. Sólyom László nehezményezte, hogy a megemlékezés meghívója - a Kádár-korszak rossz emlékezetű kifejezésével élve - az ,,'56-os események" 50 éves évfordulójáról szól. Igaz, ismerte el, a MEFESZ alapítói és követeléseinek megfogalmazói még nem tudhatták: az orosz nyelv fakultatívvá tételéért indított mozgalmuk a szovjet csapatok kivonulásának követelését zászlóra tűző országos forradalommá érik. S éppen ez a folyamat, ez a láthatatlan erő az, ami a ma, illetve a fiatalok érdeklődését fölkeltheti. Mert Sólyom László szerint csillagrobbanáshoz hasonlatos, ami 1956-ban történt. S bár az egykori szabadságharcosok, a reformszocialisták, az emigráció hagyománya más és más értéket őriz '56-ból, de abban egyetért, hogy ötven éve az emberi méltóságot akarták viszszaállítani jogaiba. Minden generációnak más feladatot ad 1956. Sólyom László úgy véli: az ötvenedik évforduló alkalmából föltárt és fölhalmozott információtömeg lehetőséget ad arra, hogy meghatározzuk 1956-nak azt a képét, amellyel a nemzet azonosíthatja magát. Ú. I. TÉNYEK ES ADOSSAGOK Az SZTE díszvendégát, Sólyom Lászlót a doktoravató és az ünnepi szenátusi ülésen is Szabó Gábor rektor köszöntötte. Az 1956 előtt tisztelgő ünnepélyen az elnökségben kapott helyet Bernáth Árpád, a tavaly ősz óta tartó jubileumi rendezvénysorozat kovászát jelentő 1956-os emlékbizottság elnöke is. A tényeket, a fél évszázaddal ezelőtti októberi napok fordulatait Kiss Tamás, a MEFESZ egykori alapitója és egyik vezetője idézte föl. Beethoven Egmont-nyitányát a zeneművészeti kar Vántus István Szimfonikus Zenekara adta elő. Majd Marjanucz László intézetvezető egyetemi docens beszélt szenvedélyesen arról, milyen adósságai és feladatai adódnak a történetírásnak - a fél évszázaddal ezelőtti „elemi erejű vihar", 1956 kapcsán, még ma is. A köztársasági elnök a MEFESZ-alapítókkal találkozott Meséltek az egykori szegedi srácok HORVÁTH DEZSŐ Nehéz nekem erről a sajnálatosan rövid ideig élő ifjúsági szervezetről úgy írnom, hogy magamat kihagynám. Szó sincsen arról, hogy magamat szidoloznám, vagy dörgölődzni akarnék valakihez is, de benne voltam, és láttam, amit láttam, hallottam, amit hallottam. És mondtam is, amikor mondhattam. Tegnap volt ötven éve, hogy az egyetem auditórium maximumában tömeggyűlés keretében jelentették be létrejöttét. Előzményeit megírták már, következményeit is, magam csak azt húzogatnám alá, hogy olyan szegedi gondolat indult el akkor, amelyikből sorsdöntő események ágaztak el, és némelyik világtörténelmi színvonalra is emelkedett. Egyetemisták voltunk, felelős korban mÚT, ÍZ üTTdkCT YClt bér,TiÜnk e'iég „rugaiom" a változtatásokra. A gyűlésen jogászok játszották a főszerepet, eltagadni nem lehet, de ránk, bölcsészekre is hárult a felelősségből is, meg a későbbi dicsőségből is, ahogy az akkori egyetem minden diákjára is. Az akkorinál szorosabb és egyetértőbb kapcsolatunk talán soha nem volt egymással. Nehéz lenne nekem a történelmi hitel kedvéért pontról pontra előszámlálnom az eseményeket, mégis írták ezt már sokan azóta, én inkább azt emelném ki újra meg újra, hogy sokan voltunk, akik egyet akartunk, és néhányan olyanok is, akik másként szerették volna. Nincs szívem fölróni nekik se, így kerek a világ. A lényeg az volt, hogy az akkor éppen egyetlen DISZ annyira „rácsinált a kalapács nyelére", annyira nem képviselte az ifjúság érdekeit, annyira behódolt a talán legkeményebb korszakát élő pártállamnak, az egyetemisták és főiskolások szükségét látták - láttuk - egy új szervezet létrehozásának. Voltak persze olyan fölszólalások is, amelyek kárhoztatták a munkásfiatalokat is, meg a parasztfiatalokat is, hangoztatván, hogy ők kalapáltak legjobban mellé a szeg fejének, én inkább azt hangoztattam fölszólalásomban, őseim előtt nehezen állnék meg, ha én is ezt vallanám. Munkások is voltak köztük, parasztszármazásúak is, égne a bőr a képemen, ha itt ellenük beszélnék. Mit ád Isten, ezt is ellenemre fordították a fegyelmi tárgyaláson. Pár évvel ezelőtt olvashattam azt a jegyzőkönyvet, amelyet úgy „összekalafáltak", hogy magam se ismertem benne rá akkori önmagamra. Ennek is köszönhettem, hogy mégis szigorú megrovást kaptam, utolsó figyelmeztetéssel. Következményeit pedig máig érzem, besúgóim segítségével is. Szentségtörést követek el most is, de ki kell mondanom akkor is, ha újra sokan megorrolnak érte. Ha sejthettem volna, hogy ötven év múltán olyan áramlatok is ránk hivatkoznak, akiktől - hitem szerint - igen-igen messzire álltunk, talán ki se mentem volna az utcára. Ahogy annak idején partizánból volt a legtöbb, most ötvenhat hősei szaporodnak annyira, szintén indokolatlanul. Ilyen a történelem ?Azt hiszem, ilyen is. Sólyom László a fiatalokra bízta 1956 ünnepét A csillagrobbanás emléke Szolcsányi János akadémikus, a pécsi egyetem orvosprofesszora idézte fel a MEFESZ megalapításának pillanatait Fotó: Schmidt Andrea Rövid beszélgetésre találkozott tegnap a köztársasági elnök az 1956-os forradalom szegedi szervezőivel. Sólyom László kérdezett, a hajdani egyetemisták meséltek neki. Az alapítók emlékeztek tegnap a szegedi egyetem bölcsészkarán a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) megalakulására. A szemtanúknak rövid találkozót szerveztek az egyetemi ünnepségekre érkező Sólyom László köztársasági elnökkel. Az Egyetem utcai épület körüli utcákat és a konferenciateremhez vezető bejáratokat lezárta a biztonsági szolgálat. A beszélgetésre a sajtómunkásokat sem engedték be. Az udvar felől közelítettünk. A teremben egy tűt sem lehetett leejteni, legalább hetven egykori diákforradalmár érkezett a jeles eseményre. Akinek nem jutott hely, a kávézó töpörtyűs pogácsáival vigasztalódott. - Az államelnök közvetlen szavakkal kezdeményezett beszélgetést az egykori „szegedi srácokkal". Ők a kérdéseire sztorizgatnak a forradalom születéséről. Keveréke ez az emlékeknek és az értékítéletnek. Többen arról beszélnek, mit jelent 1956 önmagában a mai magyarságnak és a világnak - közvetítette a történéseket az ajtó előtt állóknak Vető Miklós egykori jogászhallgató. A hetvenes éveit taposó filozófiaprofesszor felidézte, hogy ő volt az alapítók közül, akit a társai kinyomtak az épület ablakán, amikor a tömeg követelte, hogy verjék le a vörös csillagot. A magasból tudósított a tömegnek, hogy jön a segítség, vagyis a tűzoltók. 1957-ben Franciaországba menekült, azóta ott él. - Én is megléptem volna, de nem maradt időm, letartóztattak. Én lettem a Kiss Tamás-féle „buli" másodrendű vádlottja, négy évet ültem - fogalmazott szavaiban némi iróniával, Tóth Imre. Az elnök szűk fél óra múlva megköszönte a beszélgetést. A biztonságiak gyűrűjében sietett át az egyetemi ünnepségre a tanulmányi központba. Az ötvenhatosok követték. Két hajlott hátú asszonyt hallottunk a folyosón összesúgni: „Bizony, ha egy másodperccel előbb lőnek, ott haltunk volna meg." Amilyen meghitten emlékeztek az ötvenhatosok egymás között, annyira elzárkóztak az újság elől. Legtöbben arra hivatkoztak, hogy nem méltók a megszólalásra, meg högy a nyilvánosságnak erről soha nem beszéltek. Végül Ambrus János Svájcban élő orvost bírtuk szóra, aki szerint közvetlen hangnemben beszélgettek Sólyom Lászlóval. „Nem gondoltam, hogy ilyen bensőséges összejövetelre kerül sor. Mintha nem is a köztársaság első embere lenne!" DOMBAI TÜNDE Emlékeimben aMEFESZ Az emberi méltóság fogja össze az ötvenhatosokat. Ez 1956 lényege az egykori szegedi diákforradalmár, de Sólyom László köztársasági elnök szerint is. Az államfő a Szegedi Tudományegyetem szenátusa díszülésén tartott beszédével nyitotta meg az 1956 ötvenedik évfordulója alkalmával mondott szónoklatai sorát, az országos ttnnepélysorozatot. Olyan diákokkal találkozott tegnap délután Szegeden Sólyom László köztársasági elnök, akikre méltán büszke a Tisza-parti egyetem. Az államfő a bölcsészettudományi kar épületében beszélgetetett 1956 első diákvezetőivel és diákforradalmáraival. Aztán a József Attila Tanulmányi és Információs Központban a jeles érdemjegyekkel a doktori címig jutó Röst Gergely sz£g?dí matematikus teljesítményét hasonlította természeti tüneményhez, majd elismerésül átnyújtotta neki a Magyar Köztársaság címerével ékesített gyűrűt. (A 6. oldalon mutatjuk be a kitüntetettet.) Ezt követően a Szegedi Tudományegyetem szenátusa ünnepi ülésének díszvendégeként is a diákokat kereste szemével és szavaival Sólyom László, aki Ifjúság és forradalom címmel fogalmazta meg: miért annyira fontos, hogy a fiatalok magukénak érezzék 1956 lényegét. „Mi, szegediek megtettük az első lépést..." - utalt a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) fél évszázaddal ezelőtti, 1956. október 16-i megalapítására Szabó Gábor rektor a szenátus ünnepi ülését megnyitó köszöntőjében. Szónoklatában Sólyom László is elismerte: az 1956-os forradalom kezdetei Szegedig nyúlnak, s ezzel is a vidék jelentőségét szeretné hangsúlyozni ezt követő jubileumi beszédeiben. Ugyanakkor az államfő kevesellte a JATIK kongresszusi termében megjelent diákok számát, ő ugyanis a fiatalokra bízná 1956 ünnepét, mely még ma Sólyom László az ifjúság és a forradalom kapcsolatát feszegette Szegeden, az 1956-ról megemlékező ünnepi szónoklatában Fotó: Schmidt Andrea