Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-16 / 243. szám
HÉTFŐ, 2006. OKTÓBER 16. •MEGYEI TÜKÖR" 7 Vadász, puskavégre kapva Tessék a körmömre ütni, megint magammal kezdem. Ha azt mondom, nem szeretem a puskát, nem az igazat mondom. Valamikor nagyon szerettem. Nem azt, amelyik durran, csak azt; amelyik suttyan. Bátyámnak volt, valamikor nagyon régen, egy légpuskája, azon tanultam célozni magam is. Eljutottam odáig, a gyufaszálat is eltaláltam a kút káváján. Szegény családban drága a gyufa, ellődözni halálos vétek, rájöttünk, a szalmaszál is megteszi. És verebekre is ráfogtam, főtt velem a macskánk, mint nagy vadászokkal az eb, és nem győzte kapkodni a lepotyogó madarat. Katonáéknál átfordult bennem a vonzalom. Zsebre tett kézzel, fütyörészve elmentem volna akár a Csendes-óceánig, de amikor puskát adtak a markomba, elkezdtem félni. Amikor golyót is adtak hozzá, még jobban. (Vérbeli katona bácsik, ne kárhoztassatok, tudom én, hogy nem golyó annak a hivatalos neve, de hagyjátok rám.) Sikerült is elérnem, hogy az első lövészetem egy se talált bele az ember alakú furnér alsó széle közepébe. Verebeken kívül más állatra se lőttem. Vadakra se. Nem is lehetek vitapartnere senkinek. Be kell ismernem, a vadászat akkor se kedves előttem, ha a természet egyensúlyát fönntartó ideológiát is hozzá kapcsolják. Most pedig kimondottan bánt, hogy vadászt lő a vadász. Amikor engem fogott vallatóra az ezredügyeletes tiszt, azt mondtam, véletlenül mind mellément. Kioktatott, hogy a hadseregben nincsen véletlen. Azt kellett volna mondanom, értettem, de vitába szálltam vele, mondván, hogy most vizsgáztam marxizmusból, és tételem éppen a „véletlen és törvényszerűség" volt, akár most is elmondhatom, de ebből az lett, hogy fegyveres őrt rendelt mellém tüstént. Ha csak a puska révén van is rokonságban a vadászat a sereggel, akkor el kellene ismernem, hogy véletlen itt se lehet. Akkor hát mi van ' Mi is történik akkor, amikor puskavégre kapja egyik vadász a másik vadászt ? A fegyver egyik végét eddig is ismertem, a másikat csak a kisöcséről, a pisztolyról volt alkalmam megtapasztalni. Fél óráig böködték a bordáim közé idegen részeg katonák. Ismeretlenül fél szóval se merném szándékossággal vádolni egyik lelövőt se, a harctéri idegességet kéne talán átkonvertálnom ide, de ez is nehezemre esik. Az lehet talán a legnagyobb baj, és minden katasztrófa ebből ered, hogy sötét éjjel is szokott lenni, és akkor is vadásznak némelyek. Sötétben minden tehén fekete, minden emberlehet akár vaddisznó is. Elszalasztani 'Durr bele! Az a legnagyobb baj, persze, hogy van bokor is az erdei út mellett, meg kukoricás is van, ahol van, és az a marha vaddisznó itt is, ott is előfordulhat. Leguggolt az egyik asszony pár hónappal ezelőtt, a bokorban, meglőtték. Meghalva bújt ki alóla. Most meg a kukoricásban motozott a másik vadász, ahol minden regula szerint vaddisznónak lett volna kötelező előfordulnia. Rálőtt arra is a társa. Sorsa, mint az asszonyé. Ha jól számolom, vadásztragédiákban is nagyhatalom lettünk. Csak bízom benne, a temetésre szabadlábra helyezték, aki a puska innenső végén volt. H. D. Abszolút különböznek, mégis nagyon jóban vannak a Csaó, bambino lányai 8 nő a szegedi színházból Szilágyi Annamária, Cseh Zsuzsa, Varga T. Zsuzsa, Márkus Judit, Bokor Noémi, Farkas Andrea, Papp Gabriella és Melkvi Bea a kisszínházban Fotó: Frank Yvette A színésznők közti gyűlölködés csak egy olyan téves hiedelem, amit a kívülállók teremtettek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a 8 nő, aki most a szegedi társulat tagjaként a Csaó, bambínóban együtt játszik. Narancssárga fölsőben, napszemüveggel a fején Farkas Andrea mosolyog a képen. O koptatja legrégebben a Szegedi Nemzeti deszkáit, ő a rangidős - a maga 36 évével - a 8 nő közül. - Szeretem mind a hét kolléganőmet, különösen, mert mindegyik őszinte. Egyébként is mindnyájan teljesen különböző karakterek vagyunk, így nem is volna értelme a fúrásnak vagy a féltékenykedésnek. Utálják a kavarást A kavarást Szilágyi Annamária is utálja, ő a 8 nő közül a legkedélyesebb, leghangosabb - és az egyetlen, aki a párja kedvéért hajnalban kel reggelit csinálni. - Robi nyolcra jár, és én kellek ahhoz, meg a kávém, hogy ki tudjon kászálódni az ágyból. Aztán, ha nem próbálunk, irány a barátnőim, főleg a Pucuska, azaz Márkus Judit, meg a Zsebi, vagyis Papp Gabi, és indul a napi pletyi. Pucuska, ahogyan Szilágyi művésznő Márkus Juditot nevezi, szintén egy férfiról kell, hogy gondoskodjon, amire majdnem egy éve már papír is kötelezi. A napi barátnős programról Andurkával - Szilágyi Annamáriát becézik így - azonban még férje, a szintén színész Janik László kedvéért sem mondana le. Miközben kívülről nyolc teljesen különböző hölgyről van szó, addig a belső vonások tekintetében nagyon is sok a hasonlóság. Például mindnyájan diétáznak és tornáznak. Ká csak otthon izzad a DVD-lejátszó előtt Norbi vezényszavaira, ki még a fitneszguru étrendjét is követi, ki pedig néhány lábemelgetéssel elintézi a napi mozgást. Egy azonban biztos: az öszszes hölgy szigorúan vigyáz a kondíciójára. Ahogy mondják: ebben a szakmában éz alapkövetelmény, mert sok fizikailag megterhelő szerep vár egy színésznőre, amit hiszti nélkül teljesíteni kell. Még akkor is, ha a rendező azt találja ki, hogy szinte egy egész előadást végig kell táncolni. Mint például Melkvi Beának az évad első prózai előadásában, a Horváth Péter-íé\e Csaó, bambínóban. Ez egyébként Bea esetében nem volt túl nagy kihívás, mert a művésznő már 16 éve színpadon mozog, és a színművészeti főiskola mellett elvégzett egy zene- és egy tánciskolát is. - A jó kondi mellett - nőkről lévén szó - elengedhetetlen az igényes öltözködés is - meséli Cseh Zsuzsa, aki egyébként a külső megjelenés •szakértője lett a teátrumban, amióta elvégzett egy divat- és stílustervező iskolát. - Annamari volt az egyik modellem," mert nagyon szexis, nőcis, nem egy átlagos testalkatú, és ezt vállalja is. Általában a tervező szemével figyelem a kolléganőimet, de a család sem kivétel, az édesanyám ruhatárát például rendszeresen átalakítom. A szexis, a buja meg a naiva Ami pedig a szépséget illeti: a színésznők azt vallják, hogy hátrány is lehet ezen a pályán, meg előny is, attól függően, hogy ki, hogyan tud vele élni. Bokor Noéminek például kifejezetten előny koromfekete haja, és hozzá buja, mély hangja. - A tanáraim azt mondták, hogy ezzel az orgánummal vagy tévéhez, vagy rádióhoz menjek dolgozni. Ki is próbáltam mindkettőt, de most a színészi pályára vetett a sors. A hölgyek többsége egyébként félve rak fészket Szegeden, mert mindig csak egy évre szól a szerződésük, és sosem lehet tudni pontosan, hogy mit hoz a jövő, ha például új igazgató kerül a színházi bársonyszékbe. Papp Gabi ennek ellenére igyekezett meleg otthont varázsolni a színészházi kis lakásba. O a teátrum naivája, világosszűke hajával és XXS-es méretével. Azt meséli, hogy 6-tól 12 éves korig az összes szerep az övé, úgyhogy igazán nem kell tartania attól, hogy ezt bárki elirigyli. Naivának lenni szerinte elég hálátlan feladat, másból sem áll, mint mosolygós, butuska lányokat alakítani, miközben Gabi belevaló, szókimondó háziasszonynak tartja magát, és a naivákra egyáltalán nem jellemző módon még főzni is tud. - Mindent megcsinálok a konyhában, egyedül a sütés nem megy még, mivel nincs sütőnk. Ha mondjuk húsleves kerül az asztalra, akkor általában a Janikéknál, vagy az Annamariéknál kötök ki vele, mert a párom nem szereti. Korán kelés, karikákkal És aki a legkorábban kel, és még délután sem pihen, ő a képen a szürke inges, hosszú, szőkésbarna hajú színésznő, Borovics Tamás színész felesége, Varga T. Zsuzsa. A nyolcak közül az egyetlen anya. Azt panaszolja, hogy ezt a szeme alatti karikák látványosan hirdetik is. - A színház és a kislányom, Anna közül az egyiket mindig fel kell kicsit adnom, de nagyon jó, hogy a többiek mindig segítenek, alkalmazkodnak hozzám, ha kell. Úgy tapasztaltam, hogy mindenki örült, amikor visszajöttem a gyesről, és nagy szeretettel fogadtak - mondja Zsuzsa, aki szerint a közhiedelemmel ellentétben a szeretet a legtöbb színházban a női osztag lételeme. G. K. T. Solymászat: együttműködik ember és madár A szabadság helyett a biztonságot választja Fölfoghatatlan a kívülállónak: miként lehet rábírni egy ragadozó madarat arra, hogy az ember számára vadásszék? Hogyan lehetséges: egy sólyom, amely több mint kétszáz kilométeres sebességet is elérhet, ne akarjon függetlenné válni? Ember és madár „közös megegyezésen alapuló" együttműködésének titka: a ragadozó létbiztonságát jobban garantálja az ember, mint a szabadság. - Minden élőlény a lehető legkisebb energiabefektetéssel a lehető legtöbb eredményhez akar jutni, így van ezzel a ragadozó madár is. Ha azt tapasztalja, az ember segítségével egyszerűbb az élete, mint ember nélkül, akkor nem fogja otthagyni tulajdonosát - magyarázza Horváth Zoltán, a Magyar Solymász Egyesület tagja. Magasröptű vadászat A szegedi biológus négy éven át fősolymásza volt az országos egyesületnek. Solymászni egyébként nemcsak sólyommal lehetséges, hanem héjával, karvallyal, sassal is - Horváth Zoltánnak jelenleg héjája van, de volt már sólyomtulajdonos is. Nemcsak méretük más-más az említett ragadozó madaraknak, hanem vadászati stílusuk is. A sólyom a szó szoros értelmében „magasröptű", odaföntről ejti le magát a kinézett áldozatra - akár a kétszáz kilométer fölötti sebességet is elérve -, míg a héja alacsonyan száll. Sólyommal, héjával fácánra - utóbbival nyúlra is -, karvallyal balkáni gerlére lehet vadászni. Szirti sassal Ázsiában őzre is mennek. Hogyan történik a solymászat? Ha tényleg sólyma van a solymásznak, vizslájának is kell lennie. Ha a kutya vadat érez, szoborrá merevedik, így adva gazdája tudtára: észleli a leendő zsákmányt. A solymász elengedi a madarat, az fölcsavarodik az egekbe, eléri a vadászathoz szükséges magasságot. Rádióadóval megtalálják A solymász ekkor „fölkelti a vadat", azaz jelt ad a kutyának, hogy zavarja föl a sűrűből, késztesse reNEMZETKÖZI SOLYMÁSZTALÁLKOZÓ Nemzetközi solymásztalálkozót tartanak a dél-alföldi régióban október 24-29. között Gyomaendró'dön. Mintegy tucatnyi európai országból félszáz solymászvendég érkezik, madarakkal együtt, az egyesület által immár tizenhatodik alkalommal megrendezett találkozóra. pülésre a fácánt. A fácán repül, a sólyom meglátja, s óriási, óránként kétszáz kilométeren túli sebességgel rázuhan, halálos rúgást mérve rá - az áldozat pedig élettelenül puffan a földre. A héjával történő vadásztatás hajtók segítségével történik - ez esetben nem kutya röpteti föl a fácánt, ugrasztja ki a nyulat a bokorból, hanem a hajtósor. Miként jut a solymászhoz az elejtett zsákmány - és maga a vadászmadár? Egykor minden esetben rézcsörgők segítették a solymászt madara megtalálásában - a csörgők messze hangzó, átható hangja jelzi, merre induljon el a tulajdonos a ragadozó és a préda után -, de ma már a sólyomhoz apró rádióadó dukál. A héjánál maradt a csörgő. De még mindig nem került vissza a solymászhoz a szabadon engedett ragadozó! Abban, hogy visszakerüljön, kiemelt szerephez jut az ember és madara közti jó kapcsolat. Hisz a madár - látva, hogy jön felé és zsákmánya felé az ember - ha nem bízna gazdájában, zsákmányostul továbbHorváth Zoltán fácánra, nyúlra vadászik héjájával - de volt már sólyma is Fotó: Segesvári Csaba állhat. - Belátására van bízva a dolog - mondja Horváth Zoltán. Nincs cserbenhagyás Csakhogy a madár nem áll tovább, mert tudja: nem kell tartania az embertől. A solymász pedig valamilyen, a zsákmányt helyettesítő ínyencfalattal kínálja madarát. - Észre sem veszi a ragadozó, hogy például nem a saját maga fogta fácánt eszi, hanem a galambot, melyet mi tartunk elé - halljuk a mestertől. Am ekkor még mindig nem értjük, miért éri meg a ragadozónak az emberrel maradni. Hisz önállóan is tud vadászni! Azért éri meg, mert sikertelen vadászat után is kap ennivalót, tehát semmiképp sem éhezik - a szabadon élő madárral ellentétben, mellyel minden ügyessége ellenére is előfordul, hogy eredmény, tehát zsákmány nélkül marad, és napokig is éhezik. - A fiatal héják kilencven százaléka az első tclen elpusztul - így a solymász -, nálunk pedig megmarad. A létbiztonságot jól érzékelik a madarak, nem hagyják cserben a tulajdonosukat. F. CS.