Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-10 / 238. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR* SZERDA, 2006. OKTÓBER 11. A szegedi Mozgókép Kht. nyugalmazott igazgatója több alkotásban szerepelt Petróczy Koltai filmjében Dávid Murray, Vakán György, Balázs Elemér, SBB Szegedi Jazz Napok a műfaj sztárjaival Nézzük magunkat, mint mozifigurákat Csaó bambino - bemutatták a családi revüt A premieren - úgy tetszett - minden korosztály jól szórakozott. Aztán hogy kinek mit jelent a Csaó bambino című Horváth Péter-darab szegedi változata? Ahányan ott ültek, alighanem anynyifélét. Az író-rendezó korosztályának van talán a legnagyobb esélye azonosulni a kisszínházban az elmúlt hét végén bemutatott Csaó bambínó különös látásmódjával. Nem lehet egy szóval nevén nevezni ezt, inkább ide idézzük Horváth Péter egy régi fülszövegmondatát azokból az időkből, amikor még 20 forint volt a fiatal kortárs szerzők első kisregényeit tartalmazó kötetek ára. „Nézem magam, mint egy mozifigurát, akinek története nem hagy hidegen, de tudom, hogy nem tehetek semmit sem érte, hiszen más dimenzióban létezünk" - írta az 195l-es születésű író egykor, vagy 27 esztendős korában, az Öcsémnek, szeretettel című kisregénye elé. A Csaó bambínó elé is írhatta volna. Meg a fönti mondat folytatását is: „Én őt figyelem, ő a világot. Egyelőre ketten vagyunk. Azért írok, hogy felszámoljam ezt a kettősséget, vagy legalább sikerüljön megértenem." A többiek pedig, tehetjük hozzá, akik nem tudnak írni, és az önreflexió egyéb módszereit sem gyakorolják professzionálisan, elmennek a színházba. Ahol egy Csaó bambínó című „családi revü" talán segít nekik... Miben is? Megszemlélni a saját múlt idejüket. Meg a jelenüket. Önmagukat. A világban. A színházban meglátják például azt, hogy „azok a csodás ötvenes évek, na meg a mámorító hatvanasok" - rettenetesek voltak; és talán elfogadják, hogy viszont mégis ez volt a csodás és mámorító gyerek- és ifjúkoruk. Távolságból nézik, hol nevetve, hol meg sírva. Rácsodálkoznak, hogy tényleg, az a sok bugyuta sláger az ötvenes évekből mennyire eleven bennük. Beléjük ivódott, hiszen örökösen jött a rádióból, és a rádió volt a kor első számú és egyetlen - szórakoztatóközpontja. Multimédiája. Ha-ha. Na és ott volt még a presszó, a szimpla kávéval, ahova lementek a felnőttek a kardjukba dőlni - azaz rettenetesen berúgni - a legnagyobb tragédiák idején: a darab egyik legjobb, mert ellenállhatatlanul röhejes és rettenetesen fájdalmas, ironikus és tragikus jelenete is itt játszódik, Fekete Gizi, Király Levente, és a profi maszkjában-kosztümjében megkettőzött Jakab Tamás jól eltalált tálalásában. A darab egy másik emblematikus jelenete meg a börtönben játszódik, az ingbe rejtett cigarettásdobozokkal: Borovics Tamás, az írói Én színpadi megelevenítője mellett remekel ebben a jelenetben Rácz Tibor (aki a fürdőszobai józan részegség eljátszásában is briliáns) és Szabó Gabi. Utóbbi betölti a színpadot mindegyik jelenetében, nem nagyon lehet másra figyelni, ha ő van játékban, az Anya szerepében finom érzékenységgel bont ki minden ellentmondást, rajzol ördöngös ügyességgel ahogyan mondják - igen összetett figurát, nem beszélve arról az egyszerűségről, hogy szép. Jó figura akad több is, ilyen Harsányi Attila orosz tisztje - ellenállhatatlan az az európai humor, amint ő angolul mondja a Hamletet, magyar foglya pedig oroszul Tatjana levelét. Dobos Kati Mancika tanárnője, Galkó Bence meghasonlott Gazsi tanára - kegyetlen karikatúrák. Az ízlésemnek kissé túlzón idegcsomó Gömöri Krisztián az öccs szerepében is kissé túlzón bunkó Megyeri Zoltán Lacija. De általában a helyén van minden és mindenki a revüben, különösen a tánckar és a zenekar. Csík György jelmezei túlzásaikkal pontosak, Juhász Katahn színpada kevés eszközzel is fantáziás. Élvezetes az előadás, minden korosztálynak javallott - mindenkinek másért. Magunkért, egymásért. S. E. nész vakot, maga a rendező pedig némát alakít. - Sötét öltönyben és kalapban üldögéltem a kerekes székben, így a meleg miatt eléggé megizzadtam. De legalább a többiekkel ellentétben nem kellett rohangálnom - jegyezte meg nevetve Petróczy Sándor, aki már több filmben is kapott néhány perces epizódszerepet. Öt évvel ezelőtt Szóké András színész-rendező kereste fel, hogy játsszon a Kisvakond című filmjében. Ebben egy Rák nevű embert, a ruhaipari kátéesz elnökét alakította. - Enyhén korlátozott, alkoholmámorba hajló figura voltam - idézi fel a „művész úr". A szerep kedvéért több liter meggyszörpöt kellett meginnia, bor gyanánt. - Néhány perc erejéig megmutattam magam Tolnai Szabolcs vajdasági magyar filmrendező Arccal a földnek című alkotásában is. Egy szegedi vállalkozó bőrébe bújtam, aki nagy nőcsábász, mulatozó, no és italozó ember. A lányom meg is jegyezte: „vigyázz, be ne skatulyázzanak". A filmet Szabadkán és Palicson forgatták. Az egyik hajnali jelenet végén aztán egy helybeli bácsi odaoldalgott mellé, mondván: „művész úr, hoztam a reggelijéhez paprikát meg paradicsomot". A szegedi Mozgókép Kht. nyugalmazott igazgatójának ez volt a gázsija. Soha egy fillért nem kapott a szerepeiért, de nem is várta el, hogy fizessenek neki. Azt is elárulta: saját ruháiban játszik, azért is, mert'nincs rá megfelelő méretű holmi a jelmeztárban. TÖRÖK ANITA Világsztárok is felléptek az elmúlt két évben az önkormányzat támogatásával megrendezett Szegedi Jazz Napokon. A november 10-én kezdődő kétnapos idei fesztiválon is nemzetközi rangú muzsikusokat hallhatnak a dzsessz szerelmesei az ifjúsági házban és a Belvárosi moziban. NEM SZÍNÉSZ. HANEM „FIGURA" Petróczy Sándor egy mozgáskorlátozott embert alakít a legújabb Koltai-filmben. A gyakorlás, no meg a fotó kedvéért beleült a kerekes székbe Fotó: Tésik Attila Ha kell, nőcsábász alkoholista, italozó ruhaipari kátéesz-elnök, máskor jóságos nagypapa a vásárhelyi Petróczy Sándor. A szegedi Mozgókép Kht. nyugalmazott igazgatója ncin tartja magát színésznek, ám négy filmben is szerepel - néhány másodperc vagy perc erejéig. Most Koltai Róbert Megy a gőzös című alkotásában egy tolószékes ember bőrébe bújt. Régi barátság fűzi a színész-rendezőhöz, aki csak művész úrnak szólítja őt. „Van egy szerepem a számodra!" - hívta fel a közelmúltban telefonon Koltai Róbert rendező a vásárhelyi Petróczy Sándort. Legújabb filmjének, a Megy a gőzösnek a csongrádi forgatására invitálta régi barátját, akinek azonban nem árulta el, hogy milyen figurát kell életre keltenie. - A forgatáson aztán nagy megrökönyödésemre közölte, üljek bele az odakészített tolókocsiba, egy lebénult embert kell eljátszanom. Épphogy belefértem a kerekes székbe. Egy apácának kellett tolnia, szegény, megkínlódott a feladattal - mesélte derűsen a vásárhelyi „művész úr". Merthogy Koltai így szólítja Petróczyt. Ő azért sietve hozzátette: nem képzeli magáról, hogy művész lenne, csupán régi ismeretségükre való tekintettel élcelődnek egymással. A figura megformálásáért nem kellett sokat tennie: nincs szövege, csak üldögélnie kell a tolókocsiban. Egy napig vették fel a jelentet, melyben egyik partnere, Hajós András ze- A filmezés számomra játék, jó poén. ennyi, és nem több - mondja Petróczy Sándor. - Évtizedekig foglalkoztam moziüzemeltetéssel, filmforgalmazással, most pedig a gyártásba kóstolhatok bele. A rendezők, akikkel forgattam, nem színészeket kerestek a szerepekre, hanem figurákat. így volt ez a Sztornó cimű filmnél is, mely Pécsett készült el, és hamarosan be is mutatják. A főszerepet Lovasi András, a Kispál és a Borz zenekar frontembere játssza, aki a vejem. A jóságos nagyapát személyesítem meg, igaz, az alkohol most sem marad el. A filmben ugyanis bortermeléssel foglalkozom, agyba-főbe dicsérem a boromat, amit senki sem bír meginni. MUNKATÁRSUNKTÓL Az önkormányzat kezdeményezésére és 8 millió forintos támogatásával megrendezett Szegedi Jazz Napokon az elmúlt két évben olyan világsztárok léptek fel, mint /an Garbarek, Karim Ziad és Billy Cobham. Az eddig megszokott színvonal folytatását ígéri az idei fesztivál kétnapos programja. A koncerteket szervező Priváté Music Productions Drienyovszki András vezetésével a dzsesszmuzsika progresszív törekvéseiből nyújt dióhéjban ízelítőt. November 10-én, pénteken este 8-kor a hazai művészvilág nagy klasszikusának számító Creative Art Trio koncertjével indul a fesztivál. Vukán György, Berkes Balázs és Balázs Elemér együttese igazi hungaricum, kifinomult előadásmód jellemzi muzsikájukat. Szegedi fellépésük ezúttal tiszteletadás is a nemrégiben elhunyt Kossuth-díjas nagybőgőművész, Pege Aladár emlékének. Az első napon hallhatja a közönség a fesztivál idei sztárvendégét, Dávid Murray-t és kvartettjét. A világhírű amerikai tenorszaxofonos sztár nemcsak hangszerének közismert apostola, hanem az úgynevezett Great Black Music egyik legtekintélyesebb egyénisége is. Szegedre legerősebb zenekarával érkezik, amelyből a bőgős, laribu Shahid járt már korábban városunkban Roscoe Mitchell együttesének tagjaként. A másnap esti koncert az új törekvéseket hivatott bemutatni: a norvég újhullám három kiemelkedő formációja érkezik Szegedre, ami bizonyára a fesztivál történetének legmerészebb zenei vállalkozása lesz. Az őket követő éjféli koncerten a közép-kelet-európai progresszív dzsessz-rock emblematikus együttese, a lengyel SBB lép fel. A hírek szerint Jozef Skrzek és Anthymos Apostolis ezúttal magyarországi zenészbarátaikkal - Somló Tamással és Németh Gáborral (Skorpió) - tervezik a fesztiválbúcsúztatót. A Szegedi Jazz Napok koncertjeit az ifjúsági házban és a Belvárosi moziban tartják, belépőjegyek mindkét helyszínen válthatók. DZSESSZRAJONGÓ - Szükség van Szegeden egy ilyen nívós rendezvénysorozatra, amely országos érdeklődésre is számot tarthat. Az elmúlt két évben is nagyon jó előadókat hívtak meg, Jan Garbarek koncertje például szenzációs volt. Az idei kínálat is remek, Dávid Murray meglehetősen ritkán fordul meg Magyarországon, biztosan sokan kíváncsiak lesznek rá. Nagykanizsán és Debrecenben is próbálkoznak dzsesszfesztivállal, de ott nincsenek ilyen rangos előadók - mondta Simády Béla „hivatásos" szegedi dzsesszrajongó, aki idén is minden koncerten ott szeretne lenni. Az idei fesztivál egyik sztárja, Dávid Murray DM/DV-fotó Anya és Laci - Szabó Gabi és Megyeri Zoltán a tánckarral Fotó: Karnok Csaba