Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-09 / 237. szám

HÉTFŐ, 2006. OKTÓBER 9. • MEGYEI TŰKOR* 7 Hatvanévesen is frissen pörgeti a korongokat a lemezlovas, Dévényi Tibor SZÁZ INGYENJEGY KB Dévényi Tibor minden fronton visszatért. Nem csak diszkózik: néhány hete indult Budapesten, a Liget Színházban családi műsora, a Plaza Varieté, amelyben két popsztár, két humorista és két artista szórakoztatja a közönséget. Elindította a Száz ingyenjegyakciót, minden előadásra jegyeket juttat el a hátrányos helyzetű embereknek, akik máskülönben nem tudnának színházba eljönni. A színházigazgatókat arra kéri, csatlakozzanak ehhez az akcióhoz. A Story tévén pedig folytatódik a Tibi bácsi elintézi című műsor. biztosítási ügynök, Olasz András. - Nem hagyhattuk ki ezt a bulit, feleségemmel imádunk táncolni. Ráadásul egy korosztály vagyunk nagyjából, mi is a hatvan felé tartunk... A beszélgetést egy másik pár szakította félbe, aki átgázolt rajtunk „Gyerünk, táncoljunk, kell a tviszt!" kiáltással törtek a táncparkett belseje felé. Az bizonyos: Tibi bácsi óriási hangulatot teremtett. A retrót szerinte egyetemista fiatalok találták ki, akiknek a tuci-tuci techno zene már nem nagyon adott semmit. Nekik ez a zene hiánypótló. A retrobuliban nemcsak a számok előadóiról tudhattunk meg számos dolgot, hanem magáról Dévényi Tiborról is. Glória Gaynor, a 70-es évek diszkókirálynője feledhetetlen, I will survive című számát például így vezette fel: „Az 50-es évek szülöttét egy 60 éves Df konferálja fel, együtt 114 évesek vagyunk,Glória, Iloveyou!" Ajánlott egy számot egy barátja emlékére is: „Egy évben, egy napon születtünk, 1947. február 11-én, jó évjárat, éljen Máté Péter a felhők között, köszöntsük tapssal minden idők legnagyobb magyar énekesét!" - és felcsendült a Mondd mit ér. A szám végén Tibi bácsitól megszületett az este konzekvenciája: zene nélkül nem ér az élet Fotó: Segesvári Csaba semmit! De még nem volt vége. Jött Tibi bácsi állatkertje - a Repül a bálna, a Kismalac engedj be, és „a diszkótörténelem legszebb szerelmes dala", a Szállj el kismadár. Az utolsó percekben Tibi bácsi tánciskolájában a Kacsatáncra rophattuk. „ 1979-et írunk, mindenki ezt táncolja a világon, ez a kacsatánc! Akkor még nem volt madárinfluenza!" Meglepő volt számunkra, hogy a szárnycsapkodós táncra kevesen emlékeztek. Végül jött egy kis szamba, egy kis szirtaki, újra rock and roll, majd a bulit Dévényi Tibor saját előadású produkciója zárta, A lemezlovas dala. Két óra alatt gyakorlatilag a retrokorszak szinte összes nagy előadóját hallhattuk. A bulit végigtáncoló Barta Ildi így foglalta össze a siker zálogát: Dévényi Tibi bácsi bulijában az a legjobb, hogy az ember azt kapja, amit vár. Itt nincs tucituci zene, csak retro, abból is a legjobbak. Aki pedig erre vágyik, és most lemaradt a buliról, egy hónap műlva részt vehet Dévényi Tibor kétórás retropartiján. NYEMCSOK ÉVA A MÁSIK SZEREPOSZTÁS A szombaton este bemutatkozó másik szereposztás legkiválóbbja a Leporellót alakító Gábor Géza volt. Remekül énekelte a Regiszter-áriát, amelynek kitűnő színpadi megjelenítése újabb jó példa a rendező kifinomult lélekelemző képességére. Csak távirati stílusban a többiekről Bátki Fazekas Zoltán elsősorban muzikális, stílusos éneklésével hozza Don Giovannit. Meglepetés a kórusból kiragyogó Papdi Erika remek Donna Elvirája. Merényi Nicolette Donna Annaként nagy elánnal tért vissza. Szerekován János Don Ottaviója lírai finomságával hatott. Hangilag nagyszerű Kelemen Zoltán Masettója és Dér Krisztina Zerlinája. Premier Zürich könnyű marihuánafelhőben úszott, az ég ragyogott, és persze találtam reggel női félcipőt, illetve eldobott harisnyát a ház előtt, ami' nyílván valami drámai eseményre utalt, de mégis jó volt az a svájci hét nagyon. Akkor, néhány éve, onnan tudtam meg, hogy itthon vagyok, hogy a ferihegyi újságárus meg akart lincselni, mert rossz helyre álltam. Most hamarabb jött az érzés. Már a gépen szólt az ország. Országom. A néninek igazán kellemetlen arca volt. ha ezt lehet így mondani. De mégis csak akkor szólt oda az ember, amikor zsidózni kezdett. Addig is volt minden, a gyalázás hétköznapi formái, könnyű káromlások és a személyzet szapulása, de zsidózni, azt ne. Hagynánk ezt el, menj haza. otthon az ólban, néni. A másik szomszéd, fiatal hölgy, fölnézett a .Jézus mindenekfelett" című kékfedelű könyvből, s elmosolyodott, hát, uram. máris itthon vagyunk, nem 1 Az érzés az, hogy valaki, egy magyar, a magyarok úgy általában a saját hátukon keresztül akarják kienni a saját szívüket, szóval ez az érzés megérkezett, velem volt, satöbbi - nos, e képet ajánlom a napi értelmezésre. Az ember visszajön az óceán másik oldaláról, ha premierje van. Színházi premierről beszélek, ami, tudjuk, mindig ünnep, rémesen komoly dolog, misztérium, és a színészbüfé. József Attila Színház, elég szép név. A művészet világában talán nincs kiszolgáltatottabb, esendőbb fajta a színésznél. De aztán a premier mellett egy másik főhősre, főszereplőre kellet gondolnom, a haza lökdöste ki őt a köz színpadára. Két gyermek apukája sírt a bíró előtt, hogy 6 különben épít, és nem érti, hogyan viselkedhetett ilyen csúful a tévé ostrománál, fel nem fogja ezt az egészet, és sír, mint egy taknyos. Azt mondanám tisztelettel, szeretettel, hogy a vérivó vadállat nem ukmukfukk ugrik ki a könyvtárlátogató honpolgár szívéből. A vadállatot nemzeni kell, nevelgetni kell, enni adni, tanítani kell, bizonyos dolgokat sulykolgatni, hosszan, kitartóan, és... és egyszer csak a vadállat jön. Ez itt a felelősség kérdése, amely nem alkotmányjogi kategória, és talán még a legfőbb jogi méltóságnak sincs fogása rajta, már ha akarná fogni egyáltalán, és persze a véleményünkkel artikulálhatunk úgyis, hogy hazánk porcelánbolt, miközben tán mégis inkább alulképzett vegyeskereskedés. Ahol mások a játékszabályok. Ahol a hazugság sem úgy hazugság, és az igazság sem úgy igazság, ahogy. Mellékkérdés, de nem harapja-e meg netán magát a gazdát is az ébredő vadállat ?! Válasz: de igen, megharapja. Szóval ott áll aztán apu a bíró előtt, sír a százötven kilójával, hogy most mi lesz a gyerekekkel, amíg ó a börtönben olvassa Tolsztojt ?! Hát ez az. Ő nem színészkedik már. Valóban és mélyen kétségbeesett, eddig etették, most a honmentő kéz elemelkedik. Én, kis kitérővel valódi színészekhez megyek, gyerekkorom ikonjai, hősei ők, és most nézem, hogy a főhősnőm hogy eszi a csirkecombot a színészbüfében. Látom, a lelküket teszik ki a rossz deszkán. És esendőek, és szépek lesznek, mert abba halnak bele nap mint nap, hogy nem szabad belehalni egyetlen mondatba se. Nincs semmijük se, de az a minden. DARVASI LÁSZLÓ Állva köszöntötték a nemzet színészét Helyükről fölállva, hosszan tartó ta el" a közönségnek, mi történik vastapssal köszöntötték Király Le- a színfalak mögött a premierek ventét a szombati kisszínházi pre- után. Minden közreműködőnek mier nézői: a népszerű szegedi megköszönte a teljesítményt, kiművész a Csaó, bambino Nagypa- osztotta a legjobbaknak járó bélelt pa szerepében lépett föl, először borítékokat, majd hatalmas, gyöazóta, hogy a nemzet színésze lett. nyörű virágcsokrot „intett be", és A bemutató végén a tapsrendet átadta Király Leventének. A kitűmegszakítva, rendhagyó módon nő művész meghatottan köszönte Székhelyi József direktor „játszót- meg az ünneplést. Sikert aratott a Don Giovanni a nagyszínházban Nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass, én, a lemezlovas" Retrobuli Tibi bácsival Réti Attila Don Giovanni, Simon Krisztina Zerlina szerepében Fotó: Schmidt Andrea Ötletes, jó produkció Bagossy László első operarendezése, a Don Giovanni. A népszerű Mozart-operát a hallható kompromisszumok ellenére két szereposztásban is műsorra tudta tűzni a Szegedi Nemzeti Színház. Bagossy László olyan rokonszenves igényességgel, alapossággal értelmezte, elemezte Lorenzo da Ponté szövegkönyvét, mintha legalábbis Shakespeare-színmű lenne - ez látszik a szegedi operatagozat új Don Giovanni-produkcióján. Minden szerep tudatosan felépített karakter, a jelenetek átgondoltak, ötletesek, világosan követhetők. A zeneileg is rendben lévő előadás elindul valahonnan és el is jut valahová, a rendezőnek és a karmestereknek van mondanivalójuk. Remek ötlet Bagossy Levente díszlete is: a színpadon körbe ér a nézőtér páholysora. A pénteki premieren Oberfrank Péter (szombaton Kardos Gábor) dirigálásával érzékenyen, pontosan, muzikálisan játszó szegedi szimfonikusok a földszinti színpadi páholyokból szólnak, a szereplők pedig időnként az emeletről énekelnek. A zenekari árok lefedésével előre hozott játéktér középpontja egy körülbelül öt méter átmérőjű porond, amelynek a katedrálisok rózsaablakait idéző, márványos fényű mintázata szakrálissá avatja, kiemeli a teret, ahol a jelenetek többsége játszódik. Az örök körforgást is szimbolizálja a rózsaablak-alaplap, amelyen - mint egy kaleidoszkópban - gyorsan peregnek előttünk az egymást követő képek. Van ritmusa, dinamikája a játéknak, alig van egy-két unalmasabb pillanat a kétszer másfél órában. A premier címszereplője, Réti Attila színpadi hatás szempontjából telitalálat: elhisszük neki, hogy ő a minden nőt meghódító Don Jüan. Noha nem klaszszikus Mozart-bariton, a nyolc évvel korábbi, Szikora-féle Don Giovanni-produkció óta éneklése árnyaltabbá, sokszínűbbé, érzelemgazdagabbá vált. A Zerlinával közös duettet például roppant bensőségesen, finoman énekelte. A Donna Annaként bemutatkozó Wittinger Gertrúd nagy vivőerejű hangjához is jobban illenek a Verdi-, Wagner- és Puccini-szerepek, ám ezúttal is élmény volt hallani kristálytisztán csengő szopránját. A Don Ottaviót nagyszerűen alakító Kóbor Tamás igazi Mozart-tenor, kár, hogy a súlyosabb szerepek érezhetően megterhelték már a hangját. Az univerzális Vajda Júlia Donna Elviraként is megmutatta: vérbeli énekes-színész, aki szinte bármit képes tisztes színvonalon eljátszani-elénekelni. Tetszett Altorjay Tamás Leporellója, Simon Krisztina mezzo verziójú, üde Zerlinája, Cseh Antal buffó Masettója, Konkoly Balázs zengő hangú, valóban szoborszerű Kormányzója. Az opera vége lett a produkció leglátványosabb, leghatásosabb része. Miután Don Giovanni kezet fog a túlvilági Kőszoborral, visszazuhan a lakoma színhelyéül berendezett porodra. A föld megnyílik, vagyis a hatalmas rózsaablak-körlap meredeken megbillen, és előbb a gyertyatartók, kupák, tálak, majd a kapaszkodni próbáló kalandor is menthetetlenül lecsúszik, azaz a pokol mélyére - a zenekari árokba - süllyed. Ügyes megoldás. A zárószextettben akad még egy váratlan, tragikomikus csavar is: „Jámbor légy, mert rosszul jársz! / Bárha jó a dínomdánom,/Ámde, Iám, a vége gyász!" - éneklik diadalmasan a tanulságot az „erényes" túlélők. Csakhogy Don Giovanni fityiszt mutat: újjászületve megjelenik az egyik páholyban, és a szemük láttára tesz magáévá egy szőke szépséget... H. ZS. Tánciskola, állatkert, labdadobálás - mindebben volt részük azoknak, akik szombat éjjel Dévényi Tibor kétórás retrópartijára váltottak belépőt. A Boney M-től a Modern Talkingon át a Hungáriáig a 70-es 80-as évek diszkókorongjait pörgette a szakmát 40 évvel ezelőtt kezdő mindenki Tibi bácsija. - Nagyon jó estét kívánok, a mikrofonnál Dévényi Tibor kíván mindenkinek jó szórakozást! A legjobban tapsoló természetesen kapja a pontos labdát! - köszönt be szombat éjjel a zsúfolásig megtelt a belvárosi Centrál Kávézó meghívott lemezlovasa, mindenki Tibi bácsija a közönségnek. A retro jegyében Mac & Katié Kissoon Chirpy Chirpy Cheep Cheep című számával csalogatta parkettre a 70-es 80-as évek muzsikáinak kedvelőit. Éjfél után néhány perccel a keverőpulthoz állni nem semmi egy hatvanéves előadóművésznek. Dévényi Tibor erre egy történettel válaszolt. - Húszévesen még konferálhattam Latabár Kálmánt és Feleki Kamiik, velük jártam fellépni. Feleki Kamill bácsi 80 évesen beszállt a kocsiba, Mátészalkára mentünk a júliusi 40 fokos hőségben. Mondom neki: Kamill bácsi, hát minek kell ez magának? Erre ő azt felelte: Tibikém, szeretem csinálni! így vagyok ezzel én is. 60 év ide vagy oda, Dévényi Tibor tapsolt, táncolt, dobálta a pontos labdát a közönségnek. A Boney M Rasputin című számát egy Modern Talking egyveleg követte. Dévényi azt mondja, minden jogalapja meg van arra, hogy ezeket a nótákat játssza, hiszen személyesen találkozott mindkét zenekarral, sőt annak idején lemezeiket is ő mutatta be Magyarországon. A műsorból nem maradt ki a rock and roll sem. Gondolatban felcsavartuk a szőnyeget, felszálltunk a limbóhintóra. Két óra alatt bőven volt időnk szemügyre venni a közönséget. Rockizni kevesen, tvisztelni annál többen tudtak. Igaz, a Hungária számai alatt a táncolókat kenterbe verte egy öltönyös-nyakkendős ősz hajú úr és partnere. Barátainknál töltjük a hét végét, ők mondták, hogy ma Dévényi itt diszkózik - mondta a fővárosi