Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-06 / 209. szám

SZERDA, 2006. SZEPTEMBER 6. •MEGYEI TŰKOR­7 A Dugonics téri körforgalmakat a két választás között, 2002. június végén adták át Fotó: Miskolczi Róbert A választási kampányra időzítettek több avatást is Szegeden a város vezetői. Négy éve nem tudtak ennyi beruházást fölmu­tatni a fideszesek. Akkor Bartha László nem indult újra a polgármesterségért, mégis sok párhuzamosságot találni. Ha végignézzük a négy évvel ezelőtti újságo­kat, látszik: röpködtek a milliárdok, az elvég­zett beruházások értéke volt a kampányté­ma. így van ez most is. A jelenlegi kormány­zó erők azonban jobban állnak, uniós és kor­mányzati támogatásoknak köszönhetően az elmúlt négy évben jóval nagyobb értékű beru­házásokat hajtottak végre Szegeden, mint korábban. Avatnak A mostani vezetés sok látványos átadást tartogat az utolsó pillanatra. A pontosan idő­zített kiskörúti homlokzatfelújítások a kam­pány finisére fejeződnek be, csakúgy, mint a Szent István tér rekonstrukciója. A fejlesztési szándék négy éve is megvolt. 2002. július elseje után arról írt lapunk, hogy a Radnóti gimnázium felújítása elkezdődik, a napokban arról, hogy a Vedres szakközépé. Akkor fejeződött be a Hangár kiállítási és konferencia-központ és környékének kiépí­tése, megújult az újszegedi szabadtéri szín­pad. Négy éve, a kampány idején elkészült a Zápor-tó szépítése, épült a TIK, az utána sok bajt hozó parkolóház. Párhuzamosságok Sok a párhuzamosság a négy évvel ezelőtti és a mostani avatások között. Akkor például Bartha László a megújult Vadkerti téri feszü­letet adta át, a napokban Botka László a Má­ria-szoborcsoportot avatta. Kampányoltak akkor is, most is játszótéravatásokkal. A Fidesz által megkezdett fejlesztéseket a szocialisták több helyen folytatták. Beszá­moltunk 2002-ben arról, hogy díszkivilágí­tást kapott Szőreg temploma. Azóta az ösz­szes Szegedhez csatolt falu temploma fényár­ban úszik. 2002. június végén adták át a Du­gonics téri körforgalmakat, a Tisza Lajos kör­út középső szakaszát viszont már a követke­ző ciklusban építették át. 2002-ben írtuk, kész a Csillag téri pihenőpark - bővítése nemrég készült el. Négy éve arról szólt egy cikk, hogy Tápén nagy nehezen halad előre a művelődési ház építése, azóta már öt külső városrészben megújult a kultúrház. A Fidesz annak idején a választások előtt avatott gar­zonházat a rendőrség mellett és egy hatalmas önkormányzati épülettömböt a Szent István téren. A szocialisták a Cserzy Mihály és az Arany János utcában adtak át az elmúlt évek­ben városi bérházat. A Kárász utca környé­kén végrehajtott látványos tömbrehabilitáci­ót a szocialista vezetés a Kelemen utca felé folytatta. A fideszes városvezetés a Szenthá­romság utca sarkán álló rendelőintézet felújí­tásával büszkélkedett, ebben a ciklusban a „kettes" kórházat korszerűsítették. A panel­rekonstrukcióra Bartháék még csak néhány százmilliót költöttek, Botkáék már 10 milli­árd fölött. Akkor is, most is a munkahelyteremtés az egyik legfontosabb kampánytémává vált. A Fidesz akkor például a konzervgyár megmen­tésével próbálkozott - hiába. A mostani kam­BOTKA MILLIÁRDJAI A szocialisták az elmúlt négy évről nem ké­szítettek összesítést. Elmondták viszont, hogy Szeged idén 66 milliárd forintból gaz­dálkodhat. Ebből 30 milliárdot fordítanak fej­lesztésekre, beruházásokra. Ez országos ösz­szehasonlításban is egyedülálló - mondta Botka László. BARTHA MILLIÁRDJAI Ül Bartha László polgármester 2002-ben lapunknak azt mondta: vezetése alatt a város pályázaton 19 milliárd 826 millió forintot nyert. Ehhez szerinte hozzá kell adni a csatornázás és hulladékberuhá­zás kormányzati önrészét is, hatmilliárd forintot, a TIK építésére az egyetem által megnyert 8 milli­árd 500 millió forintot. Ehhez jön még a helyi vál­lalkozások által nyert pénz. és a cégek befekteté­sei. így jön ki az általa az előző ciklusra kiszá­molt 50 milliárd Szegedre áramlott forint. pányban az épülő logisztikai központ kaphat szerepet. A mostaninál kisebb léptékben, de csator­na, út és esővizes árok épült négy éve több vá­rosrészben. Az unió támogatta csatornázás és a hulladékgazdálkodás fejlesztése viszont áthúzódó ügy. A tervezés, pályáztatás még az előző ciklusra esett, a kormányzati önrész vállalásról a szerződést még az előző városve­zetés'írta alá. Az építés minden nehézségével már a szocialistáknak kellett megküzdeniük. Hasonló a helyzet az Anna fürdővel. A döcö­gősen alakuló felújítást még az előző ciklus­ban kezdték el. Bartháék emeletes Mars téri piaca viszont nem valósult meg, ellenben Botkáék egy kisebb léptékű átépítést véghez­vittek. Európai díjak, ünnepek A város pénzügyeivel kapcsolatos párhuza­mosság, hogy négy éve a magas költségvetési hiányt, most a jókora hitelállományt emle­gette az ellenzék. Hasonlóság még, hogy an­nak idején Bartha László nagyszabású Euró­pa-fesztiválon ünnepelte, hogy Szeged el­nyerte az Európa Tanács Becsületzászlóját, Becsületplakettjét. Most Botka László hason­ló ünnepségen veszi majd át az Európa-díjat - 9 nappal a helyhatósági választás előtt. MOLNÁR B. IMRE Nehéz összeegyeztetni az igényeket Egy életre szól az eltartási szerződés Szalagátvágások választás előtt - négy éve és most Fejlesztések a kampányban Városból a tanyára - ez volt Ibolya álma Világéletében városban élt, két éve tanyára köl­tözött. Gyermekeivel együtt csodásan érzi magát az új környezetben. A megélhetést a tanya körüli terület biztosíthatná - ideális színhely lenne bármiféle tábornak. Fehér Ibolya most pályázati lehetőségek után kutat, együttműködőket keres, terveket sző - miközben tanul és dolgozik. Húsz évet élt egy dunántúli nagyvárosban, húszat Szegeden Fehér Ibolya. Tavalyelőtt azonban fogta magát, és kiköltözött Szegedtől negyven kilométer­re, Öttömös környékére, a megyehatár közelébe, tanyára. Nem szociális kiköltöző Miért költözött ki? Siet kijelenteni, is tisztában van azzal, hogy a tanyára való kiköltözéseket sokszor az indokolja: az illető nem tudja fizetni a városi közmű­számlákat, és vannak bizonyos illúziói kertben ma­gától megtermő zöldséggel-gyümölccsel, ingyen ka­pirgáló tyúkokkal kapcsolatban. Az ő esete más. Meg tudna élni városban is, munkája van, néha több is, mint kellene, de - teszi hozzá - nincs már, ami Sze­gedhez kötné. Gyermekei valósággal kivirultak, ami­óta vidéken élnek, nem tudnak betelni azzal, hogy házhoz jön a nyúl, az őz, bekacsint a róka... A megélhetés azonban máig a városhoz köti Ibo­lyát, mindennapos ingázásra készteti. Holott a ta­nyához tartozó területből is meg lehetne élni, a kér­dés csak az: hogyan? Mezőgazdasági ismeretekkel nem rendelkezik, másképp kellene hasznosítani a tanyához tartozó földet. Paradicsomi hely, táborozóknak - Közvetlen mellettünk erdeifenyves, a másik há­rom oldalon végtelen látóhatár, s itt-ott elszórva ta­nyák. Víz, villany, minden bekötve, közel hozzánk az ötvenötös út. Szerintem kitűnő lenne ez a terület ­mire is? Például életmódtábornak, alkotótábornak, vagy akár csak „érezzük jól magunkat ("-tábornak. Ez hozhatná a pénzt - mondja. Az életmódtábor-ötlet onnan jön, hogy Fehér Ibolya egészségmegőrző és thaimasszázzsal is foglalkozik - van hozzá képzettsé­ge is -, s nemsokára egészségfejlesztő terapeuta is lesz. Az alkotótábor gondolata pedig onnan ered, hogy ő maga is amatőr festő, már kiállítása is volt Van, aki kényszerűségből, más pusztán jó szándékból akar el­tartási szerződést kötni. A Déli Apróban tucatnyian hirdetik magukat, ingatlanért szívesen vállalnának gondozást. Mégis akad olyan, aki hasztalanul kí­nálja fel tanyáját és élete mun­káját: a félszáz jelentkező egyi­kének sem felelt meg ajánlata. „Eltartási szerződést kötnék in­gatlanért, teljes ellátással, élete végéig". „Fiatal házaspár két kis­gyermekkel eltartási szerződést kötne idős nénivel vagy bácsival. Hívjon bátran!" Ilyen és ehhez hasonló hirdetések tucatjai ol­vashatók hétről hétre a megyei hirdetőújságban. A kereslet és a kínálat azonban nehezen talál egymásra. - Egy keresetből élünk, ezért döntöttünk úgy, hogy megpró­bálkozunk ezzel a lehetőséggel. Albérletben lakunk, szeretnénk továbblépni - beszélt Sárkány László arról, miért döntöttek úgy, hogy két kisgyermekük mel­lett egy pótnagypapát vagy nagy­mamát is szívesen gondozná­nak. Hirdetésükre eddig senki nem jelentkezett. Almuk egy kertes magánház lenne egy ked­ves, idősebb nénivel vagy bácsi­val. Bár tapasztalatuk nincsen az eltartás terén, már előre kigon­doltak mindent. - Én a földmű­velést vállalnám, a feleségem pe­dig főzne, mosna az illetőre - be­szélt a tervezett munkamegosz­tásról és a képzeletbeli odaköltö­zésről. - Persze az sem baj, ha nem ház, hanem panellakás, és lakni sem lakhatnánk ott. Már az is megnyugtató lenne, hogy tudjuk, egyszer majd a miénk lesz - mondta a férfi. Eltartást ajánlott ingatlanért a 38 éves Farkas Ferenc is. Véle­ménye szerint a többi hirdetővel szemben előnnyel indul, hiszen szakápolóként dolgozik a szegedi belklinikán. A férfinak saját la­kása van. Mint mondta, nem az ingatlan, inkább a segítő szándék motiválja. - Nem mindenki tole­rálja az idős emberek panaszait, szükségleteit. Én semmin sem lepődöm meg, hiszen ehhez szoktam hozzá - mesélte. Úgy véli, nincsen mindenki felké­szülve arra, ami egy eltartással együtt járhat. - Ha ágyhoz van kötve az illető, nem mindegy, ho­gyan fürdeti, öltözteti az ember a beteget - mondott egy példát ar­ra, milyen nehézségekkel talál­hatja magát szemben a tapaszta­latlan eltartó. Eddig őt sem ke­reste senki. Hirdette magát, igaz, a másik oldalon, Császár Tibor is. Örö­köst keresett, akit élettársával együtt családtagként fogadott volna domaszéki tanyájukon. ­Izzott a vonal, legalább ötvenen jelentkeztek. Amikor azonban meghallották az elvárásainkat, mind visszakoztak - mesélte a férfi. A „teljesíthetetlen" feladat a következő volt: a népművészet­tel, valamint mangalicákkal és rackákkal foglalkozó pár min­dennapjait kellet volna segítenie az eltartónak, aki velük lakha­tott volna a kétholdas birtokon. ­Mivel a gyerekeimmel évek óta megromlott a viszonyom, valaki­nek tovább szerettem volna adni azt az életformát, amiben ma­gam is felnőttem. Úgy tapasztal­tam, mindenkinek csak a va­gyonra fáj a foga, de dolgozni senki sem akar. A tanyavilág mindig is arról szólt, hogy tanul­junk meg felelősséggel élni - ma­gyarázta Császár Tibor, aki úgy döntött, a sok negatív tapasztalat után felhagy az örökös kutatás­sal. K.G.G Támasz. A kereslet és a kínálat eltérhet Illusztráció: Karnok Csaba Szegeden. A lovastábor is fölmerült ötletként, a szomszéd tanyatulajdonos óriási lórajongó, s már be­széltek is az együttműködés lehetőségéről. - Nemcsak többhetes táborokról lehetne szó: az országos kéktúra útvonala ott megy el a tanya előtt. Turistáknak kitűnő szálláshely lenne, akár egy-két napra is - gondolkozik hangosan Fehér Ibolya. Már el is kezdett pályázatokat fölkutatni, azt is mondja, bármilyen további, szükséges képzettséget megsze­rez. Úgyis vége nemsokára azoknak a képzéseknek, amelyekre most jár - szinte már kényelmetlenül érzi magát, ha nem tanulhat. S ha valakinek kellő tőkéje van és fantáziát lát a tanyai táborhely kiala­kításában - a vele való együttműködéstől sem zár­kózik el. Még ingázik tovább Addig? Ingázik tovább. Gondolatban minden, együtt áll álmai megvalósításához. És hogy tovább­ra is elképzelhetetlenül sokat dolgozzék. Csak ép­pen ott, ahová - most úgy érzi - egész életében vá­gyott. F. CS. Ez a terület adna helyet a tábornak - mondja Fe­hér Ibolya Fotó: DM/DV

Next

/
Thumbnails
Contents