Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-21 / 222. szám

• KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2006. SZEPTEMBER 21. A JOGÁSZ VÁLASZOL x — J| Dr. Juhász György mii Ingatlanörökség szétosztása testvérek között 2002-ben édesapám meghalt. Ekkor testvéremmel közösen megörö­költük a családi ház felét, vagyis 1/4-1/4 arányban lettünk tulajdono­sok. A ház másik fele édesanyánké maradt, és az ő javára a mi ré­szünkre is özvegyi jogot jegyeztek be. Én ekkor már szerettem volna eladni a részem, de azt mondták, az özvegyi jog miatt nem lehet. Most édesanyánk is meghalt, így már csak öcsémmel ketten vagyunk fele-fele arányban tulajdonosok. Én el szeretném adni az ingatlant, de a testvéremék nem. Továbbra is a házban laknak. Nem szeretnék összeveszni velük, de úgy gondolom, jogosan tartok igényt öröksé­gemre. Mit tehetek, milyen megoldást javasol? Tisztelt Olvasó! Nem szívesen boncolgatom a múltat, de a teljesség kedvéért tájékoztatom, hogy özvegyi jog­gal terhelten is elidegeníthető egy ingatlanhányad. Az más kér­dés, hogy ilyen teherrel senki nem vette volna meg, legfeljebb csak jelképes áron. Nézzük a jelenlegi helyzetet. Az ingatlan az önök közös tulaj­donát képezi. Ennek megszünte­tése több módon is történhet. A legegyszerűbb, hogy eladják, és a vételáron osztoznak. Miután er­ről testvére hallani sem akar, megoldás lehet, hogy az ön tulaj­doni hányadát megvásárolja, pontos jogi kifejezéssel élve: ma­gához váltja. A vételárat, ellenér­téket banki hitelből is fizetheti. Ebben az esetben az egész ingat­lan jelzálogfedezetként szolgál­hat, így testvére minimális ön­erővel vagy akár anélkül is ki tudná önt fizetni. Rokoni viszo­nyukra tekintettel én e kettő megoldás egyikét javaslom. Ha mégsem tudnak békésen megegyezni, akkor a bíróságtól kell kérnie a közös tulajdon meg­szüntetését. Amennyiben az in­gatlan nem osztható meg termé­szetben és testvére nem tudja vagy nem akarja az ön részét megváltani, úgy a bíróság fogja elrendelni az ingatlan árverés út­ján történő értékesítését, mini­mális vételár megállapítása mel­lett. Ebben az esetben is az lenne szerencsés, ha a ház kiürített ál­lapotban kerülne árverésre. Probléma adódhat abból, hogy testvére nem vállalja a kiköltö­zést. Nyilvánvalóan egy lakott épület piaci értéke lényegesen alacsonyabb, mint egy beköltöz­hetőé. Ez nem eshet az ön terhé­re. A befolyó vételárból önnek olyan összeget kell kapnia, mint­ha az ingatlant üresen értékesíte­nék. Miután testvére csak fele részben tulajdonos, de az egészet használja, ezért ön elméletileg a fél házrész után használati díjra is igényt tarthat. Igen lényeges, hogy a pereske­dés jelentős költségekkel jár és előreláthatóan viszonyukat is el­mérgesíti majd. Komoly elszá­molási vitákat eredményezhet, ha netán testvére beruházásokat is végzett. Mindent mérlegelve azt javaslom, hogy a válaszom elején felvázolt valamelyik békés megoldást válassza, még akkor is, ha ennek érdekében bizonyos engedményeket kell tennie. „Bíróság előtt adjon számot a miniszterelnök!" A Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány tájékoztatásul közli, hogy a büntető törvénykönyv 211. §-ába ütköző, a választás rendje el­leni bűntett megalapozott gyanúja miatt a Legfőbb Ügyészséghez és a Központi Nyomozó Ügyészséghez fordul Gyurcsány Ferenc büntető­jogi felelősségre vonása érdekében. A büntető törvénykönyv szerint aki választás során az arra jogosul­tat a választásban megtévesztéssel befolyásolni törekszik, büntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A napokban nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az országgyűlési választások során Gyur­csány Ferenc hamis információkkal, illetve valós információk elhall­gatásával a választók megtévesztésére törekedett a döntésük befolyá­solására irányuló szándékkal. A Magyar Polgári Demokráciáért Ala­pítvány célja az, hogy Gyurcsány Ferenc cselekményének következ­ménye ne pusztán politikai jellegű legyen, hanem kifejezett büntető­jogi szankció kövesse. A jogi felelősségre vonás hiánya a demokrati­kus államberendezkedésbe vetett közbizalmat semmisítené meg. Ne csak a tiltakozók által elkövetett túlkapások, hanem az azokhoz vezető, büntetőjogba ütköző politikusi cselekmények is részesülje­nek szankcióban! A Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány célja, hogy Gyurcsány Ferenc a független magyar bíróság előtt adjon szá­mot a hatalomban folytatott politikai tevékenységéről. DR. ÁDÁM SÁNDOR, A MAGYAR POLGÁRI DEMOKRÁCIÁÉRT ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMÁNAK ELNÖKE, SZEGED Boldoggá avatás - 900 év után Salkaházi Sára Fotó: MTI A katolikus egyház a boldoggá és szentté avatással - hétköznapi értelemben - arra törekszik, hogy mindenki számára olyan példaképeket állítson, akik hősi fokon gyakorolták az embertár­saik iránti szeretetet. Szeptem­ber 17-én Budapesten, a bazili­kában Erdő Péter bíboros, prímás boldoggá avatta Salkaházi Sára szociális testvért, aki üldözötte­ket menekített a nyilasok elől, majd sorsközösséget is vállalt ve­lük: vértanúhalált szenvedett. Hazánk Szent László kora óta ­Szent István, Szent Imre és Szent Gellért - először emel itthon szentek közé olyan személyt, aki Még mindig nagyon sok a virágpollen Az őszi pollenszezon a parlagfű­ről szól. A többi gyompollen ilyenkor már minimális mennyi­ségben található a pollencsap­dákban. Az idén augusztus végéről szeptember elejére húzódott a parlagfű csúcsvirágzásának ideje. Az első szeptemberi héten 1000 db pollen/m3 feletti pollenmeny­nyiség is volt Szeged levegőjében! A múlt héten ugyan csökkent a pollenszám, de még mindig na­gyon magas. Ezen a héten abban reménykedünk, hogy ugrássze­rűen csökkenni fog az ambrosia virágpormennyisége, de abban, hogy az allergiás határérték (30 db/m3) alá esik, kevés az esély. Továbbra is védekeznünk kell a szénanátha ellen! További információ a részünk­ről: www.pollinfo.ini.hu DR. JUHÁSZ MIKLÓS, EUROREGIONÁLIS POLLENINFORMÁCIÓS SZOLGÁLAT nem volt se királylány, se főne­mes, hanem csupán egyszerű kö­zéposztályból származó nő. Salkaházi Sára 1899. május 11-én született egyik legpatiná­sabb városunkban, Kassán. Szülei osztrák származású, katolikus val­lású vendéglőtulajdonosok, akik büszkén vallották magyarnak ma­gukat (Klebelsberg Kunóhoz ha­sonlóan). Egyházi iskolában nevel­kedett, majd tanítónőnek tanult. A Felvidék elcsatolása után nem volt hajlandó a cseh kormánynak a hűségesküt letenni, valamint vá­gyat érzett a fizikai munka iránt, így évekig könyvkötőként dolgo­zott. Tehetséges újságíró lett, rend­szeresen publikált, szépprózai mű­vei jelentek meg, sőt már gyer­mekkora óta írt színdarabokat. 1927-28-ban ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társaságá­val (S. S. S.), mely szerzetesrend a világ számos helyén végzett és ma is végez legkülönfélébb szociális munkát a szegények megsegítésé­re, kórházakat, iskolákat működ­tet, stb. Salkaházi Sára a rendbe belépve (1929) fáradhatatlanul dolgozott az elesettekért, több új otthont létesít, újságokban küz­dött a legszegényebbekért, előadá­sokat tartott, így Szegeden is 1941. június 29-én. A német megszállás után - ekkor tüntető­leg magyarosítja nevét - a szociá­lis testvérek tevékenyen kapcso­lódtak be az üldözöttek mentésé­be. Közülük a rend hazánkban mintegy ezret bújtatott hamis pa­pírokkal, Salkaházi Sára egymaga mintegy százat, különös aggódás­sal vette pártfogásba a zsidó gyer­mekes anyákat. 1943-ban egyhá­zi fogadalmat tett, hogy akár éle­tét is feláldozza, ha a szeretet pa­rancsa ezt kívánja. 1944. decem­ber 27-én a nyilasok rendházukat körbefogták. Bár életét megment­hette volna, osztozott rendtársá­val, Bernovits Vilmával az üldö­zöttek sorsközösségében. Elhur­colták őket, és órák múlva hatod­magával - éppen a Gellért emlék­hellyel szemben - a nyilasok a Dunába lövik. A gyilkos sortűz előtt a lemeztelenített asszony szembefordult üldözőivel, letér­delt, és keresztet vetett: mintegy megbocsátva nekik. Salkaházi Sára tragikus XX. századunk modern szentje, ahogy az Evangélium tanítja: „Senkinek sincs nagyobb szerete­te annál, mint aki életét adja ba­rátaiért." A rangos eseményen ­melyet a hazai közszolgálati tele­vízió csatornák is közvetítettek ­részt vettek a világ minden tájá­ról ideérkező rendtársak, vendé­gek, sőt az üldözöttek és áldoza­tok még ma is élő hozzátartozói. A boldoggá avatás erősíti nem­csak a fővárost, hanem az egész magyar nemzet egységét. Ezentúl bárki kérheti imáiban Salkaházi Sára segítségét: „Testét sodorja a jeges Duna árja, Búzaszemként hullt jeltelen sírjába. Másokért lettél áldott áldozattá, Testvé­rünk, Sára!" (Sára-himnusz) HENCZ PÉTER, SZEGED A hazugság margójára Igen, tudtuk mindannyian, hogy hazudtak! A válasz­tást azonban így is megnyerték. Most, amikor vélet­lenül, vagy szándékosan - ki-ki vérmérsékletére bí­zom a választ - nyilvánosan is beismerik, akkor meg­lepődünk ezen. Kicsit olyan ez, mint amikor egy pár­ból az egyik más utakon jár és a másik tudja ezt, de struccpolitikát folytat, nem akar a tényekről tudo­mást venni. Talán azt hiszi, hogy majd elmúlik ez a helyzet. És amikor jön a beismerés, nem tud mit kez­deni a kimondott szóval, pánikba esik. Itt tartunk most. Mi is a legjobb válasz az igazságra? Örüljünk, hogy beismerte? Vagy válaszul „borítsuk lángba Budapestet", aztán a vidéket, aztán...? Gyur­csány Ferencnek meggyőződésem szerint függetlenül attól, hojjy „beismerte" hazugságát, mennie kell a poli­tikától. És mennie kell annak a szegedi polgármester­nek is, aki négy éve folyamatosan félrevezeti „reggel, délben és este" a szegedieket, legyen szó a város gazda­sági életéről vagy rágalmak tömegéről, amelyet a füg­getlen bírósági döntések sorozata utasított vissza. Aki négy éve „nem csinált semmit", csak a városban folyó fejlesztéseket a saját munkája eredményének hazudta, és aki folyamatosan más tollával ékeskedik. Egy lénye­ges különbség azért van főnökéhez képest, Ő nem val­lotta be a bűnét, ahhoz is gyenge. Játsszunk el kicsit a gondolattal! Tételezzük fel azt, ami nem fog bekövet­kezni. Belátják, mennyit ártottak az országnak, meny­nyit ártottak Szegednek, és eltűnnek. Ki jöhet? Na itt aztán nagy űr tátong! Most az országgal ne is foglalkoz­zunk, ragadjunk meg helyi problémánknál. Ugye azt feltételezzük, hogy Botka megtér és békén hagyja a szegedieket. Akkor maradnak ketten. Egy többpárti jelölt, aki, miközben nemzeti szolidaritás­ról beszél, zálogházakat tart fent, (barátaim szerint a szegények vámszedője) sicc... Aki egész eddigi élete során a baloldali gazdasági elittel volt szoros kapcso­latban (pl. üzlettársak, stb.). Most hirtelen jobboldal­inak állítja be magát. Akit - az őt ismerők véleménye alapján - két dolog különböztet meg Gyurcsány Fe­renctől. Az egyik a nagyságrend, ahogy dolgait teszi, a másik az, hogy a rendszerváltoztatás idején - miután eltűnt - nem eredeti gyökereinél jelent meg ismétel­ten, hanem a politikai paletta másik térfelén. Bár egyesek szerint ez sem véletlen, hanem küldték. Le­het, hogy tetten érhető a hazugság! ? Ha igen, akkor mennie kell, még ha Botkához ha­sonlóan ő sem meri bevallani. így csak egy jelölt maradt! Igaz, esélytelennek tű­nik, hiszen nincs mögötte politikai szövetség, az ez­zel járó lehetőségek. Igaz, azt mondták rá a napok­ban, hogy ő is a baloldal jelöltje. Az nem zavarta az állítást megfogalmazót, hogy hajdanában éppen en­nek az embernek a segítségével indult el a HÍR Tv, és egész - általam ismert - életében a maga módján a jobboldali, értékelvű polgári életformáért tett. Térjünk vissza a valósághoz. Se Botka, se más nem fog visszalépni. Ha Dlusztus kitart, három pol­gármesterjelölt közül választhatnak a szegediek. Egy nyílt, egy bujkáló baloldali és egy polgári közül, akinek sajnos nincs meg a szervezett háttere. Szegény szegediek, tessék választani! DR. BARTHA LÁSZLÓ, SZEGED Az emberi rosszindulat határtalan Múlt héten jelent ineg dr. Csepeli Ferenc le­vele az újságban, melyben személyemről ne­gatív képet festett. Erre szeretnék válaszolni. Nem tudom, hogy kicsoda dr. Csepeli Fe­renc. Annyit lehet róla tudni, hogy nyugdí­jas osztályvezető, és hogy szegedi, de nem lehet tudni, hogy honnan ment nyugdíjba, milyen osztályt vezetett, míg nyugdíjba nem ment, és főleg, hogy mit tett Szege­dért eddigi életében, merthogy a nevével még nem találkoztam a közéletben - gon­dolom annak ellenére, hogy biztosan élet­vitelszerűen él Szegeden. Én a rendszerváltást megelőző időkben személyes egzisztenciámat kockáztattam azért, hogy egy emberibb országban és em­beribb városban éljünk. Én szerveztem Sári Tamással a diktatúra elleni első tüntetést. Én szerveztem meg annak idején Póda Je­nővel a Szegcdi Ellenzéki Kerekasztalt, hogy összefogjanak az ellenzéki politika szereplői, én szerveztem az ellenzék részé­ről az MSZMP-vel való tárgyalásokat, hogy a politikai átmenet ne harc legyen, hanem konszenzuson alapuljon, és én voltam az első, aki 1989-ben ennek a lapnak a hasáb­jain valamirevaló programot fogalmazott meg a város számára. 1994-ben én koordináltam a Polgári Sze­gedért Egyesület munkabizottságainak te­vékenységét, és elsősorban az én munkám volt az egyesület 24 oldalas „szürke füzete", az a városi program, amiből még a mostani MSZP-s városvezetés is merített. Én idő­met és energiámat áldoztam a városért, és soha nem kaptam ezért egyetlen fillért sem. Igaz, Pesten tanítok - mint nem kevesen a szegedi oktatók közül -, és emiatt az időm nagyobbik részét töltöm a fővárosban, való­ban nem élek életvitelszerűen Szegeden: élet­vitelszerűen ingázom a két város között, mert erős szálak kötnek ide. Ebből következ­ne képviselői alkalmatlanságom? Azt állítja Csepeli Ferenc, hogy helyes len­ne, ha bizonyos múltbeli eseményekkel kap­csolatos kérdésekre válaszolnék, de nem tesz fel ilyen kérdéseket, csak állít: azt állítja, hogy engem korábban a rendőrség két ügy­ben is elmarasztalt. Csepeli Ferenc, aki nyugdíjas, minden bi­zonnyal a szocializmusnak nevezett kom­munista diktatúrában nőtt fel, az formálta gondolkodásmódját. Elkerülte a figyelmét, hogy időközben áttértünk egy jogállamnak nevezett formációra, amelyben nem a rend­őrség marasztalja el az állampolgárokat, ha­nem a bíróság. Tisztelettel közlöm a lap olva­sóival, hogy engem semmilyen bíróság soha el nem marasztalt. Vagy mégis? Majdnem el­felejtettem: 1986-ban volt egy munkaügyi perem, amelyben elmarasztaltak. 186 (azaz száznyolcvanhat) forint összeget lezáratlanul hagytam egy vaskazettában. Egyébként valóban folytak ellenem rendőr­ségi vizsgálatok. Erre csak azt mondhatom: az emberi rosszindulat határtalan. Ezt Cse­peli Ferencnek kell a legjobban tudnia. ÖKRÖS TAMÁS, SZEGED Szegedi kötbérügy Oláh János szegedi polgármesterjelölt egy korábbi sajtótájékoztatóján és a tegnapi Délmagyarországban is egyebek mellett azt kérdezte Bot­ka László polgármestertől, hogy miért engedte el egy hulladéklerakó cég kötbértartozását, több száz milliós kárt okozva a városnak. A Sze­ged Regionális Hulladékgazdálkodási Programja elnevezésű, európai uniós támogatással megvalósuló regionális környezetvédelmi infrast­ruktúrafejlesztési projekt esetében eddig egyetlenegy tendernél került sor szerződéshosszabbításra, az EU és az érintett kormányszervek jó­váhagyásával. Ez azért történt, mert a mérnök tenderszerződés erede­ti határideje a teljes beruházás időközben meghosszabbított befejezé­si határideje előtt lejárt volna. Kötbérigény sem akkor, sem később nem merült fel. A jelenleg folyamatban lévő 2. sz. építési tender ese­tében szerződésmódosításra nem került sor, a szerződés határidejé­nek lejártát követően a késedelmi kötbér érvényesítésére változatla­nul lehetőség van. A hasonló projektek végrehajtását több szerződés is részletesen szabályozza, többek között a magyar kormány és az Eu­rópai Unió Bizottsága között létrejött nemzetközi támogatási szerző­dés (Financing Memorandum), valamint a kormány és a kedvezmé­nyezett önkormányzatok közötti támogatási szerződés. Az unió, a KWM Fejlesztési Igazgatósága, valamint a Nemzeti fejlesztési hiva­tal egyetértése, jóváhagyása nélkül a polgármester az előzetesen egyeztetett, aláírt tenderszerződéseket nem módosíthatja. SZABÓ FERENC PROJEKTMENEDZSER, ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ, SZEGEDI KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI KHT.

Next

/
Thumbnails
Contents