Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-19 / 220. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2006. SZEPTEMBER 20. Vissza­csörömpölt Kifelé menet nem jelzett az elektroni­kus árucímke, az a kis fül, melyet a na­gyobb üzletekben a ruhákra és a cipők­re tűznek. Otthon azonban egyből fel­tűnt: a pénztáros elfelejtette levenni az áruról ezt a kis szerkezetet. A vásárló odahaza nem tudta leszedni, az meg furcsán nézett volna ki, ha ruháján ott fityeg a szürke gombszerű holmi - így nem maradt más, vissza kellett vele mennie az üzletbe. A szerkezet most pompásan műkö­dött! Olyan hangzavar, csörömpölés tá­madt a bejárati ajtónál, hogy bizony még a parkoló túlsó végén is összesza­ladtak az emberek. Szerencsére a pultot támasztó biztonsági őr még a hangza­var előtt pillantott a befelé tuszkolódó vevő felé, így egy szemvillanással intet­te le jól megtermett társait. Sőt moso­lyogva vállalta: majd ő leszedi azt a frá­nya a címkét. A biztonsági személyzet apraja-nagyja a közelben drukkolt társának. A vevő számára pedig csigalassúsággal telt az idő. A jó barátok tapintatosan, félrefordí­tott fejjel haladtak el a félreérthető jele­net mellett, a rosszakarók azonban szé­les mosollyal, hangos kiáltással üdvözöl­ték, s közben hamiskásan kacsintottak. Aztán „Ugye megmondtam!" fordulat­tal fűzték tovább a szót beszélgetőpart­nerüknek, kifelé haladva a boltból... B. K. A. Ha meggebednek, se tudnak többetgyánani" Hosszú várólisták ablakra, téglára A panelprogram nyeli a nyílászárókat Fotó: Segesvári Csaba Az építőanyag-kereskedők hosszú váró­listákat vezetnek, mert átmenetileg ke­vesebb a nyílászáró és a tégla a piacon. Gőzerővel építkeznek az emberek ­nemcsak itthon, Romániában, Ukraj­nában is -, ablakra olykor hónapokat kell várni. - A társasház már felépült, nyílászárót vi­szont nem kapok - panaszolta Harmati Fe­renc építési vállalkozó. - Az épület szeren­csére áll, téglára már nincs gond, az első szintre az ablakokat is berakattam, viszont a második és a harmadik szintét nem tu­dom beépíteni. Be van állványozva a ház, színeznénk, de ablak híján most csak né­zik egymást a munkások - tette hozzá. Magyarázatképpen elmondta: úgy tudja, üvegből az egész országban hiány van. A nyílászárókra valamennyi kereskedő minimum 4-6 hetes, gyakran két hóna­pos határidővel veszi fel a rendelést. Hó­napokról beszél Gilicze Ferenc, a vásárhe­lyi Építészmester Zrt. műszaki igazgatója. Náluk a befejező munkálatokat hátráltat­ja az országos hiány. Elmondta, régebben szinte azonnal megkapták a szállítmányt, most viszont várakoznak. Szerinte a pa­nelprogram hatalmas gyártókapacitáso­kat köt le a nyílászárók speciális piacán. Papos László, a nyílászárókat gyártó Globál 21 Kft. ügyvezetője megerősítette: míg korábban négy, most nyolc hétre vál­lalják az ablakok, ajtók gyártását. Miért is? Hirtelen ugrott meg a kereslet, és te­remtett átmenetileg hiányt profilból, va­salatból is, üveget például négyhetes ha­táridővel kapnak a Szilánktól. Ugyaneb­ben a cipőben jár a Tiszablak Kft.: nyolc­éves fennállása óta most először küldött ügyfeleinek levelet, hogy csúszik a meg­rendelés - mondta Bánfi László ügyvezető igazgató. Az állapotot Sipos Aurél, a Szilánk cég­csoport kommunikációs vezetője átmene­tinek nevezte. Elmondta, amikor észlel­ték; hogy alapanyagból kevesebbet kap­nak a multiktól, lépéseket tettek a hiány csökkentésére. Információi szerint az alapanyaggyártók váratlanul találták ma­gukat szemben az orosz, ukrán, román pi­ac extra igényeivel. F. K. GÁZAREMELÉS MIATT SPÁJZOLNÁK ^ „Ha meggebednek, se tudnak többet gyárta­ni" - mondta egy szakértő azzal kapcsolat­ban, hogy hirtelen jött meg az építőipar éhsé­ge és már téglára is várni kell. Mintha min­denki be akarna spájzolni, félve a gázáreme­lés miatti áremelkedéstől is. A Zsuzsi és Ban­di Kft.-nél Szőke Zsuzsanna ügyvezető sze­rint le vannak terhelve a gyárak, bizonyos téglákra valóban heteket kell várni. Szabó Tamás, a Bodrogi Bau Kft. szegedi üzletveze­tője értetlenül áll a jelenség előtt. „Mindenki azt híreszteli, hogy állnak a beruházások, ke­vesebb az emberek pénze, téglát mégsem le­het kapni." Sziráky Miklós megfellebbezte a választási bizottság határozatát HONVÁGY Hj Sziráky Miklós először 1956-ban hagyta el Magyarországot, akkori megfo­galmazás szerint disszidált. Nyugat-Németországban telepedett le, ott vál­lalt munkát, de hat évvel később visszatért. Azt mondja, azért jött haza, mert gyötörte a honvágy. Itthon megnősült, majd 1974-ben, ekkor már fe­leségével együtt, másodszor is elhagyta az országot. Jugoszlávián keresztül jutottak el Ausztriába. Magyar állampolgárságukat mind a ketten megtar­tották. A nyolcvanas évek közepén ingatlant vásároltak Üllésen, ezután már egyre több időt töltöttek Magyarországon. 1985 után valamennyi or­szággyűlési és önkormányzati választáson szavaztak. 1993 óta gyakorlati­lag Üllésen élnek, évente alig néhány napot töltenek Ausztriában. nyugdíját megkapná itthon is.­Ausztriában 300 ezer forintnak megfelelő a nyugdíjam, Magyar­országon viszont csak 11 ezer 700-at kapnék. Annyiból meg nem tudnék megélni - magya­rázta. Nyerges Ildikó, Üllés jegyzője az alkotmányból idézve indokol­ta, hogy náluk miért lehetett képviselőjelölt Sziráky Miklós: „A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt Fotó: Schmidt Andrea és az Európai Unió más tagálla­mának a Magyar Köztársaság te­rületén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megille­ti az a jog, hogy a helyi önkor­mányzati képviselők és polgár­mesterek választásán választha­tó és választó legyen." A lakó­helyről pedig az 1992. évi LXVI. tv. 5. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy „A polgár lakóhelye an­nak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él" - tette hozzá a jegy­ző. A területi választási bizottság pgyancsak az alkotmányra, a la­kóhely fogalmát magába foglaló jogszabályra hivatkozva döntött, amikor indokolta, miért tagadta meg Sziráky Miklós képviselője­lölt nyilvántartásba vételét. o. z. Ahelyi választási bizottság szerint Sziráky választható, a területi szerint nem Bírósági döntésre vár az osztrák-magyar jelölt Vásárhelyi fiatalok különös hobbija Fölcsapott huszárnak A Csongrád Megyei Bíróság dön­ti cl, hogy az önkormányzati vá­lasztásokon képviselőjelöltként indulhat-e, illetve szavazhat-e az üllési Sziráky Miklós. A helyi vá­lasztási bizottság szerint igen, a területi választási bizottság ál­láspontja szerint nem. A Csongrád Megyei Területi Vá­lasztási Bizottság legutóbbi, pén­teki ülésén megtagadta Sziráky Miklós képviselőjelöltként törté­nő nyilvántartásba vételét. Az Üllésen élő, ausztriai állandó la­kással rendelkező 68 éves férfit a helyi választási bizottság szep­tember 9-i határozatában képvi­selőjelöltnek nyilvánította. - Fellebbeztem a területi vá­lasztási bizottság határozata el­len, amit azzal indokoltak, hogy nincs választójogom, mert az ál­landó lakásom nem Üllésen, ha­nem az ausztriai Henndorfban van. utóbbi igaz, de gyakorla­tilag itt élek, sőt szerepelek a vá­lasztói névjegyzékben is. Egyéb­ként az elmúlt húsz évben ez nem okozott problémát, minden választáson szavazhattam, sőt a feleségem most is szavazhat, pe­dig az ő állandó lakóhelye is Ausztriában van - mondta csaló­dottan Sziráky Miklós. (A válasz­tási bizottság egyik tagja szerint egyiküket sem vehették volna fel a választói névjegyzékbe.) A férfi nem érti, hogyan lehet ugyanazt a jogszabályt eltérően értelmezni, miért döntött „javá­ra" a helyi, és miért „ellene" a te­rületi választási bizottság. Arra a felvetésre, hogy miért nem je­lentkezik be állandó lakosnak Üllésen, azt mondta, már rég megtette volna, ha ausztriai egy-egy százada állomásozott hosszabb időn keresztül az egy­kori Serház téri laktanyában. A Pálffy-huszárok közel tíz eszten­deig állomásoztak a városban. A többi alakulat, azaz, a Ferenc Jó­zsef-, a Vladimír- vagy a Vil­mos-huszárok csak egy-két évig tartózkodtak a városban. A mostani Pálffy-huszárcsapa­tot megalapító tizenhat fős társa­ságnak a lovakat sem kell nélkü­löznie. Kucsora István kéktói ménesében ülnek nyeregbe rend­szeresen. Persze, nem csak parádéznak a korabeli egyenruhák másaiban. Sokan közülük a huszárok múlt­ját tanulmányozzák, és vannak, akik a magyar küzdősportnak számító barantát, azaz, a birkó­zást és a botvívást is gyakorolják. KOROM ANDRÁS gyományőrző napon. Számá­ra, s barátai számára sem volt kérdéses, hogy Pálffy­huszárnak csapnak föl, ugyanis ennek az ezrednek Mérai János huszárhadnagy. Az antikvárius egészen közelről akarta tudni, milyen volt a lovas katona élete Fotó: Korom András Tizenhat fővel alakult újjá az egykor Vásárhelyen is járt Pállfy-huszárcsapat. Vezetőjü­ket, Mérai Jánost korábban is érdekelte a történelem: hason­más kiadásként megjelentette Szeremlei Sámuel várostörténe­ti monográfiáját. Most lóra ült. A vásárhelyi Mérai Jánosnak régi szenvedélye a történelem. Az an­tikváriumáról is ismert fiatalem­ber egyszer már felhívta magára a figyelmet. Saját költségén ha­sonmás kiadásban megjelentette Szeremlei Sámuel Hód-Me­ző-Vásárhely története című, öt­kötetes városmonográfiáját. - Történelemmel foglalkozik a baráti köröm, és úgy döntöttünk, hogy hagyományőrzésként a hu­szárok emlékét is ápoljuk - mond­ta Mérai. - Mégpedig azzal, hogy felöltjük egyen­ruhájukat, majd elmélet­ben és a gya­korlatban is megismerke­dünk ennek a katonai egység­nek az életével, mindennapjai­val. Mérai János hadnagyi egyenruhát, kardot, csákót és csizmát öl­tött társaival együtt az el­múlt hét végén Vásárhelyen rendezett ha­Országszerte közel 40(1 polgármesterjelöltünk küzd azért, ftogy még dinamikusabban fejlődjön kerületük, városuk.

Next

/
Thumbnails
Contents