Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-08 / 211. szám

• MEGYEI TÜKÖR* PÉNTEK, 2006. SZEPTEMBER 8. Moziünnep, rekordszámú nézővel A tavalyi nézőszámhoz képest országszerte 40 százalékkal töb­ben vettek részt az idei négy­napos moziünnepen, ezzel szá­mos mozi megdöntötte saját lá­togatottsági rekordját. MUNKATÁRSUNKTÓL Minden eddiginél többen hallgat­tak idén a moziünnep szlogenjére - Menjünk a moziba be! -, és or­szágszerte közel 420 ezren láto­gatták a négynapos programon vetített filmeket. Nézőszámban a szegedi Belvárosi mozi is rekordot döntött, tudtuk meg Sélley Em­mától, a mozi vezetőjétől. A mintegy 30 filmet a két kisterem­ben vetítették, az alkotásokra 1500-an voltak kíváncsiak. Nagyon népszerűek voltak a gyerekfilmek - így a Bambi 2. ré­sze, a Verdák és a Varázsdada. A legtöbben a Transamerica című filmre voltak kíváncsiak, nem véletlenül, hiszen az alkotást Os­car-díjra jelölték. Sok nézőt von­zott a magyar alkotások sora is, amelyek közül nagy sikert ara­tott Nemes Gyula diplomafilm­je, az Egyetleneim is. A moziünnep programjaiba az ország 44 települése kapcsolódott be, 74 moziban 200 film pergett, közöttük premier előtti és premi­ervetítéseket is láthatott a közön­ség, 350 forintos jegyekért. A nagy rendezvény helyett több kisebb programot szerveznek Kavalkád helyett keszegölő Mártélyon Tavaly láthatott utoljára vízi esküvőt az, aki kilátogatott a mártélyi holtágba Fotó: Tésik Attila Pénzhiány, valamint az árvíz pusztítása miatt az idén nem tar­tották meg a több ezer látogatót vonzó mártélyi kavalkádot. En­nek ellenére a falu nem marad rendezvények nélkül. A mártélyi­ak összefogtak: az önkormányzat a helyi lakosok és civil szerve­zetek segítségével a hét végére megszervezte a hagyományok nap­ját, illetve a keszegölőt. Az 1500 lelkes Mártély nevét so­kan a nyári Jcavalkád során ismer­ték meg. A üdülőterületen, illetve a település több pontján szerve­zett eseménysorozat több ezer lá­togatót vonzott. Az idén azonban elmaradt ez a népszerű program. - Tavasszal úgy döntött a testü­let, hogy pénzhiány és az árvíz pusztítása miatt nyáron nem lesz kavalkád. Megbeszéltük a helyi ci­vil szervezetek vezetőivel, vala­mint a kavalkádos segítőkkel, hogy idén az egy nagy helyett több kisebb programot szervezünk a községben - mondta lapunknak Balogh Jánosné polgármester. Elsősorban arra törekedtek, hogy a helyieket is bevonják a munkába. így a nyáron több ki­sebb-nagyobb esemény volt már, amelyet mindig egy-egy civil szervezet neve fémjelzett. Szeptember első hétvégéjén például a Mártélyi Üdülőhely és Faluvédő, Szépítő Egyesület segítségével valósul meg a ha­gyományok napja, illetve a ke­szegölő. A katolikus egyház alapítványa pedig szúnyogűző napot tart szeptember 14-én. A falu első embere hozzátette, hogy a szervezésben egyre na­gyobb szerepet vállalnak a lako­sok is, akik nem csupán külön­böző ötletekkel rukkolnak elő, de dolgoznak is az eseményeken. Ennek köszönhető a keszegölő, vagyis az első mártélyi halfőzési bemutató, melynek Farkas Csa­mangó Zoltán az ötletgazdája. Mártély halászfalu - mondta a fér­fi -, így adott volt a téma, vagyis a hal, amelyről a rendezvény szól. - A magyar ember legtöbbször akkor van együtt a társaival, ha eszik. Ezért gasztronómiai prog­ram jutott az eszembe. Magunk­nak szervezzük, így nem kell ak­kora anyagi ráfordítás - folytatta Farkas Csamangó Zoltán. A Keszegölő mellett a Hagyo­mányok Napjának is otthont ad a mártélyi kemping a hét végén. A már említett faluszépítő egye­sület vezetője, Borsos fózsef el­árulta, hogy a helyi kézművesek munkáját bemutató program ed­dig a kavalkádhoz kapcsolódott. Most azonban átkerült a falu vé­dőszentjének, Szent Adorján mártírnak a tiszteletére rende­zett búcsú időpontjára. K.T. Lakcím nélkül napi ezer forintból él a makói Czene Ferenc Kálvária válás után Már az új képviselő-testület dönt a közbeszerzésről Szentesi Petőfi Szálló: befektető kell a felújításhoz A szentesi Petőfi Szálló felújítására és működtetésére kiírt eljárást felfüggesztette a közbeszerzési bizottság, így a tervezettől eltérően nem dönt a képviselő-testület a héten, a ciklus utolsó ülésén a lepusztult szálloda sorsáról. A grémium elnöke, Demeter Attila elmondta: azért állították le az eljárást, mert szakemberek véleményét kérték ki annak érdekében, hogy a legalkalmasabb beruházót találják meg. Egy pályázó akadt, de most visszalépett. - A Fővárosi ítélőtábla a hét elején ér­tesítette a szentesi önkormányzatot, hogy az utolsó jogi eljárás is befejező­dött a Petőfi Szálló ügyében - mondta lapunk érdeklődésére Szirbik Imre pol­gármester. A hét éve tartó pereskedés ezzel végérvényesen lezárult, így min­den akadály elhárult, hogy az önkor­mányzat befektetőt találjon a hánya­tott sorsú épület felújítására. Becslések szerint ehhez több mint kétmilliárd fo­rintra van szükség. Megírtuk: a képviselő-testület ko­rábban ügy határozott, hogy negy­ven-ötven évre bérbe adja az épületet annak a befektetőnek, aki a műemléki előírásoknak megfelelően a saját költ­ségén rendbe hozza a Petőfit, és azt korábbi rendeltetésének megfelelően szállóként működteti. A közbeszerzési eljárást meghir­dette a város. Szirbik Imre tájé­koztatása szerint a felhívásra egy pályázat érkezett, közös ajánlatot küldött égy építő­ipari cég és egy szállodákat üze­meltető társaság. A pályázó kon­zorcium nevét azonban nem árulta el a polgár­mester arra hi­vatkozva, hogy jogi következmé­nye lehet folya­matban lévő ügy­ről adatokat szol­gáltatni. Lapunk úgy tud­ta, hogy a képvise­lő-testület a hé­ten, a ciklus utol­só ülésén dönt ar­ról, hogy elfogad­ja-e az illető pályá­zó ajánlatát a Pe­tőfi Szálló felújítá­sára és működte­tésére. Tudomá­sunkra jutott az is, hogy közben több cég is érdeklődött a befektetési le­hetőségről. Lapunk megkereste az ön­kormányzat jogi bizottságának elnökét, Demeter Attilát, aki egyben a közbeszer­zési bizottság vezetője is. Kiderült: a képviselő-testület már biztosan nem dönt a Petőfi ügyében ebben a ciklusban, mivel a közbeszerzési bizottság már ko­rábban felfüggesztette az eljárást. Az el­nök elmondása szerint ugyanis szakem­berek véleményét kérik ki annak érde­kében, hogy milyen szempontokat ve­gyenek figyelembe a város számára leg­kedvezőbb ajánlat kiválasztásához. De­meter úgy tudja: visszalépett az a társa­ság, amely ajánlatot tett a szálloda rend­behozatalára. A szakértői vélemények ismeretében folytatják le később a fel­függesztett közbeszerzési eljárás. B. I. Még várat magára a Petőfi Szálló felújítása Fotó: Tésik Attila Saját bevallása szerint óriási öngólt rúgott a makói Czene Ferenc, aki válása után az ut­cára került és most egy lakó­autóban él, havonta har­mincezer forintból. Nem vá­dol, nem hibáztat senkit ­egyszerűen szeretne felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon sokan tengődnek hozzá ha­sonló körülmények között. A harmincnyolc esztendős férfi kálváriája 2002-ben kez­dődött, amikor nyolc évi há­zasság után elvált. Saját ház­részét nagyvonalúan a két gyereke nevére íratta, ő pedig két szatyorral a kezében az utcán találta magát. Az első gondja az volt, hogy hová köl­tözzön, mert a végtelenségig nem élhet vissza egyetlen is­merősének jóindulatával sem. Úgy gondolkozott, me­hetne albérletbe, de akkor ha­vi 30-40 ezer forintot kifizet­ne lényegében a semmiért, vagy megpróbálhatna egy új lakást venni - ám hamar ki­derült, minthogy már nincs bejelentett lakcíme, egyetlen bank sem ad neki hitelt. Ugyanakkor, mivel rendes munkahelye van, a hajlékta­lan szállón sem fogadták be. így aztán egy ideig egy barátja Maros-parti üdülőjében húz­ta meg magát, később pedig ­korábban megtakarított pén­zéből - egy lakóautót vásárolt magának. Ez jelen pillanat­ban szerelőnél van. Érdekes, hogy ezt sem tudta a saját ne­vére íratni, mert nincs lakcí­me. Most - papíron - egy is­merőse tulajdonában van a lakókocsi, 6 pedig kölcsönvet­te tőle. Czene Ferenc május óta a makói fürdőben dolgozik uszodamesterként. Koráb­ban biztonsági őr is volt. Gondjai azonban továbbra sem oldódtak meg. Megmu­tatta a papírjait: havi bruttó 68 ezer forintot keres,, ami­ből a járulékok és a gyerek­tartás levonása után nagyjá­ból harmincezer forintja marad. Ebből, azaz napi ezer forintból kellene megélnie ­de hogyan? Vagy eszek, vagy alszok valahol - összegzi a helyzetet keserű öniróniá­val. Az önkormányzatnál is jelentkezett szociális támo­gatásért, ám - bár elmondá­sa szerint együtt érzően fo­gadták a hivatalban - se­gélyt nem kapott, mert brut­tó jövedelme meghaladja azt a határt, ami fölött ilyesmi már nem jár. Egyébként, minthogy az igazolványában az áll, hogy lakcím nélküli, még bankszámlája sem le­hetne, ha a régi nem maradt volna meg. A lakcím nélküli élet egyetlen előnyös oldalát Szegeden tapasztalta meg: amikor az ellenőr meg akar­ta bírságolni, mert jegy nél­kül szállt trolira, végül kénytelen volt összetépni a papírt, mert nem tudta hová küldeni. Czene Ferenc azt mondja, megérti azokat a sorstársait, akik hasonló helyzetben in­ni kezdenek, lezüllenek, mert csakugyan kilátástalan így az élet. O azonban nem adja fel: dolgozik, mellette tanul és igyekszik talpon maradni - próbál pozitívan gondolkozni. Úgy gondolja, nagyon sokaknak kell az övéhez hasonló problémák­kal szembenézni. SZ. I. M. Czene Ferenc a személyivel. „Lakcím nélküli" Fotó: Szabó Imre

Next

/
Thumbnails
Contents