Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-05 / 182. szám

8 "KULTÚRA" SZOMBAT, 2006. AUGUSZTUS 5. Külföldön is legalább annyira ismerik és elismerik a szaxofon virtuózát, St. Martint, mint itt­hon, Magyarországon. Tiszta csengésű, szívhez szóló szaxo­fon- és pánsípdallamait 1992 óta hallhatjuk. Kellemes meg­jelenése, intelligens, közönsé­gét magával ragadó bolondozá­sai, improvizációi mindenkit megérintenek. Amióta St. Martin, vagyis Szent­mártoni Imre zenél, rengeteg vá­rost és egzotikus tájat bejárt. Fel­lépett Erdélyben, Európa számos klubjában, de játszott már Ma­lajziában, washingtoni és New York-i közönség előtt egyaránt. Nem tesz különbséget a helyszí­nek között. Ugyanolyan lelkese­déssel készül egy falunapi ren­dezvényre, mint egy budapesti nagy koncertre. Szerinte ami iga­zán fontos az a közönség szerete­te. Mindig szívesen látogat Csongrád megyébe is. Fellépett már a szegedi színházban, Móra­halmon, a csongrádi Nagybol­dogasszony-templomban, a mi­nap pedig Csongrád főterén adott nagy sikerű koncertet. - Szeretem ezt a környéket, édesapám hódmezővásárhelyi születésű, hatéves voltam, ami­kor szüleimmel ide költöztünk, Vásárhelyen voltam iskolás, de sokszor jártam Szegeden is. Ze­nei pályafutásom is itt, a Dél-Al­földön indult - idézi emlékeit. ­Nyolcévesen kezdtem el trombi­tán játszani, majd idővel megta­nultam dobolni, basszusgitároz­ni és zongorázni is. Játszottam a szegedi városi fúvószenekarban, később az Első Emeletben és a Prognózisban. Az élet úgy hozta - amit egyáltalán nem bánok -, hogy fel kellett hagynom a trom­bitálással, és ekkor kötöttem ki a szaxofonnál. Húszéves korától játszik sza­xofonon. A pánsíppal később egy zenészbarátja ismertette meg. Magyarországon több mint tíz lemeze jelent meg, ze­ÚJ LEMEZEK •j St. Martin a nyári turnék után ősszel kiadja új lemezét, ame­lyen tizenegy vadonatúj dal hallható. Már készülőben a St. Martin DVD is, melynek nagy részét külföldön forgatták. nélt a világ hét legismertebb szaxofonosával, egy évig karibi luxushajón játszott együtt me­xikói zenészekkel. Soha nem is készült más pályára, mindig is zenélni szeretett volna. Az élete részévé vált. - Számomra a szaxofon ön­megvalósítást jelent. Ez a hang­szer áll legközelebb az emberi énekhanghoz, mivel három ­szoprán, alt, tenor - szaxofonnal játszom, ezáltal még jobban kife­jezhetem a bennem dúló érzése­ket. Ugyanezt váltja ki belőlem a pánsíp is. A koncerteken több hangszeren is játszom, sokszor improvizálok. Eddig hét zenés színdarabot jegyzett szerzőként, illetve ze­nei rendezőként, reklámfilmek dalait és szignáljait komponál­ta, több évig a Hiányzol című balladája indította el a tévében a Csellengők műsort. Nemcsak hangszeren játszik - szabadide­jében fotózik és verset ír. St. Martin lemezén és koncertjén úgy érzékelteti belső világát, gondolatait az életről, hogy a próza és a zene egyszerre váltja és egészíti ki egymást. - Verseim, dalaim ihletője a mindennapok forgataga. Bármi­kor, bármerre járok, és történjen velem akármilyen kis vagy nagy dolog, legyen az szerelem vagy barátság, de sokszor elég egy hoz­zám intézet fél mondat vagy egy szó is, az már elindít bennem va­lamit - mondja, példaként pedig elmeséli: nemrég ellopták a tás­káját, félrevonult egy parkolóba, és már írt is... GYŐRI NIKOLETT Második díj lapunk fotóriporterének Lakótársak című alkotásával második díjat nyert a National Geo­graphic 2006-os nemzetközi fotópályázatán lapunk fotórovatának vezetője, Schmidt Andrea. Társadalomábrázolás kategóriában a beér­kezett 522 pályamű közül kollégánk munkáját találta második leg­jobbnak a zsűri. A kép, melyen egy idős asszony kutyájával együtt néz ki az ablakon, tavaly lapunkban készült riportunkhoz jelent meg. A legjobb fotók - köztük Schmidt Andrea munkája - és a közönségdí­jas művek a www.geographic.hu/fotopalyazat oldalon tekinthetők meg. Művészek és nézők kirándulása a Balaton-felvidéken Kultúrvölgy az ég alatt Űrbázis, ufók, csillagok .A színpadon nincs más: csak a zene és én" St. Martin, a szaxofon hercege Nem falunap, kultúrünnep. Hat magyar község megcsinálta az ország egyik legjobb fesztiválját. Igaz, nemcsak saját erőforrás­ból dolgoznak, dc az összkép meggyőző. Ha kegyes az időjárás, ha könnyebb lenne a helyszínek közti ingázás, pihentető prog­ram lenne a Művészetek Völgye. Gyere át! Nem büdös! - kiáltottam, és útitár­sam végül nagy nehezen hajlandó volt meglá­togatni a mobilvécémben. Az esernyőt benn is tartani kellett, mert csöpögött a víz. Egy hete, szombat este kegyetlen zivatar verte szét a Művészetek Völgye programját. A Ba­laton-felvidéki falvakban megrendezett tíz­napos buli mára országos hírű turisztikai ter­mékké vált - ennek minden előnyével és hát­rányával. Mobilvéeét például rendeltek bő­ven, így a pulai Bárkakertben félbeszakadt Legyek ura-előadás közönségéből néhányan oda húzódtunk be. A Művészetek Völgyének az időjárás a legna­gyobb ellensége, meg a nehézkes logisztika ­divatos szóval. Hat faluról van szó, valahogy el kell jutni egyikből a másikba. Dugók, parkoló­díj, szabálytalanul, az árokpartra beiigyeske­dett kocsik, agresszív stopposok hada. A gon­dok megoldására a Csigabusz hivatott. Vén Ikarusok járnak a falvak között, csak a sofőrök jóindulata kárpótol a pocsék utazásért. A veze­tő ugyanis elnézi, ha a tisztelt utasok hátukat a szélvédőnek vetve, a műszerfal melletti padká­ra is ülnek. Ha kell, kérlelik a föntieket, hogy préselődjenek még kissé, a következő járat ugyanis két óra múlva várható. A kánikulában kultúrtermékeket mustrá­lók hada meglepte a Balaton-felvidéket - a vi­déket. Mert igazából a pesti ember számára ez a megtestesült vidéki álom. Olyan falu, ahol a falusiak megtekinthetők, a kocsma ki­próbálható, az udvarban tyúk kapirgál, a sze­líd pannon táj megcsodálható - közben a fő­város legfelkapottabb művészei lépnek szín­padra, hajnalig mérik az elegáns, ideiglenes ivóban a minőségi bort, sütik a paellát, a lán­gost, a gyrost, a kolbászt. Rusztikus hangula­tot, a vidékiség érzetét, a kézművesség, a klasszikus előadó-művészet eredetiségét ke­resi a közönség. Ez az álvidékiség minket is lázba hoz - tü­netei azonnal észlelhetők a csetresvásárban. Percek alatt eldől: olyan konyhát szeretnék, amelyet földszínű vagy természetes árnyala­tú bögrék, tányérok díszítenek. Meg biobúto­rokat és bio-csipkebogyólekvárt. Kenyérlán­gost. Kakastökepörköltet a lacikonyhában. Es vizet! Egy biztos: legcélszerűbb egy nagy karton­dobozba az ajándékul szánt tárgyakat begyűj­teni. Egész évben nem lesz gond, csak min­denkinek a megfelelőt kell otthon kiválaszta­ni. Szilvalekvárt, pálinkát, szövött ágytaka­rót, nemeztáskát, fülbevalót. Látszólag tiszta forrásból. MOLNÁR B. IMRE Az emberi faj legkiválóbbjait keresik az űrből érkezett lények Pulát a Bárka színház vette birtokba, Öcsön a kő­fejtő a világzenészeké, Szőke András a dörögdi hú­zónév, Apátiban a Petőfi Csarnok telepedett le, Vi­gántpetend a kézműveseké és „alterkoncert-hely­szín", a völgy fővárosa pedig Kapolcs. A legerede­tibb azonban a Krétakör űrbázisa. Az egykori űr­távközlési központot lakta be a színház. Kihagyha­tatlan program, de bajlódik is rendesen a közön­ség, mert sorszámot kell kérni. Csak a kiválasztot­tak és korán kelők juthatnak be este, hogy átéljék a Csillagász álmát. „Ez nem konzerv, ez színház" ­írja a programfüzet. Nincs nézőtér, nincs néző sem. Résztvevők vannak, akiket a hetvenes éveket idéző jelmezbe öltöztetett ufók terelgetnek a furcsa térben. Adott egy technikatörténeti érdekesség, az űrtávközlési földi állomás. Ma már műemlék, meghaladta az idő. A hatalmas parabolaantennák, a technikát rejtő épület hihetetlen erővel hat. E ta­lált tárgyakat használja a PreviewLab látványterve­ző csoport, és részben a falvakban talált élmény­anyagból dolgozik a Krétakör is. A valójában Pest­ről jött ufók idegenek. A falu közegével ismerkedő színészek ugyanúgy kívülállók, mint a darabban eljövő, majd integetve búcsúzó „ufók". Idegenek a dombok között az éget pásztázó óriáslavórok - an­tennák is. A gabonába köröket hamisítottak, a szántóföldre, a távoli villanypóznákra villódzó fé­nyeket csempésztek, egy hatalmas, guruló hangár­ba csalják és zárják a nézőket. Nem tudni, hogy a bajuszos, parókás, barna köpenyes ufók közül az, amelyik épp a szemedbe világít zseblámpával, a Kontroll édikéje, Balla Eszter-e. Nem lehet a jele­netekből, akciókból, közönséget tornáztató, ijesz­tő, nevettető epizódokból kikövetkeztetni a követ­kezőt. Azt sem, békén hagynak vagy szerepeltet­nek a következő percben. Mert ez színház. Zsinór­Fotó: MTI padlás, páholy, függöny és szünet nélkül. A szaxofon virtuóza: St. Martin Fotó: MTI MŰVESZETEK VÖLGYE MA ÉS HOLNAP Kapolcs, Gástya-árok: ma este 19 és 21 óra között: Csehov Három nővér című színműve - a beregszászi kő­és zsámbékl nyári színház közös produkciója. Malompart vendéglő: ma egész este dzsessz. Vigantpetend, Pesti Est színpad: ma 15 órakor a szentesi drámások utcaszínháza. Krétakör űrbázis: mindennap ŰRbázisSÉTA indul többször is, amelyen vezetővel ismerhetik meg az eddig szi­gorúan őrzött objektumot. Este fél tízkor játsszák a Csillagász álmát. Taliándörögd, a klastromnál: ma 21 órakor Oláh Ibolya énekel, holnap ugyanekkor Faludy-verseket ad elő Hobo. Monostorapáti, katolikus templom: ma fél nyolckor az Amadinda iit-ver; Petőfi Csarnok színpad: holnap este Anima Sound System-koncert. Öcs, kőfejtő, T-Com világ- és népzenei színpad: ma fél tizenegykor a vajdasági Gyass újraértelmezi a cigány­muzsikát, holnap ugyanekkor Marozsán Erika egy elhagyott nő dalait énekli. Pula: ma ötkor Shakespeare Hamletjét játsszák, a szereposztás véletlenszerű. Minden néző vigyen egy CD-t, egy kelléket! Holnap este kilenckor Berecz András mesél. Sok ezer fiatal érkezett sátorral a völgybe Fotó: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents