Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-21 / 195. szám

6 HÉTFŐ, 2006. AUGUSZTUS 21 VÁRATLAN HELYZETEK AZ ÚTON M - Persze váratlan helyzetekkel Is szembe kellett néznünk: elromlott a pumpánk, ebből pedig csak egyet hoztunk. Itt jó hasznát vettem bőrkikészítő szakmámnak, és a szemüvegtokomból készítettem alkatrészt az út mellett. Hazaúton kaptam egy súlyos defektet is, a külső is megrepedt néhány kilométernyire a magyar határtól, az éjszaka közepén. Nagy nehezen, egy út szélén álló bálázógépből szereztünk egy jókora madzagot, amivel ideiglenesen öszszefoghattuk a repedést - mondta Hajnal Attila, aki hozzátette: köszöni a kamionosok kedvességét, akik inkább saját autójuk épségét is veszélyeztették, csak hogy biztonságos távot tartsanak a biciklistáktól. Belvárosi séta a két Szörényivel Nézőként jöttek a szabadtérire Szörényi Levente és testvére, Szabolcs Szegeden járt. A Bánk bán előadása előtt még ellátogattak a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyére, a Fekete Házba, ahol a szabadtéri játékok elmúlt 75 évéről rendeztek kiállítást. Szegeden 1984-ben mutatták be az István, a királyt, egy évvel a budapesti ősbemutató után. A rockopera mérföldkő a színháztörténetben. A populáris zene ötvöződött a népzenével, valamint az egyházi gregoriánnal, ez volt az első ilyen a hazai zenés színjátszás történetében. A Szörényi Levente nevével fémjelzett trilógiát Attila, Isten kardja; István, a király valamint Veled, Uram - 2001-ben láthatta a szegedi közönség. Szörényi Levente ismét Szegedre látogatott ezúttal nézőként. Fivérével és annak feleségével sétáltak a Kárász utcán. Mindeközben arról beszéltek és azon csodálkoztak, mennyit fejlődött és szépült a város. A Színek a szabadtérin - 75 év 57 szezon című kiállításra pénteken este érkezett a két zenész. Szörényi Leventét és fivérét, Szörényi Szabolcsot Kovács Ágnes színháztörténeti kutató és Koczor György, a látványtervező vezette körbe a Fekete Házban. A kiállításon az elmúlt 57 szabadtéri szezon előadásai jelentek meg képekben. - Én invitáltam „a fiúkat" erre a tárlatra, hiszen Szörényi Levente meghatározó személyisége volt a Szegedi Szabadtéri Játékok történetének mondja Kovács Ágnes. A színháztörténész szerint az 1984-es István, a királynak volt a legnagyobb sikere a szabadtéri történetében. Koczor György már mutatja is a hatalmas képet, amelyen a dóm látható 1927-ben. Szörényi Levente az 1984-es oszlop láttán azt mondja: - Történelem, ami itt lezajlott, különösen a mi életünkben. A dóm előtt addig csak klasszikus műveket játszottak, az István, a király volt az első modern rockopera, amit a hálás és csodálatos szegedi közönségnek bemutattunk - mereng el az Erkel- és Kossuth-díjas zenész. - Ezt nézzétek, milyen fiatalok voltatok! - hallatszik a másik teremből. Rosta Mária, a menedzserük már mutat is a tévére, amiben a 84-es szegedi előadás látható. A „fiúk" úgy nézik a bejátszást, mintha most látnák először. Áz arcukon ott a sokféle érzelem; az öröm, a nosztalgia és a büszkeség. Minden fényképhez kapcsolódik egy külön történet, amit a zenészek nagy érdeklődéssel hallgatnak. A kiállítást végigböngésző Levente a legjobban az első szabadtéri jegyen lepődött meg, mert az személyre szólt - Móra Ferenc nevét viselte. A „Színek a szabadtérin - 75 év 57 szezon" tárlat tegnapig volt látható, Kovács Ágnes viszont azt mondta, hogy szeretnének egy hasonló állandó kiállítást rendezni - nagyobb teremben, még több fotóval. A tárlatot hirdető oszlopok sem tűnnek el végleg, ezután a Dali-kiállításra invitálják majd az érdeklődőket. GY. N. Élelmiszer és lefoglalt szállás nélkül vágtak neki a kéthetes kalandnak Földeákról a horvát tengerpartig bicikliztek Erkel operája Szikora fános rendezésében sikert aratott a Dóm téren Bánk bán, a sorstragédia Nagy kalandra vállalkozott a földeáki Hajnal Attila és fia, Norbert, valamint barátjuk, Machan Csaba: biciklivel mentek el a horvát tengerpartra. A csaknem kilencszáz kilométernyi út során több kalandjuk is volt, hisz eleve a jó szerencsére bízták magukat: élelmiszer-tartalék és lefoglalt szállás nélkül indultak el. A szerencséjük nem hagyta cserben őket. A földeáki Hajnal család kerékpárkedvelő família: az udvaron a kétkerekűek mellett egykerekű is található. A családapa három évtizedes hobbija a biciklizés, rendszeresen kirándulnak, de idén minden korábbinál nagyobb fába vágták a fejszéjüket: a cél Horvátország volt. - Még egyszer sem voltunk a tengeren, úgy gondoltuk, megpróbáljuk teljesíteni ezt a hatalmas távot, korábban egyébként sosem kerekeztünk még ilyen messzire. Persze némi előkészület azért megelőzte a túrát, fiammal, Norberttel és barátunkkal, Machan Csabával az augusztusi utat jó pár horgásztúra is megelőzte, edzés gyanánt. A térképet is alaposan átböngésztük, kiderült: lesz pár izgalmas őra, ugyanis jó néhány kilométert országúton kellett megtennünk - emlékezett vissza Hajnal Attila. A középiskolai tanulmányait idén befejező Machan Csaba elárulta: jó néhány kalandban volt részük a lekerekezett, kis híján 900 kilométer alatt. - Eleve a jó szerencsére bíztuk magunkat, hiszen más, kerékpáros túrázóktól horvát igen vendégszerető nép. Nem egyszer akadt rá példa, hogy megvendégelték őket az útvonaluk által érintett kis falvak lakói, még arra is sor került, hogy háromfogásos ebédhez terítettek számukra. A beszélgetés végén még elárulták: így, bringaháton sem tudták kevesebb pénzből kihozni az utat, mintha autóval mentek volna - fejenként csaknem 70 ezer forintba került a kirándulás. Az élmény viszont megfizethetetlen. I. sz. Sikerült olyan ötletes új Bánk bán-produkeiőt létrehozni a Dóm téren,- amely niéltő arra, hogy az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódva rendre felújítsák. Csupán az ideális szereposztást kell megtalálni hozzá. Az alapművek színpadra állítása mindig nagy kihívást jelent, hiszen meg kell megfelelni a darabot jól ismerő közönség elvárásainak, ráadásul illik valamilyen eredeti ötlettel, rendezői koncepcióval, újszerű olvasattal előállni. A címszerepet sokszor éneklő Simándy Józsefnek is köszönhető, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében a Bánk bán volt az egyik legsikeresebb, legtöbbször játszott opera. Tizenkét évnek kellett eltelnie, hogy most újból műsorra tűzzék. A dómszínpadon már több produkciójával is bizonyított Szikora fános arra kapott megbízást, hogy olyan előadást hozzon létre, amit a fcsztiválszezont lezáró állami ünnepen akár minden nyáron felújíthatnak. Japán bábszínház A míves kidolgozású, csodaszép jelmezeket is jegyző Csík György puritán díszlete egyetlen hatalmas, rugalmasan használható fémmonstrum, amelynek középső része egy átlátszó szerkezet, nem a nézőtér, hanem a dóm felé lejtő negatív lépcső. Amikor ezen mennek a szereplők, úgy tűnik, mintha falon járnának. A jobb és a bal oldalon plexiparavánokkal nyitható-csukható két-két szoba, falain 12-13. századi freskótöredékekkel. A modern díszlet ezekkel jelzi és idézi fel II. Endre korát. A rendezés nagy ötlete a különleges japán bábszínház, a bunraku eszközeinek sajátos felhasználása. Szürreális, denevérszerű, vészjósló fekete bunraku figurák ezúttal nem óriásbábokat, hanem a Tokody Ilona (Melinda) és Kiss B. Atilla (Bánk bán) Fotó: Segesvári Csaba hús-vér főszereplőket „mozg^ják". Az elkerülhetetlen végzetet, a sorstragédiát is előrejelzik, valamint hasznosak térszervezési szempontból is: a duettek, áriák alatt megtöltik, dinamizálják a hatalmas színpadot. A koreográfus, Duda Éva munkáját dicséri mozgásuk. Jók az udvari táncok is: különösen látványos a fáklyás Utolsó tánc-jolenet. „Hazám, hazám..." A pénteki premier legjobbja a címszerepet alakító Kiss B. Atilla volt, aki méltó folytatója annak a hagyománynak, amit a szerepben Simándy megteremtett. Nemes hevülettel, árnyaltan, magával ragadóan BOTRÁNYOS HANG0SÍTAS A premieren rossz volt a hangosítás, nem sikerült eltalálni sem az egyes hangszercsoportok, sem pedig a zenekar, az énekesek és a kórus közötti megtelelő arányokat. Az első felvonásban Marton Évának időnként jobban hallatszott a színpadi hangja, mint a felerősített, mást viszont túlhangosítottak. Az első szünetben akadt olyan néző, aki dühösen hazament, mondván: így nem hajlandó végighallgatni az operát. Pedig a legnagyobb malőr még hátra volt: Gertrudis és Bánk jelenetének közepén elromlott Kiss B. Atilla mikroportja. Az ilyen kivédhetetlen helyzetek áthidalására szerelnek fel a színpad több pontján biztonság kedvéért nagyobb hatósugarú puskamikrofonokat. Úgy tűnik, épp ott, ahol a darab egyik kulcsjelenete játszódik, ez elmaradt. A hiba hazavágta az egész duettet. A szombati előadásra csoda történt: megjavult a hangosítás. énekelt, hangszíne is emlékeztetett a nagy elődére. Hatásos kép, ahogyan majd tíz méter magasban, a székesegyház belülről megvilágított, címerekkel, nemzeti jelképekkel díszített rózsaablaka előtt hangzik el a „Hazám, hazám..." ária. A közönség tombolva ünnepelte a tenoristát. Az utóbbi tíz-tizenöt éven nemigen volt Dóm téri operaelőadáson olyan ováció, amelynek hatására megismételtek volna egy áriát. Most ez is megtörtént. Gertrudis inkább mezzo vagy alt szerep, gyanítom, hogy világklasszis drámai szopránunk, Marton Éva pályája harmadik harmadában elsősorban azért vette fel repertoárjába, mert vonzotta a figura formátuma. Amikor színpadra lép, nem egy védtelen királynét, hanem ellentmondást nem tűrő, tekintélyt parancsoló királynőt látunk, aki körül szikrázik vagy megfagy a levegő. Marton Gertrudisa egyenrangú ellenfele Bánknak, küzdelmük katartikus összecsapás. Tokody Ilona hangja teljesítőképességének határain járva is a tőle megszokott varázslatos muzikalitással, finomsággal énekelte Melindát. Tetszett Sólyom Nagy Sándor Petur bánja, Kovácsházi István Ottója, Réti Attila Biberachja is. Bede Fazekas Csaba megérdemelten kapott nagy tapsot Tiborcként. Olaszos könnyedség Szombaton mutatkozott be a másik gárda. Wiedemann Bernadett szép, kiegyenlített mezzoszopránja tökéletesen illik Gertrudis szerepéhez. Keszei Bori friss hanggal, hamvasabb Melindaként nyerte meg a publikumot. Bándi János is szép sikerrel debütált Bánk bán szerepében. A nagyária után ő is hatalmas ünneplést kapott, de nem vállalkozott ismétlésre. Legutóbb a Csárdáskirálynő Edvinjeként lépett fel az Ottót éneklő Nyári Zoltán, akinek meglepően szép lírai tenorját jó lenne hallani más operai szerepekben is. Gábor Gézától Peturként stílusos Bordalt hallhattunk. Kesselyák Gergely nagy szenvedélylyel, széles gesztusokkal dirigálta a muzikálisan, finoman játszó szegedi szimfonikusokat. Egyszerre sikerült megmutatnia Erkel operájának olaszos könnyedségét és nemzeti karakterét. H. ZS. eltérően a mi csomagjainkat nem szállította utánunk autó, minden felszerelésünk oda volt rögzítve a vázhoz. Ezért jelentős készletekkel sem indulhattunk útnak, az élelmiszer javát az út során kellett megvásárolnunk. Mivel nem tudhattuk, milyen váratlan körülményekkel kell szembesülnünk, szállást sem foglaltunk, persze jól tudtuk: ez nagy merészség. A négynapos oda- és az ugyaneddig tartó visszaút néhány éjszakáját a szabad ég alatt töltöttük, hiszen nem mindenütt találtunk kiadó szobát. Szerencsére azonban a végcélunknál, Senj városában akadt szálláshely, így a pihenés öt napja kiváló körülmények között telt - sorolta Csaba. Mindhárman megerősítették, hogy a Hajnal Attila, fia, Norbert (balról) és Machan Csaba csaknem kilencszáz kilométert tekert a Balkánon Fotó: Frank Yvette