Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-21 / 195. szám

HÉTFŐ, 2006. AUGUSZTUS 21. •AKTUÁLIS" 3 Folytatás az 1. oldalról Felül a biciklijére és elindul. Alig tűnik el, né­hány fiatal lány ér mellénk. 18 évesek, mint a július 20-án Makótól néhány kilométerre benzinnel lelocsolt és felgyújtott, majd sorsá­ra hagyott Pénzes Henrietta. Azt mondják, osztálytársai voltak Heninek, most mennek, el akarnak búcsúzni tőle. Egyre többen ha­ladnak el mellettünk, mindenki a temetésre igyekszik. A középkorú nő jól magyarázott az autósnak, tényleg nem lehet eltéveszteni: Magyarcsanád Nagylak felőli végén, jobbról van a temető, balról a ravatalozó. A forgal­mat rendőrök irányítják. Fél tízkor, harminc perccel a szertartás kez­dete előtt már százak állják körül a ravatalo­zót. Szinte az egész falu itt van. Több tucat­nyian valami miatt nem mernek vagy nem akarnak közelebb menni, távolabb, az út szé­lén vagy a környező házak előtt állnak és vár­nak. A gyászolók koszorúkat, virágcsokrokat vagy egy-egy szál virágot tartanak a kezük­ben. A gyászszertartás pontosan kezdődik. A koporsónál álló szülők arcán ugyanaz a leír­hatatlan fájdalom látszik, mint július 20-a óta minden találkozásunkkor. Mellettük Henrietta nővére, Diána és öccse, Arnold áll, valamint a nagyszülők és a rokonok. A pap arról beszél, hogy vannak olyan halálesetek, idős, beteg családtag elvesztése, amit ha ne­hezen is, de el lehet fogadni, de amikor egy fiatal lányt meggyilkolnak ... az megmagya­rázhatatlan, elfogadhatatlan, a tízparancso­lat által is tiltott főbűn. - Uram! Miért engedted ezt? - kiált fel a S. NORBERT KOSZORÚT KÜLDÖTT ^ Sokan kíváncsiak voltak, hogy 5. Norbert, Hen­rietta makói barátja, elmegy-e a temetésre. A 27 éves férfi a fővárosi Szent István Kórházban nem látogatta meg a haláláig válságos állapotban lévő lányt, és a szülőknél sem érdeklődött Heni álla­pota felől. S. Norbert nem ment el a temetésre, mert nem tudta, hogyan fogadnák a lány család­tagjai, koszorút küldött maga helyett. pap, de hiába próbál bibliai idézetekkel vi­gaszt nyújtani, Pénzesné és nagyobbik lánya összeroppan. A búcsúbeszéd és a közös ima után a gyász­menet elindul a 43-as út másik oldalán fekvő temető felé. A rendőrök leállítják a forgalmat. A gyászolók egy része kívül reked. Onnan figyelik, amint a koporsót leengedik, onnan hallgatják, amint a sírgödörbe lapátolt föld­darabok hangosan koppannak a koporsón, onnan nézik, amint a fejfát leszúrják. - Köszönjük azoknak a barátoknak, isme­rősöknek és ismeretleneknek, akik Henikét utolsó útjára is elkísérték - mondta a teme­tés után Pénzes Sándor és felesége. A GYANÚSÍTOTT TAGAD H Pénzes Henrietta meggyilkolásával egy 15 éves makói fiút gyanúsít a rendőrség. K. Andrási már a kegyetlen bűncselekmény elkövetésének napján őrizetbe vették, a bí­róság másnap letartóztatta, amit október végéig meghosszabbítottak. K. András ed­dig kétszer tett vallomást, ám a bűnösségét részben alátámasztó bizonyítékok ellenére tanúként és gyanúsítottként is tagadta, hogy ő gyújtotta fel a 18 éves lányt. Gellért püspöktől tanultuk a Mária-tiszteletet Megújult a háromszáz éves szoborcsoport Alsóvároson tegnap felavatták a helyreállított Má­ria-szoborcsoportot. Szeged legrégebbi, barokk szo­borcsoportja már az 1700-as évek elején a Ha­vasboldogasszony-templom előtt állt. Visszakerült régi helyére Szeged legöregebb szobor­kompozíciója. A Szűz Máriát és szüleit ábrázoló fes­tett mészkő alkotás a tizennyolcadik században ké­szült. Kétszázötven évig állt a Havasboldogasz­szony-templom előtt. Amikor a szerzetesek elhagyták a rendházat az államosításkor, elásták a szobrot. 1992-ben került elő az alkotás, két éve kezdődött a res­taurálása. Tegnap az alsóvárosi templom előtt a ferences rend­házfőnök, Orosz András Lóránt köszöntötte az ünnep­lőket, majd Botka László polgármester mondta el ava­tóbeszédét. Alsóvárost az állandóság és a megmaradás szimbólumának nevezte. Emlékeztetett, hogy ez a vá­rosrész összetartotta és átmentette a szegedieket a sors legnagyobb megpróbáltatásain, így a török hódolt­ság idején is. A szoborrestaurálást vezető Rákos Péter­nek elismerését fejezte ki a város embere, majd a mű­vésszel együtt avatták fel az alkotást. Gyulay Endre megyés püspök szentelte fel a szobrot. A Szűz Anya és családja példájára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Majd Szent István királyról szólt, aki halálos ágyán a Boldogasszony kegyelmébe ajánlotta népét. A magya­rok nagy asszonya elnevezést és a Mária-tiszteletet az akkori csanádi püspöktől, Gellérttől tanulta az ország. Az ünnepség végén Orosz András Lóránt mondott imádságot: Assisi Szent Ferenc A boldogságos Szűz üdvözlése című költeményét olvasta fel. Az ünnepsé­get a Mária-himnusz zárta. D.T. A helyreállított Mária-szoborcsoport a szegedi alsóvárosi templom előtt Fotó: Segesvári Csaba Kitüntetés Fabó Lilinek MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged Város Bronzplakettjével, valamint oklevéllel és egy csokor rózsával köszönték meg a 18 éves Fabó Lilinek, hogy életét kockáztatva kimentett a Tiszá­ból egy fuldoklót. Az elismerést Iványi Aurél önkormányzati képviselő szombat este a. szőregi művelődési házban adta át a szerdán Amerikába utazó, az ősztől Los Angelesben tanuló és vízilabdázó szőregi lánynak. Mint azt korábban megírtuk, jú­lius 19-én Szegeden, a Laposon, tiltott helyen fürdött a Tiszában a 14 éves Seres Gabriella és unoka­testvére, a tízéves Tóth Mária. A két lány elmerült, a kisebbiket Fa­bó Lib kimentette, a nagyobbikat elsodorta a folyó. Seres Gabriella holttestét két nappal később Szer­biában partra vetette a folyó, ám az ottani hatóságok csak két héttel később, augusztus 14-én értesítet­ték a magyar rendőrséget, ők pedig a lány családját. Közben a lányt augusztus 4-én Magyarkanizsán eltemették. Gabriella apja, Seres Lajos hol­nap felkeresi azt a temetőt, ahol lányát eltemették, majd megpró­bálja elintézni, hogy a holttestet mielőbb hazahozhassa Magyar­országra. Busszal ütközött és meghalt egy 27 éves férfi tegnap a 43-as úton. Kora reggel a Szegedről kivezető úton a kocsi - eddig tisztázatlan okból - áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ott vágódott neki az utasok nélkül közlekedő busznak. Az autót vezető deszki férfi a helyszínen életét vesztette. A helyszínelés és a műszaki mentés idejére a főutat lezárták Fotó: Karnok Csaba Magyarcsanád meggyászolta Pénzes Henriettát „Uram! Miért engedted ezt?" Az egész falu ott volt a temetésen Fotó: Frank Yvette Nagyok vagyunk! Nagyok. A kajak-kenu sportban félelmetesen jók. Ügyesek, eredményesek, jó házigazdák. Ismét letettük a név­jegyünket: így kell ezt csinálni! Példát lehet venni a magyar ren­dezésről. Parádés öt napon vagyunk túl. Már a megnyitóünnepség elvarázsolt mindenkit. A 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokság résztvevőinek tátva maradt a szája. Az amerikai sportolók úgy fo­tóztak a Dóm téren, mint azt a japán turistáktól szoktuk látni. Kattogtak a gépek rendesen. Ez volt az alaphang, a nyitány. Másnap kezdődtek a küzdelmek. A selejtezők eddig soha sem látott népes közönség előtt zajlottak. Tavaly Zágrábban a négy nap alatt voltak annyian kint, mint most péntek délután. A Maty-éri pálya 1 Ékszerdoboz. Legyünk büszkék rá! Ez a világ leg­jobb versenypályája. Szegeden, a mi városunkban. Olyan adottsá­gokkal rendelkezik, amellyel egyik sem. Sokat dolgoztak ezért a sikeres vb-ért. Új csúcs született. Nyolc­vankét ország 1200 versenyzője érkezett Szegedre. És ők mind­annyian úgy távoztak a városból, hogy 'a helyszínről még sokat mesélnek majd. A pályáról, a közönségről, a városról. Élmények­kel telve érkeznek haza. Még úgyis, hogy a magyar válogatott ta­rolt a világbajnokságon. Tizenkét aranyérem, két ezüstérem és négy bronzérem a termésünk. Bebizonyítottuk, hogy nagyok a versenyzőink. A világ legjobbjai. Az emberek pedig várták ezeket a sikereket. Boldog volt mindenki. Az első napi döntőn húsz-, a második napon pedig harmincezren hajtották a pályán állva, ülve a válogatott tagjait. Hőségben, hihetetlen melegben. Örömmel, lelkesedéssel. Ünnep volt ez az öt nap. Véget ért a vb. Most lehet nosztalgiáz­ni. Emlékezni. Jönnek a hétköznapok, elutaznak a városból a ver­senyzők, edzők, vezetők. A pálya itt marad. És ez a jó. Mert már várjuk a folytatást, az újabb nagy eseményt. Várjuk, mert így ren­dezni és versenyezni senki sem tud, mint mi. A nemzetközi szö­vetség pedig ezt értékeli. Bízunk benne, hogy hamaroson vissza­térnek a világ legjobbjai, ismét kajak-kenu őrület lesz Szegeden, mert most hiányzik. Busznak csapódott Nagyok vagyunk! SÜLI RÓBERT

Next

/
Thumbnails
Contents