Délmagyarország, 2006. augusztus (96. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-19 / 194. szám

SZOMBAT, 2006. AUGUSZTUS 19. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Akár egy hónapot is várni kell a beszerelésre A hatvanöt tonna vízkiszorítású otthon Görkoripálya a Búvár-tónál Elvégezték az első kapavágásokat, épül a görkocsolyapálya a szegedi Búvár-tó partján. Ménesi Imre, a körzet MSZP-s önkormányzati képviselője elmondta, három éve kezdték szervezni a pláza mögötti önkormányzati terület hasznosí­tását. A tó és a Szatymazi utca ál­tal közrefogott területet most 10 millió forintból teszik alkalmassá szabadidős sportolásra. A pénz az önkormányzati zöldalapból, a képviselő keretéből és az újróku­si-rókusi részönkormányzat tá­mogatásából jött össze. Az országban eddig csak Jászbe­rényben volt hasonló sportpálya, a szegedi görkorcsolyázók eddig a Cserepes sori parkolóban felfes­tett pályán és a Maty-éren edzet­tek. Kéri Ferenc, a szegedi Torná­dó Team korcsolyázóegyesület edzője elmondta, az új, 180 méte­res pálya akár korosztályos Euró­pa-bajnokság megrendezésére is alkalmas lesz. Úgy tervezik, szep­tember 9-ére elkészül. A részön­kormányzat októberben 300 ezer forintból parkosítja a környékét. A Szatymazi utcától biztonságos pa­lánkkal kerítenék el, de a kerítésre még meg kell szerezni a pénzt ­szponzorokat keresnek. Szezonban kelendő a légkondicionáló Néhány nap erejéig ismét visz­szatért a kánikula. A meleget egyre többen csak klímaberen­dezéssel tudják elviselni ottho­nukban. A gondosan kiválasz­tott légkondicionáló első hűvös fuvallatára akár egy hónapot is várhat a vásárló. - Évek óta nem volt ekkora ér­deklődés a klímaberendezésekre. Annyi megrendelésünk van, hogy a beszerelésre legalább há­rom-négy hetet kell várnia a vá­sárlónak - mondja Tornyi Kop­pány. A Dél-Klíma Bt. ügyveze­tője azt javasolja, az emberek ne várják meg a következő nyarat a klímavásárlással. Szezonon kí­vül sokkal több akcióval és ala­csonyabb telepítési költséggel juthatnak a klímákhoz. - Ne jú­liusban, augusztusban jusson eszükbe, hogy milyen meleg van a szobában - utal az ügyvezető a klímavásárlási szokásokra. A július elejétől tartó klíma­őrületet jól példázza, hogy több típusból teljesen kifogytak. Az LG alap- és olcsóbb árkategóriás készülékeiből csak a napokban ígért újabb szállítmányt. Az ügy­vezető szerint ez sem tántorítja el az embereket a vásárlástól: egyre nagyobb igény mutatkozik a minőségi, energiatakarékos, exkluzív formájú légkondik iránt. Több olyan ügyfelük is akadt, aki kétszázezer forintot sem sajnált egy berendezésre. - Sokszor a szükség is közreját­szott a vásárlásban. Eddig legin­kább pénztárcafüggő volt egy klí­maberendezés megvásárlása, de az idei nagy melegben az áruhi­ány miatt azt vitték az emberek, ami éppen raktáron volt - erősí­tette meg a fentieket Hrivnák András, az Alfa-Klíma Bt. tulaj­donosa. Szerelőikkel reggel nyolctól estig dolgoznak, de így sem tudnak naponta két-három klímánál többet felszerelni. Ná­luk kéthetes lenne a várakozási idő, ha tőlük szeretnénk megvá­sárolni a hűsítő készüléket. Nemcsak beszerelni, javítani is kell a légkondicionálókat. Nincs annál nagyobb bosszúság, ha a kánikula kellős közepén mondja fel készülékünk a szolgálatot. ­Sok igénytelen klímaberendezés került be az országba, ráadásul nem is szakemberekkel szerel­tették fel azokat a tulajdonosok. Az új beszerelések mellett nem könnyű szabad időpontot találni a javításokra. Utóbbi általában ötezer forint plusz anyagköltség­be kerül - mondta Dudás János. A Szuper Elszo '57 Kft. vezetője azt javasolja, klímaberendezést ötvenezer forint alatt - innentől kezdődik egy jó minőségű beren­dezés ára - ne vásároljunk. Lehe­tőleg közismert márkájú légkon­dit vegyünk. Ezeknek biztosan van márkaképviselete az ország­ban, így javítása és esetleges al­katrészcseréje is könnyebben megy majd. K.G. G. Lakóhajók ringnak a Tiszán A szabadtéri fodrásza számára régi ismerősök a Bánk bán szereplői Jósé Curát is fésülte Gyurisné Marcsi A panel légkondi nélkül gyakran elviselhetetlen Fotó: Schmidt Andrea Lakóhajók sora lebeg a folyón a Felső Ti­sza-parton Szegednél. Van, aki télen-nyá­ron itt él, van, aki csak nyári szabadsága alatt, és van, aki reggel jön, este megy - az éjszakát a szárazföldön tölti. Akad hajó, mellyel akár most is útnak lehetne indulni, akad, amit úgy alakítottak át lakássá, és van, amelyik eleve e célra készült. Szürke-fehér hajó bontakozik ki a lombok közül, amikor kiérünk a hullámtéri erdőből a partra. Átimbolygunk a keskeny pallón, mely a hajóra vezet. Csányi Jenő tulajdonos éppen fát vág, hasadnak a baltacsapások alatt a tüs­kök, a konyhából rántott hús illata felhőzik. Minden olyan, akár a szárazföldön - csak­hogy a víz hátán vagyunk, hajón. A szegedi házaspár itt él télen-nyáron. ­Azaz én még csak hat hónapja - mondja Engi Katalin, a feleség. A vízi jármű eredetileg jég­törőnek készült, vontatóhajóként dolgozott, ma is útnak lehetne vele indulni. Évekkel ez­előtt vásárolta a volt villanyszerelő-vállalko­zó. Arra gondolt, fantasztikusan fog itt pihe­ni - és azóta megállás nélkül dolgozik. A fe­délzetre lépve első benyomásunk az, hogy ­mint mondtuk - fát hasogat. Kiderül, eköz­ben fest is: a hajót festi. Évente újra kell má­zolni, nyolcvan kiló festékkel. Belülről is rendbentartandó a vízi jármű, éppúgy, mint bármely lakás. - Nézzen szét ­mutat körbe Engi Katalin a szobában. Mint­ha csak nem is jégtörőkajüt lenne, hanem szárazföldi lakótér. Számítógép, tévé, hangfa­lak. De ha az ember elhúzza a függönyt, s ki­tekint az ablakon, nem forgalmi dugót észlel, hanem csónakjával csöndben lefelé ereszke­dő harcsázó horgászt. Nem trashmetal szól a fal túlsó oldalán, ha­nem hal csobban. És nem benzinfüstszag úszik be a lakótérbe, hanem a Tisza hűs illata. - Mi a legnagyobb élménye a hajóval kap­csolatban? - kérdezzük a tulajdonost. - Amikor hazajöttem vele Kisköréről Sze­gedre, egyedül. Nem semmi volt elkormá­nyozni idáig! Hatvanöt tonnás vízkiszorítá­sú. Mint két kamion, megpakolva - mondja. Az árvizet hol vészelte át a kéttagú család? Persze, a hajón. - Sokkal biztonságosabb, mint szárazföldön, mert nem öntheti el a víz. Csak a partról visszanézni volt ijesztő: eme­PLUS2KÖLTSÉGEK ... Milyen pluszköltségei merülnek föl annak, aki la­kóhajón éli az életét? Elsősorban a parthasznála­ti díj - tudjuk meg a Tihamér úszóház egyik tulaj­donosától. Az összeg nagysága a hajó hosszától függ, a Tihamér esetében ez évente mintegy 70 ezer forint. Az idei évtől kezdve - ez korábban nem volt így - arról is gondoskodni kell majd, hogy az úszóegység télire kikötőbe kerüljön. Be kell vontattatni tehát a hajót, ami ugyancsak pénz. A jégtörőtulajdooos Csányi Jenő számára a hajó állandó újrafestése is sok kiadást jelent, hetven-nyolcvanezer forint. A víz, a villany a la­kóhajókba éppúgy be van vezetve, mint a száraz­földi lakásokba - ezt is fizetni kell. De hát vízen még fizetni is szívesebben fizet az ember, mint szárazon. A Felső Tisza-parton lakóhajókon, úszó lakásokban élnek az emberek Fotó: Segesvári Csaba letnyi magasban lebegett az otthonunk... ­emlékszik vissza a feleség. Tovább indulunk a lakóhajósoron. Az úszó otthonok többsége lezárva, tulajdonos sehol, csak a fedélzeti leanderek ágait lengeti a szél. Tán az Adrián nyaralnak a lakók?... A Tiha­mér úszóház három magántulajdonosé. Egy­kor rőzseszállító hajó volt, mára ennek nincs nyoma: a fedélzet ragyogó fehér, zöld padló­szőnyeg, narancssárga-fehér ponyvatető . A két fedélzeti építményben konyha, fürdőszo­ba. - Reggeltől estig itt vagyunk - mondja a tulajdonosok egyike, nem kívánja megnevez­ni magát. Egy további, vízen úszó víkendháznak ajta­jában idős ember olvasgat. A nyolcvanöt esz­tendős Nagy János elmondja: a harmadik nyarát tölti a vízen. Fia, menye szintén itt la­kik nyáridőn, sokszor az unoka is. János bá­csi Jánoshalmáról ment nyugdíjba annak idején. Nem tud betelni a Tiszával - sohasem élt vízközeiben. Idős korára megkapta ezt az ajándékot az élettől. ECS. Jósé Cura, Mario Malagnini, Gail Gil­more és a mostani Bánk bán sztárjai is megfordultak már Gyurisné Marcsi szé­kében. A színház fodrásza két évtizede minden nyarát a Dóm téren tölti: pa­rókát próbál, szakállt, bajuszt ragaszt, segít létrehozni a színpadi figurát. Gyurisné Marcsi huszonhárom éve a Sze­gedi Nemzeti Színház férfifodrásza, azóta szinte minden nyarát a szabadtérin tölti. ­Női fodrásznak tanultam, de ennek a színházi szakmában nincs jelentősége, ma már szinte csak a fiúkkal foglalkozom. A férfiszereplőknek egészen más a maszk­juk, mint a nőknek, nemcsak parókával, hanem szakállal, bajusszal is dolgozunk. A színházi fodrászat alapjaiban más, mint a civil: itt elképzelt, konkrét figurákat kell létrehoznunk, ehhez kell igazítani min­dent. Sokszor előfordult, hogy valamelyik énekes maga is elcsodálkozott, amikor meglátta a végeredményt a tükörben. Az édesanyám sem ismerne rám, szokták mondani - meséli a dómszínpad alatti fodrászaton Marcsi. Számára az a legna­gyobb elismerés, ha érzi, a művészek meg­bíznak benne, mert tudják, hogy a legjob­bat szeretné kihozni belőlük. Világsztá­rokkal is gyakran találkozik, a Dóm téren többször is megfordult például az olasz te­norista, Mario Malagnini, akire úgy em­mert akár száz munkaórát is igénybe ven­ne egyetlen darab. Emberi hajból magunk készítjük viszont a bajuszokat és a szakái­lakat. Öt-hat szálanként horgoljuk a tüll­be a hajat, ami meglehetősen pepecs munka. A szabadtérin dolgozni persze pénzkere­set is, de Marcsi nem csak ezért csinálja. Szeret találkozni a régi kedves ismerősök­kel. A Bánk bán stábját különösen szereti, és az Erkel-opera is az egyik kedvence. Kiss B. Atillát és Bede Fazekas Csabát már a korábbi nagyszínházi fellépéseik idején Most örült, hogy újra be­szélgethet velük. A színházi fodrász elő­adásokat nemigen lát, hiszen a háttérben készenlétben áll, bármikor szükség lehet a segítségére. Nemcsak a hajért és a masz­kért felelős, hanem gyakran apró trükkö­ket is neki kell kitalálnia. Marcsi talán ar­ra a „találmányára" a legbüszkébb, amit a Pillangókisasszonyban alkalmaztak: a tőrbe rejtették el a művért tartalmazó or­vosi fecskendőt. Tökéletesen működött. Szabadtérin megforduló világsztárok közül a népszerű tenorista, Jósé Cura kö­rül volt a legnagyobb felhajtás. Biztonsági őrök vigyáztak rá még a fodrászaton is. Az amerikai fekete énekesnő, Gail Gilmore viszont közvetlenségével, egyszerűségével lopta be magát a Marcsi szívébe. H. ZS. lékszik, mindig lazára vette a figurát, jó­pofa volt, egyáltalán nem volt raplis. A művészek többnyire türelmesek, kíván­csian várják az eredményt. Néha több vál­tozatot is kipróbálnak, mire megszületik a színpadra kerülő verzió. - Sokféle parókát használunk, a műha­jasak olcsóbbak, 20-25 ezerért is lehet egészen jókat kapni. Van azonban valódi emberi hajból készült 160 ezer forintos férfi parókánk is. Ezzel sokkal könnyebb a munka, jobban alakítható. Régen ma­gunk is csináltunk parókákat. Ma már annyi a produkció, hogy erre nincs idő, Gyurisné Marcsi a szabadtéri fodrászatán szakállt igazít Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents