Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-04 / 154. szám

6 •MEGYEI T U K 0 R • KEDD, 2006. JÚLIUS 4. A Tiszában úsznak, a Vértó partján csak napoznak a szegediek Sokan megspórolják a fürdőbelépőt A városi tavaknak csak a partjára merészkednek, a megáradt Ti­szától azonban nem félnek azok a szegediek, akik a fürdők he­lyett az ingyenes strandolást vá­lasztják. Megspórolják a fürdőbelépőt azok a szegediek, akik a városi tavak mellett pihennek délutá­nonként. A vízpartélmény adott - békakuruttyolás, nád, vízpára, csörgedező szükőküt a tó köze­pén - csak a hűsítő űszás hiány­zik. Már akinek. - Nem tudok űszni, a Balaton­ban is csak megmártózom ­mondja a Vértó partján napozó Kató Zoltánné, Erika. Az asszony munka után feküdt ki strandtörül­közővel és vízzel felszerelkezve a tó melletti domb tetejére, úgy tervezi, 2-3 órát marad. Gyermekei a nagymamánál vannak, férje dolgo­zik. Körülötte szintén napozók ­csupa nő - hevernek. A Vértóba egyikük sem vágyik, szerintük azt csak a békák és a horgászok hasz­nálják. Strandra menni sajnálják az időt, barnulni itt is lehet. - Az újságtői jöttek? Fotózzák csak 1c, hogy milyen koszos a víz ­mondja egy skót juhászát sétálta­tó fiú a Zápor-tó mellett. A tavat hínár fojtogatja, a fürdést tiltó táb­la csak formaság, ebbe úgysem merészkedne senki. Partján és stégjén azonban fürdőruhás ala­zi járműveken. Tegnap délben mi csak kacsákat, halakat és ebihala­kat láttunk. A tavakat igen, a Tiszát csak messziről csodálják a fürdőruhá­sok. Bár tilos az úszás, nemrég a Stefánia közelében többen is tempóztak a folyóban. Köztük Lele József, aki 1964 óta minden évben úszik a Tiszában. - Kellemes a víz, sajnálom, hogy nincs rajtam fürdőruha. Holnap visszajövök, és úszom ­tervezget a mártélyi Zelenyák Éva, aki combközépig áll a folyó­ban. Az asszony a természetes vi­zeket kedveli, a Laposra, a Fokára, holtágakra jár. Most megteszi a megáradt Tisza is. Hogy szabály­sértésnek minősül itt az úszás, nem ijeszti meg. - De állni csak szabad a vízben, nem? - kérdezi. - Úszásért még úgysem csuk­tak le. Igaz, másért sem - mond­ja Levente lábát lógatva a langyos folyóba. Barátaival Debrecenből érkeztek öt napra Szegedre. A kérdésre, hogy miért nem a strandot használják, ez az egy­szerű válasz: mert nem tudjuk, hol van. Útbaigazítjuk őket, bú­csúzóul megkérdezzük, nem fél­nek-e, hogy elkapnak valamit, esetleg betegséget, fertőzést szed­nek össze a vízben. - Ugyan mit kapnánk el? Legfel­jebb egy harcsát - hangzik a válasz. G. ZS. kok fekszenek. Egyikük úgy tudja: a Plaza-tóban úszni is lehet. - Valóban szoktak fürdeni a víz­ben, néhányan vízibiciklivel men­nek a közepébe, és onnan ugrálnak - magyarázza Balogh Roland Sán­dor a vízibicildi-kölcsönzö ártáblá­jának dőlve. A pláza melletti „vízi­rájder" húsz percre 370 forint, fél órára 550. A fiú elárulja: néhány fi­atal pár nem a vízbe, hanem a ná­dasba vágyik, oda tekernek be a ví­Lele József 1964 óta minden évben megmártózik a Tiszában Fotó: Karnok Csaba A kisteleki Gyurkóéknál minden leány színötös „Néha hallom, hogy bezzeg Erika" A kitűnők fotózásán találkoztunk a harmadikat végzett Gyurkó Csillával és elballagott nővérével, Erikával. Kistelekről utaztak Szegedre, és a fényképezőgép elé álltak, amíg édesanyjuk - a család harmadik színötös büszkesége - átvette a diplomáját. A kisteleki Gyurkó lányok az ottani általá­nos iskolában tanulnak. Pontosabban már csak a kicsi, Csilla jár oda, most megy ne­gyedik osztályba. Erika idén ballagott, végig kitűnően tanult a nyolc év során. A Radnó­ti Miklós gimnázium humán szakán foly­tatja, de ott már, tette hozzá édesapjuk, Gyurkó László, megelégszenek azzal is, ha Gyurkó László két színötös lányával, Csillával és Erikával jött a fotózásra Fotó: Frank Yvette a csupa ötösök mellett becsúszik egy-két négyes. - Itthon kezdjük a vakációt, kihasználom az alkalmat, hogy találkozzam még a régi osztálytársaimmal - mesélte a nyári szünet elejéről Erika. - Tanulnom is kell, mert né­hány nap múlva középfokú angolvizsgát te­szek. Remélem, sikerül, mert addig csak az angol és az angol tölti ki a napjaimat. Persze az internetet sem hanyagolom. Nem, ez nem függőség, csak a család reagál rá érzékenyen. A baráti kapcsolataimat az iwiw-en jelölge­tem, és sokat lógok az osztályportálon. Fel­tettünk osztálykirándulásról szóló képeket, látható a tablónk, és rövid kis történeteket írunk egymásról. Szóval nem elég, hogy év közben együtt lehettünk, még a neten is ösz­szekapcsolódunk. Szeretek kirándulni és táncolni. Mazsorettcsoportunkkal idén nyá­ron Apátistvánfalvára indulunk néhány nap­ra, igaz, hivatalosan edzőtábornak hívják. Képlékeny még, mi is lesz a kitűnő lányból, ha nagy lesz. Talán tanár, mert történelmet és angolt tanul szívesen. És édesapja elárulja, soha nem kell noszogatni a lányait. Jó az agyuk, hallás után megjegyzik az anyagot. Csilla elmosolyodik, azért ő hallja, hogy „bezzeg a nővéred". A kicsi lánynak csak a helyesírás okoz gondot, de azt solj olvasással gyakorolja. Befejezte Fekete István Vukját, a családi nyaralásra pedig Erich Kastner A két Lotti című regényét utaztatja Korfura, még­pedig repülővel. - Egyikünk sem ült még repülőn. A felesé­gem most diplomázott a főiskola rendez­vényszervező szakán, ő a mi harmadik szín­ötös büszkeségünk - mondja Gyurkó László. És a lányok családi kirándulást kértek a szép bizonyítványért. A két színötös lány bólogat, és édesapjukról elmesélik: apa vadász, vagyis inkább vadőr. A kisteleki fatelepen dolgozik, ő ott a főnök. DOMBAI TÜNDE MA P0TF0T0ZAS Pótfotózást tartunk ma 12 és 17 óra között a Sze­gedi Ifjúsági Házban. A játékra azok nevezhet­nek, akik a 2005/2006-os tanévben mindenből ötös érdemjegyet szereztek, vagy „kitűnő" szöve­ges értékelést kaptak. Ezenkívül feltétel, hogy a szülök vagy nagyszülők közül valaki előfizessen lapunkra. Műveinek felét a város múzeumára hagyta Kiállítás a makói Hadik-hagyatékból A két esztendeje elhunyt makói születésű szobrászművész, Ha­dik Magda hagyatékából nyílt kiállítás a napokban a József Attila Múzeumban. A szobrászművész édesapja - aki állomásfőnök volt Ópécskán - a trianoni döntést követően tele­pedett meg Makón. Hadik Mag­da itt végezte el iskoláit, itt kezd­te művészi karrierjét. Bár élete később, férjhezmenetele után Csurgóhoz kötötte, mindig sze­retettel emlékezett vissza a Ma­ros-parti városra, ahol mindmáig élnek rokonai. Mivel gyermekei nem voltak, úgy döntött: fenn­maradt alkotásainak zömét meg­osztva a csurgói, illetve a makói múzeumra hagyja. A makói gyökereit sosem felej­tő alkotó 1952-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. Pátzay Pál, Barcsay Jenő és Fe­renczi Béni tanítványára ezt kö­vetően nehéz idők következtek: a szocialista realizmus korszaká­ban nem találta a helyét, jobbára a maga kedvéért alkotott - a het­venes-nyolcvanas években azon­ban kiteljesedett művészete, melynek középpontjában mélta­tói szerint az ember áll és ki­egyensúlyozott, keresztyén per­szonalista szemléletet tükröz. Készített érméket, kisplasztiká­kat és szobrokat is. Köztéri alko­tásai közül Makón is látható ket­tő: az egyik a görög katolikus te­mető hősi emlékszobra, a másik Erdei Ferenc portréja, mely a ne­vét viselő középiskola udvarán áll. Hadik Magda halála után 2004 októberében Halmágyi Pál mú­zeumigazgató vette át a múze­umra a művésznő akaratának megfelelően hagyott alkotásokat. Az intézmény képzőművészeti gyűjteménye ennek révén kilenc ­venkét szoborral, kisplasztikával és plakettel, valamint százhet­ven ceruza- és tusvázlattal gyara­podott. Az anyagból összeváloga­tott kiállítás július végéig tekint­hető meg. SZ. I. M. Halmágyi Pál múzeumigazgató egy Hadik-alkotással Fotó: Szabó Imre

Next

/
Thumbnails
Contents