Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-27 / 174. szám

A JOGASZ VALASZOL — • Or. Juhász György Éi Hü Élettárs haszonélvezete Párommal tíz éve élünk élettársi kapcsolatban. Közösen vettünk egy házat, ami fele-fele arányban áll tulajdonunkban. Attól tartunk, ha valamelyikünk elhalálozna, akkor a leszármazói egyből igényt tartanának a megörökölt fél házra, és előbb-utóbb a másikat kiteszik onnan. Azzal egyetértünk, hogy végső soron a gyerekek örököljék a házat, de csak akkor, ha már egyikünk sem él. Azt szeretnénk, ha valamelyikünk egyedül marad, akkor háborítatlanul lakhasson élete végéig a házban. Milyen megoldást javasol ? Tisztelt Olvasó! Az élettársi és a házastársi viszony között jelentős különbség, hogy az élettárs törvényes öröklésre nem jogosult, ezzel szemben a Ptk 615. § (1) bekezdés szerint: az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ó örököl. Ez az úgynevezett „özvegyi jog". Problémájukra két megoldást tudnék javasolni: Az egyik, hogy mindketten készítenek végrendeletet, amiben élettársukat nevezik meg a házban meglévő 1 tulajdoni hányaduk haszonélvezeti jogának örököseként. Ezzel a leszármazók mint törvényes örökösök köteles részét nem sértik, mivel a tulajdonjogot - bár haszonélvezettel terhelten - ők öröklik. A másik megoldás, hogy az élettársi vagyonközösségük részét képező ház sorsát egy szerződéssel úgy rendezik, hogy továbbra is fele-fele arányban maradnak tulajdonosok, de tulajdoni hányadaikra egymásnak kölcsönösen holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosítanak. Ebben az esetben egyikük esetleges halála után ugyanaz a helyzet áll elő, mint az előző - végrendelettel biztosított - esetben, azaz a túlélő fél a ház egyik, tehermentes felét tulajdonosi státusából adódóan, a másikat pedig haszonélvezeti joga alapján birtokolhatja, használhatja. A végrendelet mellett az az érv szól, hogy akár otthon is elkészíthető. (A végrendelet kötelező tartalmi és formai érvényességi kellékeiről már korábban írtam.) Egy végrendeletet viszont meg lehet támadni, és az egy hosszú ideig tartó eljáráshoz vezethet. Ráadásul egy végrendeletet bármikor egyoldalúan lehet visszavonni, módosítani. Ha szerződéssel rendezik viszonyukat, akkor a haszonélvezeti jogokat már életükben bejegyzik a földhivatalba, ez nagyobb biztonságot, megnyugvást jelenthet. Persze elméletileg egy ilyen szerződés is megtámadható. Végrendelet esetén öröklési illetéket kell fizetni. A vagyonközösség szerződéses rendezése, mivel egyikük sem gazdagodik, elvileg illetékmentes. Mindezeket mérlegelve a két lehetőség közül inkább a másodikat javasolnám. Fontos még megjegyeznem, hogy az általánosan ismert „haszonélvezeti jog" helyett lehetőség van „használati jog" alapítására is. Ez a haszonélvezetnél szűkebb jogokat biztosít. A törvény szerint: „a használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át." Azt tehát a használati jog is biztosítja, hogy továbbra is a jelenlegi közös házban éljenek, viszont bérbe adni például már nem lehet. Valakinek a halála sokszor vezet az örökösök közötti marakodáshoz. Különösen így van ez, ha a feleket nem vérségi kötelék fűzi össze. Senki nem akarja, hogy az élettársa és saját gyerekei - akik korábban egy családot alkottak vitatkozzanak a hagyatékon. Helyesnek tartom, hogy még életükben szeretnék vagyonuk sorsát rendezni. Remélem, tudtam ehhez használható tanácsokat adni. •KAPCSOLATOK- CSÜTÖRTÖK, 2006. JÚLIUS 27. SZKT-s ellenőri csomag Július 4-én 8.20 órakor az 1 -es villamoson ellenőrök jelentek meg, nagy meglepetésemre a szerintem teljesen szabályos bérlet, illetve bérletszelvény megléte, érvényessége ellenére megbüntettek. , Kb. másfél éve vagyok nyugdíjas, azóta havonta a nyugdíjas bérletszelvényt veszem, s azzal utazom. Most is így volt. Az ellenőr azt kifogásolta, hogy nincs nyugdíjasbérlet-igazolványom - mely sárga színű -, hanem a korábban, 2002-ben kiváltott, s 2012-ig érvényes igazolvánnyal utazom, a mellé vásárolt nyugdíjas bérletszelvénnyel, s azonnal megírta a büntetőcéduláját azzal, ha 3 napon belül nem jelenek meg az SZKT irodájában egy új, immáron nyugdíjasok számára csináltatott igazolvánnyal, akkor 5500 Ft lesz a büntetés. Am ha bemutatom azt, akkor „csak" 500 Ft-ot kell fizetnem, szintén büntetésből. Próbáltam emberi módon érvelni, hogy a másfél év alatt számtalan ellenőr, s nap mint nap a vezetők is látták az igazolványom, de soha senki nem mondta, hogy ez így nem jó, hanem csináltatni kell külön nyugdíjas-igazolványt. (Megjegyzem, hogy nálam volt a személyi és a nyugdíjas-igazolványom is, de az ellenőr ez utóbbira nem tartott igényt, bizonyára minden körülmények közt büntetni, s pénzt beszedni akart.) Az ellenőr azt mondta, hogy minden bérletárusító helyen ki van függesztve, hogy a nyugdíjasoknak új, arcképes igazolványt kell csináltatni. Nos, ezt az írást én nem találtam sehol. Kb. 9 órakor elmentem, hogy eleget tegyek az ellenőr kívánságának, s megcsináltattam az új, immáron nyugdíjas-igazolványt. A szokott bérletárusító helyen kerestem, de nem találtam ezt az előírást, kérdésemre a nő azt mondta, hogy ilyen írás nincs kifüggesztve, de a bérletigazolvány hátulján ez le van írva. Nos, a 2012-ig érvényes igazolvány hátulján a fenti témáról egyetlen szó sincs! Szeretném tudni, hogy honnan kellene azt tudnom, hogy ezt az igazolványt nyugdíjas nem használhatja érvényes bérletszelvénnyel sem?! Az ellenőrnek mondtam - mivel a villamos zsúfolt volt, a megállóban sok ember állt -, hogy ezt a tortúrát sok ember látja, s úgy érzem magam, mintha loptam, csaltam, ne adj' isten gyilkoltam volna, s kértem, hogy elégedjen meg egy figyelmeztetéssel, s ha tényleg kell, a bérletigazolványt megcsináltatom büntetés nélkül is. Ettől ő teljesen elzárkózott. Kérdezem: - Emberi módon intézkedett az ellenőr? - Tisztességes volt-e? Még egyszer mondom, sehol nem láttam erre utaló előírást, s kérdezem továbbá, ha a bérletem nem jó, a korábban ellenőrzők erre Az utasok úgy vélik: a büntetés kiszabása méltányos is lehetne Fotó: Frank Yvette miért nem figyelmeztettek? Miért kell azonnal büntetni? Az SZKT-nak ennyire szüksége van egy nyugdíjas pénzére? Ezt az eljárást embertelennek, antihumánusnak tartom, de törvénytisztelő emberként befizettem a büntetést, bár úgy érzem, hogy a Bokros-csomag, s az újabb Gyurcsány-csomag után nem vágytam az SZKT-s csomagra is. Ha az SZKT-nak mindenben igaza volna - amit a fentiek szerint erősen kétlek akkor is emberibben kellett volna ezt megoldani, s azért is fogtam tollat, hogy más ne kerüljön bele ebbe a csapdába. MÉSZÁROS ISTVÁN, SZEGED In memóriám: Vásárhely, 1919. július 25. A döbbenet és a részvét nem szűnik annyi év távlatából sem: 56 embert géppuskáztak le a Kutasi út melletti földeken, és hantoltak el hevenyészett tömegsírba. Hogy mi történt, azt szorgos helytörténészek kutatásai alapján tudjuk, de a miértre ma sincs megnyugtató válasz. Sorsfordító idők szele, olykor vihara söpört végig Európán, és be-becsapott Vásárhely utcáira is. A véres események mozgatórugóit csak a megszálló román hadsereg - néhány katonája elvesztése miatti - megtorló akciójában; a vörösuralom elleni keresztes hadjáratában és a főszerepet játszó Berényi Lászlónak a hatalomtól megrészegült vérgőzös pénzsóvárságában együtt találjuk meg. Történelmi tény, hogy ezekben a napokban a város határában dörögtek a fegyverek, csapatmozgások voltak, amelyek szedték a maguk civil és katonai áldoz^jait. Könnyen hihető, hogy veszteségei miatt a helyi román hadvezetés kollektív bűnösnek tekintette az egész várost, ezért adott tiszti egyenruhát és szabadkezet Berényinck, aki lista alapján és a pillanatnyi hangulatától vezérelve gyűjtötte össze áldozatait. A Szentesi utca 20. szám alatt (ma tiszti klub) ütötte fel tanyáját, kiszegezvén a kapura „A városi rendőrkapitány" táblát. Berényi lovon vagy hintón közlekedett, állandó román katonai kísérettel. „Serényen dolgozott" ezekben a napokban. László József - volt gimnáziumi tanár - nagyapjától hallotta, hogy egy alkalommal, amikor hazafelé tartott, váratlanul az úttesten megjelent Berényi hintója, legényei a járdán, s a járókelők közül, akire Berényi rámutatott, máris lefogták, elhurcolták. A nagyapa soha nem felejtette el azt a pillanatot, amikor Berényi sétapálcája lendült. Ő megúszta, mert az előtte és mögötte állóra mutatott rá a későbbi hóhér. E sorok írója jól ismerte Vígh Samu bácsit, aki 1918-1919-ben részt vett a politikai életben, amiért keresték Berényi legényei. Édesapját találták otthon, s mivel név, utca, házszám stimmelt, már vitték is. De Kocsis Sándor is 46 évesen tömegsírba került, és az osztálygyűlölet áldozata lett a 18 éves Radics Imre. A királyi román hadsereg osztályellenségnek tekintette a Magyar Tanácsköztársaságot és annak híveit. Helytörténészeink feldolgozták, hogy július végén már Hódmezővásárhelyen is keresik a helyi vezetőket, pedig április 27-én hatalmas méretű, francia-magyar nyelvű plakátok fogadják a megszálló román hadsereget, amelyen 52 közismert személy (13 orvos vagy jogi doktor) kér „...méltó kíméletet és oltalmat a Direktórium és a munkásvezetők és családjaik iránt...", mivel „a város közrendjét, nyugalmát, a személy- és vagyonbiztonságát a múlt év októberétől megóvták." Kevés város mondhat el ehhez hasonlót! Sőt: július 25-én négy református pap és Csáky főügyész közbenjárására a téglagyárnál Berényi kiszólítja Posztós Sándor direktóriumi elnököt, és szabadon engedi. Hadd szóljak még a 62 éves Szilágyi Albertről, akiről a Vásárhelyi Reggeli Újságban 1919. augusztus 5-én, a kihantolás előtti napon azt írja a „Holnap" című cikk anonim szerzője: „...megáll a szemem Szilágyi Albert nevén. Munkás, zömök alakja lép a képzeletem elé. Neve összeforrt a vásárhelyi szocialista mozgalommal. Még Szántó Kovács János korából datálódik az a küzdelem, amelynek harcosa volt... Mint mondják, énekelve halt meg. Szegély Szilágyi Albert!" A királyi román hadsereg osztályellenességet látott abban a 9 vöröskatonában is, akiknek a személyazonosságát senki nem kutatta, akikről az újság is azt írja az exhumáláskor: „ösmeretlen vörös katona", akiket a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi előírások ellenére végeztek ki. In memóriám... emlékezzünk rájuk kegyelettel, akár áldozatok, akár mártírok voltak; magyar vér hullott ott, akkor, értelmetlenül; magyar segédlettel. Ez is legyen tanulság minden generáció számára! SZABÓ DÁNIEL NY. TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Legutóbb három hete fordultunk panasszal Domaszék önkormányzatának aljegyzőjéhez, kérve a gyommentesítést, parlagfűirtást az Árpád tér 2. szám alatti telken. Az aljegyző személyesen lefényképezte az akkori állapotot, és ígéretet tett a mielőbbi intézkedésre, ez a mai napig nem történt meg. Mi csak várunk és szenvedünk a napról napra növő parlagfűtől, gaztengertől. Természetesen azért reménykedünk is abban, hogy - az érintettek segítségével, hathatós közreműködésével - hamarosan kiszabadulhatunk ebből a kilátástalan helyzetből, amely nemcsak erre a telekre, hanem sajnos az előttünk lévő közterületre, az Árpád térre is igaz. AMBRUS VIKTÓRIA, DOMASZÉK Parlagfűtől szenvedünk Sokan szenvednek a parlagfűtől Fotó: Gyenes Kálmán