Délmagyarország, 2006. július (96. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-25 / 172. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* SZERDA, 2006. JÚLIUS 26. www.eritabanK.hu Erete Vonal: 06 40 555 444 KEDVENC HELYEM Evlltiik mytnÁwfc Fektesse pénzét az Erste Bank Kiugró Betétjébe, melynek kamata garantáltan 7,2%*! EBKM 7,53%. A kéthónapos futamidejű betét leköthető az Erste Bank fiókjaiban, valamint az Erste NetBankon és TeleBankon keresztül is. * 2 hovi futamidejű, 1 millió Ft feletti betótelhelye/és esetére számított éves kamat a; első lekötési periódusra, az EBKM 7.53%. Az akció 2006. július 5-től visszavonásig érvényes. A Bank a kamatváltoztatás jogát fenntartja. A betét szerződési feltételeit a lakossági bankszámla es lekötött betét ASZF. valamint a Bank Hirdetménye tartalmazza. Jelen hirdetés nem minősül nyilyános ajánlattételnek. Nőnek a betűk Naponta nőnek adósságaink, államháztartási hiányaink, nagyob­bodik az infláció, ami ugye inkább a fizetésünk értékének csökke­nését jelenti, de más bukfencek is előfordulnak valóságunk egyik vagy másik oldalról való nézése körül. Hogy a betűk is nőnek ? Kit érdekel ez a nagy zavarodottságban ' Pedig nőnek: Es a számok is. Nem inflálódnak, a 60-as marad hat­vanas, a 20-as meg húszas. A buszok és villamosok orrára kiírt köz­lekedési célpontokat kikiabáló betűkről és járatszámokról beszé­lünk most, és ne tessék a sorok között semmi mást keresni. Találni ellenben lehet mást is, néminemű összefüggést a mondott demok­rácia és a valóságos között, például. Szokásom szerint megint kerül­jünk egyet, mondjuk, autóbusszal. Az Ikarusok béketábori piacát ingathatta volna meg egyesek szerint, ha megírja az újság, hogy va­lakinek a talpa alatt kilukadt a buszfenék, és szegény szerencsétlen utasunk szinte rollerozrú volt kénytelen. Egyik lába fönn, a másik lenn. Az első reflex: betapasztani az újság száját! Kuss! Kedves kolléganőm megírta egyszer azt is, hogy rohan a buszhoz, mert akinek sok a dolga, legtöbbször fut mindig, és látja, elporzott előtte. Az volt, amelyikre 6 is fölszállni szándékozott, vagy másik, ez akkora hadititoknak számított, eleven ember meg nem tudhatta. Ajánlotta szegénykém, tegyék ki a számát a hátsó ablakba is. Két lábbal nyomták vissza bele a szót! Mert akkor járatváltozás esetén a masinisztának ki kellett volna biUentődnie kedves vezérüléséből, hátra kocognia a járgány farához, kihúznia a picinyke kartont, és mégis kellett volna fordítania, ha éppen a másik oldalán az érvény­be lépő új bolhaszám lett volna. Ekkora munkát aztán végképp ne kívánjon senki a dolgozó nép fiától! Az újság pedig fogja be a száját. Kuss! Még jó, hogy szőrös bunkót nem kapott kolléganőm. És mit látok mostanában ? Új buszokat és új villamosokat, kira­katnyi szélvédőjük akár szélesvásznú, színes panorámafilmekre is elég lenne, és teljes fölső részük csak arra az egyre fordítódik, hogy én, mint lehetséges utas, messziről megtudjam már, nekem ked­vez a szerencse, vagy a mellettem toporgónak. Amit azelőtt tehát hadititokként őriztek, most a legszélesebb nyilvánosság tulajdona lett. Elöl is, hátul is! Vannak persze konstruktőrök, akik képesek megküzdeni avval a hihetetlen föladattal is, hogy ne kelljen fölkászálódnia a masinisztá­nak, ne kelljen hátra kocognia, és megfordítania az egész buszvéget, csak belepöcögtet valamit az elektronika előtte tálalt billentyűibe, és máris mehet. Elvesztettük közben azt a fensőbbségünket is, hogy sok lépcsőn kelljen fölkapaszkodnia, aki egyre nehezebben kapasz­kodik, utaznia viszont muszáj. Polgárjogot kezd nyerni a kerekes szék is a buszon, abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy abban is embertársunk utazik. Neki ugyanúgy joga igénybe venni a legtöbb kényelmi adottságot, mint bármelyik egészségesnek. És az újságnak is szabad megírnia, ha netán valakit odacsippente­ne a harmonikaajtó, meg azt is, hogy tessék vigyázni, mert a zsebe­sek is villamosoznak és buszoznak. írhatjuk akármekkora betűkkel, hogy a piacbejáratnál mindjárt a cigit, cigit szócska fogad bennün­ket, nyilvánvaló kínálási szándékkal. A nagy fogások reményében se hallják meg az illetékesek. Lehet, hogy ez is a demokrácia kiteljese­désének a jele ? Amit már szabad kimondanunk, ki figyel arra • H. I). Minden jegy elkelt a szabadteri világpre­mierként pénteken színpadra kerülő új mu­sical, a Rudolf hat Dóm téri előadására. A produkciót Kcrényi Miklós Gábor irányí­tásával már javában próbálják - tervek sze­rint jövőre is visszahoznák. A Rudolf körüli hisztériát látva a Szegedi Sza­badtéri Játékok vezetése máris tárgyal arról, hogy a jövő nyárra is visszahoznák Frank Wildhorn új musicaljét. A darabot a Budapes­ti Operettszínházban mutatták be május vé­gén. A nyolc operettszínházi előadás után pénteken este tartják a Dóm téren a darab szabadtéri világpremierjét. Erre, és a további öt előadásra már hónapokkal ezelőtt az ösz­szes jegy elkelt. A fesztivál igazgatója, Bátyai Edina elmondta: a jegyek mintegy tíz száza­lékát név szerinti clöfoglalással adták el, azaz sok olyan néző van, aki csak közvetlenül az előadás előtt veszi át a belépőjét. Érdemes te­hát próbálkozni, hiszen az át nem vett jegye­ket az utolsó pillanatban értékesítik. Nyilvános főpróbát a Rudolfból sem tarta­nak, a csütörtöki zártkörű házi főpróbára a korábban kiadott próba- és műszaki kártyák sem érvényesek. A produkció rendezője, Ke­rényi Miklós Gábor korlátozott számú kö­zönséget kért. A fellépő művészek, közremű­ködők hozzátartozói, valamint a szabadtéri dolgozói, a fesztivál médiapartnerei és ki­emelt ügyfelei számára összesen 1400 helyre szóló jegyet nyomtattak. Csak ennek birto­kában lehet majd bejutni a nézőtérre. A Rudolf az idei nyár legdrágább produkciója, de a nagyobb előadásszám és az együttműködés miatt megoszlanak a költségek. A szabadtéri 62,5 millió forintos szerződést kötött az Ope­rettszínházzal, ezen felül fizeti az 56 fős statisz­tériát, a szegedi muzsikusokból álló 38 fős ze­nekart, biztosítja a speciális intelligens lámpár kat is. A rengeteg jelentkező közül a statisztá­kat a rendező munkatársai válogatták ki, nem volt lehetőség protekcióval bekerülni a csapat­ba. Amikor az egyik neves szegedi művész sér­tődötten számon kérte, hogy a gyermekével mi­ért nem tettek kivételt, Bátyai Edina azt felelte: saját fiának sem intézte el, hogy felvegyék. Khell Csörsz operettszínházi díszletét a tá­péi Scabellónál frissen gyártott elemekkel ki­egészítve állították fel a dómszínpadon, így olyan, mintha eleve ide készült volna. H.ZS. A SZEREPLŐGÁRDA Az előadás-sorozat olyan igénybevételt jelent a főszereplök számára, hogy csak kettős szerep­osztással vállalták. Rudolf trónörököst a tavaly Rómeóként látott Dolhai Attila mellett Mészáros Árpád Zsolt alakítja - ő a múlt nyáron Benvolio volt. Vetsera Mária szerepében az a Vágó Berna­dett tér vissza, aki tavaly Szinetár Dóra balesete után Júliaként beugorva mentette meg az egyik előadást. Váltótársa Vágó Zsuzsa lesz. A további szerepekben többek között Földes Tamást, Ho­monnay Zsoltot, lanza Katát, Németh Attilát, Po­lyák Lillát, Bereczki Zoltánt, Szabó R Szilvesz­tert láthatják a nézők. Most nagyon magasra ugrik! Erste Kiugró Betét Kamat: 7,2%* Patkós Attila: Tisza-part Minden jegy elfogyott az idei hat szegedi előadásra Rudolf jövőre is visszatér Már próbálják a Rudolfot a Dóm téren Fotó: Karnok Csaba Mi a kedvenc helye? - kérdez­zük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől, és nem közismert emberektől is. Városrészt, utcát, épületet, in­tézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelöl­hetnek, de a választást meg kell indokolni. Reméljük, érdekes­ségeket - személyeket és he­lyeket - ajánlhatunk így olva­sóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tu­dunk egymásról és a helyről, ahol élünk. - Bizonyára sokakkal együtt el­mondhatom magamról, hogy a szegedi Tisza-part a kedvencem: a fiatalságom, az őrület és a rock 'n roll. És ezzel máris mindent kifejeztem - mondja Patkós Atti­la, a Rádió 88 műsorvezetője. ­Odaköt az első szerelem, emlék­szem az első nagy barátságokra, a motoros élményekre. Hozzáte­szem, persze, vásárhelyi vagyok, de nagyon-nagyon sok időt töl­töttem a szegedi Tiszánál. Ha a Tisza-part eszembe jut, elsősorban a lépcsőkre gondolok, ez a legjobb hely a városban. Évek óta nap mint nap visszajá­rok. Régen szólóban sétáltam ki, most már a családdal megyek, vagy motorozás közben állok meg ott. Lenézek, találkozom a barátaimmal és az ismerőseim­mel. A barátokkal leginkább a hűvösebb estéket szeretjük lent tölteni. Legyen az városi rendez­vény vagy csak spontán összejö­vetel - öröm kint ülni. Ezért len­ne nagyszerű sok teraszt nyitni, hogy megszépülve kávézókkal, fagyizókkal, vendéglőkkel csábít­son Szegednek ez a része. Némi fantáziával igazi találkozóköz­ponttá fejlődhetne. Feleségemmel és a gyerekekkel reggeltől estig bármelyik napszak megfelel egy jó kis parti sétához, hiszen a belvárosban lakunk. Az idén megmutattam a gyerekek­nek, milyen az áradó Tisza, és mekkora tud lenni a víz ereje. D.T. A fiatalok is szívesen ücsörögnek a rakpart lépcsőjén Fotó: Frank Yvette

Next

/
Thumbnails
Contents